Hála

A

 börtönben lévő próféta most az eddig részletekben kapott kijelentések leírására kap megbízatást (Jer 36,1-19). Mindaz, amit eddig elmondott a nép számára, egy hosszabb időszakot öleltek fel. A hallott igéket már elfelejtették, azonban az Úr nem akarja, hogy szava feledésbe merüljön, mert az ige maga az élet. Későbbi korok embereinek az életét is meg tudja ragadni, és képes azt átformálni. Mert amit Jeremiás átadott Izráel népe számára, több, mint puszta emberi szó, a mindenható Isten áll mögötte. Az Ő lénye árad belőle, így azután élettel és erővel teljes. Az idő vasfoga sem bírja kikezdeni az igét, a benne rejlő teremtő erő mindvégig megmarad, és ha évek vagy évszázadok múlva kerül elő, akkor is hatni fog. Pontosan úgy van ez, mint a hosszabb ideig hányódó búzamag, ha évek múltán termőtalajba jut, meghozza termését.

Jeremiás hívatja Bárúkot, és lediktálja számára az eddig kapott üzeneteket. Hadd maradjanak meg az utókornak, másrészt jó, ha egyben is megvan, nemcsak részletekben, mert jó elejétől végéig elolvasni. Ha így teszünk, jobban megragad bennünk és mélyebben lényünkbe hatol az ige. Azt is megláthatjuk, hogy Isten akkor is ad elfoglaltságot prófétájának, amikor az a mozgásban korlátozott. A fogság akadályoztatást jelent, de nem félretételt. Nem azt jelenti, hogy most már nincs mit csinálnia. Papír és toll mindig akad, sőt, ma már modern eszközeink révén akár hanganyagban is rögzíthetjük az elhangzó gondolatokat. Mi is rendezhetjük a tanítványságunk ideje alatt kapott üzeneteket, az élet útján nyert tapasztalatokat. Mert a szó elszáll, de az írás megmarad. Amire ma nem figyelnek, azt holnap kézbe vehetik, és újra olvashatják.

A leírást követően a tekercset Bárúk felolvassa a templomban, majd a főemberek füle hallatára. Az évek során felhalmozódott üzenet így egyben drámai hatást vált ki. Erre már oda kell figyelni, vagy legalábbis foglalkozni kell vele. Ezt nem lehet félretenni, mint a korábbi töredékeket. Azért is íratta le egyben az egészet Isten, hogy így hatást gyakoroljon az emberekre, igazi megrendülést, őszinte megtérést vár tőlük. Azt szeretné, ha végre egész lényükben megrendülnének és rádöbbennének bűneikre, és gonosz útjaikról megtérnének. Itt a gonosz út jelenti a bálványimádást, illetve a szomszédos pogány országoktól való segítségkérést. Mert a korábban elhangzott ítéletes szavakra, majd az ellenség fenyegetésére nem megtéréssel, Isten segítségül hívásával válaszoltak. Ők a szomszéd népeket hívták segítségül. Most azt várja az Úr, hogy végre Őt hívják segítségül, Őt, aki igazán segíteni tud rajtuk. Ha megtérnek, az Úr megbocsátja vétküket.

Azonban nem úgy tűnik, hogy a megtérésre sor kerül. A főemberek, amikor meghallják az igét, tudják, semmi jóra nem számíthat se Bárúk, se Jeremiás. A király nem úgy fog reagálni, ahogyan az Úr várja. Vajon én hogyan reagálok Isten szavára? Mit kezdek a felkínált segítséggel? Fogadjuk el Isten kinyújtott jobbját, és engedjük, hogy megragadja életünket.

Jézus tovább halad a kereszt felé vezető úton, és közben nem magával van elfoglalva, hanem menet közben is hirdeti az evangéliumot, és közvetíti annak gyógyító erejét (Lk 17,1-10). Nem kerüli el Samáriát sem, a mások által lenézett és megvetett emberek számára is viszi a szabadulás, az új élet lehetőségét. Nem kerüli el a mi lakóhelyünket sem, eljuttatja hozzánk is az igét. Vagy a gyülekezeti alkalmakon, vagy a média különféle eszközein keresztül. Valaki úgy jutott hitre, hogy Amerikában újságpapírba csomagoltak egy Angliába szánt küldeményt. És amikor a címzett kézbe vette a csomagot, elolvasta az újságcikket, ami egy Spurgeon igehirdetés volt. Ez a távolról kapott igehirdetés változtatta meg az életét, mert Isten így kereste meg őt. Így keres minket is, nem kerül el, hanem mindent megtesz, hogy halljunk Róla, aztán már rajtunk áll, mit kezdünk a hírrel.

Ebben a történetben tíz leprás ember hall Jézusról, és ez a hír reménységet indít el bennük. Arra gondolnak, ha találkoznának Vele, Ő képes lenne meggyógyítani nyomorult életüket. Amikor szembetalálkoznak Jézussal, mindjárt kérik, hogy könyörüljön rajtuk. Ezek az emberek hitték, hogy Jézus képes a leprát is meggyógyítani. Mire alapozták hitüket? Egy másvalakitől kapott bizonyságtételre. Úgy gondolták, ha az Úr őt megszabadította, akkor számukra is van esély. Annyi bizonyságtételt hallunk, de reménységgel kapaszkodunk-e beléjük? Tudjuk-e mondani, ha ő megtapasztalta a szabadulást, akkor én is átélhetem, én sem vagyok reménytelen? Ez a hit vonzani kezdte Jézust, és egyszer csak átélik, hogy jön velük szembe. Nem tétováztak, azonnal segítségül hívták.

A segítség nem úgy jött, ahogyan gondolták. Hit által küldi a megtisztulást az Úr. Ez úgy megy végbe, hogy engedelmeskedni kell az Úr szavának. Azt mondta, menjenek el és mutassák meg magukat a papoknak, és ezek nem reklamáltak, nem mondták, csak ennyi, hanem elindultak. És azt olvassuk, útközben meggyógyultak. Egy samaritánus, miután meggyógyult, visszament Jézushoz, hogy megköszönje neki az új, emberhez méltó életet. De csak ő ment egyedül. Miért? Mert samaritánus lévén átélte, hogy a gyógyulás kegyelemből van. Isten ajándéka mindaz, ami történt. Látta és elismerte, hogy neki ez nem jár, de hálás szívvel ajándékba elfogadta. De jó, ha látjuk, nekem nem jár Istentől semmi, csak az ítélet. A szabadulás, a gyógyulás, az új élet mind ajándék, kegyelem. Aki ezt így átéli, az tud hálás lenni. Ma is ritka a hála. Az Úr Jézus hiányolja a többit, mert elvárja, hogy ők is megköszönjék, amit kaptak. Ne vegyük természetesnek az Úr ajándékait, lássuk meg, hogy minden kegyelem, és adjunk hálát érte. Ne feledjük, Ő visszavár.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.