Lélekből

J

ósiás rendbe hozatta a templomot, kihordták a bálványokat, és kijavították az Úr házának a sérüléseit (2Krón 35,1-19). Már ez is nagy eredmény, hosszú évek után ismét a rendeltetésének megfelelően működött a templom, elvégezték a renoválást is. Mi talán elégedetten dőlnénk hátra, mennyi mindent megtettünk, nagy összeget fordítottunk épületeinkre, megújult az Úr háza. De Jósiás korában itt nem fejeződtek be a dolgok. Megtalálták az Úr törvénykönyvét, az igét, és az beindította a folyamatokat. Mondhatnánk: Isten kezükbe adta igéjét, itt van, olvassátok, abban benne van, mit kell tenni, hogyan éljetek. Az ige mozdította ki Jósiást a megelégedettségből, és vezette tovább a megújulás útján. Felismerte, nem elég az épületeknek megújulniuk, az embereknek is meg kell. Igen, elsősorban nekünk van szükségünk a változásra. Nem elégedhetünk meg a külső fejlesztésekkel, a szebbé tétellel, ha a szívünk marad érintetlen. Az Úr Jézus a szív változására fektette a hangsúlyt. Mert minden, ami hatással van az életre, a szívből származik. A gonosz gondolatok, és minden, ami annyi szenvedést és bajt okoz, a szívünkből tör elő. Így azután ott kell mélyreható változásnak végbemennie.

Az Úr azért adja kezünkbe igéjét, hogy kutassuk, tanulmányozzuk azt. Ma is az ige mozdít meg, ad új látást, és késztet cselekvésre. Az ige nélkül megelégedünk, ha jól megy az életünk, valahogy az egyház is belesüpped a jóléti világ tengerébe. Olyan jól ellubickolunk, minden rendben, nem fáj semmi. Ezzel szemben Urunkat mindig az élet sűrűjében látjuk, nem az épületek karbantartása a fő célja, vagy a létszám megőrzése, Ő az emberekre, az életekre koncentrált. Azon fáradozott, hogy az Úrtól elfordult bűnös ember ismét visszatérjen az Úrhoz. Ennek érdekében lehajolt a legnyomorultabbhoz, a kirekesztett lepráshoz is, még meg is érintette. Jelezte, te is fontos vagy, az Atya téged is szeret, és testileg, lelkileg is új emberé formál. Az újjáformált ember szíve tele van örömmel és szolgálni akarással. Az Úr kivisz az emberek közé, arra késztet, vigyük a jó hírt, és cselekedjük is. Pontosan úgy, ahogyan az Úr tette, hiszen arra hív el mindnyájunkat, hogy az Ő nyomdokain járjunk. Ezen az úton haladva kitárul a szívünk, megszabadulunk az önzéstől, és odafigyelünk a másikra.

Jósiás korában is folytatódott a reform, előbb az épületeket, az istentiszteletet, majd az Úrral való kapcsolatukat újították meg. Odaszentelték magukat Isten parancsainak a teljesítésére. Ez az odaszánás örvendezésre indította őket, mert ahol őszintén Istenre bízzák az életet, ott felszabadulás és öröm tapasztalható. A terhek lehullnak, mert átéljük, hogy az Úr magára veszi terhünket, új igát ajánl, amelyben már Ő is jelen van. Azért roppanunk össze az élet terhei alatt, mert egyedül cipeljük azokat. Meg akarjuk mutatni: mi mindent elbírunk és meg tudunk oldani, azonban nem ezt látjuk. Egyre több a lelkileg megfáradt és kiborult ember. Mi a megoldás? Az Úrra bízni dolgunkat. Mert Őneki gondja van ránk.

Az Úr előtti fogadalom áldozatkésszé formálta az embereket, így a páska közös és örömteli ünneppé vált. Nem pusztán egy szép ünnep, hanem átélték a szabadulást. Az Úrvacsora sem csak egy szép és felemelő vallási elem, nem is önmagunk kegyességének a fényezése, hanem az Úr asztala körül megtapasztalhatjuk a bűneinktől való szabadulást. Ahogyan ott és akkor vérrel kellett az embereket meghinteni, úgy a szentjegyek az Úr Jézus értünk kiontott vérére utalnak. A bűnbocsánat ingyen van, de Istennek sokba került. Az Úr Jézus halt meg azért, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.

A hívőkké lett szolgákat tanácsolja az apostol (Ef 6,5-9). Ők nem tehetik meg, hogy gazdáiknak az evangéliumot prédikálják, mégis bizonyságot tudnak tenni. Hogyan? Hát az életükkel. Az új élet fontos eleme az engedelmesség, az, amiről ma nem szeretünk hallani. A megtért, hívő ember először is az Úr Jézusnak engedelmeskedik, lesi szavát, és kész mindent megtenni, amit mond. De a társadalomban is fontos az engedelmesség, a rabszolga csak úgy tudott vallást tenni mindarról, ami benne történt, és élete Uráról, ha meglátszott a munkáján, a rabszolgatartóhoz való viszonyulásán is a változás.

Mit jelent ez? Másképp álljunk a dolgokhoz, mindenben Krisztust lássuk, és úgy végezzük a legnehezebb vagy akár igazságtalan feladatot is, hogy ne a megbízót, az igazságtalanságot vagy gonoszságot, hanem Krisztust lássuk. Az Úr tanítványa mindenhol és mindenben Őt látja, így már nem lázadás, zúgolódás lesz a szívben, hanem békesség és öröm. Mert Jézusnak szolgálni jó. Pedig a korbács ugyanúgy fájt, mégis nem harag és gyűlölet volt a szívekben, hanem megbocsátás. Soha ne feledjük: a ma még kegyetlenkedőért is meghalt az Úr, az ő élete is újjá lehet.

Fontos: ne látszatra szolgáljatok - mennyire az embereknek akarunk tetszeni és megfelelni, mennyire vágyunk az elismerésre, és az ige azt kéri, ne erre figyeljünk, hanem mindenben lássuk meg Őt, és így lélekből szolgáljunk. Azt üzeni ez, nem csak a látszat a fontos, hanem a minőség. Hányszor beleesünk a látszat csapdájába, elkap minket is a világ sodra, hiszen ma az a lényeg, minél többet termelni, de elmarad a minőség. Hányszor mi is a mennyiségre helyezzük a hangsúlyt, legyünk minél többen, legyen minél látványosabb az alkalom, csak épp a minőségről mondunk le. Már nem is várjuk, hogy történjen valami, emberi életek Krisztus által újjá legyenek. Pedig ma is ez a cél: hitre, üdvösségre segíteni embereket, menteni a lelkeket.

A gazdáknak is szól az apostol, ne éljenek vissza hívő szolgáik engedelmességével. Ne akarjanak még többet kipréselni belőlük. Éljenek úgy, hogy örömmel szolgálják őket. És közben ne feledjék el, él az Úr a mennyekben, Aki nekik is Uruk. Milyen könnyen elfeledkezünk erről, azt gondoljuk, fölöttünk nincs senki.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI  végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.

Fogadalom

J

ósiás király megkérdezte az Urat, és kapott választ. Mert aki alázattal, de őszintén keresi, az megtalálja Őt (2Krón 34,29-33). Aki kérdezi, számíthat feleletére. Természetesen nem mindig abban a pillanatban érkezik a válasz, amikor kérdezünk. Isten nem siet, Ő nincs a rohanó világ csapdájában, mindig akkor szól, amikor nekünk arra szükségünk van. Aztán megtanít várni is, kivárni a választ. Az a baj, hogy nem szeretünk várni, azonnal akarjuk a választ, de Isten nem igazodik az elvárásainkhoz, nem lehet sürgetni Őt.

Az Úr válasza: meghallgatlak. Ez nagyszerű, ezzel a hittel szólíthatjuk meg, Ő meghallgat. De nemcsak hit ez, hanem ígéret, és ebbe jó belekapaszkodni.  Az Úr meghallgat, és soha nem is ezzel van a probléma, Ő kész meghallgatni a legmélyebbről érkezőt, a rendezetlen életűt, a paráznát, leprást, megvetett és kitaszított embert. Egy feltétele van a meghallgatásnak: a bűnbánat. Jósiás nem föntről érkezett, nem parancsol az Istennek, hanem lelkében megrendült az igét hallva. Amikor az Úr törvényébe beletekintett, meglátta önmagát, és ezt sírva vállalta. Nem próbálta tisztára mosni magát, nem mentegetőzött, hanem vállalata: ez vagyok én. Nyomorult bűnös ember vagyok, de fáj a bűn, fáj, hogy vétkeztem az Úr ellen, és szeretnék új életet. Nem akarok többé a bűn útján járni, azt szeretném tenni, amit Jézus tett, úgy élni, ahogyan Ő. Jósiás ezzel a vággyal áll Isten elé, kész vállalni az új életet, kerül, amibe kerül. Készek vagyunk-e vállalni Jézus életformáját, mert bizony, az sokba kerül, szenvedést, lemondást, új célokat hoz magával? De ezen az úton megtaláljuk magunkat, kiteljesedünk, célba érünk.

Az Úr akaratát, az ige szerinti életet a nép előtt is vállalja a király. Mindenki előtt felovasta az Úr könyvének minden igéjét. Felismerte, hogy a legfontosabb Isten szavával, akaratával megismertetni az embereket. Ma is ez a legfontosabb, menjünk vissza az igéhez, és vezessünk oda másokat is. Ismerjék meg mindazt, amit Isten mond, amit tett értünk. Hiszen a Biblia nem egy követelményrendszer, hanem bemutatja számunkra az élő Istent. Elmondja, mit tett Isten értünk. Hányszor bosszankodunk, megharagszunk az Úrra, mert valami nem úgy történik, ahogy szerettük volna, és azt gondoljuk, Isten ellenünk van. A Bibliát olvasva azonban rájövünk, épp ellenkezőleg, velünk van, lázadásunk ellenére is szeret, és mindent megtesz, hogy tökéletesen megismerjük Őt és akaratát. Amikor Jézusban emberré lett és eljött ide közénk, végig olyan tetteket hajtott végre, amivel a mi életünket tette jobbá. Meghalt a kereszten, hogy megszabadítson a bűn átkától. Igen, azért jött el, hogy ne kelljen kiszolgáltatottan élni, ne a félelmek uraljanak, hanem szabadságban élhessünk. Mert aki hisz Őbenne, és teljesen rábízza magát, az szabad ember.

Szövetséget kötöttek az Úrral, vagyis elkötelezték magukat a követésére. Kifejezték: Őt fogják követni, és teljes szívükből megtartják parancsolatait. Komoly elhatározás, meg fogják tartani és teljesítik a szövetség igéit. Tehát itt nem egy jó hangulatról van szó, hanem őszinte odaszánásról, egy fogadalomról. Nem úgy állnak hozzá, majd lesz valahogy, hanem megfogadják: meg fogjuk tartani az Úr igéjét, azt fogjuk tenni, amit mond. Van-e ilyen elhatározásunk? Azzal az elhatározással léptem-e rá a keskeny útra, hogy bármi történik, végig fogom járni, mégpedig aktívan, cselekvő módon? A Krisztusban való élet cselekvésre ösztönöz. Isten országában nem ismerik a kényelmet, ott szolgáló élet folyik. A szolgálat gyakran jár lemondással, lemondok saját akaratomról, és szenvedéssel is. Milyen az én utam? Tudok én szenvedni az Úrért?

Az apostol a gyermekeket szólítja meg, nem általában, hanem azokat, akik az Urat ismerik, tehát hívő családban nőnek fel (Ef 6,1-4). Mit kér? Engedelmeskedjenek szüleiknek, az Úrban. Azt jelzi ezt, hogy engedelmeskedjenek mindannak a tanításnak, vezetésnek, amit az Úr félelmében kapnak. A Krisztustól érkező tanítások jók, figyeljenek rá, építsék be életükbe, kövessék Őt. Az Úrban kifejezéssel rámutat Pál: az a jó, ha szülők és a gyermekek számára is az Úr a tekintély. Tehát nem azt jelenti, hogy bármit mond a szülő, azt meg kell tenni. Arra tanít az apostol, hogy az Úr igéjével egyező, az Úr útjára irányító szavaknak engedelmeskedjenek. De ezt sem kényszerből, hanem az Úrnak engedve. Mert az a jó, és erre kell törekednünk, hogy a gyermekek is szívből megszeressék az Úr Jézust. Ne egy vallásnak akarjanak megfelelni, hanem élő közösségben legyenek az Úr Jézussal. Ha ez megtörténik, nem kényszer az engedelmesség, hanem örömteli, mert tudják, hogy a szülő szava jó irányba kalauzol.

A tízparancsolatból vett idézet arra mutat rá, hogy fontos a szülőkről való gondoskodás. Nemcsak fontos, hanem kötelesség is. A velük kapcsolatos magatartásunk áldást hordoz magában. Ahol gondoskodnak az idősekről, ott áldás öröklődik tovább. A fiatalok felelősek a szülőkért, a nagyszülőkért. Az önzés pusztító hatást fejt ki a társadalomra. A gondoskodó szeretet azonban tovább segít, reménységet ad a jövőre nézve.

Ne ingereljétek, ne haragítsátok gyermekeiteket - ez talán arra utal, hogy ne erőltessük rá a gyermekekre akaratunkat, sőt, a hitünket sem. Engedjük, hogy ők maguk ismerjék meg az Urat, majd ismerjék fel, mi az akarata számukra. Mindenkinek magának kell meglátni, mi az Úr terve az életével. A keresztyénség ne ősök hagyományának átvételét, megőrzését jelentse, hanem személyes meggyőződésből fakadjon. Urunk olyan hívőket, tanítványokat akar, akik önként, szívből, saját meggyőzésből követik Őt. Akik azért tanítványok, mert meglátták, ez a legjobb életforma. 

Amit Pál elmond, az az Úrban valósulhat meg. Saját szívünktől nem telik, de ha átadjuk a lényünket, képesek leszünk rá. Gondoljuk meg, Jézus még a kereszten is gondolt Máriára, és rábízta Jánosra. Az Úr még a kereszten is gondol ránk, mennyire nem önző, mennyire az irántunk való szeretet mozgatja. Engedjük, hogy ez a szeretet mozgassa a mi tetteinket is.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.

A megtalált Biblia

A

 templom megtisztítása és kijavítása közben egy megtalálták az Úr törvénykönyvét (2Krón 34,14-28). Félreeső helyen, befalazva, elfeledve volt Isten igéje. Az Úr népe elfeledkezett az Istentől kapott törvényről, az élet használati utasításáról. Hosszú évek óta nem volt már a kezükben az ige, nem volt rá szükségük. Pedig nagyon is szükségük volt rá, csak nem vették ezt észre. Nagyon szomorú, hogy Isten népe oda jut, hogy elfelejti a törvényt, fogalma sincs, hogy hol van, de nem is hiányzik neki, és nem keresi. Jósiás korára már nem is tudnak róla, olyan régóta félretették, senki nem gondol rá. Az Úr adja a kezükbe, megtaláltatja velük takarítás közben. Amikor a bálványokat eltávolítják, előkerül a törvény is. Ott volt az mindig, de nem keresték, nem vágytak utána, így nem is került a kezükbe.

Mióta áll a Biblia a polcunkon vagy az éjjeli szekrényünkön, sok egyéb könyv alatt elfeledve, beporosodva? Mozgassuk meg a könyvhalmot, és vegyük kézbe az Úr szavát. Nem azért adta, hogy porosodjon, hanem azért, hogy kézbe vegyük és olvassuk. Hány embernek ott van a lakásában az élet fontos kalauza, de nem veszi kézbe. Nagy ajándékot kaptunk általa, keressük elő. Kincs a Biblia, és ha naponta kutatjuk, értékei felszínre kerülnek. Összeköt az Úrral, és vezet, segít a mindennapokban. Ne hagyjuk tovább elfeledve porosodni Bibliánkat, vegyük kézbe és olvassuk. Olyan lesz számunkra, mint a nyájnak a friss, üde legelő, és a forrásvíz, ami felfrissít és szomjat olt. 

A király azonnal felolvastatott a megtalált könyvből, tudta, nem lehet halogatni, most ez a legfontosabb, megismerni a törvényt, az Úr akaratát. Vegyük kézbe azonnal az igét, szájunk rá időt, ne legyen semmi fontosabb az Úr megismerésénél.

Ha átolvassuk és megismerkedünk a Biblia madártávlati üzenetével, ne elégedjünk meg ennyivel, ne mondjuk, most pótoltam a hiányosságomat, hanem olvasás közben tegyem fel a kérdést: Mit jelentenek a könyv igéi rám nézve. Ez nagyon fontos, ezzel a kérdéssel, belső vággyal olvassam, mert a Biblia nem regény, hanem az élő Isten nekem címzett levele. Ez azt jelenti, van számomra üzenete, jelent valamit az én életemre nézve. Ez a jelentés akkor tárul fel, ha rendszeresen imádkozva olvasom, és mindig kérdezem, mit jelent ez rám nézve. A Szentírás életünkre vonatkozó jelentését a Szentlélek Isten tárja fel. A Biblia akkor nyílik meg olvasója előtt, ha alázattal a Lélek vezetésére bízza magát az olvasó. Az a Lélek tárja fel előttünk Isten akaratát, és ismerteti meg a Mindenhatót, Aki az Írást ihlette, Aki vezette az írókat. Ha nem hívom segítségül az Urat, nem tárul fel előttem, mert emberi erő, csupán tudományos megközelítés előtt zárva marad, de aki kér, az kap, a zörgetőnek megnyittatik. Szentlélek Isten, nyisd fel előttem mindig az ige mélységeit, és vezess az Úr megismerésében.

Jósiás nemcsak meghallgatta az igét, hanem cselekedett is. Bűnbánatot tartott az Úr előtt, majd elküldetett Hulda prófétanőhöz, hogy őt kérdezzék meg a könyv jelentésével kapcsolatban. Tehát segítséget kért a jobb megértéshez. Ne adjuk fel a Biblia olvasását, ha azonnal nem értünk valamit, hanem forduljunk olyan testvérekhez, akik már előttünk járnak a hit útján, az igeismeretben. Legyünk hálásak az Úrnak, amiért van hová fordulni. Ma vannak segítő személyek, és vannak segédeszközök is, amiket igénybe vehetünk. Azt se feledjük el, hogy az igét azért kutatjuk, hogy megismerjük Istent és az Ő akaratát, és  ha valamit megértünk, akkor azt tegyük is.

Pál apostol a házastársak számára mondja el, hogyan éljék meg kapcsolatukat krisztusi módon (Ef 5,21-32). Az első, a leglényegesebb: Krisztus legyen mindkettőjüknek az Ura. Itt kezdődik a harmonikus házasság, Krisztus félelmében, Őt szeretve, Rá figyelve építjük kapcsolatunkat. Ez azt jelenti, hogy mindent az Úr előtt beszélünk meg. Ez is lényeges, a házaspárok között legyen élő kapcsolat, beszélgetés. Minden dolgot vigyenek az Úr elé, és ne az egyik a vagy a másik akarata valósuljon meg, hanem tegyük, amit az Úr mond. Ott van békesség, ahol az Úrnak engednek a házastársak, ott nem lesz egymással való harc, mert mindketten az Ő akaratát kívánják megvalósítani. Soha ne az vezessen, mit akarok én, hanem legyen kérdésünk: mit tenne Jézus? Mit tenne Jézus ebben a helyzetben, és amíg erre nincs meg a válaszunk, ne tegyünk semmit.

A házasság mozgatórugója a krisztusi szeretet. Úgy szeressétek, ahogyan Krisztus szerette az egyházat, és Önmagát adta érte. A krisztusi szeretet önfeláldozó szeretet. Jézus nem magát mentette, nem a saját javát kereste, hanem odaadta az életét övéiért. Jó, ha a férfiak erről a szeretetről mintázzák feleségük iránti szeretetüket. Tehát nem az én karrierem építéséért van mellettem a másik, hanem azért adott az Úr egymásnak minket, hogy Rá figyelve együtt engedelmeskedjünk Neki, és örömmel szolgáljuk Őt.

A BIBLIÁT HA FELNYITOD

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.

Van visszaút

H

atalmas és csodálatos az Úr, ott és akkor éri el az ember szívét, ahol és amikor nem is gondolja (2Krón 33,11-34,13). Felhasználja életünk mélységeit is a magunkba szállására, mert van, amikor csak a mélyben kezdünk eszmélni, ott jövünk rá, hogy Ő az Isten. Így járt Manassé király is. Egyre messzebb került az Úrtól, és egyre gonoszabb dolgokat követett el. Ennek az útnak meglett a következménye, fogságba került, elhurcolták Babilonba. A bűn soha nem segít, hanem egyre mélyebbre taszít, ahonnan magunk erejéből képtelenek vagyunk kijönni. Azonban bilincsbe verve elgondolkodott, és rádöbbent, atyái Istene az élő Úr. A nyomorúságban ismerte fel, hogy az életet hagyta el, a bálványok csak kiszipolyoznak, de nem nyújtanak semmit. Az élet Istennél van.

Milyen kegyelmes az Úr, megengedte Manassénak a magába szállást, meglátta bűneit, és mélységesen megalázta magát az Úr előtt. Mindez azt jelzi, hogy Manassé felismerte a fogságban, hogy rossz úton járt, megvallotta, ő egy nyomorult bűnös ember, bocsánatot kért az Úrtól, és elismerte: Ő az Isten. Legyünk hálásak, amiért az Úr még mindig lehetővé teszi a Hozzá való visszatérést. A nagy mélységekben sem hagy magunkra, sőt, ott éljük át igazán, hogy itt van Isten. Manassé is Babilonban élte át, hogy Isten mindenható, itt jött rá, hogy az Úr hatalma nem ér véget Júda országának határainál. Ő nem helyi istenség, hanem a világmindenség Ura. Látom-e, hogy az Úrnak nincsenek korlátai, Ő velem van, bárhol legyek is? Nincs ennek a világnak olyan szöglete, ahol ne találna rám, és ne tudna rajtam segíteni.

A bűnnek abból a mélységéből, ahová Manassé jutott, és Babilonból is van visszaút. Ez a Biblia nagyszerű üzenete, van visszaút, a legtávolabbi pontról, a legreménytelenebb helyzetből is. Bárhol tart is most az életünk, ne adjuk fel, ne mondjuk, innen már nem lehet visszatérni, itt már nincs segítség, mert az Úr számára nincs lehetetlen. A visszatéréshez bűnbánatra és az Úr segítségül hívására van szükség. Manassé kérlelte az Urat, rádöbbent: Isten tud segíteni. Azzal is tisztában volt, hogy nem érdemel segítséget, mert hűtlenné vált Istenhez, de tudta, Isten irgalmas. Igen, Ő irgalmas, és ez Jézusban ragyog fel előttünk. Azért jött el a világba, hogy a Tőle elszakadt embert hívogassa, az Atya országába segítse. Mindenkinek, még a kereszten lévő latornak is kínált az Úr lehetőséget a visszatérésre, a megtérésre. Csak az Úr Jézus felénk nyújtott kezét kell megragadnunk. Semmi mást nem kell tenni, csak belekapaszkodni Jézusba, Ő az Istentől küldött mentőöv. Ő tudja, hogyan menthet meg, ezért bízzuk Rá magunkat.

Manassé mindazokból, amin keresztülment, megtanulta, hogy az Úr az Isten. Mondhatnánk: jó tanuló volt és megtanulta a leckét. Mert nem véletlenül történnek életünk eseményei, az Úr tanít általuk, de megtanuljuk-e a leckét? Megtanulom-e már a sokadik hatalmas tettéből, hogy Ő az Isten? Eljutottam-e már oda, hogy bármi történjen is, nem a félelmeim, aggodalmaim irányítanak, hanem az Úrban való bizalom? Isten beírat iskolájába, és addig vezet, amíg meg nem tanulom a leckét. Nem kötelező Babilonig eljutni, hamarább is átadhatom Neki az életem vezetését. A leckét jól megtanulta Manassé, mert nem elméleti lett a hite, hanem az életben, a gyakorlatban is megnyilvánult. Nagy bizonyságtétel volt, amikor a korábban saját maga által készíttetett bálványokat és oltáraikat eltávolította. A megtérést mindig takarítás követi. Felszámolom bálványaimat, mindent kidobok, semmihez sem ragaszkodom, csak egyedül az Úrhoz. Most már az Ő szava lesz életem iránytűje.

Azt is megláthatjuk, hogy nincs sablon; ha Manassé életében be is jött a későbbi megtérés, de nem jött be a fia, Ámón életében. Nem tudjuk, miért tette azt, amit rossznak lát az Úr, de  világosan érzékelteti az ige, hogy Istennel játszani nem lehet. Ne gondoljuk, hogy előbb járok a széles úton, kipróbálom a bűnt is, és majd aztán megtérek. Ha Manassénak sikerült, miért ne sikerülne nekem is? Ámónnak nem sikerült. Miért? Mert a bűn, a gonosz megkeményíti a szívünket. Sátán azért terel a bűn útjára, hogy teljesen elszakítson Istentől. Ezért ragadjuk meg minél előbb az alkalmat, és lépjünk rá a keskeny útra, ami életre vezet.

Ámón után ismét egy, az Urat kereső király, Jósiás következik. Már ifjúkorában elkezdte keresni az Urat. Milyen időben felismerte: Isten útja jó, és akarata szerint élni érdemes. Mert ebben a korban kereshette volna a bűnöket, a világot, figyelhetett volna kortársaira, de nem tette. Jósiás ellenállt annak a gondolatnak, hogy király vagyok, mindent megtehetek, úgy élek, ahogy akarok. Rádöbbent: az Úrra van szüksége, és teljes szívből kereste Őt.

Ő is nagytakarítást vitt végbe. Az új élet mindig takarítással kezdődik, ezt nem lehet megspórolni. De nem állt meg, hanem rendbe rakatta a templomot is. A bálványokat kidobálta, de helyére az Úrral való kapcsolatot építette be. Csak így lesz előrevivő az életünk. Nem elég kitakarítani a szívünket, hanem új lakót kell behívni, és ez a lakó Jézus. Ha üresen hagyjuk, visszatér a bűn.

Pál apostol rámutat: vigyázzunk, hogyan élünk, mert az élet egy Istentől kapott kincs (Ef 5,15-20). Jézus úgy beszél róla, mint egy drágagyöngyről, amiért a kereskedő mindenét odaadja, csakhogy megszerezhesse. Urunk az életét adta oda, hogy megmentsen, hogy megszerezzen magának. Ezért vigyázzunk rá, becsüljük meg. Mindezt akkor tehetjük meg, ha keressük az Urat, hiszen az életet az Istennel való élő kapcsolat kiépítésére és ápolására kaptuk. Az életünk értelme megismerni Istent, azért születtünk, hogy az Övéi legyünk.

Bölcsen éljünk, mutat rá Pál, a bölcsesség, hogy számolok Istennel, nem Nélküle, hanem Vele élek. Azt is jelzi az apostol, hogy jól éljünk az Úrral való találkozás lehetőségeivel, mert ezek elmúlnak. Isten mindent megtesz, hogy halljuk az igét, de vannak soha vissza nem térő alkalmak. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Hogy holnap is lehet-e, azt nem tudjuk. Ezért ne halogassunk.

Jó meglátnunk az igének azt az üzenetét is, hogy a bizonyságtételre elkészített alkalmakat is használjuk ki, éljünk jól velük. Mert ha valaki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak. Mindig az Úrról való bizonyságtétel legyen a legfontosabb teendőnk. Mert az üdvösségnél nincs fontosabb kérdés.

Azt is szívünkre helyezi az apostol, hogy ne meggondolatlanul cselekedjünk. Ez is fontos, ne azonnal döntsünk, ne az vezessen, én hogyan látom jónak a kérdést, vagy ne a szavazatok aránya döntse el, mit teszünk, hanem keressük Isten akaratát. Legyen kérdés: mit akar az Úr? Ha Pál azt kéri, értsük meg, mi az Úr akarata, akkor ez azt jelenti, meg is lehet azt érteni. Meg lehet találni az igében a kérdéseinkre, problémáinkra szóló feleletet. Az ige ma is szól.

Ehhez kéri Pál, hogy Lélekkel teljesedjünk be. Mert a Lélek jelenti ki számunkra Isten akaratát. Ő mélyíti el az igét a szívünkben. Pál szavait figyelve azt kell mondanunk, hogy az alkohol vagy a drog és a Szentlélek kizárják egymást. Nem fér meg együtt az ital és a Lélek. Vagyis az alkohol nem lehet inspirációs eszköz az ige olvasásakor vagy annak magyarázatakor, mert ha az alkohol van jelen, akkor nincs ott a Lélek. Talán pont azért fordulnak az emberek az alkoholhoz, mert nincs jelen a Szentlélek az életükben. Amikor egyházi alkalmak nélkülözhetetlen kelléke az ital, nem azt jelzi, hogy Isten Szentlelkét akarjuk pótolni általa. Ne feledjük az igét: a borban pusztulás van. Az élet pedig a Lélek, az Úr Jézus, és az Ő beszédei.

A hívő ember az Úrnak énekelhet, fejezzük ki hálánkat énekkel is. Másrészt erősítsük magunkat és egymást is az énekek szövegeivel. Jó az Úrnak énekelni, és megerősítő, terápiás jellegű is. Hiszen énekelni, Istent magasztaló éneket mondani bármikor és bárhol lehet, ha másképp nem, magunkban, és ezek a tartalmak elűzik a félelmet, a depressziót, és feltöltenek örömmel és békességgel.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.