Az Úr hív

C

sodálatos kapcsolatban van Jeremiás az Úrral, állandóan figyel fölfelé, az Úr pedig szól hozzá (Jer 30,1-11). Ez nagyszerű, mert mindenkinek ez a lénye vágya, valahol a szívünk mélyén él bennünk az Isten utáni erős vágy, Ő hiányzik, és azt szeretnénk, ha ilyen napi kapcsolatban lennénk. Erre is teremtette Isten az embert. Élő kapcsolatra, amelyben mindkét fél szól, mindkét fél örül a másik jelenlététnek. Milyen jó, hogy azért íratja le az Úr a szavait, hogy legyen mit kézbe venni, és általa bármikor halljuk azt, amit számunkra mond. Isten szava az élet, belőle támad bűnlátás, általa éljük át Isten drága kegyelmét.

Jeremiásnak le kell írni az Úr szavát, azért, hogy később elővegyék, és meglássák, valóban úgy történtek a dolgok, ahogyan Jeremiás mondta. A leírt igén keresztül győződhetnek meg Isten szavának valóságáról, de ez készteti őket arra is, hogy meglássák, tévedtek, amikor Jeremiást elutasították. Mert az Úr szavai beteljesednek.

A mostani üzenet reményteljes jövőről szól, Isten jóra fordítja népe sorsát, visszahozza őket atyáik földjére. Egy fontos gondolat van ebben: nem ők változtatják meg sorsukat, nem ők törik le a rabigát, hanem Isten. A jövőjük kegyelem. Ők mindent megtettek azért, hogy ne legyen jövő, és hogy mégis lesz, az nem rajtuk múlik. Isten szeretetének és irgalmának megnyilvánulása az új élet.

Bizony, mi mindent megtettünk már, hogy ne legyen jövőnk, Isten mégis könyörül, lehajol hozzánk és kínálja szabadítását. Lássuk meg mi is, hogy nem mi változtatjuk meg életünk menetét, hanem az Úr képes erre egyedül. Emberi erőlködésre nem változik semmi, de segítségül hívhatjuk Urunkat. Amíg alázattal Hozzá nem fordulunk, nincs békesség, mert a békesség sem emberi termék. Nem lehet varázsszóra létrehozni. Miért? Mert bűnösök vagyunk, és a békességhez új teremtésre van szükségünk, és ez Krisztusban megy végbe.

Bármilyen igát hordozzunk, Urunk azt ígéri, Ő letöri azt. Ne mi próbáljuk letörni magunkról, mert az nem hoz igazi eredményt. Általában még rosszabbá válik a helyzet. Amikor magunkat akarjuk megszabadítani, még mélyebbre csúszunk, mint előtte voltunk. Egyedül az Úrnak van hatalma megszabadítani. De kapaszkodjunk most ígéretébe, és várjuk a szabadítást, mert Ő nem vezet félre.

Olyan jó olvasni az Úr bátorító szavait, amelyeket a távol lévő nép számára küld. A fogságba kerültek bizonytalanná váltak jövőjüket illetően, nem tudták, hogyan tovább, és azt sem, lesz-e hazatérés. Ekkor küldi az Úr a bátorítást. Fogadják el azt, amiben most vannak, de eljön az idő, amikor véget ér a rabság. Addig bízzanak Benne, és várják ki Isten munkáját. Amíg ez bekövetkezik, végezzék saját munkájukat.

Milyen jó hallani, hogy az Úr gyermekének sehol és semmilyen körülmények közt nem kell félnie, mert az Úr megőrzi, és ha kell, megszabadítja őt. Talán ma is a félelem mardossa szívedet, halld meg az Úr szavát: Ne félj! Ne engedjünk hát a félelemnek, hanem bízzunk Urunkban. Ha Ő azt mondja, veled vagyok, nincs mitől és kitől félni.

Jézusnak sem volt könnyű, sőt, igazán Neki volt nehéz (Lk 13,31-35). Nem értették meg és nem fogadták be az övéi, folyamatosan támadták. Most Heródes szándékairól hall az Úr, elmondják a számára a király Vele kapcsolatos terveit. De Jézus nem fél, Őt nem lehet megfélemlíteni, Ő nem igazodik máshoz, csak az Atya akaratához. Jézus nem menekül el, de megmondja véleményét Heródesről. Rókának, vagyis sunyi és ravasz alaknak tartja. Heródes sem maga mondja meg véleményét Jézusnak, nem mer a szemébe nézni, hanem másokon keresztül jut el Hozzá ez a szándék. Heródes számára a hatalom volt mindenek fölött, mindent megtett érte, csakhogy megtartsa hatalmát. Csak egyet nem tett meg, nem adta át az Úrnak a trónszékét. Mert ez az igazi megoldás: Jézusnak engedjük át az uralkodást.

Az Urat nem mozdítja ki békességéből semmilyen hír, Ő nem függ ezektől, tovább halad a cél felé. Mi is menjünk bátran az Úrtól kijelölt cél felé. Ne engedjük, hogy mások véleménye, kóbor hírek eltántorítsanak vagy rossz irányba tereljenek. Jézus azt is tudja, hogy meg fog halni, de ennek Jeruzsálemben kell megtörténnie. Nem menekül el előle, hanem szembenéz vele, szembenéz a kereszttel, értünk.

Jeruzsálemről is megmondja a véleményét: prófétaölő város. Inkább megöli az Úr követeit, mintsem őszintén magába tekintene és elfogadná azt, amit Isten mond róla. Hányszor vagyunk mi is így. Nem magunkra alkalmazzuk a hallott igét, pedig azért szól az Úr, hogy megtérésre serkentsen szava által.

Jézus azért jött, hogy összegyűjtse Jeruzsálem népét, de ők nem akarták. Nem Jézuson múlt, hogy nem ismerték meg Őt, hanem a népen. Sokszor okoljuk Istent életünk rossz eseményeiért, de nem Rajta múlnak a dolgok, mert Ő mindent megtesz értünk. Az a probléma, hogy mi nem akarjuk, hogy megmentsen, nem akarjuk Őt követni. Jézus hívta őket, úgy hívta, mint kotlós a csibéit. A kotlós is, amikor látja a héját közeledni, vészjelzést küld csibéinek, azok ezt meghallva sebesen a szárnyai alá futnak, mert ott oltalmat lelnek. Így hív minket is az Úr - halljuk-e hívását? De nem elég hallani, hanem komolyan véve azt, oda is kell menekülni. Ezt nekem kell megtenni, senki nem teheti meg helyettem.

Életem alakulása attól függ, akarom-e, hogy az én Uram megmentsen, és odamenekülök-e Hozzá. Megmenekülésünk, megmaradásunk egyénileg és közösségileg is attól függ, Hozzá megyünk-e? Jézus nélkül nincs megmaradás semmilyen téren. Jézus nélkül pusztulás vár ránk. Azonban amíg van Bibliánk, amíg hirdettetik az ige, hív az Úr, és amíg hív, van lehetőség szárnyai alá menekülni, mert csak ott találunk békességre, megnyugvásra, védettségre.

Jöjj szent közelébe

1. „Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, búslakodó megtört szív!

Élted csupa bánat, lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív!

Jöjj ha szégyen ér is, mért habozol mégis. jól ismer Ő, megtört szív!

Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív.

Csendesség, békesség, üdvösség vár, tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, ha egyszer övé leszel”.

2. Jöjj, hisz’ egyre várnak Az atyai háznak Tárt kapui tégedet!

Isten szeme látja, Bűnöd megbocsátja, Ha kiöntöd szívedet. Jöjj,

hisz’ egyre várnak! Ó, higgy szent szavának! Szenvedésből üdv

fakad. Bármi bánat érjen, Szíved csak reméljen, Jézus nyugodal-

mat ad. Csendesség, békesség...

3. Jöjj, öröm és bánat Szűnik, amint támad! Rád az Úrnak gond-

ja van. Bármi földi bajban Nála oltalmad van, Jézus pásztorod

marad. Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, Búslakodó, megtört

szív! Élted csupa bánat, Lelked is oly fáradt, Jézus nyugalomra

hív. Csendesség, békesség…

Isten áldásával.