Szeret az Úr

V

isszaemlékezik Mózes a mögöttük lévő útra, benne Isten értük végzett munkája, a nekik adott kijelentésre és a szövetségkötésre (5Móz 5,1-21). Mielőtt birtokba vennék a földet, felelevenítik az Úr csodáit, és szívükbe vésik a szövetségkötés alapokmányát, a tíz igét. Isten a szívükbe akarja írni parancsolatait, hiszen ebből fognak erőt meríteni, és ez határozza meg további életüket. Ismerni kell ahhoz, hogy tudják alkalmazni. Az igét ismerni kell, mert benne jelenti ki magát az Úr, és e kijelentés által ismerhetjük meg. És csak akkor tudjuk az Úr akaratát képviselni, akkor szabhatjuk életünket az igéhez, ha ismerjük. Mennyire ismerem én az igét? Táplálék az számomra, vonz engem, szomjas vagyok rá?

Mózes emlékezteti őket a szövetségkötésre, ez azt jelenti, nem egy nép ők a sok közül, hanem Isten tulajdonba vett népe. Életük eseményei nem véletlenül mennek végbe, hanem az Úr akaratából, mert kiválasztotta és elhívta őket. Lássuk meg mi is, hogy nem véletlenül vagyunk a világban, nem véletlenül értük meg a mai napot sem. Az Úr Jézus Krisztusban szövetséget kötött a bűnös emberrel, azt akarja, hogy éljünk. Aki ezt meglátja, felismeri élete célját. A szövetség az Úrhoz való tartozást jelenti, azt, hogy Őt képviselem ebben a világban. De erőt is ad, mert tudom, hogy tartozom Valakihez, és azt is tudom, ki az a Valaki. Jézusé lehet kegyelemből az életem, és Őt ismerem, tudom, miket cselekedett, hallottam tanítását, és átéltem megmentő kegyelmét. Tudom, hogy értem halt meg a kereszten, a borzalmas szenvedést értem vállalta, és jó ehhez a Jézushoz tartozni. A te szíved is öröm járja át, hogy Jézushoz tartozhatsz?

Izráel népe megkapja a szövetség alapokmányát, a tíz igét. Ez lesz a látható pecsétje Isten elhívásának, annak, hogy ők valóban Hozzá tartoznak. Életük Isten szolgálatában áll. Kit szolgálok én?

Megtudjuk az okmányból, hogy Egyiptomból az ígéret földjére a szabadítás vezet. Isten szabadítása az az út, amely elvezet a rabszolgaságból az életbe. Így van ez ma is, a szabadítás útja által juthatunk el a bűn világából Isten országba. Ezt készítette az Úr számunkra. Van szabadítás. Saját erőből képtelenek vagyunk elhagyni a szolgaság házát, szabadításra van szükségünk.

A szabadítás a hit forrása, belőle meríthetünk frissítő, megújító vizet. Általa megbátorodunk, reménység gyúl a szívünkben, mert a múltban átélt szabadítás a jelenben reménységgel tölt el, és rámutat: ma sem reménytelen a helyzet, mert Isten számára semmi sem lehetetlen.

Fontos, hogy soha ne feledjem el, honnan hozott ki az Úr, szolga voltam, a bűn földjén, és ha az Úr nem könyörül rajtam, még ma is a gonoszt szolgálnám, vagy nem is élnék már. Olyan könnyen megfeledkezünk arról, hogy kik voltunk, és ez gőgössé tesz. Azonban Isten gyermeke soha nem feledheti el, honnan indult, mert ez mindig hálára kötelezi és alázatban tartja.

Mindkét kőtábla igéi Istentől való jelzőtáblák, segítségek a számunkra. Segítik és helyes mederben tartják az Istennel való kapcsolatunkat. Az első kőtábla nélkül bálványimádókká válunk, istenképzeteinket vetítjük bele az anyagba vagy a természetbe, és azt imádjuk. Az ige azonban világosság teszi, hogy Istent kiábrázolni nem lehet, mert Ő élő valóság. Őt nem lehet belemerevíteni semmilyen ábrázolásba, Ő ma is él és cselekszik.

