Reménység

E

lifáz beszédében számunkra több komolyan veendő üzenet is van (Jób 22,21-30). Ha úgy közelítjük meg, mit is mond ezen keresztül most nekem az Úr, akkor áldást kapunk belőle. Mert Isten engem akar megszólítani, engem, a mai olvasót, azt, aki napról napra kinyitom ezt a könyvet, és elcsendesedve figyelek Rá. Az ige Isten kommunikációs nyelve, általa szól hozzám, és amit megértek, arra válaszolok.

Mit tanácsol az ige? Bízzak Istenben, ez nagyon fontos, a hit tulajdonképpen bizalom Isten szeretetében és hatalmában. Azt jelenti ez, hogy rábízom magam hittel az Úrra, és engedem, hogy cselekedjen, vezessen, utat mutasson. Arra szólít fel, hogy béküljek meg Istennel. Az ember Isten haragja alatt van, de Jézus Krisztus azért jött, hogy megbékéltessen Istennel. Amikor rádöbbenek, hogy Isten szereti a bűnös embert, és Jézus haláláért megbocsát, bízok Benne. Jézust szemlélve ismerem fel: jöhetek, amint vagyok, sok bűn alatt. Szennyes ruhám nem kell előbb patyolatba vinni, mert úgy sem tudják ott kitisztítani. Egyedül az Úr vére tisztít meg. Amint az ige ezt elvégzi bennem, már bizalommal jövök. Tudom, hogy jöhetek, mert az Úr megbocsát, és megbékül velem, „mert Krisztus által megbékéltette önmagával a világot, úgyhogy nem tulajdonítja nekik vétkeiket” (2Kor 5,19).

Aki megbékült Istennel, már az Ő útján kíván járni, és ezen az új ösvényen Ő vezet, tanít. Az ige rámutat: fogadjuk el azt, amit Isten mond. Ez nagyon fontos, hittel és alázattal állok az Úr elé, és amit mond, azt kételkedés nélkül elfogadom és cselekszem. Ezt azt jelenti, hogy úgy fogadom, mint a katona a parancsot. Isten szól, és azt mondom, úgy van, Uram, ahogy mondod, megyek és csinálom. De, valóban így van-e? Bizony, gyakran a szívünk kétségbe vonja, amit az ige mond, sátán megszólal: Csakugyan azt mondta Isten? Azonban ennek a hangnak ellent lehet mondani. Az Úr Jézusnak is adott tanácsot az ördög, Ő azonban ellentmondott neki. Rámutatott, hogy Isten minden igéje fontos és igaz. Ne engedjünk a kísértőnek, vállaljuk fel, hogy ami az igében van, az ma is igaz és aktuális.

Aki megismeri az Urat, annak értékváltozás megy végbe az életében. Isten nélkül a világ kincseit tartjuk értéknek. A pénz, az arany befolyásolják az embereket, úgy gondolják, aki sok kinccsel rendelkezik, az boldog lesz. Az élet azonban ezt a tézist nem igazolja. Könnyen elmúlik a gazdagság, ezt maga Jób is átélte. Egyik percről a másikra ment tönkre, vált szegénnyé. Azonban ő ismerte az Urat, és aki hozzá hasonlóan megismeri az Úr Jézust, rádöbben, hogy az igazi érték maga az Úr. És így el tudja engedni a földi gazdagságra való törekvést. Már a mennyben igyekszik kincset gyűjteni. Amióta az Úr Jézus az életével megvásárolt a bűn szolgaságából, tudjuk, hogy minden földi kincsnél értékesebb fizetőeszköz Jézus vére. Mert arannyal, ezüsttel sok mindent meg lehet szerezni, de az üdvösséget nem. Nem segítenek a dollár- vagy eurómilliók sem, ezt az adósságot csak az Úr Jézus értünk odaadott élete törli el.

Azonban az ige arra is rámutat, hogy nekem kell eldobni kincseimet. Mikor teszem ezt meg? Akkor, ha nagyobb kincsre találok. Ahogyan az Úr a példázatban elmondja, amikor az ember olyan kincset talál a földben, amitől az egész addigi élete megváltozhat, eladja mindenét, és megvásárolja azt a földet. Tehát elengedi egy jobbért azt, amije addig volt. Amikor Jézussal találkozok, mindent elengedek, nemcsak az értékeimet, hanem azt is, amit értéknek, segítségnek gondoltam, mert meglátom, hogy csakis Jézus segíthet.

Sok tortúrán megy keresztül Pál apostol, most is védekeznie kell, úgy tekintenek rá, mintha bűnöző lenne, pedig ő Krisztus katonája (ApCsel 24,10-21). Ennek ellenére nincs harag a szívében, nem válik idegessé sem, hanem nyugodt, és árad belőle Krisztus. Hogyan viseljük a tortúrákat, a hivatalos dolgok intézését? Kiborulunk, vagy meglátjuk a bizonyságtevés drága lehetőségét? Pál mindenütt tanítvány, és így az Úrtól kapott lehetőségre tekint, és él is vele.

Elmondja, hogy nem lázítás végett, hanem belső lelki igény végett jött a templomba, mert számára ez a hely Isten rendelője. Felülvizsgálatra érkezett, az áldott orvos vizsgálatára volt szüksége. Nekünk is szükségünk van felülvizsgálatra, az ige tükrén keresztül mutatja meg az Úr, mi van a szívünkben. Több évi hívő élet után meg is kell vizsgáltatni: valóban hitben járok-e, és tényleg Krisztus indulata él-e bennem? Mert bizony, mi is járhatunk úgy, mint a laodíceai gyülekezet, hogy olyan sok új dolog vagy jobb lehetőség kerül az életünkbe, hogy már kiszorul Jézus. Amikor egyre jobbá válik az anyagi lehetőségünk, és így nem Istenre hagyatkozunk, hanem mi szerzünk meg a magunk számára mindent. De a világ módszerei is olyan könnyen belopakodhatnak a gyülekezet életébe. Már nem az ige hatásában bízunk, hanem az emberi technikákban, ezért fontos kérni az Urat, vizsgálja meg a szívünket, nem járunk-e a keskeny út helyett már téves úton.

Pálnak az imádkozás is fontos. Jeruzsálemben ezzel töltötte ki az idejét. Ott is az Úrral volt kapcsolatban és beszélgetett Vele. Bárhol legyen is az apostol, mindenütt megtalálja az imádkozás lehetőségét. Fontos is ez a számára, mert az Úr így készíti fel a további küzdelmekre, és ad neki világos látást, tölti fel új erővel.

Pál a helytartó előtt is megvallja hitét, ő itt is Jézus Krisztus tanítványa. Nem azt mondja, amit a hallgatóság vár, hanem amit a Gazda rábíz. Elmondja, hogy a krisztusi úton jár, az Ő tanítását adja tovább. Pál számára a keresztyén élet egy út, amelyen lehet és kell járni, ha jó helyre akarunk megérkezni. Hová akarunk érkezni? Isten országába. És ide Jézus az út. A többi út nem ide vezet, nem életre, hanem pusztulásra, kárhozatra visz. Mert nem az a lényeg, mi található az utak mellet, mert bizony, a széles út és annak a melléke sok érdekes és látványos dolgot kínál, de az út vége pusztulás. Hiába van ott minden, ha az út vége a halál. Melyik úton jársz? A szélesen, amin bár sokan járnak és ezért vonzó is, vagy pedig a keskenyen, amin gyakran nincs más látótávolságon belül, de Jézushoz visz? 

Pál vall a reménységéről, van feltámadás, és ezért úgy él, hogy amikor az Úr eljön, úgy állhasson Elé, mint aki elvégezte a rá bízott feladatot. Mint ahogy később majd el is mondja: Futásomat elvégeztem. Elvégeztem futásomat, befejeztem, amivel megbízott az Úr? Benne van az is, hogy úgy végzem a mindennapi tevékenységemet, hogy tiszta lelkiismerettel állhassak meg az emberek előtt is. Földi tevékenységem is az Úrnak való szolgálatként élhetem meg. Van-e élő reménységem?

RÁD TEKINT MÁR HITEM

1.  

Rád tekint már hitem,

Megváltóm, Istenem,

A Golgotán:

Halld könyörgésemet,

És vedd el vétkemet;

Mostantól hadd legyek Tiéd csupán!

2.  

Szívemet töltse be

Kegyelmed ereje

Buzgósággal!

Meghaltál érettem;

Adjad, hogy életem

Teérted éghessen forró lánggal!

3.  

Ha elfog utamon

Félelem s fájdalom:

Fogd kezemet!

Derítsd fel éjemet,

Szárítsd fel könnyemet,

Tévelygésben ne hagyd én lelkemet!

4.  

Éltem ha fogyva fogy,

És a halál ahogy

Jön már felém:

Megváltóm, ments Te meg

Kétségtől engemet,

Nálad hogy üdvömet meglássam én!

Isten áldásával.