Te kövess engem!

A

 mai rész feltárja előttünk Isten szívét: nem akarja a bűnös ember halálát (Ez 18,21-32). Nem az embert, hanem a bűnt gyűlöli, a bűnöst szereti és meg akarja menteni. Mindent azért tesz, hogy a bűn útjára lépett embert ismételten magához fordítsa, és helyreállítsa a megromlott kapcsolatot. Mindezt azért teszi, mert a bűn tönkretesz, és Ő azt szeretné, ha örökké élnénk. Arra teremtett, hogy Vele élő kapcsolatban legyünk. A világban tapasztalható rossz a Tőle való elszakadás következménye. Az Édenben a sátán hangjára hallgatott az ember, és azóta is súg a szívünkbe, olyan dolgokat mond, amik elcsábítanak az Úrtól, mert nagy lehetőségeket, csodás dolgokat villant fel előttünk. De mindezt úgy teszi, hogy nem azt a tartalmat adja, amit kínál. Az Édenben azt mondta, dehogy haltok meg, ha vesztek a fáról. Ha abban a pillanatban nem is haltak meg, de halandóvá vált az ember. Azóta is így munkálkodik a sátán, szép csomagolásba rejti a rossz, ártalmunkra lévő tartalmakat. Azonban ha az Úrra figyelünk, szavát komolyan vesszük, sátán csapdáit elkerülhetjük, mert a felszín alatt meglátszik a valóság. Bár ma is látszik az a valóság, ami a bűn következménye, mégsem változtatunk. Mégpedig azért nem, mert egész lényünk megromlott, képtelenek vagyunk jobb emberré válni. Ennek érdekében belső változásra van szükség, és ezt csakis az Úr képes elvégezni, kegyelme által.

Milyen lehetőségünk van az ítélet elkerülésére? A megtérés. Ebben a szakaszban többször is halljuk: Isten megtérést vár az embertől. Mi a megtérés? Több, mint egy odavetett bocs; azt jelenti, megláttam, hogy rossz úton járok, és azt is, hogy ez az út a pusztulásba vezet, de kimondom: nem akarok itt elveszni. Még ez sem elég, látni kell, hogy a magam erejéből képtelen vagyok változtatni, de van Isten, Aki szeret, Akit segítségül hívhatok. Ő kész megmenteni engem. A megtérés tehát azt jelenti, segítségül hívom Istent, engedem, hogy megfordítsa életemet, és ráállítson az élet útjára.

A teljes megtérés magával hozza a bűnlátást és azt, hogy fáj az elkövetett vétek. Nem azt mondom, hogy nem történt semmi, hanem Isten előtt fáj, hogy eddig Nélküle éltem. Ez magával hozza, hogy teljesen elfordulok addigi gondolkodásomtól, életformámtól, és Isten akaratát igyekszem megtenni.

Ha nem követi el többé vétkeit. Isten útjára lépni azt teszi, hogy szándékosan nem teszem a bűnt. Isten igéjéhez igyekszem igazítani minden dolgomat. Nagyon fontos, hogy a megtért ember számára a Szentírás, Isten élő szava a lámpás. Ehhez fordul minden kérdésben, és ez is lényeges, hogy most már nem a megszokott minta alapján élek, nem rutinból hozok döntést, hanem mindig kérdezem az Urat. Mivel még korábbi tapasztalataink, amit a környezettől láttunk, tanultunk, élnek bennünk, szükséges mindenre az igében keresni a választ. Fel kell tenni a kérdést: De mit mond az Írás? Amit pedig mond, azt tegyük. Az Úr szava vezet ki a lelki mélységből is. Ha nem az idegen hangokra figyelünk, és nem a világ életét figyeljük, az ige feltölt, erőt ad, és krisztusi életre segít.

Hát, Péter még most sincs tanítványsága magaslatán, mert elindult ugyan Jézust követni, de megfordult, maga mögé tekintett (Jn 21,20-23). És ez óriási hiba. Olyan hiba, amit mi is elkövetünk. Hátratekintünk, és a mögöttünk lévőt, a másik tanítványt figyeljük. Ő hogyan követi Jézust, mi lesz vele, könnyebb vagy nehezebb az élete. Az Úr azonban azt mondta: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). Aki hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Nem lehet a mögöttünk lévő dolgokkal foglalkozni, sem a múlttal, mert az le van zárva, sem kortársaink életével, helyzetével. Ördög pont azt akarja, hogy ha elindultunk is Jézust követni, akkor ne Vele foglalkozzunk, ne arra figyeljünk, hová megy Ő, hanem az töltse ki a gondolatainkat, hogy mi lesz a másikkal. Ha a másik dolgaival foglalkozunk, nem marad időnk, erőnk az evangélium továbbadására, a szolgálatra. Ha valakit más köt le, mint Isten országa, az nem tud teljes mértékben a maga szolgálatára koncentrálni.

Uram, hát vele mi lesz? Mennyire szeretünk mással foglalkozni, ez sokkal jobb és könnyebb, mint a magunk életét mérlegre tenni, vagy a magunk szolgálatát alázattal végezni. Vele mi lesz? Ez egy olyan kérdés, amit a gonosz ültet a szívünkbe, figyelj másra, nézd az életét, igazodj hozzá, reklamálj, ha neked kevesebb van, és élj azért, hogy te is ugyanazon a szinten lehess. Így hajt bele az ördög sokakat erőn felüli költségekbe, te is megérdemled, nem csak a másik futkározhat luxusautóval, megteheted te is. Már kínalja is a hitelt, de ne vedd fel, állj ellen Jézus által, mert nem az a lényeg, hogyan él a másik, neked nem olyannak kell lenni, mint a másik ember, hanem önmagadnak. Azzá kell válni, akinek az Úr akar látni. És ez Jézus által lehetséges. Tehát ne azt kérdezd, vele mi lesz, hanem azt: mi a terved velem, Uram? Szólj, és én készen állok az engedelmességre, kész vagyok tenni, amit mondasz.

Jézus válasza helyre tesz: mit tartozik rád. De jó lenne ezt megtanulni, van, ami nem tartozik rám. Nekem a saját történetemmel kell foglalkozni, nem a másikéval. Annyi az én feladatom, hogy vigyem a jó hírt, és mondjam el, de ezen túl a másik életének részletei már nem tartoznak rám. Ez sátán elterelő hadművelete, foglalkozz azzal, mit csinál, merre jár a másik. Azonban ránk csak az tartozik, hogy kövessem Jézust, mindig megmaradjak a nyomában. Két hívő testvérnek nem ugyanaz a története, nekem a sajátomra kell figyelni, nem a másiké után ácsingózni. Azt tegyem, amit nekem szán az Úr, ott és abban leszek a helyemen. Csak a saját páncélomban tudok harcolni, a másiké nem jó rám. Dávid is visszaadta a király felszerelését, és megmaradt a parittyánál és a kőnél. Később sem másokhoz szabta tetteit, elutasította, amikor azt ajánlották, hogy ölje meg Sault, mert tudta, hogy ez nem az Istentől való út. Figyeljünk mindig Jézusra. Kétszer hangzik el a "mit tartozik rád", vagyis ezt Jézus komolyan mondja, és jó lenne, ha minél többször felhangzana a szívünkben is. Amikor mások dolgai foglalkoztatnak, amikor pletykát akarnak továbbítani, a másik életébe akarunk avatkozni, szólaljon meg: Mit tartozik rád? Te kövess engem! Ez tartozik rám, bármit tesznek mások, én kövessem Őt.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere,

Halk hívása tisztán hallik: Jer, kövess, ó, jöjj ide!

Vedd a példát Andrástól, Ki hallva hívó szózatot,

Hálóját se vonszolá ki, Érte mindent elhagyott.

Jézus hív, hogy Őt imádjad, megragad, hogy el ne ess,

Mert kísért öntelt világod: Jöjj, engem jobban szeress!

Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt,

Bús orcám, Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd Tieddé szívemet,

Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.