Élő kapcsolat

A

 prófétának siratóéneket kell mondani Júda két királyáról és a népről (Ez 19,1-14). A két király Jóáház és Cidkijjá, akiket fogságra vittek. Jóáházt Egyiptomba, Cidkijját pedig Babilóniába. Az ének a két király anyját oroszlánként ábrázolja, azonban az oroszlán Júda népének is a szimbóluma. Júda két királyát vitték fogságra, a dicső oroszlánok is elbuknak, fogságba kerülnek, letétetnek trónjukról. Mivel nem az Úr szavára hallgattak, elbuktak, Jóáház Egyiptomba került, mert nem vette komolyan Isten szavát. Az Úr megüzente Jeremiás által, hogy bízzon Benne, ne Egyiptomtól kérjen és várjon segítséget, hanem fogadja el a Babilóniának való alávetettséget. Azonban ő ezt nem fogadta el, hanem le akarta törni a szolgaság igáját. Magát akarta megmenteni, azonban ez nem sikerül. Mi nem tudjuk magunkat megmenteni, ezért jó, ha hallgatunk az Úr szavára. Ne a pillanatnyi jobb helyzetre figyeljünk, sátán mindig azt akarja, hogy az engedelmesség helyett tegyük, amit ő mond. Ez első látásra jobbnak tűnik, mint a várakozás, az Úrnak való engedelmesség. Azonban hosszútávon vereséget, nyomorúságot hoz a számunkra. Meg kell tanulnunk távolabbra, az üdvösségre tekinteni. Az örökkévalóság szempontjából másképp fest az élet, mint ahogy azt éppen most látjuk.

Amikor anyja látta, hogy nincs már remény - emberileg szemlélték az eseményeket, csak magukra, a politikai lehetőségekre néztek, és ezek azt üzenték: nincsen remény. Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nincs remény, kapunk egy diagnózist, amelyben azt állapítják meg, hogy nincs remény, nincs esély a gyógyulásra. Mit teszünk? Emberi eszközökhöz folyamodunk, vagy felfelé tekintünk? Júda népe maga oldotta meg a helyzetet, nem figyeltek az Úrra.

Amikor úgy tűnik, nincs remény, keressük az Urat. Még inkább boruljunk le Előtte, és hívjuk segítségül Őt. Az Úr Jézust gyakran keresték fel reménytelen sorsú emberek. A maga korában a vakon születettnek nem volt esélye arra, hogy valaha lásson, azonban Jézussal találkozva átélte, hogy az Ő számára nincs reménytelen ember, megoldhatatlan élethelyzet. Ezt tapasztalták meg leprások, a társadalomból kivetett bűnösök, és a gadarai megszállott is. Jézusban új remény érkezett a földre. Ő hozta el a bűnből való szabadulás reménységét és lehetőségét. Mivel az Úr eljött a világunkba, nyitva van a reménység házának kapuja, rajtunk áll, hogy belépünk-e rajta. Jézus szoros kapunak nevezte, de bejuthat rajta, aki valóban új életre vágyódik, aki az Úr vezetése alatt kíván élni.

Ezek a királyok nem akartak Isten vezetése szerint élni, ezért vezetőszíjra fűzték őket. Sátán becsapása, amikor azt mondja, ne hallgass Istenre, mert korlátoz, megakadályoz a szabadságban, mert amikor elutasítjuk vezetését, a bűn, a világ vezetőláncára kerülünk. A bűn akasztja ránk bilincseit, ahonnan már önerőből nincs visszatérés. Azonban az Úr Jézus meg tud szabadítani. Ő az erősebb fegyveres, aki legyőzte a gonoszt, és igazi szabadságot ad azoknak, akik Hozzá fordulnak.

Isten mindent megadott övéinek a gyümölcstermő élethez. Folyóvíz mellé ültette, ahonnan megkapta a tápanyagot. Számunkra a folyóvíz az ige, és ameddig rendszeresen élünk vele, és nemcsak elolvassuk, hanem a mélyére engedjük gyökereinket, gyümölcstermők leszünk. Az élő víz teszi erőssé az egyházat, a tanítványokat. Amíg az ige árad a szívünkben, erősek és ellenállók leszünk. Azonban Izráelt mindig kísértette, hogy a folyóvizet pocsolyákra, állóvizekre cserélje. Ezek az állóvizek szép, vonzó edényekbe voltak engedve. A világ szépen becsomagolja a poshadt vizet, és élő vízként, életként kínálja. Az ige medrét ne cseréljük le semmire, mert élet vize árad, ami a szomjazót megelégíti. Az idegen vizek nem oltják a szomjat, legalábbis tartósan nem. A pótszerekből mindig több kell, hogy a kívánt hatást elérjük. Az Úr azonban az élő vizet kínálja, és aki abból a vízből iszik, az soha nem fog megszomjazni. Annak nem kell a világ bizonytalan kútjaira járni, mert állandóan friss lesz az élete. Az Úr ma is ingyen kínálja ezt a vizet.

A másik tanítvány útja és feladata más, mint Péteré (Jn 21,24-25). Ő is meg fog majd halni, de előtte még meg kell írnia bizonyságtételeit. Ez a tanítvány János, késő öregkorban veti papírra mindazt, amit az Úr követése során látott és hallott. Amit elmond, az már kiállta a több évtizedes tanítványság próbáját. Megtapasztalta, hogy Jézus valóban feltámadt és él. Amikor írja ezt a könyvet, valóságos, élő személy Jézus. Úrként nevezi Őt többször, és ezzel alátámasztja, hogy Ő több, mint Mester, vagyis mint egy kiváló tanító, Ő minden ember Ura. És azért ír és tesz bizonyságot, hogy minden ember megismerje ezt az Urat. Az életünk Jézus követésében teljesedik ki, nyomában járva, Neki engedelmeskedve kerülünk a helyünkre, leszünk igazán emberek.

Jézus annyira élő személy, hogy majd egy másik könyv megírására is parancsot ad Jánosnak, aki annak a könyvnek tartalmát a Feltámadott Úrtól kapja majd meg. János élete végig kapcsolatban marad Jézussal, Aki meghalt ugyan a kereszten, de a hét első napján feltámadt, így él. Ezt János évtizedeken keresztül tapasztalja, beszél Vele, és Jézus válaszol, ad üzenetet, kijelent számára dolgokat. 

Mindez azt is jelzi, hogy mi is kapcsolatban lehetünk Vele. Sőt, azt akarja, hogy állandó kapcsolatban legyünk. Legyen bekapcsolva lelkünk mobilja, legyünk elérhetők a számára. Ő mindig szól, de mi nem mindig halljuk meg szavát. Mert mi erőteljes hangokat várunk, megszoktuk a zajt, Ő pedig halk és szelíd hang által közeledik. De ha lelkünket Ráhangoljuk, akkor meg fogjuk Őt hallani. Az Úr szava ma is meghallható, gyakorolhatjuk magunkat benne. A rendszeres igeolvasás kifinomulttá teszi lelki hallásunkat, felismerjük, amikor az Úr szól. Nemcsak felismerjük, hanem meg is ismerjük a hangját.

Soha nem fél már a szívem

//: Soha nem fél már a szívem :// 3x

Mert velem van az Úr!

Nem volt nélküle boldogságom,

Ám most életem véle járom.

Kézen fogva vezet Megváltóm,

Róla ezért zeng dalom.

Soha nem fél már a szívem...

Jöjj hát, add a kezed testvérem,

járjunk mind a kereszt fényében.

Éljünk boldogan, békességben,

hisz odaát vár a menny.

Soha nem fél már a szívem…

Isten áldásával.