Éber szolga

E

gy ünnep alkalmából elmondott beszéd összefoglalását olvassuk (Jer 26,1-9). A templomban megjelent imádkozó, hálát adó néphez szól az üzenet. Szól, mert Isten beszél, bár meglepődnek ezen, pedig annak kellene természetesnek lenni, hogy a templomban szól az Úr. És itt meglepődnek, nem várták, mert megszokták, hogy csak ők beszélnek. Nem így vagyunk mi is? Csak mi beszélünk, elmondjuk óhajainkat, továbbítjuk rendelésünket, és elfelejtjük, hogy az istentisztelet nem erről szól. Az istentisztelet azért van, hogy Úr szólítson meg minket. Ő akar velünk beszélni az igehirdetés által.

Fontos, hogy a prófétának pontosan kell továbbítani az üzenetet, egy szót sem hagyhat el belőle. Mindez abban a reménységben történik, hogy csak hallgatnak rá. Mert Isten mindig jobbító szándékkal szól, azt akarja elérni, hogy meglássuk, érdemes Rá hallgatni. Igen, érdemes. Mert sok probléma annak a következménye, hogy nem akarunk az Úr szavának engedelmeskedni.

Azért szól az Úr, hogy megtérjenek gonosz útjukról. Tehát a meghallott szónak kell, hogy legyen következménye. Isten nem elégszik meg a templomba járással. Azt várja, hogy elhagyjuk eddigi gonoszságunkat. Azt kéri, hogy végre döbbenjünk rá, rossz úton járunk, gonosz a szívünk, de ezen mi nem tudunk változtatni. Isten nem plusz energiamozgósítást vár, hanem azt, hogy felismerve tehetetlenségünket Őt hívjuk segítségül. Igazából akkor leszünk képesek Isten útján járni, ha Ő cselekszik bennünk. Magunktól képtelenek vagyunk a jó utat választani, megszabadulni bűnös beidegződésünktől. Az Úr szabadítására van szükségünk. Mert valóban csak az az igazán szabad, akit az Úr megszabadít. Kérjük ma is szabadítását. Ne támaszkodjunk a magunk erejére, merjük kimondani: Uram, én tehetetlen vagyok.

Megdöbbentő a reakció, nem a szívüket szaggatják meg, hanem Jeremiást akarják megölni. Őt kell eltávolítani, és akkor minden rendben lesz. Még véletlenül sem gondolnak arra, hogy velük van a baj. Nekik kell megváltoztatni az életüket, és akkor elmarad az ítélet. A mai ember is gyakran így reagál. Az Úr követeit akarja elhallgattatni, és ennek érdekében kirekeszti magát a közösségből. Ne megyek, és nem hallom, amit mondanak. És nem gondolunk arra, hogy ezáltal Isten szavát távolítjuk el az életünkből. Isten ne szóljon bele, mondjuk és gondoljuk. De ezzel magunknak ártunk, és nem az Úrnak.

Számon kérik Jeremiást, hogy miért prófétál így. Miért? Mert azt bízta rá az Úr: mert ezt kell mondania. Nekünk is azt kellene meglátni, hogy az Úrtól küldött igehirdető azt mondja, mit Isten rábízott. Nem mondhat mást, mert ő csak postás. Amikor a postás rossz hírt hoz, nem haragszunk meg rá, mert tudjuk, nem ő hozza a rosszat, hanem csak továbbítja a hírt. Elsősorban nem az igehirdetővel, hanem Istennel van dolgunk. Így azután áldásosabb nem megsértődni, hanem rendezni Vele dolgainkat.

Jézus szolgákhoz, urukat váró szolgákhoz hasonlítja övéit (Lk 12,35-48). Úgy vesznek részt ebben a világban, hogy miközben dolgaikat végzik, gyermekeikkel törődnek, munka után futnak, fél szemük az ajtón van. Igen, egyik szemünknek mindig az ajtón kell lenni, mert jön az Úr. És ha jön, ki kell nyitni az ajtót, és be kell engedni. Soha ne legyünk annyira elfoglalva, hogy nem figyelünk az ajtóra, nem figyeljük a jeleket. Urunk azt akarja, hogy mindig készen legyünk.

Azonnal ajtót nyissanak neki - nincs nagyobb öröm, mint amikor az érkezik, akit szeretünk, akit nagyon várunk. Amikor zörget, mindent félreteszünk, és azonnal nyitjuk az ajtót. Így várjuk Urunkat is, legyen öröm a szívünkben, és legyünk készen mindent félretenni, amikor érkezik. Várjuk Őt kitartóan, egyik őrváltásról a másikra, mert nem biztos, hogy az első őrség ideje alatt érkezik. Bármikor jön, legyünk ébren. A katona, ha elaludt az őrségben, és meglepte a parancsnok, büntetést kapott. Mi Krisztus katonái vagyunk, őrködjünk éberen, végezzük hűséggel szolgálatunkat. A hűséges várakozás jutalma, amikor az Úr megérkezik és maga szolgál az Őt várónak. Milyen csodálatos is lesz, az Úr szolgál majd nekünk.

Az Úr visszajöveteléig tartó időt a tanítványok szolgálattal töltik. Az Úr rájuk bízta háza népét, az Ő tulajdonának a sáfárai. Hűség kívántatik meg tőlünk. Legyünk mi is olyan szolgák, akiket az Úr abban a feladatban talál, amit rájuk bízott. És az a lényeges, hogy azt végezzük, amit ránk bíztak. Nem azon van a hangsúly, hogy valamit csináljunk, nem alibifoglalkozást kell végeznünk, hanem azt, amivel megbízott az Úr. Csak azt fogja számon kérni, amit ránk bízott.

Vigyázzunk, nehogy abba a kísértésbe kerüljünk, hogy késik az Úr, van időnk szolgálatunk elvégzésére, így azt tesszük, amit mi akarunk. Ne csapjuk be magunkat, mert pont akkor fog megjelenni az Úr, amikor nem várjuk. Ha visszaéltünk helyzetünkkel, büntetés lesz a vége. Mikor fog visszajönni az Úr, kérdezzük sokszor. Mikor? Amikor nem várjuk. Akkor fog érkezni, amikor úgy gondoljuk, most igazán nem jöhet, most nem alkalmas. Ezért legyünk készen, és ha ilyen gondolatunk lenne, akkor jusson eszünkbe az Úr szava: akkor jön meg, amikor nem várják.

Azt se feledjük el, hogy aki tudja, mi a feladata, mit vár el tőle az Úr, az nem védekezhet azzal, hogy én nem tudtam, mit kell tenni. Akinek a kezében van a Szentírás, az tudja, vagy tudnia kellene, hogy miért van ebben a világban, mit bíz rá az Úr. És legtöbbször nem is az a baj, hogy nem tudjuk, mit kell tenni, hanem nem akarjuk azt tenni, amit elvár az Úr. Úgy vagyunk, mint Jónás - nagyon jól tudta, hogy Ninivébe kell mennie, de ő nem akart oda menni. Ne keressünk kifogást, hanem engedelmeskedjünk Urunknak, és akkor áldássá lesz az életünk, és áldás leszünk mások számára is.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1. Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vériben van nagy erő.

Vágyol-e győzni a sátán felett?

E vérbe csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézusunk vériben.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

2.Oh, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Az Úr vériben van nagy erő.

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő.

Van erő ...

3. Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Az Úr vériben van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos.

E vérben csodás az erő.

Van erő...

4. Szolgálni vágyol a Jézust talán?

Az Úr vériben van nagy erő.

Csak neki zengeni nap nap után!

E vérben csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Isten áldásával.