Ú
|
jra egy
szomszédos néphez szól az Úr a prófétán keresztül (Ez 26,1-21). Mert a
szomszédhoz, a környezetünkhöz is van szava Istennek. Elmondja Ezékielnek, ő pedig továbbadja
Tírusz számára. Isten postásai az ő gyermekei. Nekik mondja el, rájuk bízza a
másoknak szánt üzenetet, és az ő feladatuk továbbmondani, kézbesíteni Isten
szavát. Gondoljuk végig: kézbesítjük-e Isten üzenetét? Megszólal-e általunk az
evangélium? Mert bárhol legyünk is,
Isten szólni akar. Az az elsődleges küldetésünk, hogy mondjuk el Isten aktuális
üzenetét, adjuk tovább a jó hírt. Mondjuk el, mit tett értünk Jézus Krisztusban. Állítsuk Őt oda az emberek
elé.
Ezékielnek kemény beszédet kell továbbadnia, de ezt azért, mert Isten rá
akarja őket általa döbbenteni, hogy nem a káröröm, a potyalesés, a mások
pusztulásának várása az élet útja. Azt is meg kell látniuk, hogy senki ne gondolja, a másik jól megkapta, de az én életem rendben, és ezért jogom van nevetni, elvenni,
ami nem az enyém. Meg kell látni: a magunk erejébe vagy a szerencsénkbe vetett bizakodás hamis reménység. Ezen az
úton az Istent nem ismerők járnak, Istent nem lehet megtéveszteni, és aki ma
azt gondolja, hogy őt nem érheti baj, az egyszer szembesülni fog a romlással.
Azonban Isten azért szól, hogy végre Őt keressük. Lássuk meg: mi sem vagyunk
különbek, jobbak, ezért nem mások kárán kell örülni, hanem időben bűnbánatot
tartani. Az Úr Jézus azt mondta hallgatóinak, akik egy tragikus eset felől
érdeklődtek: „ha meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek” (Lk 13,5).
Isten mindenkinek ad esélyt, de ezzel élnünk kell. Azt jelenti ez, hogy komolyan veszem, amit
mond, és elindulok Felé. Elkezdem Őt szívből keresni, hiszen életünket arra
kaptuk, hogy megismerjük Őt, és élő közösségben legyünk Vele. Aki keres, az talál, az megtalálja Istent,
jobban mondva átéli, hogy az Úr talál rá. Ebben a találkozásban helyes
önismeret és általa mély bűnbánat keletkezik a szívünkben. A bűnbánat nyomán pedig megtapasztaljuk az Úr
kegyelmét. Nincs az a szennyes élet, amit ne vihetnénk oda Hozzá, és amit ne
tudna megtisztítani. Ebben a világban a leggonoszabb, a legreménytelenebb ember
is jöhet, mert van számára bocsánat, újrakezdheti az életet. Jézus vére minden
bűnt eltöröl.
Tírusz népe úgy gondolta, a zsidók elpusztulnak, és így előttük megnyílik
az út, minden az övék lesz. Megtelek, ő pedig elpusztul. Olyan szomorú, hogy a
mai napig így gondolkodik az ember, a másik pusztulása által telhetek meg.
Pedig Isten úgy teremtette meg ezt a világot, hogy el tudja tartani az
embert. Nem a másikkal, hanem velem van
a baj. Miért? Mert telhetetlen vagyok. Mindig több kell, az kell, ami a
másiknak van. Pedig az igazi élet a megelégedettségből fakad. Nincs mindenre szükségünk,
ami elérhető, és az sem mindegy, milyen áron jutunk a dolgokhoz. Nem népességcsökkentésben, hanem alázatos, egyszerű életben, mértékletességben kell
gondolkodni. Azonban ehhez Isten országába kell belépni, a kapu szoros, de
bejuthatunk, ha mindent elengedünk, és csak az üres szívünket visszük. Isten
országa nem a szerzésről szól, hanem az ajándékozásról. Az Úr meg akar
ajándékozni, de csak üres kézzel tudjuk átvenni az ajándékot. Engedjük el, amit szorongatunk, hogy
átvehessük Isten ajándékát.
Csodálatos üzenetet ad át Pál apostol: Krisztus szabadságot ajándékozott
kegyelemből, azoknak, akik Hozzá fordultak (Gal 5,1-6). Megszabadultak a
pogányság minden hatalmából, már nem a szabályok, a szenvedélyek, a vágyak
uralkodnak rajtuk, hanem Krisztus. Ő irányítja az életüket. Krisztus uralma alatt élni nagyszerű, mert Ő
nem belőlem akar élni, hanem értem. Életét adta a kereszten énértem, elveszett
bűnös emberért. A régi, bűnös élet
lényege, hogy a gonosz nem értünk van, hanem belőlünk akar megélni.
Rabszolgaságba hajt, ami azt jelenti, hogy addig hajszol, amíg bele nem pusztulunk
az életbe. Hajt, hogy keress minél többet, szerezd meg a legújabbat, semmivel
ne légy megelégedve, mindig vegyél, cserélj, rohanj, amíg ki nem fulladsz.
Menj, és ne legyen időd Istenre, nehogy megállj, és felfelé figyelj, hanem halj
meg úgy, soha nem volt időd Istenre, nem ismereted meg Őt, és nem élted át a
kegyelmet. Az ördög embergyilkos, és ez ma sem változott.
A galaták megtapasztalták Jézus szabadító hatalmát, de most
megkörnyékezték őket, és tetszetős csomagolásban ismét szolgaságot kínálnak
nekik. Pál határozottan felszólít: Ne
engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni. A régi rablánc helyett
egy újabbat akartok? Ne engedjétek, mondja az apostol, vagyis ellen lehet állni
a világ csábításának: aki elrejtőzik az Úrban, és mindennap Vele indul, Rá
figyel, igéjével feltöltekezik, az meglátja a csapdákat, és ki tudja azokat
kerülni. A jólét, a szépség, a pihenés, az egészség, a testápolás hajszolása is
rabbá tesz. Amikor már nem az Úr Jézusért élek, hanem valami másért, szolga
lettem ismét. Amikor nem Jézus az első számomra, hanem bármilyen más hasznos
dolog, vagy akár a házastársam, a gyermekem, a munkám, akkor visszaestem a szolgaságba.
Azonban van szabadítás. Ha meglátom, hová jutottam, és végre felismerem, hogy a
magam erejéből nem tudok szabadulni, és segítségül hívom Őt, leoldja a
bilincseket.
Lássuk meg, hogy Krisztus váltságművéhez semmit nem kell és nem is lehet
hozzátenni. Bármilyen törvénybe, önmegváltásba csúszunk, az nem használ
semmit. Aki Krisztus helyett valami
másba veti bizodalmát, és úgy akar megigazulni, az kiesik a kegyelemből.
Pál határozottan kéri: álljatok meg abban a szabadságban, amelyre
Krisztus szabadított meg. Ez a szabadság nem azonos a világ szabadságával, azt
teszek, amit akarok, úgy élek, ahogy nekem tetszik. Ez a szabadság az Úr Jézus
akaratához igazodik. Mert a korlát nélküli szabadság életveszélyes. Krisztus
teljes életet kínál Isten országában. Éljük ezt a szabadságot hitből, a Lélek
vezetése által. Isten országának szabadsága megtanít nemet is mondani. Mert a
szabad ember tud nemet mondani, arra, ami nem egyezik Isten akaratával, arra,
ami nem építő.
Rád tekint már hitem,
Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld
könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem;
Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet,
Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments
te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése