Ébredj fel!

M

anassé következik Júda trónján, és ő nem azt az utat járja, amin az apja járt (2Krón 33,1-10). Ezékiás az ország egyik legnagyobb uralkodója volt, Istenre figyelt, a nehéz élethelyzetekben is Őt hívta segítségül. Bemutatta a fia számára is, hogyan kell az Úr útján járni, de ő nem ezt választotta, nem az apai példát követte. Manassé életének üzenete: a hit nem öröklődik a génekkel. A legjobb példát kapja, mégsem azt követi, és ilyennel nekünk is számolni kell. A megtérés mindig kegyelem, nem történik meg automatikusan. Manasséra sem apja hite hatott, hanem a bálványimádók. Kire figyelek, kinek a példája hat rám? Fontos kérdés: kire figyelünk? Az előttünk járó tanítványokra, megváltó Urunkra, az igére, vagy a világra? Mert vannak jó példák, vannak, akik életüket az Úrnak szentelik, vegyük észre őket és figyeljünk rájuk. Életük azt üzeni, mindig lehet hitben járni, meg lehet maradni az Úr útján. Isten útja járható út.

Elgondolkodtató ennek a királynak az életében, hogy tizenkét éves, amikor az apja meghal, és ő átveszi a hatalmat. Ezékiás halálosan megbetegedett, olvastuk, és az Úr elé járult, Tőle kért gyógyulást, és Isten meghallgatta és gyógyulásban részesítette. Azonban a Királyok második könyvében azt olvassuk, hogy sírva könyörgött Ezékiás gyógyulásért, tehát mindenáron tovább akart élni. Én úgy látom, kierőltette a gyógyulást, és ugyan Isten megengedi, amit kierőltetünk, de azon már nincs áldás. Manassé ez alatt a tizenöt év alatt született. Az is meglehet, hogy ő maga vált bálvánnyá apja számára. Hányszor a gyermekek töltik be a szívünket, és kiszorítják onnan az Urat is. Tehát jó látjuk, hogy az erőltetett dolgok nem vezetnek jó eredményre. Ki lehet követelni akár a gyógyulást is, de a mindenáron való csodák nem hoznak áldást. Mert nem a csoda, nem az életünk hossza a lényeges, hanem az, ahogyan élünk. Az a fontos, hogy kié a szívem. Az Úré-e már az életem?

Az sem mindegy, hogyan éljük meg a világ, a nem hívők felé a kapcsolatainkat, milyen hatással vannak ránk a nem hívők, mert Manassé láthatta a babiloni király követeinek Jeruzsálemben való megjelenését. Lehet, hogy pont ők hatottak rá, mert bizonyára magukkal vitték bálványaikat, elbeszélték, hogyan emelkedik egyre feljebb országuk. Mindez ámulattal tölthette el a királyfit. Soha ne csodáljuk a pogányok eredményeit, ne éltessük bálványaikat, mert hatni fognak ránk.

Manassé teljesen a bálványimádás hatása alá került, nagyon belekeveredett, és még emberáldozatot is bemutatott. Képes volt fiait is áldozatul elégetni. Pedig Isten ezt nem kéri, Ő mindig az élet védelme mellett van. Isten számára a még meg nem született gyermek is élet. A ne ölj parancsa a magzatra is vonatkozik. De Manassé nem figyelt az Úr törvényére, csak a pogány világ sikereit, gazdagságát látta maga előtt. A bűn annyira átjárhat, hogy képes az ember mindent beáldozni a siker, a vagyon és a hatalom érdekében. Manassé úgy gondolta, ha Babilónia királyát így megsegítették a bálványok, akkor őt is. Amit apja kihordatott az Úr templomából, azt ő ismét visszavitette oda. Beszennyezte az Úr házát. Nem akarta meglátni, hogy apját is Izráel élő Istene szabadította meg az akkori világbirodalom fenyegetése alól. Nincs másban oltalom, csak az Úrban. A hatalmak, a világ változik ugyan, más köntöst vesz magára a bűn, és hatalom is, de Isten mindig ugyanaz. Őt nem hatják meg a változó évszázadok, a technikai fejlődés, a modern világ, Ő ma is ugyanúgy uralkodik, és képes megtenni azokat, amikről a Biblia bizonyságot tesz. Az Úrra ma is számíthatunk.

Sőt, azt kell, hogy mondjuk, az Úr ma is olyan könyörületes és csodálatos, mint a bibliai időkben. Mert megrendítő, hogy ilyen mélységekbe jutott emberhez is szól. És keresi őt, mint amilyen Manassé volt. Soha nem Istenen múlik, Ő mindig szól, már kétezer éve küldi üzenetét, keresi mindenkivel a kapcsolatot. És ugyanúgy a rendszerváltás eltelt negyedszázada alatt is szólt, és szól ma is. Az Úr nem mond le rólunk, nem is fordul el tőlünk sértődötten, hanem mindent megtesz, hogy találkozzon velünk. A baj velünk van, mert ahogyan Manassé nem figyelt az Úrra, úgy a ma embere sem fiyel Rá. Úgy gondoljuk, az istentelen élet is eredményes, és nem látjuk meg a lelki sérülést, és nem jut el szívünkig, hogy egyszer a siker, a hatalom és a pénz is magunk mögött marad. Egyszer véget ér földi életünk, és mi lesz azután? Jó, hogy az ige arra mutat rá, hogy ma még Istenhez fordulhatunk, megtapasztalhatjuk kegyelmét, mert Jézus áldozata által van örök élet.

Pál apostol határozottan leszögezi az efézusiak számára: nem mindegy, hogyan élnek (Ef 5,1-15). Ők már Isten, a világosság  gyermekei, éljenek tehát úgy, hogy ez látszódjon is. Isten követői legyetek, írja Pál. Nagyon lényeges, hogy kit követek, ki az, akire figyelek. Jézus tantíványai mindig Őreá figyeljenek, Őt kövessék, és ne a világot. Efézus nagyváros volt, és az ottani élet vonzotta a tanítványokat. Az apostol rámutat: ne erre figyeljenek, hanem Krisztusra. Ne a világ bűnös élete legyen a minta számukra, hanem Krisztus élete. Mindig nagy kísértés, hogy a tanítványságból vallást gyártunk, és a vallásos életbe sok minden belefér. Ott az a lényeg, megteszem-e, amit a vallásom kér, de az életem nem különbözik a többi emberétől. Vasárnap templom, a hét többi napjain pedig ugyanott vagyok, ahol a körülöttem élők, azt teszem, amit ők.

Pál rámutat: akik a világ szerint élnek, azok nem jutnak be Isten országába. Mert Isten országa nem evés, ivás, szórakozás, hanem Krisztusban való élet. A bűn semmilyen formájának nincs helye Isten országában. Vizsgáljuk meg ezt a katalógust, amit az apostol elénk tár, és ha ezek jelen vannak az életünkben, bánjuk meg őket, és forduljunk el tőlük. Ne vegyetek tehát részt ezekben - igen, a világ cselekedeteiben, amiben ők jól érzik magukat, ne vegyünk részt.

Egykor sötétség fiai voltatok, most azonban világosság vagytok. Egykor sötétség fiai voltunk, tehát amíg nem éltem át az Úr Jézus szabadítását, sötétségben éltem. Ez akkor is így van, ha a társadalom szerint az volt az élet. A világ csillogása megtéveszt sokakat, a külső ragyogást vélik életnek, boldogságnak. De a ragyogás mögött üresség van. Milyen sok ember éli át ezt az ürességet, rádöbben, hogy sokat kínált a világ, de nem adott semmit. Mert boldogságot, üdvösséget csak az Úr adhat.

Ébredj fel, aki alszol, ébresztget az apostol, kelj fel, ne aludj tovább. Eljött az idő, a kegyelem, a megújulás ideje. Ne aludj tovább, ne menj el az Isten által kínált lehetőség mellett. Ne maradj sötétben, ébredj! Az ébredés azt jelenti, visszatérek az Úrhoz, Rábízom magam, és engedem, hogy vezessen. Ébredj fel, mondja az apostol, és vegyük komolyan a szavát. Ébredjünk, amíg lehet, amíg szól az ige. Mert ma még lehet ébredni, még megtérhetünk, és ráléphetünk a keskeny útra. Azonban ez a lehetőség egyszer lejár, elvétetik az alkalmas idő. Ma még élhetünk az igével, olvashatunk Bibliát, nyitva vannak a templomok, de bármikor fordulhat a kocka. Láttuk Manassénál, hogy az apja kinyittatta a templomot, ő pedig bezáratta. Addig keressük az Urat, amíg megtalálható. Ne halogassuk, hanem még ma, amikor Jézus hív, nyissuk ki szívünk ajtaját.

Siessetek, hamar lejár! 

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Isten áldásával.

Ahogyan Isten is

H

atalmas dolgokat élt át Ezékiás király az Úrral való kapcsolatában (2Krón 32,24-33). Többször is megtapasztalta az Úr mindenek felett való hatalmát. Először Isten szabadítását élte át népével együtt az asszír hódítókkal szemben. Isten a lehetetlen helyzetben is cselekedett, megmutatta a király számára, hogy Előtte nincs lehetetlen. Hányszor mutatkozik be a mi életünkben is az Úr, felragyogtatja hatalmát olyan helyzetekben, amikor mi már nem is reménykedünk megoldásban. A bűn gyakran úgy tart a kezében, hogy emberileg nincs esélyünk. Hány és hány szenvedélybeteg éli ezt meg, szabadulna már, de nincs fölötte hatalma, nem képes abbahagyni azt, ami tönkretette az életét. Azonban, aki ebben az állapotában hall az Úrról, és segítségül hívja, az szintén szabadítást élhet át. Istennek ma is van hatalma, és Ő ugyanaz, mint Ezékiás idejében. Nem csak Ezékiás és népe volt fontos Neki, hanem fontos mindenki, aki Őt hívja és kéri. Minden emberért meghalt Jézus a kereszten, így bárki előtt nyitva az új élet lehetősége. Nemcsak néhány kiváltságos tapasztalhatja meg az életváltozást és Isten országa gazdagságát; bárki Hozzá fordulhat, és segítségül hívhatja az Úr nevét.

A hívő embert sem kerüli el a betegség vagy más egyéb problémák. Így volt ezzel Ezékiás király is. De nem esett kétségbe, és nem is haragudott meg Istenre. Hányan azt kérdezgetik hasonló esetben, miért engedi ezt az Isten? Vagy egyenesen felpanaszolják: hát ezt érdemlem én? Hát, ha azt kapnánk, amit érdemlünk, megnézhetnénk magunkat. Ezékiás szerette az Urat, állandó kapcsolatban volt Vele. Mi azonban hányszor csak a bajban fordulunk Hozzá? A király ebben a helyzetben is tudta, mit tegyen. Nem emberekhez fordult, nem azt látjuk, hogy mindent igyekszik megtenni a gyógyulásáért, hanem a legfölsőbb fórumhoz fordul. Számára Isten az élet Ura, és ő Elé viszi betegségét. Tudja, Isten képes meggyógyítani, de ha nem tenné, akkor úgy sem segíthet rajta senki. Hányszor elhisszük, hogy Isten nélkül is megoldhatjuk gondjainkat, pedig ha Ő nem könyörül, senki nem segíthet rajtunk. Ismét az imádsághoz fordul Ezékiás. Már korábban megtapasztalta erejét, és így a betegség ellen is imával harcol. Ha mi is olyan diagnózist kapunk, mint ez a király, ne engedjünk a lehúzó erőknek, ne keseredjünk el, hanem vigyük imádságban az Úr elé a betegséget is. Az imádság mindig csodás lehetőség, mert általa felkereshetjük Urunkat. Mondjuk el Neki azt, ami éppen terhel, és tegyük a kezébe. Alázattal bízzuk Rá. És mondjuk: ha akarod, megtisztíthatsz, Uram. Ez fontos, ne követelőzés legyen - meg kell gyógyítanod -, hanem alázattal fogadjuk el akaratát. Ha nem tenné is, én akkor is bízom Benne, mert tudom, hová tartok.

Az Úr meggyógyította Ezékiást, kapott még időt, de azt látjuk, hogy nem mindig élt jól a plusz idővel. Gőgössé vált, nem a hála uralkodott már a szívében. Nem jó erőltetni az Úr áldásait, mert nem minden válik javunkra, nem mindig kezeljük jól a csodákat. Ezékiás sem úgy élte meg, ahogyan kell. Nem azt látta, én nem érdemlem, hanem felfuvalkodott, úgy kezdte látni, neki ez jár. Annyi mindent tett már Isten ügyéért, megérdemelte. 

Úgy látszik, a siker, a gazdagság és a hatalom veszélyes, legalábbis így volt ezzel Ezékiás. Az eredményes, a megáldott élet leválasztotta a szívét az Úrról. Belopta szívébe magát a gondolat: mindezt én értem el. A babiloni követeknek már hivalkodóan mutogatta kincseit. Vigyázzunk szívünkre, mert olyan könnyen eltávolodik az Úrtól. Ha nem engedjük Jézusnak a naponkénti karbantartását, eltávolodunk Tőle. A gonosz beleülteti a szívünkbe a kiválóság érzését, azt gondoljuk, különbek vagyunk, mint a többi. Így vélte Péter is, aztán nagyot bukott. Jó, ha mindennap megvizsgáljuk, ott van-e még a trónon Jézus, vagy visszamászott saját énünk. A régi ember nehezen mond le a trónról, mindig vissza akar menni, de ne engedjük. Egyedül Jézust illeti életünk trónja, és csak akkor fogunk jó irányba haladni, ha engedjük Őt uralkodni, és alázatosan megtesszük, amit mond.

A megtért, hívő ember életében nagy változások mennek végbe (Ef 4,17-32). Új emberré lett, most már Jézus Krisztus élete és tanítása a minta a számára. Nem vallásos ismeretek elsajátításáról van szó, hanem az Úr munkájáról az életünkben. Amikor Krisztus belép az életünkbe, eltörli a bűneinket, új emberré formál, és ez az új ember most már Hozzá igazodik, Őt követi. Nagyon fontos, hogy az Úr Jézust akarom követni, úgy akarok élni, ahogyan Ő élt, és ahogyan vezet a mindennapokban.

Azonban kísértés, hogy nem Jézusra, hanem a világra tekintünk. Azért írja Pál határozottan: Isten gyermekei nem élhetnek úgy, mint a pogányok. Nem lehet minta az ő életvezetésük a számunkra. Azt kéri, hogy vessük le az óembert, vagy szakítsunk vele, és vegyük fel helyette az újat. A világ nem lehet minta számunkra, mert nem Isten akarata, törvénye szerint él, hanem a saját vágyai és kívánságai szerint. Az Isten nélkül élő embernek megromlott az erkölcsi értéke, így a bűnt, az Úr igéje szerinti rosszat jónak mondja, és így keresi és élvezi a bűnt. Minden kérdést vigyünk az Úr elé. Őt kérdezzük, és szavát kövessük. Merjünk Jézushoz igazodni.

Gyakorlati dolgokban is megmutatja az apostol, hogyan éljünk az új életben. Isten országában már nincs hazugság, kegyes hazugság sem, tiszta és átlátható élet van. Nem a világ munkaerkölcse irányít, hanem aki eddig nem dolgozott, hanem lopott, vagy mással tartatta el magát, az dolgozni fog. Hány megváltozott élet kapcsolódott bele jól a társadalomba, aki azelőtt csak teher volt, most teherhordozóvá vált.

Fontos gondolat, hogy a megszerzett javakat ne csupán a saját céljaira használja fel a hívő ember, hanem lássa meg, hogy azért kapja a javakat, hogy mások felé szolgálhasson vele. Zákeus megtérésekor felismerte, hogy a vagyonából szolgálnia kell a szegények felé. Mennyire önzők vagyunk mi, csak a saját jólétünk a fontos. Mennyit költünk fölöslegesen élvezeti cikkekre, saját testünkre. De vajon mennyi jut az Úr ügyére? Ha páli szellemben tekintenénk anyagi javainkra, nagy lendületet venne a misszió ügye.

Hangsúlyozza még az apostol: ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban, úgy tegyetek ti is. Az ahogyan Isten, a Krisztusban - ez lehet  a vezérelv. Úgy igyekezzünk élni, cselekedni, ahogyan Krisztus bemutatta a számunkra. Legyen minta, ahogyan Krisztus. Ha nem tudjuk, mit tegyünk, maradjunk csöndben és kérdezzük meg, hogyan cselekedett az Úr.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.

Növekedjünk a Krisztusban!

M

ost láthatjuk meg igazán, hogy mindaz, amit eddig Ezékiás elvégzett, az felkészülés volt a jövő eseményeire (2Krón 32,1-23). Mert előre nem látjuk mindazt, mai történni fog, de fel lehet rá készülni. A legjobb felkészülés az Isten keresése, és életünk bűntől való megtisztítása. A jövőre nem elsősorban az anyagiak bebiztosítása által készülhetünk fel, hanem az Úrral való élő kapcsolat kialakítása által. Fel vagyunk-e készülve mindarra, ami jönni fog, ami előttünk áll? Isten igéje tesz késszé és alkalmassá a betegséggel, szenvedéssel, üldözéssel való szembenézésre is. Amikor Isten kezébe helyezem az életem, jó helyen vagyok, és Ő vezet a mindennapokban is. Akkor nem leszek tanácstalan, és nem a félelem fog vezérelni, hanem az Úrban való bizalom.

A király nem esik pánikba az asszír támadás miatt, hanem mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgukat. Nem áll eléjük feltartott kézzel, tudja, hogy ők Isten népe, és bíznak Benne. De amit lehet, megtesznek védelmük érdekében. Mi is nehezítsük meg a gonosz dolgát, ne csak nézzük, hogyan foglal el mindent a világ, a bűn, hanem tegyünk ellene. Ige- és Istenismerettel tömködjük a réseket. Az Úrról való bizonyságtétellel nehezítsük útját, mert a gonosz az Úr Jézus nevét nem bírja elviselni. A gonosz fél Jézustól, mert tudja, hogy legyőzetett Általa. Jézus a győztes. Jó ezt látni, akkor is, amikor az ellenség bekerít. Ebből a látásból józanság és bátorság fakad.

Ezékiás nem az emberi lehetőségekre, de nem is az ellenség erejére, hanem az Úrra figyel. Most látjuk meg a korábbi felkészülés gyümölcsét. Megismerte Istent, és teljes szívvel bízik Benne, és erre bátorítja a vele lévő hadvezéreket is. Nem tudom, ki milyen ellenséggel néz farkasszemet a mai napon, de olvassa úgy ezeket a szavakat, mint amik neki szólnak. Erősítsük ezzel szívünket:  „Legyetek erősek és bátrak, semmit ne féljetek!”. Drága Megváltónk mondja ezeket, légy erős, semmit ne félj, és ha Ő mondja, akkor elmúlik a félelem, és megerősödik a hitünk. Ne feledjük: Ő valóban jelen van. Ha nem látjuk is, itt van, ráépíthetjük életünket, várhatjuk Tőle az oltalmat.

Az ellenség is ért a harchoz, pszichikai hadviselésbe kezd. Lélekben akarja elbizonytalanítani Júda népét. Hitüket kezdi el támadni. El akarja hitetni velük, hogy nincs esélyük vele szemben, mert a többi népeknek is voltak istenei, mégis alul maradtak a harcban. Ne engedjük magunkat megtéveszteni a különféle propagandákkal. Istent nem lehet más népek isteneihez hasonlítani, mert azok bálványok, az Úr azonban élő Isten. 

Persze lehet, hogy valaki úgy gondolja, ez is csak szöveg. De nem így van, mert sokan megtapasztalták már hatalmas tetteit, és rengeteg hívő ember áll kapcsolatban Vele. Isten munkája ma is megtapasztalható. Aki segítségül hívja, aki új életet szeretne kezdeni, jöjjön Hozzá, kérje Őt, és átéli bűnei bocsánatát.

Ezékiás már korábban megtapasztalta Istent, így nem ijed meg, és tudja mit kell tenni, imádságban fordul Istenhez, és Tőle vár segítséget. Ezékiást szemlélve megláthatjuk, hogy a legnagyobb veszedelem idején is az ima a leghatékonyabb fegyver. Bármikor lehet kiáltani, működési feltétele a hit. Tehát hinnem kell, hogy Ő létezik és van hatalma, és így tud segíteni. Akinek naponta kapcsolata van az Úrral, igéje által mindennap hallja a szavát és imán keresztül beszélget Vele, az minden élethelyzetben magabiztos. Lehet, hogy nem szűnik meg azonnal a betegség, de megtapasztaljuk Urunk jelenlétét és erejét, ami által könnyebben elhordozzuk a szenvedést is. Másrészt a földi élet nem végállomás, hanem tudom, hogy az Ő országába tart az életem.

Jó még látni, hogy Ézsaiás a király mellé áll, és együtt imádkoznak. Próbáljunk meg mi is együtt imádkozni az Úrhoz, népünk megtérésért, gyülekezeteink megújulásáért, élő hitért. Ne a külső dolgok változását kérjük, hanem a szívek megtérését. A legnagyobb változás mindig ott megy végbe, ahol átadott életű emberek élnek, az Úr dicsőségére. Merjünk bátran a közös imádság lehetőségével élni, hiszen az Úr Jézus is bátorít rá, amikor így szól: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Ez valóban így van, és ennél több nem is kell.

Megjött a válasz is, a beképzelt pogány király megtudta, hogy Izráel Istene valóságos személy. Nem lehet Őt büntetlenül kigúnyolni, mert él. Azonban Hozzá térni lehet, amíg tart ez életünk.

Igénk tükrébe tekintve mit látunk (Ef 4,1-16)? És mit látnak mások? Hogyan járunk ebben a világban? Milyen jó, amikor látható Krisztus élete bennünk. Kérjük Urunkat, végezze el, hogy mindig látható legyen Hozzá való tartozásunk. És miben válik ez láthatóvá? Az egymással való kapcsolatunkon keresztül. Ahogyan a hívők egymás felé viszonyulnak, az bizonyságtétel. Ha mi is úgy élünk, viselkedünk, mint a világ, az nem bizonyságtétel. Vigyük Urunk elé szívünket, látható-e az életemben az alázat, a szelídség és a szeretet? El tudom-e viselni a másikat, aki más, mint én? Az Úr Jézus is elhordozta tizenkétféle tanítványát. Nem volt ez könnyű az Ő számára sem, hiszen gyakran értetlenek és tehetetlenek voltak, de kitartott mellettük, szeretettel, megbocsátással formálta őket tanítvánnyá. Így hordoz el minket is. Mindig gondoljunk arra, hogy az Úr és a másik ember is elvisel engem. Mert nemcsak nekem kell elviselni a másikat, hanem engem is el kell tűrni, hordozni másoknak.

Törekedjünk az Úr minél jobb, mélyebb megismerésére, mert csak így állhatunk ellen a tévtanításoknak, az ördög megtévesztő munkájának. A gonosz ma is félre akar vezetni, és csak akkor tudunk megállni vele szemben, ha ismerjük az igazságot. Az igazság pedig Jézus. A mai nap is azért adatott, hogy minél többet legyünk az Úrral, és igyekezzünk elmélyedni az igében. Az igeismeret tesz ellenállóvá a lelki bacilusokkal szemben. Mert, bizony, sok lelki bacilus van. Aki nem ismeri az Urat, az hitében megbetegszik, mindig ide-oda hajlik. A Biblia ismerete szilárd hitet és üdvismeretet eredményez. Legyen elég, amit az Úr kijelent az igében, és kezdjük el cselekedni mindazt, amit megértettünk. Ne emberek véleménye, hanem saját meggyőződés alapján cselekedjünk. Ne engedjünk a kísértőnek, aki mindig mások véleményéhez irányít, mert az a könnyebb. Fogjunk hozzá magunk az ige kutatásához, és járjunk utána a Kijelentésben a kérdésnek. Mert, aki őszintén keres, az talál, a zörgető előtt megnyittatik.

Mélyen meghajlok ím színed előtt

1.

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe' mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.

Szívvizsgálat

A

 páska, a közös megújulás után egész Júdából eltávolítják a bálványokat (2Krón 31,1-21). De nemcsak kihordták őket az otthonaikból, hanem szét is törték, megsemmisítették. A bűnnel csak a teljes szakítás a megoldás. Nem lehet emlékbe elraktározni, hanem meg kell semmisíteni. Ez a művelet az Úr előtt megy végbe. Ő mutatja meg bűneinket és láttatja meg mindazt, ami bálvánnyá vált. Magamtól nem látom meg a bálványt, az idegen istent, de ha keresem az Urat, komolyan veszem igéjét, megmutatja azt. Izráel fiai felismerték, hogy nem elég a templom és Jeruzsálem megtisztítása, az egész országot meg kell tisztítani. A megújulás, az ébredés az egész közösség megtisztulásához vezet. Egyre többen meglátják bűneiket és keresik Isten kegyelmét. És az Úr előtt meg is vallják vétkeiket, majd elhagyják őket. Az ébredésnek lényünk és életünk egész mélységében kell megtörténnie.

Ezékiás és a nép most már az Úr törvényéhez igazodik. Mindenben azt keresik, mit mond az Úr szava. Az anyagiak terén is a törvényhez szabják magukat. A király is komolyan veszi Isten szavát, kész a jövedelme egy részét az áldozatok költségeire fordítani. A megtérés érinti a pénztárcánkat, anyagi javainkat. Mennyit szánunk az Úr szolgálatára? Egyáltalán jut-e a jövedelmünkből Isten országa dolgaira? 

Júdában ismét felismerték a tized jelentőségét. Rádöbbentek, hogy az Úr parancsolja ezt. Amikor a tizedet mindenből kiadták, megújult a gyülekezet is. A papoknak sem voltak megélhetési gondjaik. Nagy dolog, amikor Isten népe meglátja, hogy felelős a maga közösségéért, a gyülekezet dolgaiért. Ezek az emberek nem a királytól, az államtól várták a segítséget, hanem felvállalták az igei felelősséget. Ha mi is a magunk helyén meglátjuk, mi a feladatunk, talpra állhat és megerősödhet a gyülekezet. Amikor elkezdünk az Úrnak engedelmeskedni, nagy léptekkel haladhatunk előre. Ahol komolyan veszik az igét, ott maguk is csodálkoznak, mennyi mindent képesek elvégezni. A korábban romokban álló, mások támogatására váró, sóhajtozó közösség élővé válik. Isten igéje újíthat meg bennünket. Ha elkezdjük cselekedni az Úr szavát, nagy dolgokat élhetünk át, teherből teherhordókká válunk.

Ezékiás módszere legyen minta a számunkra. Mindenben az Urat kereste. Bármilyen munkába kezdett, Istenhez fordult, az ige alapján kereste, mit akar Isten, és mi az, ami szerinte helyes és jó. Kövessük ebben mi is, mindig kérdezzük: Uram, Te mit tartasz jónak ebben a dologban? Mi a helyes döntés? És mivel Ő élő Isten, fog feleletet adni. Aki igazán, teljes szívből keresi, az megtalálja Őt, és a Tőle való választ is.

Pál apostol csodálatos imádságát olvashatjuk, és mélyülhetünk el benne (Ef 3,14-21). A legelső, amit kiemelnék, ami hatással van rám, hogy ez nem formális ima. Az apostol egy élő személy elé áll, mégpedig térdre borulva. Ezzel bemutatja, számára Isten élő valóság, mindennél hatalmasabb, nincs Nála nagyobb. Ebben a leborulásban Benne van saját állapotának elismerése, bűnös vagyok, kegyelemre szorulok. Járuljunk mi is ezzel a lelkülettel az Úr elé. Boruljunk lábaihoz, amikor igéjét kézbe vesszük.

Isten Pál számára Atya. Jézus Krisztusban mint Atyát ismerte meg. Tehát nem egy távollévő, rettenetes, megközelíthetetlen istenség, hanem Atya, akihez a gyermeke bármikor beléphet. Az apostol önmagát Isten gyermekének látja.  Jézus Krisztus által mint gyermek közeledhet Hozzá. Így közelíthetek és is Felé. Atyám-e már az élő Isten? Eljutottam-e már bűneim megvallására, és rádöbbentem-e, hogy eltörli őket, és a kereszten bemutatott áldozatért gyermekének fogad? Jó Isten gyermekének lenni, közelében biztonságban érezhetem magam. Aki Hozzá tartozik, azt Ő örök éltre őrzi meg.

Igénk kiemeli a belső ember megerősödésnek fontosságát. Ez a belső ember az új ember, akit Ő formál ki bennünk Lelke és igéje által. A belső embert is gondozni kell. Hogyan? Isten Lelke által, azaz az Istennel tartott naponkénti kapcsolat által, amit  a Szentlélek épít ki bennünk. Ha nem erősödünk lélekben, visszatér az óember, és átveszi az irányítást. Ezért lényeges a rendszeres igeolvasás, tanulmányozás, mert belső emberünk tápláléka az ige. A növekedés, megerősödés elengedhetetlen feltétele a táplálkozás. Étkezés nélkül legyengülünk. Így van ez a lelki életben is. Ne hanyagoljuk el a táplálkozást, fordítsunk rá megfelelő időt.

A Bibliaolvasás által egyre jobban megismerjük az Urat. Rádöbbenünk mindent felülmúló szeretetére. Mindennél jobban szeret. Az életénél is fontosabb volt a mi megmentésünk. Kész volt a kereszten önmagát odaadni, azért, hogy visszataláljunk az Atyához.

Az állandó kapcsolat segít abban, hogy az Úr lakjon a szívünkben. Valóban Ő lakik ott? Ha igen, mindent meg kell tennünk, hogy semmi ne szorítsa ki Őt. A laodíceai gyülekezet oda jutott, hogy az Úr az ajtó elé került. Annyi minden fontossá vált a számukra, hogy Jézusra nem maradt idő. Ráadásul nem is a bűnök, hanem a szolgálat, a sok Úrnak való tevékenység miatt szakadt meg a kapcsolat, és nem vették észre, hogy Jézus kívülre került. Mindennap vizsgáljuk meg szívünket, bent van-e az Úr, vagy már kiszorította Őt valami vagy valaki?  Azonban jó látni, hogy ismét behívhatjuk Őt, ne halogassuk ezt, hanem cselekedjünk azonnal.

Az Úr előtt nincs akadály, rajtunk keresztül is sok mindent képes elvégezni, sokkal többet, mint azt mi gondolnánk. Ne szabjunk határt lehetőségeinek, hanem higgyük, hogy mértéken felül mindent bőségesen meg tud tenni.

TEREMTS BENNEM TISZTA SZÍVET

 

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram,

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram,

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelkedet ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.