Számadás

A

 börtön udvarán raboskodó prófétához látogató érkezik (Jer 33,1-13). Munkaadója érkezik hozzá. Az Úr nem hagyja magára, nem engedi elcsüggedni, hanem beszélget vele, olyan dolgokat mond a számára, amik vigasztalást nyújtanak és reménységet adnak. Pál apostol is arról vallott, hogy a fogsága idején mindenki elhagyta, de az Úr vele volt. Urunk soha nem hagyja magagára övéit, ott van velük nehéz helyzetükben is. Szavában erő van. Amikor Ő szól, elmúlik a félelem, oda lesz a reménytelenség, a csüggedés, mert üzenete felemeli tekintetünket, a reménytelenségben is reményt nyújt. Amikor lemondanánk és a depresszió végképp lehúzna, megszólal, és rámutat, innen is van talpraállás. Ne adjuk fel, bízzunk Benne, mert az idegenből is vezet haza út.

Jeremiáshoz a Teremtő Isten szól, így mutatkozik be neki. Ő alkotta a földet, megformálta és megerősítette. Az Úr az Ő neve. Igen, Ő Úr, Jeremiás életének is Ura: Ő hívta el és Ő alakítja életét. Isten bízta rá igéjét, ő pedig hűséggel továbbadta a nép számára. Isten most újra üzenetet bíz a prófétára, de mielőtt azt átadná, megerősíti hitét. Azt üzeni, ne féljen a jövőtől sem, mert Izráel sorsa az Úr kezében van. Annak az Úrnak a kezében, Aki ezt a földet is alkotta és azóta is gondot visel óla. Nem feledkezik el övéiről, hanem megsegíti őket. Jeremiás már a börtönben hirdetheti a szabadulás evangéliumát. A jó hír mindig szól, nyissuk meg füleinket, és fogadjuk azt be életünkbe. Az üzenet arról szól, hogy Isten fogja megszabadítani őket. Magukat nem tudják kimenteni, de bízzanak az Úrban, kiáltsanak Hozzá, és majd meglátják hatalmát és irgalmasságát.

A romok között szól Isten szava, már ott felkínálja segítségét. Életünk romjai mellett is megáll az Úr, és szól, kínálja számunkra orvosságait. Milyen orvosságot tud adni Isten? Igéjét adja, az az igazi gyógyír, az Ő drága szava. Ha olvassuk és befogadjuk a szívünkbe, enyhülést és békességet ad. Az Istennel való élő kapcsolat során jutunk el a békességre és ismerjük fel, hogy egyedül az Úr képes meggyógyítani beteg életünket. Engedjük Őt a beteg területhez, és bízzunk módszerében. Isten gyógymódja hatásos. A Fiút küldte el a földre, hogy gyógyítsa életünket. Hányan átélték már, hogy kegyelme által megszabadultak, újrakezdhették az életüket, és átélték az Úr kegyelmét. A kegyelem megtapasztalása nyújt igazi békességet.

Csodálatos ígéret hangzik el: az Úr visszahozza és felépíti őket. Újra kézbe veszi népét, és formálja őket. Felépíti az országot, termővé teszi az elhagyott földet, öröm és élet hangja száll a településeken. De nemcsak az ország életét állítja helyre, hanem magát a népet is. Őket is kézbe veszi. Először is tisztítókúrának veti alá őket. A bűntől tisztítja meg a szívüket. Bizony, csak akkor lesznek újjá és válik mássá az életük, ha megtisztulnak attól, ami tönkretette őket, és ami odaállt közéjük és az Úr közé. Nem elég az országot építeni, a lelkeket is kell. Az Úrral való kapcsolatot is újra meg kell építeni. És ez a legfontosabb. Számunkra is legyen az első, a legfontosabb az Úrral való kapcsolatunk építése. Minden probléma gyökere az Istennel való megromlott kapcsolat. De helyreállítható. Jézus azért jött, hogy ezt a kapcsolatot megjavítsa, a kereszt köt össze minket az éggel.

A megtisztítást a bűnbocsánat végzi el. Amikor megvalljuk bűneinket, az Úr megbocsátja azokat, általa megtisztít, és többé már nem látszódik a bűn, a vétek. Most már nemcsak a tál külseje, hanem a belseje is tiszta lesz. Kérjük Urunkat, tisztítsa meg a belsőnket, távolítsa el mindazt, amit eddig a bűn termelt. Megtisztult életünk középpontjában Isten dicsérete, nevének dicsőítése áll. Magasztaljuk Urunkat szívünk megtisztításáért.

Egy számunkra nehezen érthető példázatot mond az Úr Jézus (Lk 16,1-13). Úgy olvassuk, hogy ez példázat - vagyis nem azt mondja, úgy kell tenni, ahogyan a hamis sáfár tette, hanem ezen keresztül akar számunkra üzenni. Mi is hasonlóak vagyunk, mint ez a sáfár, gondtalanul éljük életünket, tékozoljuk a Gazda javait, és nem gondolunk arra, hogy számot is kell adni. Bizony, úgy tekintünk életünkre és javainkra, mintha mindez a sajátunk lenne, és azt teszünk vele, amit akarunk. Pedig minden Isten ajándéka, mindent Tőle kaptunk. Azért bízza ránk életünket, benne tehetségünket, tudásunkat és anyagi javainkat, hogy használjunk velük. Ne csak önző céljainkra, vágyaink kielégítésére fordítsuk, hanem mások javára és Isten dicsőségére. Hányszor visszaélünk Gazdánk bizalmával, mint ez a sáfár is tette, és bizony, gyakran mi is csak az utolsó pillanatokban kapkodunk, próbáljuk menteni a menthetőt, mint ez az ember is.

Amikor a gazda hívatta és számadásra vonta, döbbent rá, hogy el kell számolnia a rábízottakkal. Előbb bepánikol, majd rájön a megoldásra. Jól jegyezzük meg, hogy ez a magatartás nem pénzügyi dolgaink intézésének a példája, hanem arra mutat rá, hogy lesz számadás. Isten előtt kell majd számot adnunk életünkről, fel kell mutatni, hogy mit kezdtünk mindazzal, amit Tőle kaptunk. Arra fordítottuk-e, amire szánta?

A példázat üzenete: rendezni kell dolgainkat Istennel. Ne várjuk ki az utolsó napot, hanem ma, amíg az Ő szavát halljuk, forduljunk Hozzá és keressük kegyelmét. Lássuk meg adósságunkat, és azt, hogy ítélet alatt vagyunk. A hamis sáfár abban bízhatott, hogy azok, akiknek engedett az adósságaikból, mellé állnak. Mi is bízhatunk Urunk kegyelmében, Ő az, aki mellénk áll és elengedi Önmagáért minden adósságunkat. De ezzel a kegyelemmel szolgálnunk is kell, az a feladat, hogy mentsük az elveszetteket. Vagyis, segítsük Jézushoz az embereket, hogy ők is átéljék adósságuk elengedését, új élethez juthassanak Krisztus által. Vajon lesznek-e ilyen barátaink? Lesznek-e, akik elmondják, hogy általunk ismerték meg az Úr kegyelmét, tőlünk hallották az evangéliumot, ami megváltoztatta életüket? Mert nem mi formáljuk újjá környezetünket, de odasegíthetjük őket Urunkhoz. Lesznek-e, akik elmondják, hogy jól forgattuk a Gazda vagyonát, és sokan hitre jutottak?

Urunk arra bátorít, legyünk hűek azon a kevésen, amit kaptunk, ne azt figyeljük, ki kapott több ajándékot, hanem legyünk hálásak és szolgáljunk azzal, amit kaptunk. Fontos, hogy nem lehet kétfelé sántikálni, nem lehet az Úrnak is és a világnak is szolgálni, mert azt nem bírjuk el, abba beleroppanunk. Így ez az ige is döntésre szólít fel. Döntsük el, kit akarunk szolgálni: az Úr Jézust vagy az anyagiakat, a mammont, a bálványokat. Ma még hív az Úr: kövess engem.

Üres kézzel kell-e mennem?

1. 

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2. 

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3. 

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4. 

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.