Belépés kegyelemből

M

ai igénkben a Babilonban élő foglyoknak küldött levélről olvasunk, amit Jeremiás vetett papírra (Jer 29,1-32). Most is az Úr szavát továbbítja, nem a saját véleményét mondja el, hanem az Úr üzenetét. A levélen keresztül megszólítja a fogságban élőket, ebből megtudjuk, hogy Ő vitette őket Jeruzsálemből Babilonba. Tehát nem véletlenül történtek ezek a dolgok, ezáltal nem is fog ez a helyzet gyorsan megváltozni. Akiket fogságra vittek, abban a reménységben éltek, hogy hamar véget ér a fogság. Isten visszahozza őket. Otthonról is ezzel bátorították a deportáltakat. Milyen gyakran mi is hasonlóan biztatjuk egymást, hamar véget ér a nehéz időszak, de nem kérdezzük az Urat. Nem figyelünk arra, hogy mit is akar ez által elvégezni. Különösen nem tartunk bűnbánatot, és nem mondjuk ki, hogy megérdemeljük a nyomorúságot.

Az Úr azt kéri, ne a gyors hazatérésben reménykedjenek, hanem rendezkedjenek be ott, telepedjenek le, és végezzék a mindennapi élet dolgait. Éljenek úgy, mintha otthon lennének. Vállaljanak gyermekeket, házasítsák ki a fiatalokat, hogy sokasodjanak, és ne fogyjanak. Ezzel jelzi az Úr, hogy az a generáció, amely Jeruzsálemből jutott fogságra, nem fogja megélni a szabadulást. Ezért van szükség arra, hogy szaporodjanak, legyen kinek hazamenni. Legyen jövője a népnek, legyenek, akik majd újrakezdik az életet Izráel földjén. Azonban most ezeket a dolgokat kell komolyan venniük. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy nem úgy fog alakulni a jövő, ahogy tervezték, el kell fogadniuk Isten akaratát, mert ettől függ jövendőjük.

Vannak hamis próféták - mindig vannak, akik megtévesztik az embereket. Ők azt mondják, amit a foglyok hallani akarnak. És mit akarnak hallani? Azt, hogy hamarosan hazatérhetnek, vége a rémálomnak. Isten azonban határozottan kijelenti, hetven esztendeig tart a fogság. A hetven esztendő leteltével Isten meglátogatja őket, tehát maga megy utánuk és visszahozza őket. Mert Ő nem feledkezik meg népéről és övéiről. Azonban ki kell várni Isten cselekvését. Ha Istenre figyelnek, lesz jövőjük, mert Ő jót tervez felőlük, de ebbe a tervbe bele kell simulni.

A fogság, a nehéz időszak önvizsgálatra is adatik, meg kell látniuk, hogy szükségük van Isten segítségére. A hetven esztendő megérleli bennük a felismerést: egyedül nem képesek megoldani a helyzetüket. Segítségre van szükség. Jó, amikor meglátjuk ezt, és Hozzá kiáltunk. Mennyi helyzet van, amit nem vagyunk képesek magunk megoldani, de kiáltsunk az Úrhoz, imádkozzunk Hozzá, és Ő meghallgat. Ügyeljünk azonban arra, hogy teljes szívből keressük Őt. Ne csak félszívvel, hanem egész szívvel keressük az Urat és az Ő akaratát. A fél szív soha nem megoldás.

Minket is erősít az Úr, amikor így szól: „ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok”. Ezért mindig forduljunk Urunkhoz. Ne csüggedjünk, ha nem világos előttünk a jövő, hanem menjünk Hozzá bizalommal, mert az Ő kezében van jövőnk, van reménységünk. Krisztus a mi reménységünk és jövőnk. Ha elindulunk követni, ez a jövő kibomlik előttünk.

Azt is látjuk, hogy a fogságban levők sem fogadják el, amit Jeremiás küldött. Lázadoznak a hetven év miatt, hiszen otthonról mással biztatják őket. Megdöbbentő, hogy már beteljesedett rajtuk, amit a próféta akkor hirdetett, amikor még otthon voltak, és még mindig nem hisznek. Még mindig lázadnak Isten ellen, nem akarnak az Úr szavára hallgatni. Vajon nem hasonlítunk-e mi is ezekre a zsidókra? Vegyük komolyan az Úr szavát, ne lázadjunk, és ne arra hallgassunk, ami az óemberünknek megfelel, hanem mindig az ige legyen a vezérfonalunk.

Példázatokkal tanít az Úr (Lk 13,18-30). Mindezt azért teszi, hogy a képanyag beleivódjon hallgatóiba, és így azt magukkal vigyék, hogy gondolkozhassanak Isten országán és annak üzenetén. Mert az Úr Jézus Isten országát hozta világunkba, abba hívogat bennünket, de nekünk kell oda belépni. Kiemeli Isten országa hatóerejét: nem a mennyiségen vagy a termeten van a hangsúly, hanem a benne lévő erőn. Isten országa jelentéktelennek látszik, mint a mustármag, de amikor bekerül a földbe, elkezd növekedni, és egyre terebélyesebbé válik. Így működik ma is, észre sem vesszük, de bejut az ige a szívünkbe, elkezd munkálkodni, és egyre jobban áthatja az életünket. Adjon ez a példázat reménységet számunkra, ne csüggedjünk, ha nem látunk azonnal eredményt, mert időre van szüksége mind a magnak, mind a kovásznak, amíg kifejti hatását. Ne feledjük soha, hogy az igében nagy erő van, képes szíveket és életeket megújítani, akkor is, ha mi reménytelennek gondoltuk.

A Jeruzsálem felé vezető úton Jézus felszólítja az embereket, hogy akarjanak bejutni Isten országába, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt érte. Legyen számukra az Úrral való kapcsolat a legfontosabb. Ne elégedjenek meg vallási szokások követésével, többre van szükség. Be kell lépni az ajtón. Ez az ajtó, ami  életre vezet, az Úr Jézus. Csak bűneinket lerakva juthatunk be rajta.

Az is benne van ebben az igében, hogy az idő letelik. Ne halogassuk a szoros kapun való bemenetelt. Ne legyen semmi fontosabb a számunkra, mint Jézust befogadni az életünkbe, rábízni magunkat. Az nem elég, hogy láttuk és hallottuk Őt. Nem elég Jézust csodálni, gyönyörködni a beszédében, meg kell térni. Megtérés nélkül nincs örök élet. Meg kell Őt személyesen ismernünk, és ez a követésben, a tanítványságban valósul meg.

Ne feledjük, az ajtók egyszer záródnak, és ha addig nem léptünk be, már nem nyitják ki. Nem lehet hivatkozni sem származásra, sem vallásra. Egyetlen érv van: a kereszt, az ott értünk hulló drága vér. Csak a kegyelmi levél ellenében engednek be. Van-e már kegyelmi levelem? Átéltem-e már, hogy az Úr eltörölte minden bűnömet, elengedte minden adósságomat? Ha még nem, akkor ne hamis dolgokban bízzunk, mert látjuk, nincs mire hivatkoznunk. Amire ebben a földi világban büszkék vagyunk, ami itt számít, az a kapuban már nem jelent semmit. Ott csak a kegyelmi levél számít, az Úr vére által készített pecséttel. Csak Jézusért kapunk bebocsátást. Kérjük ezért most az Úr kegyelmét.

SIESSETEK, HAMAR LEJÁR!

Siessetek, hamar lejár!

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Isten áldásával.