A második kőtábla pedig formálja emberi kapcsolatainkat, jelzi, milyen irányba alakítsuk őket, de védelmet is nyújt a gonosz rombolása ellen. Azért van szükség ezekre az igékre, hogy megismerjük az Isten szerinti életet, és ehhez tartsuk magunkat. A világ egészen másképp él, másképp éli meg a másik emberhez való viszonyulását is. Isten népe az ige nyomán fel tudja mutatni, mit jelent Isten országában élni. Mert ha ezt megtartja a nép, mindenki számára láthatóvá válik, hogy Isten népe ők. Vajon látható-e, hogy Isten gyermekei vagyunk? Mert ez nem a teológiai tudásunkban, hanem az életünkön válik láthatóvá.

A következő levélben csupa dicséretet, pozitívumot olvasunk (Jel 3,7-13). A filadelfiai gyülekezetet nem feddi meg az Úr, ők hűek, kiállják a próbát, vállalják Urukat életveszélyben is. Nekik is elmondja, hogy tudja a dolgukat, vagyis ismeri őket. Így azután arról beszél, amit lát náluk. A levélben róluk van szó. Ők nemcsak úgy érzik, hogy róluk beszél János, hanem valóban róluk és hozzájuk szól az Úr. Amikor igét olvasok, látnom kell, hogy rólam van szó. Mert az Úr mindig hozzám szól, és velem akar beszélgetni, az én életem a téma. Mindig az én történetem a lényeges, és nem a másé. Isten, amikor velem beszél, nem egy másik személlyel foglalkozik, hanem mindig velem.

Kevés erőd van, mégis megtartottad beszédemet - mondja az Úr. A kis gyülekezet, a kevés lehetőségekkel rendelkező közösség is hű maradhat. Mégis megtartottad beszédemet; meg lehet maradni az Úr szavánál, annak ellenére, hogy nehéz körülmények közt élünk. Megtartotta, mert az Úrból merített hozzá erőt. Ő az erőtlent nagyon erőssé teszi. Nem tagadta meg az Úr nevét a megpróbáltatás, szorongatás idején sem. Nem a könnyebb utat választotta, nem alkudott meg, hanem vállalta Megváltóját, élete veszélyeztetésével is.

A gyülekezet azért van jelen ebben a világban, hogy élete által felmutassa Isten szeretetét. Mindenkinek meg kell tudni, hogy Isten szereti a bűnös embert, és őket ez a szeretet élteti. Nem a külső körülmények, a jobb megélhetés, az anyagi gazdagság, hanem Isten szeretetének a felmutatása a cél. Nem is tudásban, képességben különbözünk, hanem abban, hogy jelen van az Úr. Hiszen az agapé szeretet Ő maga.

Ismét szól az Úr a megpróbáltatásról, Isten népe mindig számíthat próbákra, sőt, az egész emberiség megpróbáltatik, és így kiderül, kihez ragaszkodik, kiben bízik. A nyomorúság mindig hűségpróba, mindig megmutatja, mi van a szívünkben. Szól a bátorítás: tarts ki, tartsd meg, amid van, mert eljövök hamar. Ez azt jelzi, hogy nem tart sokáig a megpróbáltatás, az Úr véget vet neki. Mert mindig elkészíti a szabadulás útját is, és nem rak ránk több terhet, mint amit el tudunk hordozni. Hamar eljön az Úr, ez erősítsen, vigasztaljon és lendítsen át a holtponton.

Velem vándorol utamon Jézus

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.

Légy éber!

E

bben a fejezetben az Úr tanítja népét, eléjük tárja az Isten népévé válás útját, megmutatja az életüket vezető és védő törvényeket, rámutat a legfontosabbakra (5Móz 4,1-49). Isten országában az Úr szava, az ige a legfontosabb, az, hogy megtartsák, amit Isten mondott a számukra. Csak akkor lesznek képesek a többi néptől eltérően élni, ha mindig az igéhez igazodnak. Számunkra is fontos üzenet az ige, az ige az Úrral való kapcsolat eszköze, általa pillanthatunk bele Lényébe, és tárul fel előttünk az Ő akarata is. Az igéből ismerjük meg igazán Urunkat, és általa válhatunk Isten népévé. Az ige vezet az úton, segítséget ad a krisztusi emberré való formálódáshoz. Az Úr felhívja figyelmünket, hogy ne tegyünk az igéhez, vagyis ne tegyük bele azt, amit benne szeretnénk látni, ami után vágyunk. De ne is vegyünk el belőle, azaz ne könnyítsünk rajta, az ige így jó, mert Isten tudja, milyen jelzőtáblákra és mire van szükségünk.

Az igét azért adta az Úr, hogy aszerint éljük, megtartsuk. A népnek is a szívére köti mindezt. Ha megtartják az Úr parancsolatait, élni fognak, de ha nem veszik komolyan, amit tanultak, akkor elvesznek. Fontos, hogy nem csupán törvényt kaptak, hanem az Úr személyesen is bemutatkozott nekik. Látták hatalmas tetteit, átélték szabadítását, így van mire támaszkodni. Az Úr tettei a mában és a jövőben is biztatást jelentenek, erőt adnak. Beléjük lehet kapaszkodni, mert jelzik: ahogyan korábban megsegített az Úr, úgy fog most is. A mi Istenünk élő valóság, Krisztus feltámadott, és a mai napig lehet vele találkozni.

Aki keresni kezdi az Urat, az meg is találja. Azonban csak akkor, ha teljes szívvel keressük Őt. Ne az ajándékait keresd, ne arra várj, hogy valamit adjon, hanem Őt magát keresd. Milyen jó, amikor az Isten megismerése utáni vágy ott van a szívünkben, amikor szomjazunk Utána, mint a szarvas a folyóvízre. Az ígéret pedig arról szól, hogy aki így keres és vágyakozik, az megtalálja Őt. Ha nyomorúságba jutottunk is bűneink és vétkeink miatt, de ezt meglátva teljes szívvel keressük, megtaláljuk életünk Urát. Isten ma is megtalálható, hisz azért jelentette ki magát az igében, majd Jézusban, hogy megismerhessük Őt. Ezért meg is tesz mindent, utánunk jön, mert igazából Ő az, Aki keres, mert nem akarja, hogy elvesszünk. 

Izráel történetének a megvizsgálása, más népek történetével való összevetése is azt mutatja, hogy nincs más Isten, csak az Úr. Ő mutatta meg tettekkel is szeretetét és hatalmát. Megjelent Mózesnek, majd sok-sok csodát vitt végbe, hogy Izráelt megmentse és az ígéret földjére bevezesse. Nincs más Isten, csak egyedül a Jézus Krisztus Atyja. Ő az örökkévaló, nincs Hozzá fogható. A népek istenei nem istenek, egy sem azonos a Biblia Istenével. Kegyelem, hogy mi is megismerhetjük Őt. Kegyelem, hogy Jézus Krisztus által a gyermekei lehetünk. 

Istenről megtudjuk, hogy Ő esélyt ad mindenkinek, még a nem szándékosan gyilkoló embernek is. Menekültvárosokat jelöl ki, és aki oda megérkezik, oltalmat talál. A mi menedékvárosunk a kereszt, aki odamenekül, életet nyer, mert Jézus magára vette az ítéletünket.

Istenről bizonyságot kell tenni, ismertessük meg Őt gyermekeinkkel, a következő nemzedékkel. Merjük elmondani az Úr tetteit, merjünk bizonyságot tenni nevéről, akkor is, ha nem fogadják azt el. Hadd tudják azonban, hogy Isten jelen van, bármikor segítségül hívható.

A levélírás folytatódik, Jánosnak nincs szünete, a Gazda sorra küldi az üzeneteket az Övéi számára (Jel 2,18-3,6). És olyan jó, hogy folytatódnak, hogy ma is, és minden napon van üzenet, hiszen olyan szükségünk van rá. Személyes kapcsolat nélkül nagyon nehéz az élet, tartozni kell valakihez, és Isten lehajol Jézusban, és azt mondja, enyém vagy, Hozzám tartozol. Ezt naponta megerősíti, amikor kinyitjuk az igét. Ez nagyon jó, hiszen vannak, akik azt mondják, nincs senkijük, magukban vannak, sőt, gyakran még azok is egyedül érzik magukat, akik körül vannak véve emberekkel, de úgy érzik, velük senki nem törődik, ők senkinek sem fontosak. Ez a levél és az egész Biblia azt üzeni, az Úrnak fontos vagy, Ő most is neked üzen. Mert olyan csodálatos, amikor az igét kézbe vesszük, azt éljük át, hogy most velem beszél az Úr, akkor is, ha időközben mások is leülnek az ige mellé. Az ige által mindig én vagyok megszólítva, és most is szól az Úr. Legyen öröm a szívünkben, és fogadjuk nyitott szívvel mindazt, amit mond. Ha néha kemények a szavak, az is azt bizonyítja, hogy szeret, mert meg akar akadályozni rossz döntésben, rossz irány felé való haladásban. 

Most két levélre is figyelhetünk egyszerre, mindkettőben bemutatkozik az Úr, és kétféle oldaláról ismerhetjük meg. Olyan, mint a tűzláng, mint a csipkebokorban megjelenő Isten, a láng nem pusztít, hanem bevilágít a szíveinkbe. Megmutatja, kik vagyunk, feltárja a bajokat is, sőt, a tűz tisztít is. A beteg szívet megtisztítja. Tisztító, megújító szeretetével jön felénk Istenünk.

De Ő az, Akinél a Dávid kulcsa található, Ő nyitja meg előttünk az élet, az Isten országa kapuját, és senki be nem zárhatja azt előttünk. Ez nagyszerű hír, Isten országának ajtaja nyitva áll, csak be kell rajta lépni, ha elindulok, senki nem zárhatja be előttem, mert az Úr vár. Azonban az is fontos, hogy ha Ő már bezárja, senki és semmi sem nyithatja azt ki. Ha bezáródik az ajtó, nem nyitja már semmi, sem a jó cselekedetek, sem az egyházhoz való tartozásra való hivatkozás. Ezért még most kell igyekeznünk bemenni, az ajtót a Jézus nevében való hit nyitja. A hit, hogy az Ő neve által nyerünk bűnbocsánatot és új életet. Nincs más kulcs, csak a hit, és a hit előtt feltárul az ajtó és az ország titka.

A thiatirai gyülekezetben az Úr látja a hitet, a szeretetet és a szolgálatot; vajon ez a hármas jelen van-e az én életemben? Agapé, pisztisz, diakónia, ezek a keresztyén élet alapjai, csak együtt működnek. Ha valamelyik nincs jelen, hiányos az életünk.

Azonban nemcsak a jót, hanem a rosszat is meglátja az Úr, és felszólít annak megváltoztatására, eltávolítására. A rossz, a világ életmódjának, szokásainak, isteneinek a beengedése a krisztusi élet felhígítása. Az anyagi élet, a megélhetés területén kíván a világ kiszolgáltatott helyzetbe hozni. Csak akkor tudnak megélni, ha a kézművesipar különféle egyesületeibe belépnek, áldoznak isteneiknek, és részt vesznek kultikus orgiáikon. Aki ezt nem teszi meg, tönkremegy, mert kizárják a céhből. Nem tud érvényesülni nélkülük. Nagyon nehéz helyzet ez, veszélybe kerül az eddig felépített élet, a család, a gyerekek jövője. Mit lehet tenni? Vagy megalkudni és belépni, úgy élni, ahogy ők, vagy elutasítani és áldozatok árán is vállalni Krisztust. Sokan vállalták az Urat, és így nehéz helyzetbe kerültek. Ám volt egy csoport, amelyik azt mondta, nem kell ennyire merevnek lenni, semmi rossz nincs abban, ha ezeken az alkalmakon részt vesznek. A keresztyénnek is kell szórakozás. Az Úr azonban ezt nem fogadja el. Övéi élete nem a világtól függ, a tanítványok nem követhetik a világ életmódját, nem lehet minta az, ami a világban van, mert így meggyengül a gyülekezet. Elveszíti sóízét és a hatását Isten népe, ezt pedig az Úr nem fogadja el, megítéli. Bizony, ez nagyon mai probléma, a mai egyházba is beszivárgott, sőt, már beömlött a világ, de Urunk ezt megítéli, időt ad, hogy megtérve az Ő akaratához szabjuk magunkat, és úgy éljünk, ahogyan Ő élt.

Aki pedig nem vette át ezt az irányvonalat, tartsa meg a hitet, az evangéliumot, és továbbra is ragaszkodjon az Úrhoz, akkor is, ha ebben az életben ez sok hátránnyal jár. De Urunk el fog jönni, egyszer lejár a kegyelmi idő, véget ér a szenvedés, és az Úrral leszünk.

Fontos azt is látni, hogy soha nem érezhetjük magunkat biztonságban, a gonosz nagyon ötletes, és soha nem adja fel, mert azt szeretné, ha a világosság nem lobogna. Ezért Urunk azt kéri, legyünk éberek, igen, ma is légy éber, figyelj Uradra, és ne feledd, ma is Őreá van szükséged.

Vissza kell emlékezni a tiszta evangéliumra, a megmentő igére, hogy egyedük kegyelemből van üdvösségünk, hit által, és nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka. A kegyelem, az új élet és a benne való megmaradás és növekedés is Isten ajándéka. Minden az Ő munkája bennünk. Erről a munkáról tehetünk bizonyságot, adhatjuk tovább az életmentő igét, mert a lelki halálból is az Úr szava képes kiemelni.

Vannak, akik nem szennyezték be ruháikat, vagyis meg lehet maradni tisztán, az Úrral való kapcsolat által elkerülhetjük a szennyet, a bűnt. De ha bekoszolódnánk, az Úr vére megtisztít.

Légy éber reggel

1. 

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2. 

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3. 

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4. 

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Minden napra egy levél

M

egvolt az első győzelem, Izráel fiai átélték, hogy érdemes az Úrban bízni, jó Rá hallgatni (5Móz 3,1-29). Amikor bízunk az Úrban, a nehéz élethelyzetek is megoldódnak, mert Ő hatalmas Úr. Ez az élethelyzet-megoldódás nem a vágyaink kielégítését jelenti, hanem azt, hogy ha az országban élünk, és végezzük a ránk bízott feladatokat, Urunk gondoskodik rólunk, és győzelemmel ajándékoz meg az ellenség felett. Mert ma is van ellensége az Úr útjának, de ne féljünk, ne is vele foglalkozzunk, hanem az Úrral.

A győzelmet követően újabb harcra kerül sor, bizony, nem andalgós séta az Ország felé vezető út. Nem kirándulás, ahol a természet szépségeiben lehet gyönyörködni, és jókat szórakozunk. Nem, mert ismét egy ellenséges nép vonul eléjük. Nem akarja őket átengedni. Nem akarja, hogy célba érjenek. Jó, ha erre mi számítunk, az ördög ma sem akarja, hogy célba érjünk, kivonul elénk, el akar tántorítani, majd riasztani, és ha mindez nem jár eredménnyel, harcba száll velünk. Sokszor a hívő életet nyugalmas életnek gondoljuk. Úgy véljük, a hitre jutással minden elrendeződik, és szép, nyugodt életet élve becsordogálunk az örök élet kikötőjébe. Azonban nem így van, nem erről szól Isten népének élete, hanem folyamatos küzdelem, harc, mert a gonosz jelen van a világban, és harcra, állásfoglalásra késztet. A világban való létünk szolgálatot is jelent, ismertessük meg az Úr kegyelmét, éljünk úgy, hogy a környezet felismerje: Isten országa jó ország, és ott talál otthonra az ember.

Isten ott van népe mellett és bátorítja őket. Ne féljetek az újabb harctól, mert kezetekbe adtam őket. A félelmet az ígéret veszi le a szívükről: Isten döntött, népéé a győzelem. Olyan jó úgy haladni, hogy a győztes Úr seregébe tartozhatunk. Bár nem mindig úgy élünk, mint akik tudják: bátran küzdhetünk, mert miénk a győzelem. Hányszor gyáván megfutamodunk, hagyjuk a bűnt eluralkodni, mert nem Urunkra nézünk. A gonosz nagyon jól meg tud félemlíteni, olyan hatalmasnak láttatja magát, hogy úgy gondoljuk, esélyünk sincs. Azonban soha ne rá nézzünk, hanem bízzunk Isten szavában: ne félj, mert a kezedbe adtam.

A nép egy része az innenső részt kapja örökségül, de nekik is át kell menni a Jordánon segíteni a többek harcát. Isten népének tagjai nemcsak magukra gondolnak. Nem az vezérli őket, hogy mi már megkaptuk a részünket, mi közünk a többihez. Isten országában nincs hely az önzés számára. A további harcokhoz a mostani győzelmekből kell erőt meríteni. Ezek mindig Isten hatalmáról beszélnek, rámutatnak, hogy az Úr előtt nincs akadály. És bármilyen erős nép vagy sereg jöjjön szembe, az Úr győzelmet ad. A legfontosabb, amit nem szabad elfelejteni, hogy az Úr maga harcol értetünk. Végül is ez nem az én harcom, hanem az Úré, számomra a legfontosabb az Ő jelenléte. A leghevesebb küzdelemben is higgyem, hogy jelen van az Úr, és legyek Vele élő kapcsolatban. A félelmet Isten jelenléte oszlatja el. Ma is halld meg szavát: „Az Úr harcol értetek!”. Bízd Rá ügyedet, mert harcol érted.

Újabb levelünk érkezett (Jel 2,12-17). Milyen jó, minden napra egy levél, amelyben szeretett Urunk szól hozzánk. Amikor elkezdjük olvasni, így vegyük kézbe, különösen, ha egyedül vagyunk, és úgy érezzük, senkinek nem vagyunk fontosak. Naponta nézzük a postaládát, az internetes postafiókunkat, és semmi. Így azután egyre csüggedtebbek leszünk, senkinek sem jutok eszébe. Azonban, ha kinyitom a mai igét, rádöbbenek, valakinek fontos vagyok, az Úr szeret és ma is levelet küld nekem. Keress egy csöndes zugot, és többször is vonulj vele félre, olvasd, ízleld, mit is mond neked az Úr.

Nézzük meg, mit is mond Urunk ma nekünk. Ismét bemutatkozik, újabb jellemzőt mond el magáról, és így egyre jobban megismerjük Őt, feltárja előttünk lénye titkait. Nemcsak a mi szívünkbe lát bele, hanem feltárja a saját szívét. Nem kifaggat, hanem előbb magáról beszél. Kétélű éles kard van nála, megítéli az életünket, elválasztja a rosszat a jótól. Szétválaszt, nem engedi, hogy keveredjünk a gonosszal, az idegen kultusszal. Az üldözés, a kitaszítottság nem jó, és megkísérti a gyülekezetet, aki megnyugvásra vágyik. A kísértés pedig azt jelenti, hogy a nyugodt élet érdekében egyezzen ki a császárkultusszal. A magány gyakran ezt súgja, egyezz ki a világgal, nem lehet egyedül élni, társra van szükség, és ha a világban találod meg, az sem baj, attól még lehet hinni.

Az Úr látja, hogy elveszítették vándorjellegüket, mert a gyülekezet vándor ebben a világban, ők pedig letelepedtek, lakóhelyük van. Vajon vándorok vagyunk-e még? Vagy nagyon is megtelepedtünk, jól érezzük magunkat a világban, mert mi is azokhoz az előnyökhöz, kényelmi eszközökhöz juthatunk, mint a világ fiai? És közben megfeledkezünk arról, hogy nekünk a mennyben van polgárjogunk, és nem a földieket keressük, hanem a mennyeieket.

Az Úr ismer, nemcsak minket, hanem a helyet is, ahol élünk, és a körülményeinket. Itt elsősorban nem az anyagi helyzetről van szó, hanem a bizonyságtétel, a hit megélése szempontjából látja a körülvevő közeget. Elismeri, hogy Pergamon nehéz hely, a sátán trónja van jelen, tehát erős a császárkultusz. De megdicséri őket, mert ezen a nehéz terepen is helyt állnak, hűek maradnak. Ebből meglátjuk. nincs olyan hely, ahol nem lehet hívő életet élni, ahol nem lehet megélni tanítványságunkat, mert ezek a sátán lakóhelyén is tudtak hitben élni. Kitartottak, amikor veszélybe került az életük, még mártírt is adtak a világnak.

Azonban az Úr figyelmeztet is, látja a veszélyt, a gonosz taktikát vált. Amikor szembesül a hívők szilárd hitével, kitartásával, más oldalról támadja őket. Olyan területről közelíti meg őket, ami elsőre nem is tűnik támadásnak. Elismeri őket, higgyenek, amit gondolnak, és meghívja a saját ünnepségére. Fesztivált rendeznek, és meghívják a gyülekezetet is. Mi rossz lehet ebben? Az Úr rámutat, hogy vigyázzunk, mert a tanítványság nem elméleti hit, hanem életgyakorlat, és pont ezt akarja tönkretenni a gonosz. Tőrbe akar csalni, az a célja, hogy Jézus tanítványai a pogányokkal, a nem krisztusi életű emberekkel keveredjenek. A szórakozást, a jó hangulatot teszi az első helyre.

Itt is a megtérést javasolja az Úr megoldásként, ami azt jelenti, mondjatok nemet a meghívásra, és éljetek úgy, ahogy én. Bízzatok továbbra is Bennem. A keveredés, a világgal való szövetkezés, a világ asztalához való telepedés bukást hoz.

Térj meg, utasítsd el, mert ha nem... - tehát ha az Úr szól, annak mindig van következménye, Ő nem a levegőbe beszél. Ha megtérünk, komolyan vesszük, amit mond, megtapasztaljuk segítségét, átéljük, hogy amit a világtól vártunk, azt megadja az Úr, ingyen kegyelemből. Amikor a világ adja, az mindig sokba kerül. Ha nem térünk meg, nem utasítjuk el a bűnt, a keverést, a világ szokásait, megítél az Úr. És ez nemcsak ejnye-bejnyét jelent, nem betegséget, családi tragédiát, ami által fel akar rázni, hanem a gyülekezet megszűnésének lehetőségét. Nem azért van ebben a világban Isten népe, hogy átvegye a világ szokásait, vagy jól érezze magát benne, hanem azért, hogy világítson, só legyen, éljen úgy, ahogyan a Mester élt.

Aki győz, az jutalmat kap, új nevet. Krisztusban új nevet kapunk, mint ahogy Simon és Saul is új nevet kaptak, amikor hitre jutottak. A fehér kövecske jelzi, fel vagy mentve, ahogyan a házasságtörőnek is mondta Jézus: én sem ítéllek el, menj el, és többé ne vétkezz. Az új név jelzi, győztes. Jézusban győztünk a bűn felett. Levelünk üzeni: győztes lehetsz az Úrban. Ne csüggedj, ne add fel, mert győzhetsz.

 Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.

Levél az Úrtól

A

mikor a régi generáció kihalt, tovább vonult a nép (5Móz 2,26-37). Isten vezette őket, elmondta, miként menjenek keresztül más népek területén. Nem erőszakosan, hanem békés szándékkal kell belépniük az útvonalban élő népek földjére. Az országúton kell haladni, és amire szükségük van, azt megvásárolják. Isten népe nem rabló horda, hanem vándorló nép, aki ennek a világnak pusztaságából tart hazafelé, Isten országába. Mi a keskeny út vándorai vagyunk, ezt kell a mindennapokban is felmutatni. Csak akkor harcolhatnak, ha meg akarják akadályozni a továbbhaladásukat. Isten gyermekei soha nem torpanhatnak meg, a cél a mennyei otthon. A gonosz sok mindennel próbálkozik, sokféleképpen fel akar tartóztatni, de menjünk tovább. A feltartóztató erő ellen szabad harcolni. Izráel sem futamodik meg, hanem megy tovább az úton.

A vándorúton harcra is számítani kell. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nem mindenki örül Isten gyermekei jelenlétének. Vannak ellenségek és akadályok az úton, de jelen van az Úr. Ne az ellenségre, az akadályra nézzünk, hanem Őreá. A menny felé haladva sokféle ellenséggel találkozhatunk, de ne rémüljünk meg tőlük, és meg se hátráljunk, hanem merítsünk erőt az Úrból. Izráel népének is szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy nem mindenki készséges, és nem veszi körül őket minden nép segítő szándékkal. Lesz, aki nem akarja, hogy célba érjenek. A sátán sem akarja, hogy célba érjünk, megpróbál meghátrálásra kényszeríteni. Ha elindultunk is az úton, ne menjünk végig rajta, ez a gonosz terve. És ennek érdekében, amit csak lehet, megpróbál.

Mózes az Úrra nézett, állandó kapcsolatban volt Vele, így mindig tudta, mi a megfelelő döntés, a jó lépés. Próbák idején is figyeljünk felfelé, maradjunk állandó kapcsolatban Urunkkal, és Ő vezet igéje által.

Izráel a negyven éves bolyongás alatt megerősödött, és már nem ijedt meg Szihón királyától. Harcra készek, és győznek. De a győzelmet nem maguknak tulajdonítják. Mózes többször is elmondja: „Az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt”. Ez fontos, nem az ő katonai rátermettségük, jobb fegyverzetük jelentette a győzelmet, hanem Isten. Soha ne feledjük, hogy Isten népe és a világ között soha nem a fegyverzet, az anyagi eszközök jelentik a különbséget, hanem az Úr jelenléte. Isten gyermekei nem modernebb felszerelésüknek, jobb képzettségüknek köszönhetik győzelmeiket, hanem annak, hogy a Pásztor vezeti népét. Jézus áll az élen, Ő ismeri az utat. Fontos még, hogy a mi fegyvereink az ige és az imádság. Isten igéje kétélű kard, és mi általa harcolhatunk. Minél jobban ismerjük, annál jobban nő az esélyünk a győzelemre. Az imádság pedig összeköttetésben tart a parancsnokkal, az Úrral. Arra ügyeljünk, hogy ez a kapcsolat ne szakadjon meg.

Sorra diktálja a leveleket az Úr a gyülekezetek számára (Jel 2,8-11). Mert a feltámadott Jézus a feladó, és a gyülekezetek a címzettek, János csak az üzenet kézbesítője. Tehát nem Jánoson van a hangsúly, ő elvégezte, amivel az Úr megbízta. Így rajtunk van a sor: úgy fogadjuk-e ezeket a leveleket, hogy nekünk szólnak? Igen, úgy vegyük kézbe, hogy levelem jött Jézustól. Ez nekem szól. És ha így veszem a kézbe, mindjárt izgalmas lesz, és azonnal olvasni is fogom. Mert ha a szerelmesem ír, azt első helyre sorolom a levelek sorában, azt nem teszem félre. A Jelenések könyvében a szerető Úr ír, ezért első helyre teszem. Jó azt is látnunk, hogy ezek a levelek is Jézus feltámadásáról tesznek bizonyságot, hiszen csak élő személy tud levelet küldeni, szólni és benne közölni gondolatait.

Nézzük meg, mit is mond ma számunkra az Úr, mivel erősít és vigasztal minket. Ő az első és az utolsó, így mutatkozik be, mindezzel bátorít, és azt üzeni, ne a környezetre a tomboló gonoszra nézzenek, mert övéit az Úr karolja át. Ő az első és az utolsó, Vele kezdődik az élet, a mi személyes életünk is, és Vele zárul.

Aki halott volt, de életre kelt. Meghalt, mert az ember megfeszítette, de életre kelt, mert az Atya feltámasztotta, így Ő élő valóság. Ezért meg lehet tapasztalni. Ő az, Aki ma is életre kelt a lelki halálból, mert nemcsak fizikai halál van, hanem lelki is, és ebből az Úr tud életre kelteni. Életre kelt, szól az üzenet, és reménykeltő, hiszen hányan vannak körülöttünk, akikről úgy tűnik, a lelki halálban vannak, az Úr azonban üzeni, bízzunk, mert Ő az, Aki életre kelt.

A szmirnai gyülekezet szenvedő közösség, üldözik őket, nehéz a helyzetük, ez abban is megmutatkozik, hogy gyenge az anyagi helyzetük, szegények, nehéz körülmények közt élnek, sokaknak nincs munkája, és az életük is veszélyben van. Távolból nézve nem egy vonzó társaság, de az Úr nem csupán azt látja, ami testi szemekkel látható, ami kívülről van, hanem a belső tartalmat. Látja a szívünket. Így megállapítja, hogy ez a közösség a látszat ellenére gazdag. Hogyan? Igen, gazdag, mert van Krisztusa, így mennyei gazdagsága van. Akinek Krisztusa van, az gazdag, akkor is, ha ebben a világban nélkülöznie kell sok kényelmi lehetőséget. Mert az igazi gazdagság az Úrral való kapcsolatból fakad; a világ lehet, hogy szegénynek tart, de mégis gazdagok vagyunk, mert a Krisztusban erőt kapunk a gonosz támadásai közepette is a helytállásra. Az a gazdag, aki a hitéből erőt merítve állhatatos marad, aki megmarad az Úr mellett.

Semmit ne félj a rád váró szenvedésektől, ezzel az Úr szívünkre helyezi, hogy a hűséges tanítványoknak mindig számolni kell a szenvedésekkel, a gonosz mindig támadni fogja őket. Az üldözés, a szenvedés a Hozzá való tartozás, a jó úton való haladás bizonysága. A hívő élet nem a szenvedések elkerüléséről szól, hanem az Úrral való megharcolásukról.

Azonban a nyomorúság ideje meg van szabva, nem vég nélkül kapják az Úr tanítványai, próba ez, ami a hitünket vizsgálja. Tehát ne féljünk, minden szenvedés, nyomorúság véget fog érni. Tartsunk ki, legyünk hűek mindhalálig, ahogyan az Úr is az volt. Ne csak egy darabig menjünk Vele, hanem végig a célig, amíg be nem fejeződik itt az életünk. Mert ezt is jelenti, mindhalálig hűnek lenni, végig, az utolsó szívdobbanásig, akkor is, ha az nem azonnal jön, ha nem mártírhalát jelent. Gyakran ez a nehezebb, mindvégig kitartani, megmaradni az Úr mellett, megmaradni a hitben. De azt is üzeni az Úr, legyetek hűek mindhalálig, vagyis akkor is tartsatok ki, ha a bizonyságtételetek, a hűségetek következménye a mártírhalál lesz.

A kitartást akkor tudjuk szinten tartani, ha mindig látjuk magunk előtt a célt, látjuk a jutalmat, a koronát.  A hűségesek koronát kapnak. Lesz-e koronám?

Királyi gyermek vagyok én

1. 

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2. 

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

Isten áldásával.