Ő ismer

E

zékiel azt a megbízást kapja, hogy jegyezze fel azt a napot, mert nevezetes nap (Ez 24,1-14). Úgy gondolnánk, akkor valami nagyszerű esemény megy végbe, születés, előléptetés, diplomaosztás, jó állás, sok pénz. Mert számunkra mindig ezek az emlékezetes napok. Ezekre emlékszünk szívesen, az ezeken készült képeket osztjuk meg másokkal. Azonban most valami történik, Babilónia királya megtámadja Jeruzsálemet. Mi ebben az emlékezetes, miért kell ezt feljegyezni? Nem azért, hogy majd később emléktáblát készítsenek a pusztulásra emlékezve, hanem azért, hogy mindig emlékezzenek arra, hogy az Úr szava beteljesedik. Isten cselekszik, amit kijelentett, azt véghezviszi az Úr.

Az erre való emlékezés erőt ad, másrészt felhívja a figyelmünket arra, hogy komolyan kell vennünk Isten szavát. Igen, amit az Úr mond, azt meg is cselekszi. Júda népe nem hitt a prófétáknak, azt gondolták, megváltozás nélkül is elkerülhetik az ítéletet. De nem, mert Isten nem egy vallásos szervezetet, egy egyházi klubot akar fenntartani, hanem élő kapcsolatban akar lenni velünk. Azt akarja, hogy Önmagáért szeressük. Ő legyen mindennél fontosabb a számunkra. Ő a fontos? Kapcsolatban vagyok Vele? Komolyan veszem az igét? Komolyan venni azt jelenti, hogy amit Isten ma mond nekem, ahhoz tartom magam, annak engedek.

Nagyon megdöbbentő, amit az Úr mond: „Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el.” Mert ha ez valóság, nincs esélyem. Nincs esélyem az örök életre. Nincs esélye egyetlen embernek sem. Mert saját tetteink nem visznek az Úr közelébe. Mindnyájan ítéletet érdemlünk. Nem segít a végzettség, a vallásosság sem. Itt is megítéltetnek a papok is. A lelkész is megítéltetik, mert nem elég annyi, hogy teológiát végeztem, sokat szolgáltam. Mi az elég? Mi segít? Egyedül Jézus, az Ő áldozata. Mert mind adósak vagyunk, és a tartozást valaki másnak kell kifizetni, mivel ezt mi képtelenek vagyunk rendezni. Az Úr Jézus azért jött el, hogy rendezze a számlát, kifizesse az adósságot. Nekem nem kerül semmibe, mert ingyen kapom a kegyelmet, de aki adja, annak az életébe került. Valakinek fizetnie kell, és az Úr Jézus ezt megtette. Csak az segít, ha hálás szívvel elfogadom, mert Nélküle elveszek. Az elfogadás után pedig örömmel élek Vele és Neki. Szolgálom azt, aki idősebb testvérként, igazi barátként utánam jött, megkeresett és megmentett.

Az apostol lerántja a leplet a hamis, a vallásos életről, mert a galatáknak is volt Jézus megismerése előtt vallásuk (Gal 4,8-11). A pogányok sem vallás nélküli emberek, de nem az élő Istent ismerték, szerették és követték, hanem  olyan isteneket szolgáltak, amik bálványok, és így rabbá tesznek. A vallásos ember rab, nem Istent imádja, hanem a szokásokat követi. Rabja lesz a régi természetnek, vágyainak, és nem Istennek teszi, amit tesz, hanem önmagának. A vallás elemeit is magunknak tesszük. Azért adunk, amikor adakozunk, hogy kapjunk egészséget, boldogságot, jobb előmenetelt, oltalmat. Azonban a hamis istenek nem tudnak értünk tenni, függőségbe taszítanak, de megszabadítani képtelenek.

Pál apostol elvitte a Szabadító Krisztust ezekre a településekre, és többen megtapasztalták az Úr hatalmát. Meggyőződtek arról, hogy Jézus a Megváltó, Rá van szükségük. Új életet kaptak. Az evangélium hirdetése által megismerték Krisztust. Csodálatos pillanat az, amikor megismerhetjük Jézust, meglátjuk, kicsoda Ő, mit tett értünk, és mennyire szeret. Amikor segítségül hívom és átélem, hogy Ő megszabadít a függőségből, a bűn hatalmából, nagy öröm tölti a be a szívemet. Hányszor próbáltam már megszabadulni, más ember lenni, de soha nem sikerült. Most Jézushoz fordultam egész életemmel, és Ő levette rólam a rabláncot, szabad és új ember lettem. Ez az új ember most már Szabadító Urát követi, Neki él. Most már tudom, hogy Ő él. Tudom, hogy Ő az élő Isten Fia, ezért nincs másra szükségem, csak egyedül Őrá. Aki az életét adta értem, az mindent meg fog adni, ami szükséges az élethez, a szolgálathoz. Most már nem én vagyok a középpont, a lényeg, hanem Ő.

Ezeknél még fontosabb, hogy minden Tőle indult, Ő jött utánam oda, ahol épp voltam. Nem én igyekszem Hozzá, mert önerőből úgysem találnám meg. Ezért Ő a keresésemre indult, mert nagyon szeret, és haza akar vinni. Áldott legyen a neve! Előtte nem kell szépíteni magam, mert tudja hogy állnak a dolgok. Ismer engem, ismeri a szívem tartalmát, ezért lehetek őszinte, Ő megbocsát, vére megtisztít.

Mindezek ismeretében olyan hihetetlen, felfoghatatlan, hogy ezek a tanítványok vissza akarnak térni a régi vallásossághoz. Azért írtam régit, mert ugyanaz lenne, ahogyan régen éltek, csak más köntösbe bújtatva. Be van vonva keresztyén burkolattal, de a lényeg, a rugó a régi. Mi ez a rugó? A saját tettek: leteszek valamit az asztalra, és várok érte valamit. Sőt, ezekkel a tettekkel akaratom Istent cselekvésre késztetni. Ez azonban nem út. Ez nem vezet sehova, csak a pusztulásba. Az igazi út a keskeny. Amin nincsenek érdemek, ahol nem számít, mit kapok, hanem csak egyedül az Úrnak élek. Csak az a lényeg, hogy Őt megismerjem minél jobban. És ha nincs semmim, akkor is gazdag úr maradok, mert Isten és a menny enyém. Vigyázzunk, és ne engedjünk a visszahúzó erőknek, se a régi életbe, se a farizeusságba, amikor meg vagyunk magunkkal elégedve.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.