Jöjj, kövess engem!

A veremből való megmenekülés után a király magához rendeli Jeremiást (Jer 38,14-28). Cidkijjának kérdése van, de a próféta tudja, hogy a király nem hallgat a tanácsára, ha pedig az Úrtól való kijelentést közöl, az élete is veszélybe kerül. Prófétának lenni nem nyugdíjas foglalkozás, állandó veszélyben van az ember. Az igéhez való hűség ma is veszélyt rejt magában, hiszen a legtöbben nem akarnak az Úr szavára hallgatni.

A további helyzet és a király személyes élete is azon múlik, hogy hallgat-e az Úr szavára. Először is megrendítő, hogy a tekercs elégetése után is még mindig van szava az Úrnak népéhez. Pedig a tekercs tűzbe vetése az Úr megvetésével volt egyenlő. Ők megvetették Isten szavát, de Ő nem fordul el tőlük, tovább beszél hozzájuk. Mi hogyan viszonyulunk az igéhez? Elolvassuk, meghallgatjuk, de hallgatunk-e rá? A mi életünket is nagyban befolyásolja, ahogyan az igéhez viszonyulunk. Ha komolyan vesszük, hallgatunk rá akkor is, ha nem értjük, miért azt mondja, sok bajtól, nyomorúságtól megmenthetjük magunkat. Az élet minősége is másképpen alakul, ha az Úr szavát mindenkor megcselekedjük. Természetesen nem könnyű Istenre hallgatni, amikor mást tanácsol, mint amit mi már jó előre eldöntöttünk. Ha mi már megterveztük, mit teszünk, milyen munkahelyet választunk, vagy már kiválasztottuk az iskolát, de Isten mást mutat, nem könnyű hallgatni Rá. Ezért még döntés előtt keressük meg Urunkat, mondjuk el, ahogyan látjuk a dolgokat, és kérjük vezetését. Ezt követően várjunk a válaszra. Mert nem jön mindig azonnal a válasz, van, hogy várni kell. Tanuljunk várni az Úrra.

Az Úr válasza nem változik, most is azt mondja, az életben maradás feltétele önmaguk megadása. Le kell mondani a harcról, az önvédelemről, ha megteszik, élni fognak. Bizony, itt kezdődik, megadom magam Isten akaratának, nem én harcolok, veszteg maradok, és hagyom, hogy Ő harcoljon értem. Mi ellen akarsz ma lázongani, harcolni? Ne tedd, hanem bízd az Úr kezére, engedd, hogy Ő harcoljon érted. Van, amikor a látszólagos vereség vezet győzelemhez.

Azt is lássuk meg, hogy Istennel szemben a trükkjeink nem működnek. A király azt gondolta, ha újra megkérdezi az Urat, más, kedvezőbb választ fog kapni. Azonban Isten nem változtatja a szavát, Ő mindig ugyanaz. Ma is azt üzeni, amit tegnap mondott.

A király fél az átszökött júdabeliektől, azonban a próféta erősíti őt, és azt kéri, ne törődjön most azokkal, csak bízzon az Úrban. Bízzon az Úrban, és tegye, amit mond. Ez a hívő élet aranyszabálya, bízzál az Úrban, és cselekedd, amit mond neked. Ez a fontos, minden körülmény közepette bízzunk az Úr segítségében, oltalmában. Ne arra figyeljünk, mit mondanak mások, ne az észérvekre hallgassunk, hanem egyedül az Úrra. Merjük vállalni az Úr szavát, igei meggyőződésünket.

Egy főember áll Jézus elé, egy olyan ember, aki számít, aki valaki volt abban a korban (Lk 18,18-27). Kérdése van, és ez az örök életre irányul. Jó és fontos kérdés. Az is jó, hogy Jézushoz fordul vele. Mert az a jó, ha mindig és minden kérdésünkkel Őhozzá megyünk. Jézus a legmegfelelőbb személy, akihez fordulhatunk, a legjobb fórum, ahová vihetjük problémáinkat. Vigyük mi is kérdéseinket Urunk elé, hiszen Ő az élet és az örök élet szakértője.

Számunkra kérdés-e az örök élet? Kérdés-e, hogyan juthatok örök életre? Úgy gondolom, hogy ez természetes, ez jár nekem? Mert ki jutna be, ha nem én?

Jézus a parancsolatokhoz irányítja ezt az embert, és kiderül, ő ebben kiváló. Ebben jó teljesítményre képes, legalábbis a maga véleménye szerint. Hogyan látom magam? Én is úgy gondolom, hogy az ige iránti engedelmességben, az Úr akarata cselekvésében verhetetlen vagyok? Úgy vélem, én vagyok a legjobb?

Jézus azonban túllát a kiválóságunkon, mélyebbre tekint, és rámutat, egy fogyatkozás van még benned. Igen, van még valami, ahol lehet javulni. Van még egy terület, ahol nem is vagy annyira jó. Mert nem elég csak a külsőségekre figyelni, a sikerre. Hol lehet még javulnia? A parancsolatok mások felé való megélésében, abban, amit az ige így foglal össze: Szeresd az Urat, te Istenedet és felebarátodat, mint magadat. A gyenge pont akkor lesz nyilvánvaló, amikor Jézus vagyona eladását és a szegények közti szétosztását kéri tőle. Akkor tartja meg a törvényt, ha fáj neki a felebarát szenvedése, nélkülözése, az éhes gyerekek gyötrelme és a sok éhen haló ember látványa. Mert ők is a felebarátai neki.

Ez az ember megszomorodott és elment. Elment, mert nem Jézusban látta meg az igazi szabadságot és gazdagságot. A vagyon, a jólét önmagában rabság. Hozzákötődik a szívünk, és már csak személyes jólétünkkel vagyunk elfoglalva. A szintet minimum tartani kell, sőt, ma nem elég tartani, hanem lépést kell tartanunk a világgal, a technikai és a kényelmet nyújtó eszközök fejlődésével. Mindig kell valami új, valami más, ami talán másnak már megvan, de mi még nem rendelkezünk vele.

Adja Urunk, hogy számunkra Isten Krisztusban kínált kegyelme mindennél többet jelentsen. Adja, hogy legyünk képesek az Úrért, az örök életért mindent elengedni, és üres kézzel megragadni az Úr kegyelmét.

Gondoljuk végig, mi a mi gyenge pontunk. Mi az, amire azt mondja az Úr: egy fogyatkozás még van benned? Mi az, ami gátol abban, hogy Őt kövessem? Ha felismerem, kérjem a szabadítást, hogy semmi ne akadályozzon az Úr követésében. Mert szava ma is szól: Jöjj, kövess engem! De azt is meg kell hallani, hogy előbb mindentől el kell szakadnom. Őt követni csak akkor tudom, ha megszeretem, és Ő lesz a legfontosabb a számomra. Kövesd ma is Őt. Csakis Őt! Ne emberi tanítást, vágyaidat, ösztöneidet, hanem egyedül Őt.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

 Isten áldásával.