I
|
sten rámutat a
király, a vezetők és a nép bűneire, életük rossz irányultságára (Jer 22,13-30).
Azt gondolták, hogy a nagy ház, a luxuskivitelezés az élet értelme. Ráadásul úgy
törekedtek igényeik kielégítésére, hogy közben mást megkárosítottak. A király
és a vezetők visszaéltek pozíciójukkal, hatalmukkal. Elfelejtették, hogy a
királyi és a vezetői tisztség szolgálat, ehelyett uralkodásra, mások kárára
használták az Úrtól kapott helyzetüket. Azonban el kell számolnunk mindazzal,
amit kaptunk, Isten felelősségre von, és számadást fog tartani velünk.
Az Úr kérdését: „hát attól leszel király, hogy halomra gyűjtöd a
cédrust?” nekünk is meg kell fontolnunk. Ha nem is vagyunk királyok, de
mégis elragad minket is a halmozás, azt gondoljuk, gyűjtenünk kell. Ami részben
igaz, de a mennyben kellene el nem múló kincseket összegyűjtenünk, ahogyan az
Úr Jézus mondja (Mt 6,19-21). Ezzel szemben mi is a pénzre koncentrálunk, és
sok erőt, időt és anyagiakat áldozunk körülményeink állandó javítására, autónk és elektronikus eszközeink újabb verzióinak a megszerzésére. Pedig nem a modern
eszközök megléte, hanem az Úrral való élő kapcsolat, a Neki való szolgálat
teszi hitelessé életünket.
Mire vágyik a szemem és a szívem? Az Úr leleplez, és azt mondja, csak
nyereségre. Azért szól most az Úr, mert Ő meg tudja a szívünket tisztítani, meg
tud elégíteni, és elvégzi, hogy amint Pál apostol, úgy mi is tudjunk körülményeink
között elégedettek lenni.
Isten megítéli Júdát királyának és vezetőinek élete miatt. Az Úr ma sem megy el
szótlanul gyermekei élete mellett. Minket is megítél, ha nem változtatunk, ha
nem tanulunk meg egyszerűbben, takarékosabban élni. Azért is van szükség a
felelősségteljesebb életmódra, mert ma is sok ember éhezik, és sok gyermek
szenved az alultápláltságtól. Az Úr azért ad, hogy becsüljük meg, amink van, és
segítsük azokat, akik nélkülöznek.
Isten nem most szól népe számára először, szólt már korábban is, akkor,
amikor még jó volt a dolguk. De akkor azt mondták, nem hallom. Nem akarták
meghallani a szót, mert úgy gondolták, a jólét soha nem ér véget, hanem egyre
jobb fog jönni. A ma embere is hasonlóan gondolkodik, amikor az Úr
figyelmeztet és megtérésre hív, nem akarjuk hallani. Nem akarunk arról
hallani, hogy a jólét is véget érhet, sőt, mi is azzal áltatjuk magunkat, hogy
egyre jobb lesz az élet. Egyre nagyobb bőségben és luxusban fogunk élni.
Azonban ez nem biztos, hogy így lesz. Másrészt a keresztyéneknek kell elgondolkodni
azon, hogy míg a mi régiónkban egyre jobb az ellátottság, addig a szegényebb helyek még szegényebbekké válnak, és nem mondhatjuk, semmi közünk hozzá. Isten
bűnbánatra, önmagunkkal és életvitelünkkel való szembenézésre hív. Azt kéri,
ébredjünk fel, és ne mondjuk, megvan mindenünk, és nincs szükségünk semmire.
Hanem döbbenjünk rá, hogy kegyelemre van szükségünk és a Szentlélek általi
megújulásra. Ne csupán az életkörülmények javításán munkálkodjunk, hanem
lelkünk formálásán, Jézus lényéhez való igazításán is.
Jézus tovább megy, és egy néma ördögöt űz ki, ami után megszólal az addig
néma ember, a sokaság pedig csodálkozott rajta (Lk 11,14-28). Fontos esemény ez, mert
azt üzeni, hogy az ördög mindent megtesz, hogy elnémítson minket. Igen,
különösen a tanítványokat, hiszen gyakran vagyunk némák, amikor szólni kellene.
