Hátha

J

eremiás a nép vezetői előtt áll, ismét kimondják rá, hogy halálra méltó (Jer 26,10-27,22). Nem vizsgálják meg, hogy amit hirdetett, valóban az Úr szavai, csak mivel a szenthely ellen beszélt, ellenük beszélt, meg kell halnia. Ne utasítsuk el kapásból az Úr szavát, vagy ne mondjuk ki azonnal egy igehirdetőre, hogy többet őt nem hallgatom, mert ellenem, a dolgaim ellen beszélt. Hanem inkább csendesedjünk el, tekintsünk magunkba, vizsgáljuk meg a szívünket. Ha így teszünk, rá fogunk döbbenni, hogy nem a postással, hanem velünk van a baj.

Jeremiás szól az ellenségeihez, de milyen érdekes, nem magát védi, nem akar mindenáron megmenekülni. Neki nem az a szempont, hogy jól kijöjjön ebből a helyzetből, vagy megússza, hanem most is hirdeti az Úr szavát. Életveszélyben van, mégis felszólítja őket tetteik megjobbítására. Igen, ez fontos, vállaljam Isten akaratát, még ha veszélybe is kerülök miatta, másrészt lássam meg, hogy nem elég a formalitás, meg kell jobbítani tetteimet. Ez magamtól nem megy, de az Úr megadja hozzá a segítséget.

A fejedelmek és a nép felismerték, hogy nem kell megölni Jeremiást, történelmi példára alapozzák döntésüket. Ezékiás sem ölette meg Mikeás prófétát. Jó, amikor az Úrra figyelő józanság tud felülkerekedni. Azt is látni kell, hogy Jeremiás nem menekült, nem akarta mindenáron megmenteni az életét, ezért az Úr megmentette őt. Azonban egy másik próféta megijedt, amikor ellene fordultak, menteni akarta magát, és meghalt, mert nem várt az Úrra, hanem maga akarta megmenteni az életét. Ez soha nem sikerül, jobb várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

További feladatot kap Jeremiás, nem mondja az Úr, most megúsztad, nyugdíjba mehetsz, hanem tovább kell hirdetnie az üzenetet. A hűséges szolga jutalma, hogy újabb feladatot kap. A megpihenés majd a célba érkezés után, az Úrnál lesz. Amikor azt gondoljuk, sok a szolgálat, nem bírjuk, az Úr újabbat ad, de megadja hozzá az erőt, a feltöltődést.

Egy igát kell Jeremiásnak a nyakába venni, ezzel jelzi, hogy újabb deportáció jön, de nem az ellene való küzdelem a megoldás, hanem az, ha elfogadják, és elmennek fogságra. Ez nem könnyű, elfogadni, hogy idegenbe visznek - a szenvedést, a gyötrelmet, bizony, nehezen értjük, hogy ezekre is szükségünk van. Ilyen nyomorúságok által formál az Úr, és amit korábban nem akartunk megérteni, azt így tudatosítja bennünk. Az Úr mindent érdekünkben tesz, mindent a javunkra fordít. Mert az a célja, hogy végre meghalljuk szavát, megszaggassuk szívünket és engedelmeskedjünk Neki.

Az Úr Jézus elmondja, hogy tüzet hoz a földre, és azt szeretné, ha lángolna, de előtte keresztséggel kell megkereszteltetnie (Lk 12,49-13,9). Itt a Szentlélek kitöltetésére gondol, amikor a Lélek eljön és lángol, vagyis munkába veszi az életünket, bűnbánatra indít és megtérésre ösztönöz. Mert a Lélek az, Aki rádöbbent arra, hogy nekünk az Úr kegyelmére van szükségünk. A megtérés a Szentlélek munkája. Az életünkben sem megy ez másként, Isten lelke gyújtja meg szívünkben is a tüzet, a Lélek az, Aki által hitre juthatunk.

A Lélek, amikor belép az életünkbe, nemcsak békességet és új életet hoz. Ez egyénileg így van, amikor befogadjuk Jézust, új életet nyerünk, béke költözik a szívünkbe, és azt gondoljuk, hogy környezetünkkel is egyre jobb lesz a kapcsolatunk. És ez is megtörténhet, hogy néhány emberrel megjavul a kapcsolatunk, betagolódunk a gyülekezetbe, testvérekre találunk, de lesznek, aki nem fogadják el, hogy már nem úgy gondolkodunk és élünk, mint eddig. Az ördög nem nézi jó szemmel és tétlenül, ha valaki újjászületik. Mindent megtesz, hogy visszaállítsa a maga oldalára. Ennek érdekében szembefordít családunk tagjaival, azt mondják, túlzásba visszük, kimosták az agyunkat. Azonban az Úr megőrzi övéit. Bízzuk Rá magunkat és ne féljünk az ilyen tapasztalatoktól, ne hátráljunk meg, hanem menjünk tovább a keskeny úton.

Abban a korban is voltak érthetetlen esetek, történtek tragédiák, és az Úr megtanít ezeket jól érteni. Ne azt keressük, miért történt, mit követtek el a szerencsétlenül jártak, hanem azt kérdezzük, mi a célja az Úrnak ezzel. Mire akar az én személyes életemben rámutatni. A tragédiák jelzések, általuk megtérésre szólít fel az Úr. Vegyük komolyan a szerencsétlenségeket, de ne azt mondjuk, milyen jó, hogy minket elkerültek, hanem értsük meg: Isten önvizsgálatra szólít fel általuk. Rámutat, hogy mi is kerülhettünk volna abba a helyzetbe, de időt kaptunk, hogy meglássuk bűneinket, és megbánjuk azokat. A korunkban végbemenő természeti katasztrófák, tragikus események mind az Úr üzenetét közvetítik, halljuk meg ezt, ha már az ige szavát nem akarjuk meghallani. Vegyük komolyan, hogy ha nem térünk meg, ha nem változtatjuk meg az életünket, és nem Jézus vezetése alatt haladunk, mi is ítélet alá kerülünk.

A fügefa példázata által is azt hangsúlyozza Urunk, hogy kegyelmi időt kaptunk, de ez egyszer le fog járni. Az Úr mindent megtesz annak érdekében, hogy jó termést hozzunk, de ha nem élünk a lehetőséggel, kivágatunk. Hány gyülekezet tűnt már el a történelem viharaiban, mert nem vették komolyan, hogy az Úr látja hűtlenségüket, elhidegülésüket, és azt kéri, térjenek vissza az első szeretethez, mert ha nem teszik, kimozdítja őket a helyükről. Vegyük komolyan Urunk szavát és használjuk fel jól a kegyelmi időt. Ne halogassuk a döntést, hanem ha ma halljuk a szavát, ne keményítsük meg a szívünket, fogadjuk el kegyelmét.

Adjunk hálát Vincellérünknek, amiért közbenjár értünk, és haladékot kér számunkra. Ne éljünk vissza türelmével, szeretetével, vegyük komolyan munkáját, engedjük, hogy formáljon, alakítson Neve dicsőségére. Az életünk próba alatt van, hátha terem jövőre, de hányszor kaptuk már ezt az igét? Hányszor éltük át, hogy haladékot adott az Úr, de minden maradt a régiben? Lehet, hogy ez az utolsó év, ne taktikázzunk, ne halogassunk, adjuk át életünket, és teremjük a jó gyümölcsöt. Ezt a kicsi szót - „hátha” - adjuk meg lehetőségként másoknak is. Hátha most komolyan veszi, és elindul Jézus nyomában. Köszönjük meg, hogy ma még az Úr ezt mondja felőlünk: „hátha.” Ne okozzunk Neki csalódást.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.