O
|
lyan jó az Úr,
csodálatos a kegyelme, mert már így reggel lehajol hozzám, körülölel szeretetével, és új szövetséget kínál (Jer 31,31-40). Adjunk hálát Neki, magasztaljuk szent nevét, mert nem
vet el, hanem szövetséget köt. Igen, velem és Veled szövetségre lép, azt akarja,
hogy összetartozzunk. Mi nem akarunk akárkivel összetartozni, megválogatjuk
barátainkat, jól megfontoljuk, kivel lépünk házasságra. Isten azonban most
minket választ, szövetséget köt, és bizony, mi már tudjuk, hogy ennek a szövetségnek
a létrejötte sokba került Neki. Ezt a szövetséget a Fiú élete árán kötötte meg.
Jézus által kézbe veszi az életünket az Úr, újjá formálja a szívünket.
Most már nem parancsnak kell engedelmeskedni, hanem személyes kapcsolatban
lehetünk Vele. Az Úr azért lett emberré Jézusban, hogy megismerhessük Őt. Nem vallásosságot
vár tőlünk, hanem azt, hogy ismerjük meg, kicsoda is Ő. Ha megismerjük, szeretni
fogjuk. Ő szeretetkapcsolatot akar. Az Úr Jézus eljövetele óta személyesen
felkereshetjük Őt, már nem vagyunk mások véleményére utalva. Már nem szükség
csak Mózesre vagy a prófétákra hagyatkozni, személyesen odamehetünk és
beszélhetünk Urunkkal. Ezt látjuk az evangéliumok lapjain, mindenki odamehetett
Hozzá, kérdezhetett Tőle, sőt, kérhette segítségét és bűnbocsánatát. Micsoda
ígéret: mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől nagyig. Bárcsak ott
tartanánk már, hogy mindenki ismeri az Urat, és úgy ismeri, ahogyan magát
kijelentette.
Gondoljuk ma végig: ismerjük-e igazán Urunkat? Élő-e a kapcsolatom Vele?
Beszélgetek-e Istennel? Hogyan tehetem ezt meg? A Biblián keresztül. Benn
halljuk meg az Úr hangját, és látjuk értünk végbevitt tetteit. Olvassuk az igét
minél többet, hogy egyre jobban kiábrázolódjon előttünk az Úr lénye. Másrészt
az Úr ismeretének a függvénye önmagunk megismerése is. Mert ha Őt jól ismerem,
akkor magammal is tisztában leszek. Az ige tükrében láthatom meg magamat annak,
aki vagyok. Az ige nem engedi, hogy félreismerjem magam, nem engedi, hogy
többet gondoljak magamról, hanem alázatban tart engem.
Az Úrral való találkozás, ismerkedés során felismerjük bűneinket, de
megtapasztaljuk a kegyelmet is. Urunk azt ígéri, megbocsátja bűneinket.
Csodálatos szó a megbocsátás, azt jelenti, hogy én, nyomorult, az Úr ellen
annyit vétő ember tiszta lappal állhatok Elé. Van esélyem, van reménységem,
mert többé nem emlékezik meg a vétkeimről. Ha feltárom Előtte szívemet, Ő
lezárja a múltat Jézusért, és többé semmi bűnömről nem emlékezik meg. Isten nem
azzal tölti idejét, hogy a lezárt aktákat újra megnyissa, hanem a jövőre
koncentrál, és minket is erre terelget. Azt akarja, hogy Neki szolgáljunk, amit
átéltünk, mondjuk el másoknak is. Legyen ez a mai nap is alkalom a bizonyságtételre.
Jeremiás megerősíti hitünket a Teremtő Istenben. Rámutat, hogy a világ
minden rendje Tőle származik, ez nem múlik el, és ezzel példázza Izráelhez
való hűségét. Ha a természet törvényei nem léteznek többé, akkor fog megszűnni
népe iránti irgalma és szeretete. Isten hűsége szilárd talajon áll. Ő nem olyan
ingatag, mint mi. Számára a hűség érték.
Nagy sokaságot látunk az Úr Jézus körül, mennek Vele az úton, reménnyel
teli szívvel (Lk 14,25-35). Látják, hogy valami új van készülőben, és várják is
ezt. Minden reményük Jézus. Tőle várnak szabadságot, békességet, új életet. Úgy
gondolják, nagy időket élnek, Isten elküldte a Messiást, Aki győzelemre vezeti
őket. Végre felszabadulhatnak a rabiga alól. Jézus hozzájuk fordul és
megszólítja őket. Helyreigazítja váradalmukat, és elmondja, milyen indulattal
közelítsenek Hozzá, és mire számítsanak.
Ha valaki követni kívánja, Hozzá akar tartozni, az az önmegtagadás
indulatával jöjjön. Legyen felkészülve arra, hogy Őt követni egyenlő az eddigi
nyugodt élet feladásával. Aki Őt akarja követni, annak elsősorban Őhozzá kell
kötődnie. Át kell értékelni az eddigi életet, kapcsolatokat, és mindennek, ami
fontos, a második helyre kell kerülni. Az első hely Jézusé. Ha nem így van, nem
lehetünk tanítványok.
Lehetünk valamely felekezet tagja, de nem lehetünk igazán tanítványok, ha
lényünkben nem szakadunk el mindentől. Életünk célja Jézus megismerése, és
ebben a kapcsolatban nyeri el igazi tartalmát életünk többi része is. Nem azt
mondja Jézus, hogy forduljunk el családunktól, tagadjuk meg őket, hanem azt
kéri, hogy még a családunk se kerüljön Ő elé. Senki ne befolyásolja a Vele
való kapcsolatunkat, ne Jézust igazítsuk családunkhoz, hanem a saját és
családunk életét Őhozzá. Kereszthordozás nélkül sincs tanítványság. A kereszt
felvétele nem könnyű, szenvedést ígér, hiszen a kereszt nem egy dísz a
nyakunkban, hanem egy kivégzőeszköz. Azért kell felvenni, hogy rajta a saját
akaratunk haljon meg minden nap. Ne akarjunk szabadulni a kereszttől, ne dobjuk
félre, akkor sem, ha könnyebben haladnánk nélküle. A keresztre szükség van,
mert általa válunk alkalmassá az Úr követésére.
Jézus követése életünk alapos átgondolását igényli. Nem hirtelen
felindulásról van szó. Ne engedjük, hogy egy alkalom jó hangulata, egy közösség
kedvessége indítson útra, hanem tudatosan döntsünk Jézus mellett. Ne az
érzelmeinkre építsük hitünket, hanem Jézusra. Az Úr azt kéri, mielőtt elindulunk és rábízzuk magunkat, vegyük számba, hogy hosszútávon mit jelent ez, és mit hoz
magával életünk számára. Már fentebb láttuk, hogy nem vidám és jóléti életet
kínál Jézus, hanem kereszthordozót, azaz szenvedésekkel teljes életet. Tudom-e
ezt is vállalni Érte? És csak az indul el, aki látja, hogy az Úr is szenvedett
érte a kereszten. A megtérés csak az út kezdete, az elindulás; hosszú utat kell
megtenni, amíg célba érünk. Ne feledjük, hogy a mérkőzés mindig addig tart,
amíg a bíró le nem fújja. Vagyis végig álljuk meg a nagy tusát, ne adjuk fel,
és ne forduljunk vissza. Az út megtételéhez a Krisztus ad erőt. Akkor tudunk
végigmenni az úton, ha állandóan rácsatlakozunk Urunkra, Ő tölt föl erővel és
békességgel. Így lehetünk sók is, csak a Vele való kapcsolatban, mert Jézus
nélkül elveszítjük ízünket. Igaz, a mai világ már nemcsak az ízét vesztett sót
dobja ki, hanem lassan azt mondja, nincs szükség sóra. Több területen más
anyagokkal vagy eszközökkel helyettesítjük a sót. Azonban sóra szükségünk van,
szüksége van a világnak is rá, mert ha a só, az egyház kikerül a mindennapokból,
megromlik az élet.
Végig megálld a nagy tusát!
1.
Végig megálld a nagy tusát!
Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, mit félretett neked,
A koronát, az életet!
2.
A célra fuss, hogy mennybe juss,
Ott vár reád az égi juss!
Az út oda bizton vezérl,
Krisztus az út, Krisztus a cél.
3.
Ne csüggedj el, Ő felemel,
Új erőt ád, csak bíznod kell!
Ha gondodat mind ráveted,
Segít vinni a terhedet.
4.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él!
Ő hűn szeret és megsegél.
Csak higgy, és Ő lesz Mestered,
Urad, s mindenben mindened!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése