Kitartó imádkozás

J

ójákim király el akarta fogatni Jeremiást, de az Úr elrejtette őt és Bárúkot (Jer 37,1-21). Isten az oltalma alá vonta a prófétát, nem neki kellett megvédenie az életét, hanem megtapasztalta Isten hatalmát. Jó így rábízni magunkat az Úrra, mert Ő ad számunkra is elrejtettséget. Hányan élnek át bizonytalanságot, vágynak oltalomra, és mindenféle emberi eszközöket keresnek, azonban az igazi oltalom az Úrnál található. Többször olvassuk a Zsoltárok könyvében is, hogy az Úr népének oltalma, menedéke. Amikor nem értenek meg és nem találunk sehol megnyugvást, bátran keressük Urunkat, Ő képes oltalmat biztosítani. Addig nem foghatják el Jeremiást, amíg az Úr el nem hozza annak az idejét, amíg nem válik majd a rabság is üzenetté.

A bibliaégetés után Cidkijjá lesz a király. Olyan megrendítő volt azt is olvasni, hogy mennyire keményszívű és mennyire közömbös volt Jójákim az Úr szavával szemben. Van-e bennem érzékenység Isten szavára, vagy már én is közömbössé váltam? Szólhat az ige, de már nem melengeti meg a szívemet, már nem mond semmit? Ilyen helyzetben mi a megoldás? Mit tegyünk? Mi is dobjuk tűzre, hagyjuk a polcon? Ne tegyük, olvassuk tovább hittel, és kérjük a Szentlélek vezetését. A Szentírás az emberiség legnagyobb ajándéka, soha ne tegyük félre, a baj nem vele, hanem a mi szívünkkel van. Azonban az ige képes szívünket megváltoztatni, a jeget felolvasztani, hiszen az Úr a világosság. Ez a fény, ha bejut a lényünkbe, megszünteti a fagyot.

Azonban hiába volt királycsere, nem változott semmi. Továbbra sem hallgat sem a király, sem a nép az Úr szavára. Pedig pont ez a lényeg, hallgatni az Úrra. Ő nem akar többet, csak annyit, hogy népe hallgasson Rá, és tegye, amit mond. Te hallgatsz-e mindenben az Úrra? Mert ez nem azt jelenti, hogy elolvasom az igét, meghallgatom az igehirdetést, hanem azt, hogy teszem is, amit életem Ura mond. Mi sem elégszünk meg annyival, hogy gyermekünk meghallgatja, amit mondunk, hanem elvárjuk, hogy tegye is, amit kértünk tőle. Az Úr is pont ezt várja. Cidkijjá nem volt erre hajlandó. Maradtak az eddigi úton, az engedetlenség útján. Az sem mindegy, hogy mire hallgatunk - itt arra kellett volna, amit Jeremiáson keresztül mondott az Úr. Nem a régi üzenet vagy törvény megtartása a lényeg, hanem az, amit ma üzen Isten. A mai akaratát kell megcselekednünk, azt, amit most mondott, ami épp aktuális.

Azonban a király kéri Jeremiást, hogy kérdezze meg értük az Urat. Mi ez a változás? Nem változás ez, csak épp számukra kedvezően alakult a politika. A fáraó elindult a Babiloni király serege ellen. Izráel erre várt, azért nem hittek Jeremiásnak, mert ők Egyiptomban bíztak, és most úgy gondolták, igazuk lett. Egyiptom kivonult, Babilon pedig eltávozott Jeruzsálemből. Eljött a fellélegzés ideje, nem kell félni a pusztulástól, a rabságtól, és még csak meg sem kellett térni. Olyan szomorú, hogy Isten népe a politikai fordulatoktól függ. Hát nem egyedül az Úrban kellene bízni? Hányszor nekünk is a politikai változások, vezetők hatalomra kerülése vagy bukása jelenti a reményt, a távlatot. Isten gyermekei nem a politikusoktól, hanem az Úr kegyelmétől függnek. Nem az a hangsúlyos, könnyebb vagy nehezebb az élet, hanem minden élethelyzetben az Úrral legyek, megtapasztaljam jelenlétét.

Az Úr válaszol a prófétán keresztül, és lelohasztja a hamis reményt. Rámutat, hogy hiába bíznak a hamis helyzetben, a pusztulást, a fogságot nem lehet elkerülni. Hányszor becsapjuk magunkat, azt gondoljuk, emberek segíthetnek rajtunk. Az igazi segítséget a megtérés, az Úr szavának komolyan vétele jelenti. A látszat csal, mert most úgy tűnik, megszabadultak, de nem, mert nem az Urat hívták segítségül, nem Tőle várták a szabadulást, hanem Egyiptomban bíztak. A hamis szabadítás, az emberi segítség is tűnhet jónak egy darabig, mint ahogy itt is látjuk, de aki kapcsolatban van Istennel, az tudja, ez nem igazi megoldás.

Jeremiást tömlöcbe vetik, mert azt gondolják, el akar menekülni a veszedelem elől, pedig nem így van, ő mindig bátran vállalja Istent és népét is. Soha nem menekül, mert Isten gyermeke nem menekül, tudja, az Úr vele. Lehet, hogy nehezebbre fordul a helyzet, de az Úrral való kapcsolat nem változik. Lehetek fogoly vagy szabad, az Úr velem van. De mindig így éljük-e meg? Hányszor gondoljuk, ha az Úr velünk, akkor az a körülményekben is meglátszik. De ez nem mindig van így. Az Úr a rossz körülményekben is jelen van. József Egyiptomban szintén ezt élte meg. Rabszolga lett, majd börtönbe került, de mindezeken a helyeken is megtapasztalta az Úr hűségét.

Az Úr Jézus most egy példázatot mond el, amellyel az imádkozás fontosságát helyezi a szívükre (Lk 18,1-8). Az imádkozás egy nagyszerű lehetőség az Isten világához való kapcsolódásra. Amikor imádkozni kezdünk, kapcsolódás jön létre Isten és mi közöttünk. Az igazi imádság tartós kapcsolat, állandó összeköttetés mennyei Atyámmal. Bátran Elé vihetem életem minden gondját, baját, minden rezdülését. Azt is megtudjuk, hogy nem csupán a kéréslista közzétételén van a hangsúly, hanem azt jelenti, hogy az imádságban magával az Úrral lehetek együtt, beszélgethetek Vele. Ezért kéri az Úr, hogy ne lankadjunk meg az imádkozásban, mert lehet, hogy amit kérünk, nem kapjuk meg azonnal, de örülhetünk az Ő közelségének.

A hamis bíró történetében azt látjuk, hogy ez az ember csak magával törődik, érdekei mentén intézi az ügyeket. Aki nem tud vagy nem akar a zsebébe borítékot csúsztatni, az ne várja dolgai elintézését. Ismerős helyzet ez ma is. Az özvegyasszony azonban nem adja fel, és addig jár a bíró nyakára, amíg az megunja, és elrendezi az ügyét. Ezzel Urunk a kitartó imádkozásra utal, ne adjuk fel, ne forduljunk el Istentől csalódottan, ha valami nem teljesül azonnal. Vigyük elé problémáinkat kitartóan és alázattal. Az bátorítson, hogy még egy ilyen bíró is képes végül intézkedni, mennyivel inkább mennyei Atyánk. Igen, ha még az ember is kész cselekedni, adjon erőt, hogy akkor Isten mennyivel inkább meghallgatja övéit.

A mi feladatunk, hogy éjjel-nappal kiáltsunk, vagyis ne csak vészhelyzetben keressük Istent, hanem legyünk Vele állandó összeköttetésben. Higgyük, hogy meghallgat az Úr. Higgyük, hogy életünk nincs rejtve Előtte.

Komolyan végig kell gondolnunk az Úr kérdését: talál-e Benne bízó, kitartó, imádságos hitet a földön. Ilyen hitet talál-e az én életemben? Kitartóan várom-e eljövetelét? Mennyi idő eltelt már az ígéret kijelentése óta, és még nem jött vissza, várom-e tovább türelmesen? Amikor megérkezik, szolgálattal elfoglaltan várom-e?

Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

1. „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.