Szabadságban

S

zinte mindegyik fejezet azzal kezdődik, hogy szólt hozzám az Úr szava (Ez 25,1-17). Mindennap megszólította a prófétát az Úr, és üzenetet bízott rá. Mindennap van szava hozzánk az Úrnak, Ő nem néma, nem marad csöndben, beszélget övéivel. Van mondanivalója számunkra. Nekünk van-e mondanivalónk Istennek? Van-e mit mondani, vagy csak kérni tudunk Tőle? Mindig azzal a hittel nyithatjuk ki a Bibliát, hogy az olvasott szöveg által szól az Úr. Ha azonnal nem értem, mit mond, vagy talán meg sem hallom, olvassam addig, amíg megcsendül a szó. Hidd, hogy Ő ma is beszélni akar veled, van mondanivalója, mert Isten nem ég ki. Hányszor jutunk el oda, hogy már nincs mit mondani egymásnak. Azonban ne engedjük ide eljutni a kapcsolatunkat, hanem beszélgessünk minél többet. Beszéljük meg a napi igét. Beszélgessünk Istenről. Olyan szomorú, amikor lelkészek, gyülekezeti tagok is mindenről beszélünk, annyi fontos témánk van, csak maga az Úr személye nem téma. Nem tudunk arról beszélni, kicsoda Ő nekünk, kinek és milyennek ismertük meg. Nem téma, hogyan tapasztaljuk az Ő jelenlétét naponként, és nem dicsérjük. Csak a hiányainkról beszélünk, ami legtöbb esetben pénzt jelent. De nem jelenik meg a hála beszédünkben. Nem vagyunk hálásak azért, amit naponta kapunk. Mert az Úrral a kevés is elég, Nélküle a nagy vagyon, a jóléti élet sem elégít meg.

Az Úr beszédét kell továbbadni, mégpedig a szomszédos népek számára. Felszólítással kezdődik: Halljátok meg az Úr beszédét! De úgy kéri ezt a próféta, hogy maga is hallja. Előbb ő a megszólítható, ő reagál, és őt járja át Isten üzenete. Mert így hiteles, ha először engem jár át az Úr szava. Ezékiel mindig magának hallotta először az igét, akár édes volt, akár keserű. Előbb mindig nekem szól, de ha megértem, adjam tovább, mert másoknak, a körülöttünk élőknek is küldetik.

Kemény igét kell továbbadnia, mert ezek a népek nem együttéreztek Isten gyermekeivel, hanem örültek szenvedéseiknek, amikor az ellenség eltiporta földjüket és fogságba vitte őket. Mi van a szívünkben? Van-e együttérzés bennünk? Vagy minket is a káröröm vezérel? És a próféta nem mondja: Én ezeknek nem szólok, még esetleg megtérnek, és elmarad az ítélet. Az ellenség felé is hirdeti Isten szavát, aminek a célja, hogy megismerjék Őt. Mindig ez az üzenet célja, a másik ismerje meg Istent a maga valóságában. És ez a megismerés életváltozást jelenthet a számára. Ez a cél, hogy megtudja a másik, a környezetem, hogy Isten az Úr. De megtudja-e viselkedésünkből, az életünket látva? Megtudják-e az emberek az egyházat figyelve, hogy Isten Úr, valóságos élő személy? Látszik-e, hogy valóban Úrnak tartjuk Jézust?

 Pál kérdez, és erre felelniük kell az olvasóknak (Gal 4,21-31). A kérdés: nem hallják-e, mit mond a törvény? Vissza akarnak térni a törvény hatalma alá, de nem veszik észre, hogy aki a törvényből van, az szolga. A szabadságot akarják lecserélni a szolgaságra. Jézus Krisztus követése az igazi szabadság. Bármit mond a világ, szabadság csakis Krisztusban van. Minden más egyéb szolgaságba taszít. Többször is olvassuk: meg van írva. Ez azt jelzi, hogy Pál apostol számára az egyedüli tekintély Isten igéje. Bármilyen kérdés merül fel, az igében keresi a választ.

Mindig felteszi a kérdést, és még mielőtt bármit is tenne: Mit mond az Írás? Ez fontos útmutatás. Kérdezzük, keressük, mit mond az Írás, mert az Írás az Istentől kapott lámpás, ami világosságot gyújt a legnagyobb sötétségben is. A Biblia nélkül eltévedünk. Legyünk hálásak Urunknak az Igéért.

Aki Krisztusban van, az szabad, hit által lehetünk a szabad asszony gyermekei. Szabadok a bűn hatalma alól, mert a Jézus Krisztusban való élő hit felszabadít a szolgaságból, új és teljes életre. Azonban ne feledjük: a testtől született, tehát a régi ember támadásba lendül. A gonosz nem adja fel, el akar buktatni, de Krisztusban nemet mondhatunk neki. Ellene lehet állni az ördögnek, és az elfut előlünk. Csodálatos dolog felszabadulni a bűn szolgálatából, és önként, örömmel szolgálni az Úr Jézusnak. Öröm, mert a magam erejéből nem tudok szabaddá lenni, de Ő megszabadít. És akit megszabadít, azt meg is őrzi a szabadságban. Az Úr oltalmában járhatunk tovább a keskeny úton. Az Úrnak gondja van a Hozzá folyamodókra, az övéire. És ha ezt hisszük, távozik az aggodalom, a félelem. Hálásak lehetünk. Igen, Neki gondja van ránk, de meg is próbál. Hiszem-e ezt nehéz helyzetekben, veszélyben is? 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 Mily jó, ha bűntől már szabad,

Az Úr szolgája vagy;

A bűn szolgája gyáva rab,

A Krisztusé szabad.

A bűn sötétben tévelyeg

És bajba dönt vakon;

De Krisztus kézen fog s vezet

Világos utakon.

A bűnben kín van s gyűlölet,

Mi mást, más minket ől;

Öröm köt egybe s szeretet

Az Úr szívén belől.

Már szolgád lettem, Jézusom,

Ki értem áldozál;

Más uram nincsen, jól tudom,

Mert bűnből kihozál.

Légy áldott, Krisztusom, te nagy!

Hadd adjam át szívem:

Vedd szívesen, hogy hol te vagy,

E szív is ott legyen.

Isten áldásával.