Az Úr felold a kötelékek alól

K

irályok jönnek és mennek, de nem változik semmi, minden marad úgy, ahogy korábban is volt (Jer 28,1-17). Nem hallgatnak a Jeremiás által mondottakra, inkább a hamis próféták könnyelmű, de mindenki számára hízelgő szavait fogadják el. Megjelenik Hananjá próféta, aki azt hirdeti, hogy Isten két év múlva letöri a babiloni király jármát, és visszahozza a már fogságban lévőket. Ez sokak számára kedves, hiszen mindenki azt szeretné, hogy ami rossz az életében, azonnal elmúljon. Isten jöjjön és cselekedjen, törölje el a történelem okozta sebeket, adjon gyógyulást, állítsa helyre elromlott kapcsolatainkat, de mi nem akarunk megváltozni, nem akarjuk az Urat követni. Így azután a hamis prófétáknak, a szép jövőt ígérőknek sikerük van, mindenki jobbat szeretne, de nem akarjuk a jobb élethez való utat, a megtérés útját. Isten a pont azért engedi meg a fogságot, adja a jármot, hogy az alatta való szenvedések közben rájöjjünk, Rá van szükségünk. Isten pont azért adja a fogságot, hogy ott megrendüljön az életük, és felismerjék, mindennek a Tőle való elszakadás az oka. Ha pár év múlva hazahozza a foglyokat, az itthon maradottak örülnek, hogy megúszták. Akkor azt mondják, minden rendben van. De az Úr fel akar rázni, addig nincs rendben, amíg bűnben élünk, amíg nincs bűnbánat.

A prófétát mindig a történések hitelesítik, ha megtörténik, amit mond, akkor valóban az Úr küldte. Jeremiást már igazolta az Úr, hiszen éveken keresztül hirdette a babiloni birodalom eljövetelét és a fogságot, ami meg is valósult. Azt is látni kell, hogy Jeremiás is annak örülne, ha valóban véget érne  két év múlva a fogság, de tudja, hogy nem így lesz, mert a nép nem akar változtatni, nem akarnak Istenre figyelve élni. Nem akarnak a bálványaiktól megszabadulni, enélkül pedig ők sem kerülik el a fogságba menetelt, az ítéletet.

Hananjá nagyon erőszakos, képtelen elfogadni, hogy lehet másként, mint ahogy ő gondolja. Képtelen elviselni, hogy nem neki adnak a nép előtt igazat. Mivel ő udvari próféta, a király alkalmazottja, jobban tudja. Hányszor gondoljuk mi is azt, mi jobban tudjuk, mint az Úr, de nem így van. Legyünk alázatosak, és fogadjuk el, nem elég csak megkeresztelkedni, konfirmálni, meg is kell térni. Önmagában a felekezetünkhöz való tartozás kevés. Az Úr a szívünket keresi, azt akarja, hogy megtérésünk után már Őt tegyük az első helyre. Ne gondoljuk, hogy az új élet arról szól, hogy most már biztosabban teljesednek vágyaink. Nem, Isten arra hív el, hogy az Ő országát és igazságát keressük. Mégpedig először azt keressük, Isten országa legyen az első helyen.

Aki letöri a fajármot, annak szól az ige: vasjárom lesz helyette. Aki a kisebb szenvedést, gyötrelmet, nyomorúságot, az Úr fenyítését nem fogadja el, annak keményebb eseménnyel kell szembenéznie. Hananjá úgy véli, letörheti az igát - mi is gyakran úgy gondoljuk, hogy lerázhatjuk Isten akaratát; ha nem vesszük figyelembe szavát, ha nem tesszük, amit mond, akkor minden rendben lesz. De nem így működik, mert az Úr által adott iga csak bűnbánatban, csak a kereszt tövében hullik le. Ha mi törjük le, ha mi akarjuk megszerezni, amit elterveztünk, vagy megszabadulni a rossztól, még keményebb igába kerülünk. Ne magunk akarjuk letörni az Igát, hanem fogadjuk el az Úr akaratát, és engedjük, hogy majd a maga idejében Ő vegye azt le rólunk.

Jézus egy zsinagógában tanít, oda is viszi az élet vizét, viszi az Atya szabadító hatalmát (Lk 13,10-17). És épp ott van egy asszony, akiben tizennyolc éve betegség lelke lakott. Milyen jó, hogy ott volt ez az asszony, szinte mondhatnánk, jókor volt jó helyen. Mert aki ott van, ahol Jézus tartózkodik, az mindig jó helyen van. És ha ott vagyunk, ahol Jézus, akkor reménységet kapunk az életfordulatra. Ehhez az asszonyhoz tizennyolc év után megérkezett a reménység, belépett életébe Isten országa. És ahová ez az ország és ez a Király megérkezik, ott minden megváltozik.

Megragadott, hogy betegség lelke lakott benne. Milyen szörnyű is lehetett, ennyi időn keresztül leuralta a betegség, megnyomorodott testben és lélekben. Nem lelki kapcsolat élt benne Istennel, hanem betegség lelke. Vajon mi okozta a cserét? Nem tudjuk. De a magunk csendjében nézzük meg, mi lakik bennünk. Mi lakik az én szívemben? Ki vagy mi ural engem és határozza meg az életemet? A különféle szenvedély, a hűtlenség, a pénzimádat és a bűn sokféle formája, vagy már az Úr Jézus, az Isten Szentlelke?

Ma azért közeledik az Úr felénk igéje által, hogy feloldjon betegségeinkből, feloldjon a bűn hatalma alól. Vágyol-e elhagyni bűneidet? Most, amikor az igét olvasod, kapsz lehetőséget a felszabadulásra. Élj ezzel, kérd Őt, hogy bocsássa meg bűneidet, hívd be életedbe, vagyis nyisd ki a zörgető Úr előtt az ajtót. Engedd, hogy átvegye az irányítást mindennapjaid felett.

Amit még jó meglátnunk, hogy az Úr Jézus első helyre teszi, mindennél fontosabbnak tartja a sátán megkötözöttsége alóli felszabadítást. Tulajdonképpen nekünk, mai tanítványoknak is ez kellene, hogy legyen a legfontosabb. Azért tenni, hogy az emberek megszabaduljanak a bűn hatalmából, és Jézus Krisztus által új, örök életet nyerjenek. Segítsük, irányítsuk környezetünket Jézus felé. Mert ma is Ő a megoldás. Ő az egyedüli megoldás. Más nem segít, csak Ő.

Milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.