Minden kész

A

z előző versben a reménység ígéretét kaptuk (Jer 31,18-30). Az Úr ígérte: lehet reménységünk a jövő felől. Ezzel eltörli csüggedésünket. De ez a reménység Krisztusban lehet a miénk, Őbenne van jövőnk. Ennek a jövőnek az alapja a bűnbánat. Isten népe a fogságban rádöbbent bűneire. Felismerték, hogy eltértek az Úrtól. Az a szomorú, hogy csak a büntetés után döbbentek erre rá. Pedig hányszor próbált velük beszélni az Úr, de ők nem hallgattak Rá, nem vették komolyan üzenetét, nem akartak szembenézni magukkal. Most azonban belátták bűnüket. A bűnlátás fontos, erre van nekünk is szükségünk, hogy végre meglássuk bűneinket, nyomorúságainkat, és megbánjuk azt az Úr előtt. Az Úr előtt kell megbánni, ami azt jelenti, látom, hogy Ellene vétkeztem, és ez fáj nekem. Az Úrral kapcsolatban élő embernek mindig fáj a bűn, nem arról van szó, hogy nem követ el hívő bűnt, hanem arról, hogy nem érzi magát jól benne. Fáj neki. Akinek fáj a bűn, az azonnal Isten elé viszi, bocsánatot kér Tőle.

Efraim bűnbánata és reménysége nem volt alaptalan, mert Isten könyörületet ígért számára. Az Úr kedves gyermekekeként tekint rá. Ez ad reménységet számunkra is, az Úr gyermekként tekint ránk is, nem ellenséget lát bennünk, bűneink ellenére sem, hanem az Ő gyermekeit. Így, ha ez a gyermek bűnbánatot tart, Ő megbocsát neki. Ha fogságban van is, nem feledkezik el róla. Csodálatos ez, Isten nem feledkezik el rólam, mert szeret, mert Jézus Krisztus által gyermeke vagyok. Igen, aki Krisztusért bűnbocsánatot nyer, az már fiú, Isten Jézus áldozatáért fiának fogadja.

Azonban a bűnbocsánat új életre kötelez. Arra, hogy ezentúl már figyeljek Isten szavára. Azt mondja az Úr: állíts magadnak útjelzőket. Számunkra már természetesek az útjelző táblák. Nélkülük nehezen tudnánk tájékozódni és célunkhoz eljutni. Ha idegenbe megyünk, számítunk a jelzőtáblákra, komolyan vesszük, ami rájuk van írva. Arra megyünk, amerre mutatják az általunk kijelölt célt. Azonban nemcsak a közlekedésben, hanem az életben is jelzőtáblákra van szükségünk. Könnyen el lehet tévedni a világ országútján. A sátán is mindent megtesz azért, hogy megtévesszen, és így rossz irányba tereljen. Azonban Isten nem hagy minket magunkra, adott számunkra segítséget, Igéjét. Az Ige olyan számunkra, mint a jelzőtábla. Mutatja az utat, felhívja figyelmünket a veszélyekre, és segítséget nyújt a cél megtalálásához. Köszönjük meg Urunknak, hogy kezünkbe adta az igét, és így bármikor elővehetjük, és tájékozódhatunk általa.

Amikor hitre jutunk, az ige segít életünk újratervezésében. Hiszen nem tudjuk, hogyan kell Isten akarata szerint élni. Eddig mások voltak a szokásaink, és egy-egy élethelyzetben aszerint döntöttünk, amit a világtól átvettünk. Most az Úr megfogja a kezünket és vezet, vezet az élet útján, vezet örök hazánk felé. Mert a cél nem csupán a megváltozott élet, hanem az üdvösség.

Azt is megláthatjuk az igében, hogy az Úrtól kapott új életben megtörik az átok, megtörik a bűn törvényszerűsége. Ha Őt követjük, akkor már nem érvényesül az apák ették az egrest, és a fiak foga vásott bele, mert az Úr meggyógyítja múltunkat is. Ő az ősöktől örökölt sebeket is be tudja kötözni, meg tudja gyógyítani. Vigyük Hozzá életünk minden problémáját, és kérjük, adjon számunkra teljes gyógyulást.

Tegnap az Úr tanítgatott arra, hogy tudjunk utolsók lenni és viszonzást nem várva szeretni, jót tenni (Lk 14,15-24). Mert majd a feltámadáskor, Isten országában lesz viszonozva önzetlenségünk. Isten fog jutalmazni minket. Erre reagál egy asztaltárs: Boldog, aki kenyeret eszik az Isten országában. Ő úgy látja, biztos helye van a messiási lakomán. Azonban ez hamis bizonyosság. Úgy véli ez az ember, hogy oda alanyi jogon és emberi tettek alapján lehet bejutni. Jézus erre válaszként elmond egy történetet.

Egy ember nagy vacsorát készített és sok embert meghívott rá, azok visszajeleztek: elfogadják a meghívást, és részt vesznek majd az alkalmon. Amikor eljön a vacsora ideje, a gazda kiküldi szolgáját, aki örömmel viszi a meghívót, és jelenti be, minden kész, lehet menni a vacsorára.

Ebből megtudjuk, hogy Isten felől indul a kezdeményezés, nem mi jutunk be oda, nem mi szerezzük meg az üdvösséget. Isten elkészítette azt számunkra, és küldi a meghívást, mi pedig dönthetünk, hogy bemegyünk vagy nem. A döntés a miénk, mert Ő már döntött, minden kész, csak mennem kell, de rajtam áll, hogy megyek vagy nem.

Nagyszerű üzenet hangzik felénk: minden kész. Az Úr a kereszten mindent elvégzett, megváltásunk készen van. Az üdvösség nem bizonytalan valami, hanem kész, de nem mi, hanem az Úr készített el mindent. Mindent megtett azért, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen. Önmagát adta oda a kereszten, nekem a kegyelmet csak át kell vennem.

Történetünkben a meghívottak elutasítják a meghívást. Amikor csak menni kéne, nem mennek, mert valami fontosabb lett, mint az üdvösség, az örök élet. Mégpedig azok a dolgok lettek fontosak, amik Isten ajándékai, a munka, a család, az anyagi eszközök. Jó végiggondolni, mire hivatkozva utasítjuk el az Úr hívó szavát. Mi is legtöbbször ezek miatt mondunk nemet az Úrnak.

Azonban a menny nem marad üresen, Isten hív másokat, és akiket nem tartottak méltónak Isten országára, azok bejutnak. Sőt, még a kerítésen kívül lévők is bejuthatnak. Ez a kegyelem, ezek az emberek semmit sem tettek azért, hogy bejuthassanak, nem is voltak méltók rá, de a Gazda behívja őket, ők pedig elfogadták a hívást, bár vannak, akiket biztatni kellett. A kényszerítés nem fizikai erőszakot jelent, és hamis minden ilyen jellegű hivatkozás. Itt arról van szó, hogy ezek az emberek megdöbbentek, amikor a követek meghívták őket, és nem hitték, hogy valóban róluk van szó. Nem hitték, hogy valóban meg vannak hívva és tényleg be is mehetnek a vacsorára. Arra volt szükség, hogy megfogva a kezüket bevezessék őket a Gazda házába. Belecsodálkoztam-e már, hogy még engem is hív az Úr? Én is fontos vagyok Neki. Adjak hálát a kegyelemért, és szenteljen hálából Neki az életem.

Királyi gyermek vagyok én

1. 

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2. 

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

Isten áldásával.