Az evangélium az igazság beszéde

I

sten nagyon szeret. Szereti azokat is, akik még nem az Ő útján járnak (Ez 31,1-18). Honnan tudjuk? Az igéből. Azért üzen még mindig Egyiptomnak, mert meg akarja menteni őket. A fáraó istennek tartja magát, de az Úr tudatja vele: ember ő, nem isten, Ő, Izráel Istene az egyedüli Úr. Ő az ég és a föld teremtője. Még van lehetősége megtérni, leborulni az élő Úr előtt, és átadni hatalmát. A mostani üzenet történelmi példát állít elé. Asszíria is világbirodalom volt, azonban felfuvalkodott. Nem Istent dicsérte hatalmáért, és így vissza is élt vele. Úgy gondolta, ő mindenkit leigázhat, kegyetlenkedhet. A hatalommal is el kell számolni, ha nem arra használjuk, amire kaptuk, felelősségre von az Úr.

A saját magunk számára is fontos, hogyan éljük meg lehetőségeinket. Miként viszonyulok a rám bízottakhoz?  Gyakran megkísérti az embert, hogy úr akar lenni, hatalmaskodóvá válik. Ha egy kicsit föntebb van, mint a másik, már érezteti hatalmát. 

Igénk azonban rámutat: a legnagyobb birodalmak ideje is letelik. Jön egy másik, amelyik majd ugyanúgy fog vele kegyetlenkedni, ahogyan ő tette másokkal. Mindenkinek letelik az ideje. Életünket arra kaptuk, hogy megismerjük és szolgáljuk az Urat. Úgy éljünk, ahogyan Ő vezet, ahogy igéjében kijelenti azt számunkra.

Ezek a fejezetek rámutatnak, milyen veszélyes is a jólét és a hatalom. Nagyon könnyen önmagában kezd el bízni az ember. A sokféle mai tudomány is sokakat arra indít, hogy az emberbe vessék bizalmukat. Vannak, akik úgy vélik, Isten ideje lejárt, átveszi helyét a mesterséges intelligencia. Azonban nem így van, mert Isten nem csupán egy magasabb rendű intelligencia, hanem élő személy. Élő valóság, Aki ma is szól és cselekszik. Hatalmát ma is megtapasztalhatjuk. És legyen áldott a Neve, tapasztaljuk is. Elég segítségül hívni nyomorúságaink közepette, és átélhetjük szabadítását. Isten ma is ugyanaz! Ő nem változik. Kiálts Hozzá, és átéled megbocsátását, áradni fog a kegyelem. Mert amit kijelentett, az ma is igaz. Ő állja a szavát. Ha kiállt Hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban.

Ne bízzon senki kevélyen önmagában. Ez nagy kísértés ma. Önmagunkban bízunk, sőt, mindenki az önbizalmat kívánja megerősíteni. Pedig inkább Istenbe vetett bizalmunkat kell erősíteni, és ha ez megtörténik, nem félünk a kudarctól. Mert bizalmunk nem a magunk erején, lehetőségén, képességén nyugszik, hanem Isten hatalmán. Az első ma is: szeresd az Urat, a te Istenedet, és minden más ebből fakad és ezután következik. Önmagunk szeretete akkor kerül helyes mederbe, ha az Urat szeretjük mindenekfelett. Ha megelőzzük Istent, elbizakodottá válunk. De láthatjuk, hogy nincs mire kevélynek lenni. Semmivel nem jutottunk előrébb a régi koroknál. Technikánk ugyan jobb, de mint emberek továbbra is bűnösök vagyunk. Csak az Úr Jézusba vetett hit segíthet rajtunk. Ő képes újjá formálni, és egy új, isteni természettel megajándékozni. Amíg a bűnös természet uralkodik bennünk, nem lesz igazi, minőségi változás.

Egy újabb páli levelet olvasunk, amely tovább erősít minket (Kol 1,1-8). Hiszen csodálatos üzenetek vannak ebben is. Megtudjuk, hogy az evangélium az igazság beszéde. Így tehát, amikor az igazságot keressük, forduljunk bátran az igébhez, mert az igazságot mondja el, Istenről, rólunk és Isten országáról. Pál is az igében ismerte meg az igazságot. Mert a damaszkuszi út után elkezdte krisztocentrikusan tanulmányozni az Ószövetséget, és egyre jobban megerősödött abban a hitében, hogy Jézus a Krisztus. Felragyogott előtte a kereszt titka, a drága kegyelem. 

Ennek a gyülekezetnek a tagjai is az evangélium hirdetése által jutottak hitre és növekednek Isten megismerésében. Az evangélium hirdetése hoz életet az elveszett bűnös ember számára. Az igét, Isten beszédét nem lehet semmilyen technikával helyettesíteni. A keresztről aláhulló vér tisztítja meg ma is a bűnös ember szívét.

Jó olvasni Pál hálaadó szavait. Mindjárt ezzel kezdi, mert ezzel van tele a szíve. Hálás azért, hogy terjed az evangélium, hogy vannak, akik befogadják. Gondok, problémák, támadások mindenfelé kísérik szolgálatát, de nem ezekre néz. A hála szavát semmi sem nyomhatja el. Hálát ad a gyülekezetért, a testvérekért, hogy vannak Kolosséban is, akik hisznek. Nagy dolog ez, hálát adunk-e Urunknak, hogy még mindig vannak hívő testvérek? Akkor is, ha sok a probléma is? Ha látunk is langyosságot, de vegyük észre az életet is. Kérjük Urunkat, adjon látást az ige munkájának felismerésére, hogy ne csak a romlást vegyük észre, hanem lássuk meg azt is, amikor kikel az elhintett mag.

Pál meglátja, hogy az evangélium nem áll meg ott, hogy eljut valahová, hanem növekszik és gyümölcsöt terem. Az ige, az új élet nem stagnál, hanem növekszik. Ha nincs növekedés, akkor baj van, akkor már itt a hanyatlás. Mert ha az ige bejut a szívbe, ahogyan a mag is nem csupán kikel, hanem addig növekszik, amíg gyümölcsöt nem terem. Az elvetett magnak termést kell hozni. Ha nem hoz termést, haszontalan, és a gazda kiszántja, kivágja. Uram, adj növekedést életemben, adj gyümölcsöt, mert azért hintetted el a magot a szívemben, hogy teremjen. Bocsáss meg, ha megelégedtem a szárba szökkenéssel, Te ennél többet akarsz adni. Adj, Uram, még több gyümölcsöt. Tisztogass meg, hogy még többet teremhessek, a Te dicsőségedre.

Mélyen meghajlok ím színed előtt

1.

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe' mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.