Salak

I

zráel népe meg volt elégedve magával, úgy gondolták, mindenben megfelelnek Istennek (Ez 22,1-22). Ha felületesen figyelte őket valaki, könnyen megtévedhetett, és ő is így láthatta. Szent nép, szereti Istent, a templomot, és azt gondolták, egész élete Róla szól. Miből vonták le ezt a következtetést? A külsőségekből, látták a szép templomot, amelyben állandóan folyt a kultusz, rendben ment az áldozat bemutatása, részleteire ki volt dolgozva a törvény. A teológusok szorgalmasan dolgoztak, egyik mű született a másik után. De aki egy kicsit jobban szemügyre vette őket, mélyére tekintett dolgaiknak, mást látott. Mit mutat az életünk? Mit lát az, aki közelebb kerül Hozzánk? A szabályokon, a hagyomány ápolásán kívül mi található? Megtalálják Istent? Átélik az Úrral való találkozást? Mert Izráel szerepe pont az volt, hogy életével tegyen bizonyságot az élő Istenről, aki látja őket, aki bepillantást nyer mindennapjaikba, az lássa meg a jelenlevő Istent, kerüljön bele Isten országának atmoszférájába.

Egészen közel Isten kerül hozzánk. Ő látja a mindazt, ami mások szeme előtt rejtve van, hiszen mezítelenek vagyunk Őelőtte. Életünk részletei is ismeretesek Előtte. Ő ismer minket, tisztában van a valósággal, és az erő nélküli kegyesség, a látszat nem téveszti meg. Tükröt tart elénk, mert azt akarja, hogy mi magunk is döbbenjünk rá, mennyire nem vagyunk rendben. Lássuk meg a valós állapotunkat, a leplet le akarja rántani. A tükör a prófétai beszéd, az ige. Ezékiel által mutatta meg Isten a valóságot a jeruzsálemieknek, ő rántotta le a díszes külsőt, és alatta feltárult a szennyes valóság. Kiderült, hogy nem is annyira tiszta Isten népe, mint ahogyan mutatja, előjött a sok kiontott vér, a bálványimádás, a paráznaság, fajtalanság. Mindent egybevetve, belülről pogányok voltak, pont úgy éltek és cselekedtek a kegyesség álarca alatt, mint a pogányok. Az Úr most lerántja a leplet, és nyilvánvalóvá teszi azt, ahogyan Ő látja őket.

Vajon mit lát a mi kegyes álcánk alatt? Mi marad, ha a díszes ruhát levetteti velünk? Mi van a ragyogó ünnepségek, a csodálatos programok alatt? Mi az, amit eltakarunk? Isten azért mutatja meg a valóságot, mert az elleplezés nem old meg semmit, egyáltalán nem segít, csak egyedül az, ha szembenézünk magunkkal, elismerjük bűneinket, meglátjuk, mennyire betegek vagyunk. Az Úr azért szól, mert a lelkünket akarja meggyógyítani. Nem segít más csak az Ő beavatkozása. Nem elég nagyszerű igehirdetéseket hallgatni, kommentárokat megnézni, az élő Jézus Krisztussal kell élő kapcsolatba kerülni. Életünk megoldása a Megváltó, aki az Úr Jézus. Az Úr azért szól és hajol le igéjén keresztül hozzánk, hogy megismerjük Őt. Ismerem már? Átéltem a Vele való találkozást?

Izráel emlegetett hűségét, a szívüket Isten igéje kohójában megvizsgálta, és a szép, csillogó, értéknek látszó életekről kiderült, hogy csupán salak. A végtermék, salak értéktelen, haszontalan, semmire sem jó anyag. Mi marad utánunk? Érték, vagy csupán salak? A salakot, mint haszontalant, kidobják. Ha a keresztyénségünk nem több salaknál, kidobják. Az élet kohójában, a szenvedés, a próbatételek tüzében derül ki, mi van a ragyogás mögött. Van-e igazi tartalmunk? Krisztussal találkozva derül ki, hogy amit eddig drága kincsnek tartottunk, az csak kár és szemét. Szabaduljunk meg még most a szeméttől, és kérjünk igazi, maradandó kincset Urunktól. Kérjünk új, Őt követő, Neki engedelmeskedő, hitből cselekvő életet.

Pál elmondja, hogy ő zsidónak született, és ezért tudja, hogy nem segít a törvény, hisz ő is alatta élt (Gal 2,15-21). Tudja, hogy a régi élet nem megoldás. Honnan tudja? Onnan, hogy találkozott az élő Jézussal, és ebből a találkozásból nyert új életet. Rádöbbent arra, hogy Jézus által van bűnbocsánat. Jézus kegyelme, vérének hatalma a gyilkost is megigazítja. A törvény csak elítélte volna, kimondta, hogy gyilkos, de Jézus keresztje alatt az ilyen öldöklő is kegyelmet talál. Még a vesztőhelyről is van visszatérés, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által. Ő ment a vesztőhelyre, és halt meg ott, azért, hogy szabad lehessek. És Pál most már a Szabadítónak éli az életét. Neki szolgál, beszél Róla, mindenkinek elmondja, hogy Jézus megszabadít, jöjj Hozzá, mert azért halt meg, hogy új életet kezdhess Általa. És ez az élet örök, mennyei polgárságot kapunk az Úr által.

Az apostol világosan rámutat: a kevert evangélium, amibe saját tetteket, érdemeket is elhelyeznek, hamis evangélium, visszalépés a halálba. A törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem - határozott felelet ez, de ez az igazság. Bármit teszünk üdvösségünkért, nem érünk vele célt, semmi nem segít, legfeljebb becsap, és elhisszük, hogy tudunk magunkon segíteni. De azért jött el Jézus, mert ez nem lehetséges. A sárból képtelenek vagyunk magunkat kihúzni. Csak a kegyelem a megoldás. Jézus áldozata tökéletes, semmi póteszközre nincs szükség. A kegyelem nem szorul javításra, kiegészítésre. Ha bármit mellé teszünk, azzal megvonjuk az Úrtól bizalmunkat, és visszatérünk az önmegváltáshoz. Azért megyünk Krisztushoz, mert bűnösök vagyunk, segítségre van szükségünk. Az kér segítséget, aki már mindent megpróbált, és felismerte, hogy semmi sem segít. Ekkor máshoz fordul, tőle kér segítséget. Amikor szembesülök függőségemmel, meglátom, hogy rab vagyok, és a bilincset nem tudom levenni, külső segítséget kérek. Csak egy szabad személy képes engem megszabadítani, és ez a személy nem más, mint Jézus. 

Pál elmondja, hogy a börtönből való szabadulás nem azt jelenti, hogy úgy élek tovább, ahogyan eddig éltem. Nem a bűnöző életmódot folytatom, nem vétkezek tovább, hanem másként élek. Nagyon fontos látni, hogy amikor megtérünk, már nem ugyanaz az ember lép ki a bilincsek közül, akit elítéltek. Egy új ember lép ki a börtön kapuján. A régi ember a kereszten maradt. Mert nem önjavításról van szó. Isten nem javító-nevelő intézménybe küld, hanem Krisztussal a keresztre, és ott Vele együtt meghal a régi ember, és egy új ember születik. Ez az ember már Krisztusnak él, sőt, azért tud másként élni, mert Krisztus él benne. Ki él bennem: Krisztus, vagy még mindig a régi emberem? Innentől kezdve már a Benne való hit által élek. Ő vezeti az életem. Ő ad erőt, és Ő mutatja az utat. Ennek az életnek már gyümölcsei vannak.

ÚJ SZÖVETSÉGED ELFOGADOM

1.  

Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen Tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2.  

Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd, kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már!

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3.  

Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem, lássad, hű lenni kész.

Járva az utat, ha botlanék,

Emelj magadhoz keresztedért.

Isten áldásával.