Bizonyosság

I

sten szembesíti önmagával Jeruzsálem lakóit, tükröt tart elébük, amiben meglátják eddigi életüket (Ez 16,1-34). Ez a tükör Isten Lénye, Őbenne tárul fel mindaz, amik, és ahogyan éltek. Az idő nem süllyeszti el a feledés homályába élettörténetüket. Istennél minden megvan. Milyen jó lenne egy gyönyörű képet látni, Isten népe engedelmességéről, az Úr iránti szeretetéről és hűségéről olvasni. Azonban nem ezt találjuk ebben a fejezetben, hanem hűtlenségről van szó. Eddig Isten népe ezt erőteljesen tagadta, ha egy próféta rámutatott a valóságra, megbüntették, és nem hallgattak rá. Most nem lehet szépíteni, mert Isten eléjük vetíti egész történetüket. Maguk a filmkockák beszélnek, látják, milyenek voltak, és nem lehet letagadni. Az elhaladó képsorokra nem lehet azt mondani, hogy ez nem igaz. Így állunk majd mi is az Úr elé. Lepereg életünk minden jelenete, nem fog senki semmit ránk fogni, feltárul a múlt, szembesülünk azzal, akik voltunk. Azonban nem kell ezzel az utolsó ítéletig várni, azért szól az ige, hogy tekintsünk bele, és amit mond, azt fogadjuk el. Merjük azt mondani: úgy van, Uram, ilyen vagyok, ez vagyok én. A kánaáni asszony sem sértődött meg, nem is próbálta bizonygatni, hogy rosszul ismeri Őt Jézus, hanem elfogadta, és kimondta: úgy van, Uram! Péter apostol is kimondta, menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok. Az őszinte bűnvallás a gyógyulás, az életváltozás felé terelget.

Maga Isten döntött az életükről, úgy, ahogy a miénkről is. Senkinek nem kellett Jeruzsálem, kidobták, mert utálták. Csodálatos üzenet ez az Úrtól, hányan élik meg úgy az életüket, hogy úgy érzik, utálják őket, nem kellenek senkinek. Hány gyermeket raktak ki az utcára, hagytak inkubátorban, vagy intézetben, azonban Isten szereti az ilyen múlttal rendelkezőt is, nem megy el mellettünk, hanem Ő akar. Azt mondja: maradj életben. Isten mindig az élet mellett dönt. Azt akarja, hogy talpra álljunk és éljünk. Ehhez mindent megad. Sőt, Ő maga vesz gondjaiba és nevel fel. Isten nélkül árvák vagyunk.

Isten mindig az élet mellett dönt. Mindent megtesz értünk, Jézust is elküldte, hogy Általa megmentsen a pusztulástól és a kárhozattól. Még a mások által kidobott, értéktelennek tartott élet sem reménytelen. Isten számára senki sem értéktelen. Minden élet drága kincs, azonban ha nem ismerjük meg Őt, ha nem Vele éljük az életünket, nem látszódik, mik is vagyunk. Ennek az életnek sok szennye befedi a gyöngyöt, de Jézus azért jött, hogy körbevegyen és megtisztítson. Vére a legmakacsabb szennyet is letisztítja.

Elbizakodtál - olyan megrázó ez. Amikor Isten kivakar a szennyből, talpra állít, és embert formál belőlünk, olyan könnyen eljutunk ide. Az elbizakodottság azt jelenti, hogy elboldogulok én már Isten nélkül. Jó, hogy felemelt, megtisztított, de már nincs Rá szükségem. Sokan vannak így, de az ilyen mentalitást bukás követi. Hiszen, ha nem lenne Istenre szükségünk, nem jutottunk volna oda, ahol voltunk. Magunk is talpra álltunk volna, de nem ment. Akkor a megmaradás sem megy. Miért? Mert van ellenség, aki vissza akar rángatni. A világ meg akarja mutatni, hogy hasztalanul fáradozott velünk az Úr. Azonban Isten nem adja fel, a büntetést is javukra használja fel. Hív és keres; bár meghallanánk.

Isten kiválasztotta, elhívta, áldásokkal halmozta el őket, de a nép bálványokra tékozolta mindazt, amit kapott. Kegyelemből nyert életét hamis istenekre tékozolta. Szeretetét idegeneknek adta. Isten mai gyermekeit nem veszélyezteti a hűtlenség? A kegyelem éveit és ajándékait mire fordítjuk? Szolgálunk, hirdetjük Isten bűnös ember iránti szeretetét?

Magdalai Mária visszament a sírhoz, de amíg a két tanítvány bement oda, ő háttérben maradt, kívül állt és sírt (Jn 20,11-18). Nem rohant, nem kapkodott, hanem várt. A két férfi nem foglalkozott vele, de ő maradt kitartóan, mert találkozni akart az Úrral. Még nem tudja, hogy feltámadt, de látja, hogy valami történt. Ezért tovább marad. Ne siess a bibliaolvasással, maradj az ige mellett, amíg fel nem tárul a titok, amíg meg nem látod Őt. Gyakran azért nem kapunk üzenetet, és nem növekedünk a hitben, mert azonnal továbbmegyünk, nem maradunk ott az ige mellett, nem várunk addig, amíg megszólal az ige. Mária maradt. Maradt, mert szomjas a szíve. Az üzletben kiálljuk a hosszú sort is, vannak, akik egy újabb telefonverzióra várva már előző este sorbaállnak. Mások egy rendezvényre képesek órákat várni a pénztárnál. Így várunk-e az Úrra? Várjuk-e, hogy szóljon hozzánk, feltárja Lénye mélységeit, megmutassa akaratát?

Péter és János nem látta a két angyalt, csak Mária. Mivel türelmesen várt, jelzést kapott, plusz töltést adott az Úr. Aki tovább marad az Úrral, többet kap. Az nem csak a felszínt érinti, hanem a mélységeket is. Az Úr követei megszólítják: miért sírsz? Tulajdonképpen nincs oka sírni, de még nem tudja. Mivel azonban maradt, pillanatokon belül személyes találkozást tapasztal a feltámadott Jézussal. Fontosak a jelzések, a vigasztalás, de a lényeg az Úrral való találkozás. Ezt semmi nem pótolhatja, még a bibliaismeret sem. Az igét is azért kapjuk, hogy átéljük a Jézussal való találkozást. Minden Őreá mutat, Hozzá visz közel. Nem is segít rajtunk más, csak Jézus valóságának megtapasztalása.

Mária hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll. Az Úr eddig is ott volt, de ő másra figyelt. Hátra kellett fordulni. Az Úr ott van melletted, ki tudja, mióta, fordulj el az érdekességtől, emberi véleményektől, ne ragadj le semminél, és meglátod Őt. 

 Miért sírsz? Kit keresel? Az Úr megszólít: miért sírsz, amikor már örülnöd kellene. Nem vagy reménytelen, az élet sem az. Jézus él, van remény a folytatásra, az örök életre. Kit keresel? Fontos kérdés ez. Kit keresek? Mire vágyok? Az Urat keresem, vagy csak valamit várok Tőle? Mária megvallotta, hogy Jézust keresi, kész Őt elhozni, bárhová tették. Mindennél fontosabb neki az Úr, fontosabb-e nekem is mindennél Ő? Elhozom, mondta Mária. Te kész vagy addig keresni, amíg megtalálod, és elhozni Őt a szívedben? Ne hagyd Jézust se a Bibliában, se a templomban, vidd magaddal, élj a vezetése alatt!

Jézus nevén szólítja Máriát, csodálatos pillanat, ebből felismeri, Ki áll előtte. Néven szólít, mert ismer, és azt is tudja, hogy amikor neveden hív, elindulsz követni, mert felismered a hangjáról. Mária is a hangjáról ismerte meg a Pásztort.

Mária feladatot kap, el kell mondania a tanítványoknak az Úr üzenetét. Ő él, és az Atyához fog menni. Mária pedig elmegy és hírül adja, hogy látta az Urat. Ez az igazi hír, elmondani mindenkinek, láttam az Urat. Jézus feltámadt és él. De csak az tudja elmondani, aki valóban megtapasztalta, hogy Ő él. Akinek nem élő személy Jézus, az nem tud mit mondani. Annak csak vallása van, de nincs Megváltója, ám a vallás nem segít, Megmentőre van szükség. És ez a Szabadító nem más, mint Jézus.

GYŐZHETETLEN ÉN KŐSZÁLOM

1.  

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága árom,

Oltalmamat Tőled várom.

2.  

Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért!

3.  

Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

És szegény árva fejemet.

4.  

Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek, földnek!

Könyörgök csak Felségednek,

Én Megváltó Istenemnek.

5.  

Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csöndességet,

Jövendőben üdvösséget!

Isten áldásával.