2014. november 21., péntek

Kötőanyag

Í
me, eljönnek a napok, ezt mondja az Úr - olyan jó ezt olvasni, eljönnek az Úr napjai, amikor megmutatja dicsőségét, és hatalmasan fog cselekedni (Jer 33,14-26). Eljönnek szavának, ígéretinek a napjai, azok az idők, amikor majd beteljesednek, és minden úgy lesz, ahogyan az Úr kijelentette igéjében. Csodálatos: ha visszatekintünk az üdvtörténetben, látjuk, hogy már sok ígéret beteljesedett; aminek a zsidó nép még előtte volt, az már nekünk mögöttünk van. Különösen hálára kötelező, hogy mi már tudjuk, a megígért Megváltó eljött. Mi már élhetünk uralma alatt, Rábízhatjuk életünket, engedhetjük, hogy vezessen minket.
Azonban minden időben ki kell várni, amíg eljönnek a beteljesedés napjai. Nem lehet őket siettetni, de legalábbis nem érdemes. Mert amikor mi siettetjük a dolgokat, azok mindig rosszul sülnek el. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Eljönnek a napok, amikor megvalósítom az én jó szavamat - Isten jót tervez felőlünk, és ezt a tervet megvalósítja, ezt ígéri a már fogságban levőknek. Az Ő terve a szabadulás terve, azt akarja, hogy Izráel megszabaduljon és hazatérjen. Hazatérve pedig dicsőítse Szabadítóját. Isten úgy viszi végbe tervét, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, nem emberek vitték végbe ezt a művet, hanem egyedül Ő. Számunkra is jót készített, ez a jó szava a Fiú Jézus által jut el az életünkbe. Ő azért jött, hogy Isten országát elhozza, és annak minden gazdagságában részesítse azokat, akik a Benne való hit által belépnek oda. A legnagyobb ajándék és jó, hogy Jézus által megismerhetjük Istent, átélhetjük drága kegyelmét. Mert az Úr nem csupán e földi életre akar nekünk áldásokat adni, hanem azt szeretné, hogy örök életünk legyen. Ezért jött és halt meg Jézus a kereszten, fogadjuk el kegyelmét és hangoljuk Rá életünket.
Dávid igazi utóda, Aki által van szabadulásunk, az Úr Jézus Krisztus. Ő uralkodik mindenek felett, mert Ő királyok Királya és uraknak Ura. Az Ő napjaiban élhetjük át a teljes szabadulást, mert Jeremiás idején a fogságból szólt a szabadulás ígérete, azonban a mi korunkban a bűnből szabadulhatunk meg. Isten teljes megoldást készített számunkra, és ez a kereszt tövében érhető el. Mi kell hozzá? Bűnlátás és bűnbánat, ha ez megvan, és kérem az Úr kegyelmét, Ő megbocsát, a bocsánat pedig véglegesen eltörli minden vétkünket. A bűnbocsánatban csodálatos erő van, folt nélkül tisztít, és nincs az a szennyeződés, amit el ne távolítana. A bűnbocsánat hatékony megoldás a bűnnel szemben, egyetlen feltétele, hogy kérjük a bocsánatot. Fel kell ismerni, hogy segítségre szorulok, meg kell látnom, én nem boldogulok bűneimmel, magamtól képtelen vagyok megszabadulni, ezért hívom Jézust. Lényeges még, hogy őszintén és teljesen akarjak új életet kezdeni, amelyben már az Úr szava lesz az útmutató, és minden kérdést Elé viszek, Tőle kérek tanácsot.
Az Úr a mi igazságunk. A hitre jutott ember átéli ezt, már tudja, nincs igazsága Isten előtt, egyedül Jézusért fogadja el az Atya. Igen, Őbenne igazulhatok meg, az Úr Jézus tökéletes és szent életén keresztül lát az Isten, és így már nem a vétkeimet látja, hanem Jézus tisztaságát, szentségét. Őérte fogad el Isten igaznak, és formál, Ő segít előre a megszentelt életben. Bízzunk az Úr szavában, mert szövetsége fel nem bontható, és ez jelzi, nem mond le rólunk. Szövetsége, amit Jézusban kötött, örökkévaló, ezért nem feledkezik el rólunk, nehéz helyzetekben is számíthatunk Rá.
Bizony, nem mindenki örül annak, amit Jézus mond (Lk 16,14-18). Bár gyakran elintézzük, milyen szép az ige, a prédikáció, de az Úr szavát nem akarjuk komolyan venni. Mi is úgy vagyunk, mint a farizeusok, szép, szép, amit mond, de megvalósíthatatlan. Ha becsületesek maradunk és tisztességesen intézzük anyagi ügyeinket, munkánkat, akkor nem lehet megélni. És mi is csúfolódunk Urunkon és azokon, akik ige szerint kívánnak élni. Aki ma őszintén követi az Urat, aki komolyan olvassa és iránytűként kezeli a Bibliát, azt fanatikusnak mondják. Azt tartják róla, hogy túlzásba viszi a hitet, és azt javasolják, ne vegye olyan szigorúan Jézus követését, éljen a világ szerint is. Ki kell használni az életet, mondják. De ők nem tudják, hogy az élet Jézus, és akkor használom ki jól, ha Őt követem, ha Rá hallgatok. Aki nem Vele gyűjt, az tékozol.
Lám, még Őt is kigúnyolták a farizeusok, nevettek rajta, mert szerették a pénzt, és úgy gondolták, nem lehet Jézus szavait komolyan venni. Lelepleződtek, mert Jézus ismeri a szívüket, tudja, hogy csak elbújnak vallásosságuk mögé, ám nem Istent, hanem a pénzt szeretik. Mit lát az Úr az én szívemben? Én kit vagy mit szeretek? Őt vagy a pénzt, a hatalmat, az emberek dicséretét, az elismertséget? Az én szívemet is ismeri az Úr. De ettől nem kell megijedni, hanem őszintén feltárhatjuk minden tartalmát, és Ő kész megtisztítani egész lényünket.
Az Úr rámutat, hogy Isten más értékrendet képvisel, mint mi. Amit mi sokra tartunk, amit nagyon megbecsülünk, az Isten előtt értéktelen, sőt, utálatos. Ő nem az emberi értékekhez igazodva hívja el tanítványait, nem a vagyonosokat, a hatalommal bírókat keresi, hanem azokat, akik a világ szemében megvetettek, értéktelenek és semmik. Ezért van sok embernek reménysége, mert az emberi megítélés szerinti rossz életük nem választja el őket Isten szeretetétől, amely Krisztusban megjelent. Hogyan? Úgy, hogy a megvetett, a mélységben élő és szenvedélyekkel küzdő ember meglátja nyomorúságát, és segítségül hívja az Úr nevét. Ő leborul Jézus elé és kéri drága kegyelmét, mert tudja, Jézus az egyetlen esélye. Vannak azonban, akik nem az Úrban bíznak, hanem önmagukban, kapcsolataikban, és ezért nem tartanak igényt Jézusra. Ők nem akarnak leszállni a trónról, és nem mondják ki, könyörülj rajtam, Uram. Pedig csodálatos pillant az, amikor a kegyelem átöleli szívünket, amikor meglátjuk, Jézusra van szükségünk.
Isten igéjét nem lehet megsemmisíteni vagy túlhaladni. Az ige örök, és az örök ige mérlegére helyezi Isten az életünket. Egyszer bele kell tekinteni, és benne meglátjuk magunkat, úgy látjuk, amint vagyunk. Akkor már nem lehet tagadni, nem lehet elbújni, vállalni kell magunkat. De már most belenézhetünk az ige tükrébe, és ha megtettük, akkor ne azt mondjuk, rossz a tükör, hanem térdre hullva kérjük Urunk bocsánatát. Kérjük, hogy irgalmazzon és adjon új életet.
Új szívvel, új élettel már kapcsolatainkat is másképp fogjuk látni. Felismerjük, hogy az Úrkegyelme által a felbomlóban levő közösségek is megépülhetnek. Nem csak a válás, a szétszakadás a megoldás, Krisztusban van lehetőség a családok gyógyulására. Krisztussal még a házasságunkat is újra kezdhetjük. Talán azért lazul meg egy kapcsolat, mert kimaradt a kötőanyag, mert a házasság kötőeleme nem a szerelem, hanem a kegyelem, Isten jelenléte. Erről vall a prédikátor is, amikor ezt mondja: „A hármas fonál nem szakad el egyhamar” (Préd 4,12).



Amint vagyok, sok bűn alatt


1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!



Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése