Élj felszabadultan!

E

ljött a harag ideje, ez így már nem mehet tovább, Jeremiás veszi át az Úr kezéből a harag poharát (Jer 25,15-38). Nem Jeremiás haragja van benne, hanem az Úré. Jeremiásnak kell azt megitatnia a népekkel. Nem mehet tovább a bálványimádó élet, Isten számon kéri népét, és ki kell inniuk a harag poharát. Hát Isten nem kegyelmes? De igen, azonban a kegyelemmel élni kell. Mert Ő szereti a bűnös embert, mindent megtesz, hogy megmentse, de van, aki nem akarja, hogy megmentsék. Izráel népe nem akart hallgatni Istenre, úgy gondolták, élhetnek, ahogy akarnak, mert az Úr jóságos, elnéz nekik mindent. De ez nem így van, évtizedeken keresztül szólt hozzájuk, de nem hallgattak Rá, ezért most vállalniuk kell a felelősséget. Az Úr úgy látja, ez nem mehet a végtelenségig. Az egész Szentírás arról beszél, hogy mindig eljön az ítélet ideje. Isten nem nézi tétlenül a szenny áradását, fog jönni ítélet. Azonban amíg be nem következik, eszmélhetünk, és visszatérhetünk a keskeny útra. Igen, szembe kell nézni azzal, hogy az Úr a bűnt gyűlöli és megítéli, és ha nem akarunk változtatni, nem akarunk Hozzá térni, vállalni kell a következményeket.

Nem csupán Izráel számára készült a harag pohara, hanem a népek számára is. Ebből megtudjuk, hogy Isten az egész világ Ura. Ő minden nép Istene, akkor is, ha nem ismerik Őt el Uruknak. A pogány népeknek is az Úr elé kell állniuk, mivel gyakran visszaélnek hatalmukkal. Isten felhasználja őket eszközként népe megbüntetésében, de ők nem állnak meg ennyinél, hanem túllépik hatáskörüket, kegyetlenkednek, ám az Úr perbe vonja őket is. Isten megítéli a népek istentelenségét, igazságtalanságát, önző, kapzsi életmódját, az erkölcstelenséget. Szól az ige, megtérésre hív az Úr, de ha nem halljuk meg ezt a szót, ha tovább megyünk a szabadosság, a bűn útján, az Úr megítél minket.

Isten minden test, minden ember ítélőbírája, Elé kell állnia mindenkinek. Isten királyi székét nem kerülhetjük el, ám mehetünk úgy is, hogy előtte megállunk a kereszt tövében. Mert ott az Úr magára vette szennyes ruhánkat, megbékéltette Istent, Atyánkat. Egyedül Jézus áldozata hoz békét, forduljunk ezért Hozzá bizalommal, kérjük bocsánatát, és akkor már nem kell félnünk az ítélet napjától sem. Ma még nyitva van a keskeny út kapuja, a szoros kapu, még bemehetünk rajta, és dicsőíthetjük Atyánkat a kegyelemért, az új, örök életért. Ne halogassuk a belépést, mert nem tudjuk, meddig van nyitva, nem tudjuk, meddig kapunk lehetőséget, éljünk vele most.

A tömegtől a tanítványok, a gazdagoktól a szegények, a nehezebb körülmények közt élők felé fordul az Úr (Lk 12,22-33). Azt kéri, hogy ne aggodalmaskodjanak, ne nyugtalankodjanak életük és megélhetésük felől. És ez nem holmi vallásos optimizmus, nem valami kényszeredett feladat, hogy hívő embernek nem illik aggódnia, hanem komoly meggyőződés. Jézus tudja: nincs szüksége a tanítványnak, az Ő követőjének az aggódásra. Miért? Mert, aki Őt szereti és követi, az Isten országába tartozik. Ez az ország gazdag, nem merülnek ki a tartalékjai soha, nem megy csődbe a bankja. Ennek az országnak Isten az uralkodója, és Ő jól gazdálkodik.

Rámutat az Úr arra is, hogy Isten Atya is, Atyja az övéinek, mégpedig olyan Atya, aki tisztában van övéi szükségeivel. Tudja, mire van szükségünk. Így mi nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Tehát azért nem kap szerepet az aggódás, mert mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk, és a maga idejében megadja azt a számunkra. A Benne való hit felszabadít az aggodalmaskodás és a félelem alól. Ne félj, és ne féltsd magad ma sem, bízd magad Atyádra, mert Ő gondot visel rólad. Tedd kezébe minden gondodat, és menj tovább békességgel, felszabadulva. Menj, és közben szemlélődj, nézd meg a madarakat, a mező virágait, és lásd, mindezekről gondoskodik Isten. Jusson eszedbe és adjon erőt, bátorítást az Úr szava: mennyivel inkább drágábbak vagytok a madaraknál. Lássuk meg, hogy drágák vagyunk az Úr számára, fontos Neki az életünk. A madarak Rábízzák magukat Isten gondoskodására, bízzuk rá mi is az életünket hittel. Legyünk türelmesek, mert amire szükségünk van, megadja, de ki kell várni.

Az élet több, mint a megélhetés, a test vágyainak a kielégítése. Fontosak ezek is, de az élet több: Isten drága ajándéka, amellyel célja van. Meg kell keresni az Úrtól készített célt. Lehet, hogy küzdeni kell érte, időbe telik, de minden életnek megvan a maga értelme és célja. Mindezek Krisztusban nyílnak ki előttünk.

Az aggódás helyett Isten országa felé fordulhatunk, ha azt tesszük első helyre, akkor a többi megadatik. De ez-e a mi sorrendünk? Valóban Isten országa van az első helyen? Tényleg azt keressük egész nap? Próbáljuk meg, hogy az Úr országát tegyük első helyre, azért fáradozzunk, a többit pedig bízzuk Atyánkra. Éljünk az országban olyan önfeledten és boldogan, mint kicsi gyermek, ő nem aggódik, csak él. Él, és örömmel és felszabadultan teszi dolgait, mert bízik szüleiben, tudja, hogy az ő dolga az élet, a játék, az öröm, a többiről majd a szülők gondoskodnak. Élj örömmel, felszabadultam, a többit pedig bízd rá Atyádra. Az Atyába vetett bizalom leoldja a görcsöt, a félelmet vállainkról. Az öröm az Atyához való tartozásból fakad.

NE AGGODALMASKODJÁL

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruházz és táplál, rád gondot ő visel!

Dicső Király az ég a föld Ura!

Szívem Tiéd, légy annak is Ura!

Isten áldásával.