Hányszor úgy érezzük, szólni kéne, de képtelenek vagyunk felemelni szavunkat az
igazságtalanság ellen. Hányszor nem tudunk bizonyságot tenni Urunkról, amíg a
mindennapi életről kell társalogni, addig semmi gond, de amikor tovább kellene
lépnünk az ige felé, megnémulunk. Legyen reményt adó ez az ige, arra nézve,
hogy mi is megszólalhatunk. Jézusnak van hatalma életünket felszabadítani, az
ördög béklyóit leoldani. Sátán mindent bevet annak érdekében, hogy néma
keresztyének legyünk. Ha már egyszer nem tudta megakadályozni hitre jutásunkat,
elvégzi megnémításunkat. De sok néma keresztyén van, pedig mindannyiunk számára
szól a missziói parancs: menjünk el és tegyük tanítványokká azokat, akik még
nem azok. Ebben a szolgálatban nagy szerepe van a hiteles életnek, de azért
szükség van a beszédre is, mert „a hit hallásból van, a hallás pedig
Krisztus beszéde által” (Rm 10,17).
Azonban a jelenlévők nem örülnek ennek a szabadításnak, hanem inkább
támadják az Urat. Azt mondják, az ördög által űzi ki az ördögöket. Döbbenetes,
hogy mennyire nem akarnak látni, nem akarnak örülni egy élet meggyógyulásának,
hanem inkább mindenféle dologgal vádolják az Úr Jézust. A jelekből azt kellene
meglátni, hogy kétség nélkül elérkezett az Isten országa. Vajon mi meglátjuk-e
Isten országának a jelenlétét, vagy mi is csak vitázunk mások tette és élete
fölött? Az Úr azt akarja, hogy vegyük észre, itt van Isten országa, és éljünk annak
erőivel. Jézus Isten országát hozta el a földre, és ennek erői hatnak Általa és az átadott életű tanítványok által is.
Jézusban egy erősebb fegyveres érkezett hozzánk, igen, Ő erősebb az
ördögnél, legyőzte a kereszten, halálával, majd a feltámadása által. Számunkra
még mindig erős fegyveres az ördög, magunkban erőnk ellene mit sem ér, de Jézus által van
esélyünk. A sátán legyőzött és lefegyverzett ellenfél. Igaz, az ordítása ma is
erős, és bizony, ettől gyakran megrémülünk, de ne egyedül, hanem az Úrral menjünk
ellene, és akkor győzni fogunk. Világos az is, hogy aki nincs Vele, az Ellene
van. Igen, tehát ha nem vagyunk Vele, ha nem vállaljuk Őt, Ellene vagyunk,
akkor is, ha nyíltan nem tagadtuk meg Őt. És ha nem állunk be Mögé, nem
gyűjtünk Vele, tékozlók vagyunk. A magunk útját járva eltékozoljuk életünket,
időnket, erőnket, tálentumainkat. Csakis akkor teljesedhetünk ki, ha Vele
tartunk, ha Őt követjük.
Arra is figyelmeztet az Úr, hogy nem elég házunkat kitakaríttatni, hanem
a megüresedett épületet be kell tölteni. Lakó kell a megtisztított házba,
szívbe. Ez a lakó, ez a gazda pedig Jézus legyen. Mert hiába szabadultunk meg a
gonosztól, ha továbbra is gazdátlanok maradunk. A sátán nem adja fel, nem
törődik bele, hogy távoznia kellett, mert bennünk érzi jól magát. Így azután figyel,
és ha azt látja, Jézus nem költözhetett be, akkor visszatér, de nem egyedül,
hanem hetedmagával. Egy erős ostromot indít, aminek mi nem tudunk ellenállni.
Csak az Úr tud megőrizni a gonosz, a szenvedélyek visszatérésétől. Hívjuk be
Őt, és engedjük át Neki a házigazda szerepét, mert ha a gonosz meglátja, hogy
Jézus nyit neki ajtót, elmenekül.
Erős vár a mi Istenünk
1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki
ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a
serege, Csalárdság fegyvere; Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; :/: De küzd értünk a
hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten
szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, :/: Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá
ítélet vár: Az Ige porba dönti.
4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; :/: Velünk az Úr
táborba száll, Szent Lelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket
Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése