A
|
z Úr megerősíti
övéi számára, hogy Ő az egész világ Istene (Jer 23,23-40). Nem befolyásolják,
és így nem korlátozzák a távolságok, mindenütt jelen van. Így azután a fogság
nyomorúságában is ott lesz, megszólíthatják és bízhatnak Benne. Igen, Isten
jelen van, nincs távol életünktől, mindenkor megszólítható. Ne csüggedjünk, bárhol is vagyunk, mert a távolság csak minket befolyásol, az Urat nem. Ő
mindenkor gyermekeivel van. Mindenkor elérhető.
Fellép a hamis próféták és papok ellen, akik saját gondolataikat,
látomásaikat mondják az embereknek, és nem Isten igéjét. Nem merik felvállalni,
hogy csak maguktól és magukból szólnak, mert ez a munkájuk, ebből élnek, így
mindig azt mondják, amit hallani szeretnének hallgatóik. Az igazság helyett
saját véleményüket hirdetik, aszerint szólnak, amit elvárnak, amire vágynak az emberek.
Már az Úr nevét is elfelejtették, minden fontos, csak Isten nem, azonban az Úr
ezt megítéli.
Az Úr azt kéri, legyünk őszinték, vállaljuk, ha nem igét, ha nem Tőle való
szót mondunk, hanem csak emberi tanítást. Ne tévesszük meg a hívőket, ne
mondjuk a szalmára, hogy búza; azért, mert magát prófétának valló személy
mondja, még nem lesz beszéde élet kenyere. A kenyér az Úrtól származik, és
táplál, erő van benne. Az Úr szava sziklazúzó pöröly, szétzúzza a bűnös gondolatokat,
a hamis beszédeket. Az Úr szava tűz, ami kiégeti szívünkből a bűnt. Vagyis az
Úr igéjének hatása van, ezért vegyük komolyan. Ez az egyetlen eszköz, ami által
gyógyulhat, rendeződhet az életünk. Az ige az a szike, ami eltávolítja a bűn
szövődményeit, és egészségessé tesz. Vegyük igénybe minden problémánkra,
minden bajunkra az Úr szavát. Ne mondjunk le róla, hanem higgyük, hogy ma is
ugyanolyan hatásos, ugyanolyan erő van benne, mint a bibliai időkben.
Már akkor is voltak, akik a küldetést, az Úrtól kapott személyes
üzenetet más igehirdetésének a felhasználásával akarták pótolni. Más üzenetét
a sajátjukként adták tovább, ám az Urat megtéveszteni nem lehet. Az igehirdetés
felelősség, csak az szóljon, akit elhívott az Úr, és csak azt mondjuk, amit
kijelentett, amit ránk bízott. Jeremiás korában hamis látomást, jövendölést
hirdettek, általa hamis reménységet munkáltak az emberekben, mert azt mondták,
nem lesz fogság, az Úr megoltalmazza őket. Jeremiás által azonban határozottan
kijelenti Isten, hogy elveti őket.
Az ige hirdetője mindig vállalja az igazságot, ha kemény beszéd is az, ha
fáj is, mert az Úr lehet, hogy megsebez, de be is kötöz. Azonban a hazug beszéd
által kárhozatra taszíthatjuk az embereket. Legyen fájdalmas az igazság, de
életre segít, mert rádöbbenünk elveszett voltunkra. A hamis próféta pedig hazug
biztonságba ringatja a népet, nem vállalja fel a megtérés szükségességét. Nem
meri kimondani, hogy újjászületés nélkül nem láthatjuk meg az Urat. Az őszintén
és igazán hirdetett ige életet ment, és ez az Úr célja. Ő mindig menteni akarja
a lelkeket a kárhozatból. Ő nem elsősorban az életszínvonalunkat akarja
javítani, hanem bűnbocsánatban kíván részesíteni. Ő azt akarja, hogy megtérjünk
és éljünk.
Nemcsak a prófétákat és a Jeremiás korabeli papokat ítélte meg az Úr,
hanem a Jézus korabeli farizeusok ellen is feddőbeszédet kellett mondani (Lk
11,37-54). Miért? Mert nem volt minden rendben az életükben. Nem volt
szinkronban az, amit hirdettek, és ahogyan éltek. De nemcsak a bibliai
személyek felé, hanem felénk is hangzik a feddés, a jaj. Nézzünk magunkba, vizsgáljuk
meg szívünket, mi is van benne. Mi a szívünk tartalma, milyen az életünk? Mi
van belül, mert gyakran eltakarjuk a belsőt a külsővel, azonban az Úr továbblát. Látja, ami belül van.
Mi van a szépen rendbe tett templomban? Milyen szívvel járunk oda, és
egyáltalán járunk-e még? Fontos-e számunkra az Úr, az Ő szava? Fontos-e még a
közös csendesség, hogy leüljünk egymással igét olvasni, imádkozni? Urunk azt
mondja, figyeljünk a belsőre, adjuk át a szívünket, és kérjük, tisztítsa meg. Hiszen
az a lényeges, milyen vágyak töltenek el, milyen gondolat van bennem. A bűn
jelen van, de nem eltakarni kell, hanem őszintén vállalni, és aki vállalja
bűneit, az kegyelmet nyer az Úrtól.
Milyen érzékenyek a törvénytudók, milyen érzékenyek vagyunk mi is. Ha az
ige rámutat a valóságra, megsértődünk, elfordulunk, ahelyett, hogy komolyan
vennénk. Urunk javító szándékból szól, azért mutatja meg a valós állapotunkat,
mert általa akar eszméltetni, hogy végre lássuk meg, ez nem mehet így tovább. Nem
lehet alakoskodni, megtéveszteni az embereket, hanem éljünk Isten Lelke által
úgy, hogy az Úrhoz vonzzunk, Felé mutassuk az irányt.
Merjük vállalni, hogy a sír akkor is sír, ha szépen rendbe van téve. Belül
rothadás található. Azonban az Úr új életre akar feltámasztani. Ő nem azt kéri,
meszeljük le életünket, tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne. Az Úr igazi
életet akar adni, aminek már nem lesz szüksége sminkre, mert kívül és belül
azonos. Mennyivel többre mennénk, ha fel mernénk vállalni életünk csődjeit. Mert
akkor még újra lehet kezdeni az Úr Jézussal. Ha végre a szavát követjük,
megújulhatunk. Vele egyensúlyba kerülhet a külső és a belső, ha újjászületünk,
már nem a látszat fenntartása veszi el időnket és erőnket, hanem a valós élet
tölti ki azt. Jézussal a szívünkben nem kell alakoskodni, nem kell eljátszani a hívőt, hanem élhetjük az Úrtól kapott új, természetes életünket.
Szívemet hozzád emelem
1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem
szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád
esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te
ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent
igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/:
Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy
meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A
bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja,
Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.
5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/:
Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram,
a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy
híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik,
És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne
hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő
megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.
8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz
meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind
öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése