M
|
iután
meghódolt előttük a föld, összegyülekeztek, mert úgy látták, a föd az övék, de
valami még hiányzik (Józs 18,1-26). És ez egy hely, ahol a szent sátort
felállíthatják. A sátor, az
istentisztelet helye válik az életük középpontjává. Ez a hely a legfontosabb,
amíg nincs gyülekezeti hely, addig nem teljes az életük. Itt keresik fel
Istent, és csendesednek el. Itt szól az ige, ami az Úr szava. Milyen helyet
foglal el az istentisztelet az életünkben? Van-e egyáltalán helye Istennek
nálunk?
A szent sátor felállítása azt is jelezi, hogy Istennek tartoznak hálával
azért, hogy idáig eljutottak. Meg kell köszönni mindent, amit kaptak. Látod-e,
hogy mindent az Úrtól kaptál és Neki köszönhetsz? Állj meg mindennap és adj
hálát! Állj meg minél gyakrabban a gyülekezetben, és együtt is adjatok hálát.
A szent sátor felállítása rámutat: kell egy hely, ahová mehetünk, kell
egy biztos pont, ahol békességre találhatunk. Az Úr Jézus számára is az Atyával
való találkozás volt a biztos pont. Minden élethelyzetben Őt kereste. Hol a
templomban, zsinagógában, vagy a hegyen találjuk, ahol elcsendesedik és
megbeszéli a dolgokat Istennel. Szükségünk van nekünk az Istennel való
rendszeres találkozásra, az élő kapcsolatra. Sok minden ér bennünket, akár csak
egyetlen napon is. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Nem
hallgatnak vagy nem azok hallgatnak ránk, akiket szeretnénk. Így volt Jézusnál
is, nem értették meg a tanítványok vagy a sokaság, felment a hegyre imádkozni.
Jézus mindig megtalálta az Atyát, bármi érte, mindig Hozzá ment. A kereszten is
felfelé figyel, és az Atya kezébe teszi le a lelkét.
Azonban maradt még hét törzs, amelynek nem osztották ki az
örökséget. Józsué felszólítja őket, hogy
ne várjanak tovább, vegyék birtokba örökségüket. Ne várj tovább, ragadd meg az
örökséget. Nem elég hallani Isten
ígéreteiről és áldásáról, hanem birtokba is kell azt venni. Élni kell mindazzal,
amit Isten adott. Meddig vártok még? Ha
sokáig halogatják, eljár fölöttük az élet. Szegényen élnek, pedig gazdagok
lehetnének. Úgy járnak, mint az egyszeri koldus, aki egy nagydarab csiszolatlan
gyémánttal a nyakában halt meg. Gazdag lehetett volna, élhetett volna egy egész
más életet, de nem tudta, mi az, amit amulettként használ. Sokan nem ismerik Istent, és azért marad
szegényes az életük. Nem tudják, micsoda kincset és lehetőséget kaptak az Úr
Jézusban. Figyelmen kívül hagyják az igazi gazdagságot. Vedd birtokba a
kegyelmet, és élj általa egy teljes életet, Isten dicsőségére!
Áldjuk az Urat, amiért sok csodálatos dolgot kijelentett újszövetségi
népének, olyanokat, amiket a régi nagy személyek nem láthattak (Lk 10,25-37). A
sok bűnös ember megtérését, életek Istennel való rendeződését. A tanítványok
látták Jézus győzelmét a gonosz, a bűn és betegségek felett. Áldjuk Urunkat,
hogy mindez a mai napig tart. Láthatjuk, ahogyan Isten országa meghódítja a
szíveket, az életeket. Láthatjuk mi is Isten Fiát. Csodálatos, hogy még mindig
átélhetjük a Vele való találkozást, és ebben a találkozásban új emberré
válhatunk. A legnagyobb csoda az újjászületés. Isten Lelke által új emberré
válhatunk. Ez ma is, veled is
megtörténhet.
Vannak kérdező emberek, de nem mindenki őszintén és tiszta szívből
kérdez. Milyen szándékkal közelítek Jézushoz? Próbára akarom tenni, vagy igazán
keresem Őt? Valóban szeretném tudni, kicsoda is Ő? Aki őszintén keres, az
megismerheti, az előtt felragyog Lénye teljessége.
A történetben kérdező nem tiszta szándékkal kérdez. Kísérteni akarja, olyan helyzetbe hozni,
amivel Rá lehet bizonyítani, hogy nem Isten Krisztusa. Maga a kérdés jó, és nagyon lényeges. Jó
lenne, ha mindegyikőnk kérdésévé válna. Hová jutok a halálom után? És mi lesz,
amikor az Úr Jézus visszajön? Beléphetek
a menyegzőre, vagy kívül maradok? Kérdés
számomra Isten országa? Vagy csak ez a földi világ a lényeg, az, amit meg tudok
ragadni ebben a néhány évtizedben? De jó tudni, hogy minden elmúlik, egyedül Isten
igéje és az Ő országa marad meg örökre.
A megközelítés rossz, ez az ember akarja megszerezni, kiérdemelni. Az örök életet nem lehet megvásárolni. A belépőt nem lehet pénzzel elintézni. Itt
nem úgy megy, majd átutalok egy összeget. Nem, a belépő, a kapu maga Jézus.
Akié a Fiú, azé az élet. Tied már a Fiú?
Jézus a törvény összefoglalásához irányítja, ahhoz az igéhez, amit nap
mint nap ismétel. Elmondja úgy, hogy nincs benne a szíve, a lénye. Úgy, ahogy
mi is elhadarjuk az Úr imádságát, és nem tudjuk, mit mondunk. De a nagy parancsolatban benne van a lényeg.
Legyen Isten az életed középpontjában, és ha így lesz, akkor minden és mindenki
a helyére kerül. Ha Isten az első, akkor kegyelemből élsz. Akinek Isten az első,
és mindennap kapcsolatban van Vele, az
tudja, hogy Jézusért megbocsáttattak a bűnei. Az örök élet nem más, mint a halál
után is azzal az Úr Jézussal élek, akivel ebben a világban is éltem. Azt
szolgálom, akit a földön is szolgáltam.
Az Úrral való kapcsolatban mindenki a helyére kerül, a felebarát is, és
én magam is. Amíg nem Isten az első, addig én foglalom el ezt a helyet. A
változás akkor történik, amikor az Úr kerül az első helyre. És ha ez megtörténik,
a felebarát is fontossá válik. Akkor érték lesz az élete, észreveszem a
szenvedőt, a bajba jutott embert. Sőt, meg
tudok állni mellette.
Ez az ember úgy gondolja, minden rendben van nála, de a történet által
kiderül, hogy nincs rendben. Nem lát értéket
minden emberben. A samaritánus nem érték neki. Ki az, akit nem tartasz
embernek, értéknek? Ki az, akinél különbnek gondolod magad?
A felebarátot nem én választom meg, üzeni ez a történet. Isten és az élet
hozza őt elém. Az a felebarátom, akinek rám, a segítségemre, a
bizonyságtételemre van szüksége. Az a felebarátom, aki beleszól
mindennapjaimba, aki felborítja a megszokott rendet. Úgy, mint itt. Az a sérült ember felborította
az arra haladók megszokott rendjét és szokásait. De ketten nem akarták ezt
megtörni, elmentek mellette. Saját ügyük fontosabb, mint a sérült élete. A
munka, a pozíció, a pénz fontosabb. Arra néztek, mit veszítenek, és néhány perc,
pár eurótól való elesés vagy többletkiadás többet jelent számukra annál az
embernél. Nem volt lényeges, hogy élve marad vagy meghal.
Jézus a minta, Neki mindig az ember volt a fontos, megmentése érdekében
cselekedett. Még a kereszt felé, és a majd a kereszten is a bűnös emberre, és
nem saját érdekeire figyelt. Nem azt nézte, mit veszít, mibe kerül ez Neki,
hanem Isten akaratára. A mi
megmentésünket tartotta szemei előtt. Ő
az igaz samaritánus, aki megáll az életünk mellett. Nem nézi, mennyit kell ránk
fordítani, mindent megtesz, hogy életet szerezzen, hogy megmentsen. Jézus a
minta, éljünk úgy, cselekedjünk úgy, ahogy Ő tette. Természetesen az tőlünk nem
telik, de azért jött, hogy erre képessé tegyen.
Jézus, te égi szép
1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld
ölén! Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű
Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus
szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem,
tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár
gyermeked.
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár
az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése