Kinek mondod Jézust?

 

A

 filiszteusok teljesen leuralták Izráel népét (1Sám 13,1-23).  Isten a kezükbe adta őket, mert elfeledkeztek Róla.  Igaz Sámuel vezetésével miután bűnbánatot tartottak arattak már győzelmet a filiszteusok felett. De még nem váltak szabadokká. A szabadítást Isten majd most készíti elő. Ehhez alázatra a bálványoktól való megszabadulásra, és élő hitre van szükség. Az élő hit kimozdít és bátorságot ad. Uralkodásának második évében rádöbben Saul, hogy tenni kell valamit, mert Isten népe nem élhet rabszolgasorban. Hiszen, teljesen megalázottak és kiszolgáltatottak voltak. Teljes gazdasági és technikai elnyomás alatt éltek, hiszen még a termelő eszközöket sem tudták maguk megélesíteni. A gonosz mindig elnyomás alatt akarja tartani Isten népét.  Van, amikor így, van amikor trükkösen, mindent megad neki ami a világból elérhető, és úgy tünteti fel, hogy maguknak köszönjék az eredményt, a növekedést, a jólétet. Mindezek közben lelkileg pórázon tartja az embert. A jólét rabjává teszi, nem tud szabadulni belőle, és nem fordul Isten felé. Azonban az Úr azt akarja, hogy népe szembeforduljon a gonosszal. Saul és fia felismerték, tenni kell valamit. Azért lett Saul Izráel királya, hogy Istent segítségül híva forduljon szembe a filiszteusokkal. Jónátán jelzi, új idők jönnek, Isten szabadítást ad. Jónátán bátran cselekszik, tudja, Isten megkönyörül népén.

A gonosz azonban nem ijed meg, mozgósításba kezd. Sátán nem akarja, hogy Isten népe felébredjen és szabaddá legyen. Nagyon élvezi, amikor a hívők félnek, és azt teszik, amit ő mond. Sátánnak az tetszik, amikor a hívők félnek, és nem mernek cselekedni, amikor nem Istenre hallgatnak, hanem azt teszik, amit ő mond. Hogyan szól hozzánk a gonosz? A világ által, ránk zúdítja a híreket, a világ elvárásait, és azt gondoljuk, azoknak kell engedelmeskednünk. Isten népe azonban mindig az Ő Urát képviseli. Az a feladat, hogy még az ellenségnek is mutassuk be Istent, és az Ő országát. A filiszteusoknak is meg kell látni Isten hatalmát. Nekik is lehetőségük van a megtérésre, arra, hogy az élő Istent segítségül hívják.

Az ellenség hatalmas erődemonstrációt tart, és Izráel megrémül. Alig marad néhány ember a király mellett. Nem ismerik Istent, azért futnak el, és most kiderül az is, a király ismeri-e? Ő tudja-e, hogy nem a létszám a fontos. Azért engedi Isten, a kis létszámot, hogy egyértelmű legyen, Ő harcol népéért. Hiszem-e, hogy nem az emberi erő a lényeges, hanem Isten jelenléte. Az számít, bízom-e az Úrban, egyedül az Ő hatalmában? Szomorú látvány Isten népe a barlangokban és sziklahasadékokban. Oda majd az Istennel szembefordulók menekülnek, az utolsó időkben. De Isten gyermekének nem ott a helye. Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, bármilyen módon támadjon a gonosz. Isten gyermeke nem fél, mert látja Urát, és tudja, hogy nagyobb és erősebb minden fenyegetésnél. Mindig Jézusra nézzünk és ne a félelmet keltő dolgokra.

Saul vár Sámuelre, de amikor nem az általa megadott időpontban érkezik, félelmében, esztelenül cselekszik. A félelem mindig zavarttá tesz. Az áldozatbemutatás nem az ő feladata. Isten tanít Őreá várni. Ne arra figyelj, mit tesz az ellenség, arra se, hányan maradnak melletted. Bízz az Úr szavában! Mi mindig az igében bízunk, abban, amit Isten megmondott? Saul áldozatbemutatása azt jelenti, nem bízott Istenben. Nem arra épített, amit Isten mondott. A láthatókra figyelt a láthatatlanok helyett, és a maga hatalmát féltette. Mit szól a nép, ha még mindig várunk. Az igazi bátorság Istenre várni. Isten elveti Sault, mert talált olyan személyt, aki a szíve szerint való. Ez azt jelenti, az a személy, hallgat az Úr szavára.

Az Úr Jézus továbbmegy és szondázza tanítványait (Mt 16,13-20). Kíváncsi hogyan látják Őt? Kíváncsi arra, van-e növekedés? Előrébb jutnak-e a sok csoda láttán?  Értik-e már Őt a sok tanítás által?  Az Úr minket is megszondáz, láttatni akarja, hol tartunk. Mert amikor kimondjuk, kinek tartjuk Őt, akkor tulajdonképpen saját magunk szembesülünk azzal, mire is jutottunk. Másrészt ez bizonyságtétel lehet mások számára.

Az Úr távolról vezeti őket a személyes kérdéshez. Mások kinek tartják Őt, és szépen sorolják. Annyi ideje tanítja őket és mutatja be Isten hatalmát, és az emberek nem látják, vagy nem merik kimondani, hogy Jézus az Isten Fia. Csak egy próféta a sok közül, az emberek közé, a hírességek közé sorolják.  Berakják a hírességek csarnokába, talán még a lábnyomát is megörökítik, jó ereklye lesz belőle, de nem tartják Megváltónak.

Kinek tartom én? Személyessé válik a kérdés, és Jézus ezt akarja. Mert nem az a lényeg mások mit mondanak Jézusról, hanem az, én kinek ismertem meg? Kicsoda nekem Jézus?  Mit jelent az Ő neve a számomra?  Mit jelent? Mit válaszolok a kérdésre? El tudom már én is mondani: Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia? Megvallom, hogy Te vagy az én személyes Megváltóm? Úgy mondom a hitvallást, hogy annak van tartalma, mert átéltem személyesen, hogy Ő megváltoztatta az életemet? Megszabadított függőségeimből, megbocsátotta és eltörölte bűneimet, és már Ő a Királyom?

Erre a megtapasztalásra és hitvallásra, Isten Lelke által jutunk el. Aki őszintén keresi Őt, és szeretne szabadulni a bűntől, és más emberré lenni, azt az Úr újjászüli, és kijelenti magát neki. Péternek ezt a vallomást nem tanította senki, Jézussal való kapcsolata által, Isten jelentette ki neki. Mert aki igazán meg akarja ismerni Őt, annak az Úr feltárja a titkot. A názáreti Jézus Ő maga. És ezt nem is kell elmondani, mert az a lényeg, hogy mindenki maga ismerje ezt fel. Aki keresi Istent, és Jézusra talál, figyeli az életét, és hallgatja szavait, az meg fogja látni, kicsoda Ő.  Aki nyitott szívvel és életváltozásra, üdvösségre éhezve olvassa az igét, az előtt felragyog a Krisztus.

 

 

SIESSETEK, HAMAR LEJÁR

 

1.  

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

2.  

Ha késlekedsz, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

3.  

Elszáll a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

4.  

A szűk kapu ma még nyitva,

Vár téged is Isten Fia!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

 

Isten áldásával.