Jézus az Élet!

S

alamon Isten gyermekeit tartja szem előtt, őket segíti gondolataival, vigasztalja őket (Péld 21,17-31). A földi életben gyakran tűnik úgy, hogy a hívők, az Istenben bízók alul maradnak a küzdelmekben. Miért? Mert az ő fegyvereik mások. Ők Isten fegyverzetét öltik magukra, ami az imádkozás és az Ige. Aki az igével harcol, vagyis az Úr szavára figyel, az megtapasztalhatja, hogy lemarad, mert nem használ tisztátalan eszközöket, nem igyekszik a másiknak kárt okozni a maga előnye érdekében. Az istentelen, hitetlen ember más erkölccsel bír, más törvényei vannak. Önmagát helyezi élőtérbe, magáért él. A pénz és a hatalom utáni vágy olyan erősen uralkodik fölötte, hogy kész értük mindenkin keresztülgázolni. Isten országa nem a szerzésre, a másikon való átgázolásra épül, itt a rend: kérjetek, és megadatik nektek. És ez a boldog élet. Mennyei Atyámat kereshetem fel minden kérdésemmel, kérésemmel, és Ő gondoskodik rólam. Ő ad, mert ha mi adunk szívünk gonoszsága ellenére, mennyivel inkább ad Ő jókat és Szentlelket, azoknak, akik kérik.

Azonban azt is szem előtt kell tartanunk, hogy eljön az ítélet ideje. Amikor az Úr előtt fog számot adni mindenki. Isten népe azonban a földi élet során is megtapasztalta az Úr igazságszolgáltatását. Az istentelen, rajtuk uralkodó, hatalmukkal visszaélő népek egy idő után elveszítették hatalmukat, megítéltettek. Egyiptom úgy gondolta, hogy Izráel örökös rabszolgája lesz, de Isten másképp intézkedett. A nép már szinte reménytelennek látta a szabadulást, de amikor az Úrhoz kiáltottak, Isten elküldte Mózest, és a félelmetes, legyőzhetetlennek tűnő fáraó kezéből szabadulást adott. Így van ez ma is, amikor reménytelennek látjuk életünket, az egyház helyzetét, az Úr cselekszik. A hatalmaskodók eltűnnek, és Isten gyermekei szabaddá válnak. Azonban a szabadság is válhat kísértéssé, amikor megfeledkezünk arról, hogy ezt az időszakot felkészülésre, lelki töltődésre és misszióra kapjuk. Azért leszünk szabadok, hogy vigyük az evangéliumot a föld végső határig. Tehát a szabadság nem a személyes jólétünket kívánja elősegíteni, hanem a lelkek mentését.

Olyan jó, hogy mi már az Újszövetség korszakában élünk. Adjunk hálát érte. Dicsőítsük Urunkat, mert már nem a menekülés a megoldás. Az Úr Jézus megismerése nélkül az emberek a menekülést gondolják megoldásnak. Így írja Salamon is, jobb a pusztában lakni, mint zsémbes és haragos asszonnyal. A teljes Írás fényében azonban már azt mondjuk, hogy nem kell a pusztába menni, mert a menekülés semmilyen formája nem megoldás. Ehelyett meg lehet beszélni a problémát. Pál apostol azt mondja: Ne menjen le a nap a ti haragotokkal. Tehát el lehet rendezni, van megbocsátás. A rendezés legjobb formája: térdeinken állni a kereszt alá. Ha együtt nézünk fel Jézusra, gyógyul a kapcsolatunk. És ahogyan Ő megbocsát, úgy válunk képessé mi is elengedni a vétket, haragot.

Az Úré a szabadítás! Csodálatos, de olyan könnyen megfeledkezünk erről, és bizalmunkat harci fegyvereinkbe, szakképzettségünkbe, haditervünkbe vetjük. Mindezek szükségesek, de ne feledjük, a szabadítást, tehát az igazi segítséget és megoldást az Úr adja. Ezt tapasztalta meg Gedeon is, amikor Isten lecsökkentette hadserege létszámát háromszáz főre. Volt vele katonaság, de nem ők nyerték meg a csatát, hanem egyedül az Úr. Megvolt Gedeonék szerepe is, de a győzelmet az Úr aratta és ajándékozta nekik. Azért jó ezt látni, mert könnyen elcsüggedünk, amikor a kisebb létszámunkat, korszerűtlennek tűnő fegyvereinket számba vesszük. Isten országában nem ezeken van a hangsúly, hanem a hitből mondott imádságon. Hisszük, hogy az Úr velünk van. Ha pedig Isten velünk, ki lehet ellenünk (Rm 8,31)?

A zsidók mennek vigasztalni a két testvért Lázár halála után, és látjuk, mit is ér ez (Jn 11,17-32). Csak emberi beszéd, erő nélkül. Ezt tudja Márta is, és amikor meghallja, hogy Jézus jön, elébe megy. Mindez jelzi az emberi vigasztalás elégtelenségét; többre van szükségünk, Jézus jelenlétére. Mert igazán csak Ő képes megvigasztalni. Szavaiban életerő van, talpra állít általuk, és megerősít a folytatáshoz. 

Mintha szemrehányás lenne Márta szavaiban - ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, mondja, de megvallja, hogy ő továbbra is hisz Benne. Hiszi, hogy Jézus nem azért nem jött, mert nem tudott volna segíteni, mert hite szerint most is bármit kér, megadja Neki Isten. Csodálatos hit, vagy legalábbis annak látszik, még így, a csalódás után is hisz Jézus természetfölötti hatalmában. Márta vallomása azt fejezi ki: hiszem, hogy ezután is meg tudod gyógyítani a betegeket. Azonban, amikor megfogalmazza: hiszem, hogy amit csak kérsz, megadja neked az Isten, Jézus azonnal megpróbálja a hitvallás tartalmát. Valóban úgy is érti, ahogyan mondja? Tényleg hiszi Márta, hogy amit kér Jézus, azt megadja Neki Isten? Mert ebbe beletartozik Lázár feltámasztása is. Így azután ezt mondja az Úr: Feltámad a testvéred! És most derül ki, hogy mi Márta hitének a tartalma. Hiszi, hogy Jézus ezután is gyógyíthat, de azt nem, hogy ki tudja Lázárt hívni a sírból. Hisz Benne, de Jézus hatalmát korlátok közé szorítja. Mit hiszek? Nem szorítom korlátok közé Jézust? Nem gondoljuk gyakran azt, hogy bizony, ezt már Jézus sem képes megtenni? Hányszor mondjuk: rajta már Isten sem segíthet. Ez azonban nem igaz. Márta hite szerint majd valamikor feltámad Lázár. Majd valamikor lesz megoldás. Jézus pedig kijelenti: a megoldás itt van, előtte áll. Jézus a megoldás. És nem valamikor, hanem itt és most támad fel Lázár. Lásd meg, itt a megoldás előtted. Ne mondd, hogy majd valamikor, hanem ismerd fel, itt és most. Jézus mindig itt és most cselekszik. Ne majd valamikor, hanem most hívd Őt segítségül. Ő hatalmasabb a betegségnél, ott van Ő a betegágy mellett is.

Csodálatos kijelentés: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki hisz énbennem, nem hal meg soha. Csodálatos. Tőlünk is kérdezi az Úr: hiszed-e ezt? Ez a lényeg, hiszem, hogy aki Benne hisz, nem hal meg soha, él örökké? Bár e test sírba hull, de a lényünk él Vele és Általa örökké. Ki tudod-e már mondani Mártával együtt: Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus? Igen, Uram, én hiszem! Hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, Aki eljöttél a világba, Te vagy az Élet, az Üdvösség, a legnagyobb kincs.

Márta elmegy, és hívja Máriát. A Mester itt van, és hív téged! Így van, a Mester itt van, és hív Téged! Téged, aki most olvasod ezeket a sorokat. Téged, aki el vagy keseredve, reménytelennek látod életedet, hív Jézus! Téged hív, most! Indulj Hozzá, amint vagy, és megtapasztalod kegyelmét, gyógyító, szabadító hatalmát. Indulj hozzá, és másképpen fogsz visszatérni. Szabadon, békességgel a szívedben, Jézussal mehetsz tovább.

LELKI PRÓBÁIMBAN

1.  

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem,

El ne tántorodjék Tőled életem!

Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért,

Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért!

2.  

Ha e világ engem csábít, hívogat,

Nagy csalárdul kínál múló javakat,

Szemem elé állítsd szenvedésedet,

Vérrel koronázott, szent keresztedet!

3.  

Tisztogass bár olykor bajjal engemet,

Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet!

Bár e test erőtlen, te oltárodon

Keserű pohárral s hittel áldozom.

4.  

Ha majd porrá válik testem egykoron,

Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron!

Ama végső harcon rád bízom magam,

Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.

Próba

S

alamon rátapint a lényegre: azon fordul meg az életünk, kinek a kezében van a szívünk (Péld 20,17-21,16). Ki irányítja mindennapjainkat? Aki az Úr kezébe helyezi a szívét, azt Ő tanácsolja, vezeti. Olyan lesz, mint a patak, amely a meder nyomvonalát követve egy irányba tart. Még a kanyarok is a cél felé segítik. Belehelyeztem-e már a szívem az Úr kezébe? Az Úr Jézus is arról beszélt, hogy aki az Ő kezébe teszi az életét, biztonságban van. Az erős kéz tartja, és terelgeti a keskeny úton. Az Úr kezében lévő szív az Úr gondolataival töltődik fel, már nem a saját elképzelése szerint halad, hanem igazodik az igéhez.

Salamon királyról beszél, olyan uralkodóról, aki nem magát tartja a legfelső fórumnak, hanem Istent. Szíve az Úr kezében van, vagyis mindig Isten elé járul, nem saját kútfőből hozza meg a döntéseit, hanem mielőtt határozna, továbbítja a menny felé. Ezt láttuk Ezékiás király életében, amikor az Asszírok körülvették Jeruzsálemet, és bomlasztó, fenyegető levelet küldtek a királynak, és közben lelkileg presszúrázták a város védőit, Ezékiás a levelet a templomba vitte. Isten elé terjesztette, tudva, hogy az Úr ismeri a tartalmát, és rábízta a fenyegetéssel szemben magát és népét Istenre. Ehhez szükséges az is, hogy ismerjem Őt. Tudjam, kicsoda Isten, milyen hatalommal rendelkezik, mert csak így tudom, mire számíthatok. Aki ismeri Őt, bízik Benne, különösen, ha az Úr Jézust figyeljük. Láthatjuk, hogy számára nem probléma olyan élethelyzet sem, amivel mi már nem tudunk mit kezdeni. Számos olyan helyzetben könyörült és segített, amikor ezt el sem tudták képzelni. A vakon születettel vagy a gadarai megszállottal sem tudtak mit tenni. Amit megpróbáltak, mind kudarccal végződött, de Jézus szava gyógyulást és szabadítást adott. Ezeket figyelve hitem megerősödik, és tudom, Jézus számára nincs lehetetlen. Bízzuk Rá lehetetlennek, megoldhatatlannak tűnő dolgainkat is. Aki így cselekszik, annak válláról lehullik a félelem.

Szinte újszövetségi gondolat az Ószövetségben a 20,22, ami a megfizetést, a bosszúállást helyteleníti. Azt kéri, ne a törlesztés lelkülete vezessen. Mit tanácsol helyette? Reménykedj az Úrban, vagy várd az Urat! Ez jó tanács, mennyivel másabb lenne az élet, ha a vezetők és a mindennapi emberek várnának Istenre, mielőtt visszafizetnék a sérelmet. Nem könnyű várni, nem visszaadni, de Krisztusban megvalósítható. Az Úr azt javasolta, tartsuk oda a másik orcánkat is, ez ellen forr a vérünk, ám a békesség felé mégis ez a magatartás visz. A megfizetés nem megoldás, mert fegyverkezési versenyhez vezet. A másik is vissza akar vágni. Urunk nem csapott oda, inkább meggyógyította az őt elfogó szolga fülét. Az odacsapás, a heveskedés helyett bízzuk ügyeinket Jézus Lelkének vezetésére. Az Úr a megbocsátást javasolja, Ő is megbocsátott, nem rója fel, amit tettünk, nem is áll rajtunk bosszút, hanem eltörli a vétket, és új esélyt kínál. Mi is adjuk meg az esélyt a másiknak az életváltozásra.

Megdöbbentő, hogy mennyire hisztis és értetlen tud lenni az ember (Jn 10,31-11,16). A zsidók fordultak Jézushoz, kérték, hogy oszlassa el a bizonytalanságukat. Amikor ezt megteszi, és határozottan kijelenti, hogy Ő Isten, akkor köveket ragadnak. Ha Jézus nem azt mondja, amit hallani akarunk, máris repül valami. Vagy a Biblia a sarokba, vagy a lelkész a gyülekezetből, vagy mi hagyjuk ott a közösséget. Jézus válaszol, elmondja, kicsoda Ő, erre köveket ragadnak, erőszakkal válaszolnak. És ez azt mutatja, hogy nagy baj van velük. Mert akár elfogadják, akár nem, a reakció azt mutatja, hogy még mindig a bűn, a régi természet irányítja őket. Ez a természet mindig mindent erővel akar megoldani. Jó lenne meglátni, hogy ez nem hoz megoldást. Mindig megszabadulunk valakitől, de a probléma megmarad. Megölték Jézust, de ők maradtak ugyanazok. A szívünkben van szükség változásra, ne engedjünk a gonosz unszolásának, és ne ragadjunk köveket, hanem engedjük, hogy Jézus bennünk vigyen végbe változást. Ha mi másképp reagálunk, mint ami megszokott, a környezet is változhat. Pál azt írja, az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt. Igen, tőlünk nem telik az alázat, szelídség, szeretet, de az Úrtól kaphatunk új, krisztusi természetet.

Jézus nem a levegőbe beszél, élete alátámasztja mindazt, amit mond, mégsem hisznek Neki. Fontos a hiteles élet, azonban az sem vezet mindig azonnal eredményre. Vannak, akiket a hiteles élet sem győz meg. De ne veszítsük el türelmünket, a magvetéstől a termésig időre van szükség.

A zsidók fenyegetésére igével válaszol az Úr. Ő mindig igére hivatkozik, ellenfeleinél ezt nem látjuk. Ezzel Jézus rámutat: ha valamit nem értünk, ne a kövekhez, hanem az igéhez nyúljunk. Ha kitartóan kutatjuk, megtaláljuk a választ, világossá válik az, amit az Úr tesz. Úgy látszik azonban, hogy kövezni könnyebb, mint igét tanulmányozni.

Az emberek ennek ellenére tódultak Jézushoz. Felismerték, hogy amit az ige mond, és amit a Keresztelő hirdetett Róla, az igaz. Tehát, aki őszinte és szomjazó szívvel olvassa az Írást, figyeli Jézust, az megtapasztalja az ige igazát. Felismerjük, hogy Jézus élete egyezik Isten kijelentésével. Bár az egyház életét látva is ezt mondhatnák el az emberek: minden igaz, amit látunk, mert úgy élnek, ahogyan tanítják.

Betániába visz tovább minket János, mélyen a lényébe rögzült mindaz, ami ott történt. Évtizedek múlva is emlékszik szinte minden apró részletre, mert ezek Jézus hatalmáról beszélnek. Győztes Urunk van, még a halál se ellenfél a számára, győzelmet aratott felette. Bár első nekifutásra úgy tűnik, nehéz ez a győzelem, sőt, mintha Jézus hátrahúzódna halál tábornok elől. De mégsem, Ő bátran szembefordul az ellenséggel, nem kenyere a menekülés. Inkább azt látjuk, hogy Ő irányítja a történéseket. A betegség és a halál is engednek Neki. Ne aggódjunk és ne féljünk, amíg Jézusra bízzuk magunkat, minden javunkra válik.

Egy Jézust szerető családhoz kalauzol János, Mária drága kenettel kente meg az Urat, annyira szerette, hogy az olajat a hajával törölte le a lábáról. Kész volt a haját olajjal összekenni Jézusért. Mennyire kényesek vagyunk magunkra, az olaj nehezen távolítható el, és abban a korban nem létezett sampon, még a zuhany alá sem állhatott, mégis megtörölte az Úr lábát. Szeretem én Őt ennyire, szeretem ilyen határtalanul? Vagy van határ? A kinézetem, a ruhám, ha veszélybe kerül, megállok, vagy tovább megyek, mert Ő mindennél többet ér?

Még az ilyen nagy szeretet is próba alá kerül. Megbetegszik a testvérük, Lázár. Igen, még egy ilyen hívő családban is van betegség, sőt, meghalhat Jézus barátja. Jó ezt látnunk. A hit nem jelent problémamentességet. A hívő is kerülhet kórházba, éljük meg próbaként. Az Úr megvizsgálja, hogy ebben a helyzetben is valóság-e a hitünk. Amiről beszéltünk, azt éljük-e?

Még tovább erősödik a próba, Jézus nem mozdul, tovább marad, ott ahol volt. Szereti Lázárt, mégsem ugrik. Ezt nem könnyű elfogadni, de jó megtanulni. Nem kell kapkodni, ugrálni, a betegségnek is van célja, mindennek van, Isten megdicsőítése. Mert amikor az Úr majd feltámasztja Lázárt, meglátják Isten hatalmát, szembesülnek azzal, hogy Jézus Úr a halál felett. A másik cél pedig a tanítványok hitének erősítése. Tovább vezeti őket az Úr. Eddig hitték, hogy meggyógyítja a betegeket, de még nem hiszik, hogy képes a halottat feltámasztani. Még nem látják Úrnak a halál fölött. Amikor érthetetlen események történnek, és minden másképp alakul, mint ahogy szerettük volna, gondoljunk arra, hogy most tovább vezet hitben az Úr. Próbára tesz, hol tartok, hiszem-e, hogy Ő még mindig tud megoldást? Ha romlik a helyzet, akkor se félj, hidd, Jézus nagyobb a félelmeidnél, a problémádnál, és lesz megoldás. Mindig akkor és úgy ad az Úr megoldást, ahogy nem várjuk.

A tanítványok nem igazán értik Jézust. De vajon én értem? Elfogadom mindig, ahogyan cselekszik? Nem értik, miért megy akkor, amikor már elaludt Lázár, és azt sem értik, hogy mit is ért Jézus alvás alatt. Mennyi ideje velük van, és mégsem értik Őt. Mennyi ideje hallgatom az igét, talán végigjártam hittanoktatást, vasárnapi iskolát, konfirmációt, részt vettem táborokban, és olvasom a Bibliát, mégsem értem. Hát ezért jön nehezebb esemény, a szemléltetés lehet, hogy segít. Jézus felhasználja a szemléltetést is az üzenet megértetéséhez.

Az is fontos, hogy Jézus mindig tudja, mit és miért csinál. Így azután soha nem késik el. Ez nagyon vigasztaló, mert sokszor gondoljuk, hogy tehetne már valamit, mert mi mindig türelmetlenek vagyunk. Jézus számára a halál álom, odamegy, és felébreszti Lázárt. Bizony, sokszor mély álomban vagyunk. Alszik a hitünk, de Jézus fel tud ébreszteni. Ez az egyház reménye is.

Az Úr van itt

/: Az Úr van itt! :/: A te Istened! :/: Ő vár rád! :/: Ő vár rád! :/

Hogy elmondja, mennyire szeret!

A legdrágábbat adta érted:

/: Az Ő Fiát, :/: aki most is él, :/ uralkodik mindörökké!

Isten áldásával.

Jézus kezében

Ú

gy látszik, valóban nincs új a nap alatt, már Salamon is látta az alkohol negatív, romboló hatását (Péld 20,1-16). Tapasztalta, ahogyan átalakítja az emberek személyiségét, magatartását, gondolkodását. A függővé vált embert teljesen átformálja, de ez a változás nem előnyére megy végbe a fogyasztóban. Az alkohol, a drog semmiképpen nem problémamegoldó eszközök, hanem még több bajt idéznek elő az életünkben. Nem bölcs, aki italtól tántorog, mondja az ige, nem bölcs, mert mindenki előtt ismert az ital hatása, tehát lehet más segítséget keresni.  Odafordulhatunk az Úrhoz, kérhetjük segítségét. Sőt, már azt is tudjuk, hogy aki rosszul döntött, és függővé vált, lehet ismét szabaddá. Jézus Krisztus megszabadít szenvedélybetegségeinkből is. Neki van hatalma kivenni az életünkből azt, ami megkötöz, tönkretesz, és ad helyette egy új, tartalmasabb életet. Jézus által van megoldás minden problémánkra. Csakis Általa.

A bölcs ember tudja, hogy mindennek megvan a rendelt ideje, és akkor kell elvégezni, akár van kedvünk hozzá, akár nincs. Hiába akarunk aratni, ha előtte nem vetettünk. Mindent a maga idejében.  És ehhez az Úrtól való bölcsesség és a Lélek vezetése szükséges, hogy felismerjük mindig ezt a maga idejében. Ha elmulasztjuk, nem biztos, hogy kapunk lehetőséget a kijavítására. Most a kegyelem idejében vagyunk. Arra kapjuk az életünket, időnket, hogy megismerjük az Urat. Nem tudjuk, meddig tart ez az idő, ezért ragadjuk meg az alkalmat. Keressük az Urat, fogadjuk el felkínált kegyelmét, és éljünk vele. Nincs fontosabb feladat, mint Isten megismerése. 

Sok ember hirdeti, hogy hűséges, vagy jó, de ki találhat megbízható embert? Elmondja, mennyire megbízhatatlan az ember, mást mond és mutat magáról, mint ami a valóság. Így téveszt meg sokakat. A reklámanyag mindig a felszínt mutatja be, és a mélyről nem beszél, és akik ezt elhiszik, csalódnak. A kampányokban ezzel szembesülünk, mindenki az emberek érdekét tartja szem előtt, ám amikor elnyeri a tisztséget, kiderül az igazi én. De így van ez emberi kapcsolatainkban, egy idő után jövünk rá arra, hogy nem az a másik, akinek gondoltuk. Megtévesztett a külső, az, amit mutat. De a belső tartalom gyakran más. Olyan jó, hogy az Úr Jézusban nem csalódunk, mert Ő valóban az, akinek mondja magát. Ő az Isten fia, és ezt az élete is alátámasztja.

A fület és a szemet az Úr adta, azért, hogy halljuk meg az igét. Azért kaptuk a hallást, hogy az Úr szavát hallgathassuk minden nap, és odafigyeljünk rá. Szemeinkkel pedig figyelhetjük hatalmas tetteit. Csodálhatjuk és dicsőíthetjük Őt. A csodás tettek látása pedig oda kell, hogy vigyen Őhozzá. Minden csoda Róla beszél, és szembesít parányi voltunkkal. Azt akarja elvégezni, hogy imádjuk az Urat.

Ismét ünnep van Jeruzsálemben, és ezt a tél tette emlékezetessé (Jn 10,22-30). Tél volt, és ez nem sűrűn fordult elő. Valószínűleg a többség akkor látott először havat. Vagyis zord volt az időjárás, azonban ez nem befolyásolta az embereket, ott voltak a templomban. Tegyük hozzá, a fűtés nélküli templomban voltak. Nem tartotta őket vissza a rossz idő. Minket mennyi minden visszatart, de pont mindig az istentisztelettől. A születésnapi bulit megtartjuk rossz idő esetén is. Vállaljuk érte a hideget, a sarat, az elázást is. Ugyanígy különféle sport-, politikai, kulturális esemény kedvéért mennyien áznak, fáznak. Ha abban az időben istentiszteletre hívnák őket, ott volna a kifogás, jaj, ne, hideg van, esik, fázunk. Mindent megtartunk, mindenhová elmegyünk, csak épp az igei alkalomról maradunk el, mindig találunk kifogást.

Jézus is ott van a templomban, és tanítja az embereket. Mindig igyekezzünk oda, ahol Ő van. Gyűljünk köré, és engedjük, hogy tanítson minket. A zsidók szeretnék eldönteni, hogy Jézus-e a Krisztus. Úgy érzik, az Úr bizonytalanságban tartja őket. Mindig más, most Jézus a hibás, azért, mert nem látnak és nem hallanak. Mennyi nagyszerű, számunkra lehetetlen dolgot cselekedett már, és nem látják, hogy aki ezt végbevitte, nem lehet más, csak a Krisztus. Látjuk-e az Úr munkáit az életünkben? Felismerjük-e általuk Jézust? Mennyi nagyszerű kijelentést mondott, de nem gerjedt a szívük, mert mindig valami mást vártak. Engedjük, hogy az Úr szava eljusson a szívünkig. Hív az élő vízhez, ha szomjazunk, és várja, hogy menjünk Hozzá.

Többször kijelentette magát. Hányszor mondta emberek előtt: Én vagyok, és akkor haragra gerjedtek. Az volt a bajuk, hogy egyenlővé tette magát Istennel. Nem hisznek, az a probléma. Nem Jézussal, hanem velünk van a baj. Nem fogadjuk hittel, amit mond.

Az a kérdés, juha vagyok-e már? Mert aki az Övé, nyájába tartozik, az ismeri a Pásztor hangját. Nemcsak ismerik, hanem hallgatnak Rá, és követik Őt. Jézus ismeri az Övéit, és ez jó. Tudja, ki vagyok, ismeri szükségleteimet, és mindig friss legelőre és forrásvízre vezet. Az én dolgom hallgatni Rá, és követni. Ő örök életet ad, azoknak, akik hisznek Benne. Aki az Ő kezébe teszi az életét, biztonságban van, az egyetlen biztonságos hely Jézus keze. Olyan, mint a pásztoré, aki megkereste bárányát, kezébe vette, és a bárány tudta, hogy onnan már a farkas sem ragadhatja el. Jézus nélkül veszélyben forog az életünk, Jézus kezében jó helyen van. Onnan a gonosz nem tud elragadni. Jézus keze erős kéz. Benne vagyok-e már? Ha ebben a kézben vagyok, sem betegség, sem halál nem választ el Isten kegyelmétől.

 JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.

Halld meg a hívást!

S

ok fontos üzenet van ebben a fejezetben, nem is tudunk mindre kitérni (Péld 19,1-24). De jó, hogy Urunk gazdagon táplál, és vezet az élet útján. Nem elég a fiatalos lendület, a szárnyalás, mert bizony, ha nem használjuk mellé az értelmünket, elesünk, hibázunk. Ezért mindig álljunk az Úr elé, mielőtt elragad a hév, az ige alapján gondoljuk végig, hogy jó-e az, amit tervezünk, Isten jóváhagyja-e? Mert könnyű eltévedni. Az ifjak is eleshetnek, de „akik az Úrban bíznak, azoknak erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,31). De az Úrban való bizalom nélkül megtántorodunk, hibázunk. Ezt látjuk Péter apostolnál is, nem hallgatott az Úrra, nem bízott szavában, és hibázott, rossz döntések sorozatát hozta meg, aminek a következménye: megtagadta Jézust. Azonban az ige azt is elmondja, hogy ha felismerjük a hibát, és visszatérünk az Úr mögé, a hiba kijavítható. Ez rendkívül fontos üzenet, a hiba kijavítható. Amíg itt vagyunk a földön, kijavítható, helyrehozható, amit az Úr nélkül elrontottunk.

Azonban ostoba szívünk gyakran nem magában látja a hibát, hanem az Úrra haragszik. Igen, mennyire is lehet ezt látni, valami elromlik, nem úgy alakul, ahogy azt képzeltük, Istenre haragszunk, Őt okoljuk. Az ige szerint ez ostobaság. Sokan okosságként tüntetik fel, vagányság Istent szidni, még mondják is, lám, nincs is Isten, szidtam, mégsem pusztított el. Miért? Mert Isten nem pusztító, hanem a kegyelem Atyja. Nem válaszol haraggal a haragunkra, hanem időt ad a jobb belátásra, a megtérésre.

 Az ember pénzben, anyagi juttatásban, jólétben gondolkodik, és ezekre vár. Azonban Isten olyat ad, amit csak Ő tud adni, és ami mindennél többet ér. Értelmes, vagyis hívő, az Úr útján járó társat akar adni. Minden hívőnek erre van szüksége. De ezt csak Ő tudja megadni. Vagyont lehet szerezni, meg jó állást, komoly pozíciót, de hívő, Jézust szerető társat csak Ő adhat. És ad is, azoknak, akik kérik, várják. Áldott legyen ezért az Ő neve!

Salamon elmondja, hogy sok gondolat van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa áll meg. Ezért jó, ha elképzeléseinket az Úr elé tárjuk, sőt, el tudjuk engedni, ha Isten másképp gondolja. Mert csakis az Úr tanácsa vezet életre, hoz áldást. Jó ezt így látni, mert gyakran megtévedünk, és  ha  egy terv sikerül, úgy véljük, ez a bizonyítéka, hogy Istentől van. Félig sem biztos, hogy ha a saját elképzelésünkhöz ragaszkodunk, ha erővel véghezvisszük, amit elterveztünk, akkor mindjárt kudarcba fullad. De hosszú távon meglátszik, hogy nincs rajta Isten áldása. Ő ezt nem így akarta, de megengedte.

Csodálatos példázatot olvasunk, Urunk az ajtó, ami életre visz, csak be kell lépni rajta (Jn 10,1-21). Beléptem-e már? Beléptem-e már a szoros kapun? Szoros, mert csak én férek át rajta, a világ nem. A világot le kell tennem, és kívül kell hagynom, mert az nem fér be, nem mehet be. A világnak nincs helye Isten országában, a hívők életében.

Ő a jó pásztor is. Milyen gyönyörű kép ez. Visszaemlékszünk hittanórára, vasárnapi iskolára, és szinte látjuk magunk előtt a jó pásztort, Aki a nyakába vette elcsatangolt, lucskos, megtépázott báránykáját, és a szívében csordultig örömmel viszi haza. Igen, így jön értünk, mert szeret. Olyan pásztor, Aki az ajtón jön be, és ez ajtó a fülünk, szól az Úr, és aki meghallja a hangját, az kimegy Hozzá. Igéjén keresztül jön be az életünkbe. Hallgatjuk vagy olvassuk az igét, és egyszer csak átéljük, hogy az Úr szólt, Ő érkezett meg. Nem töri be az ajtót, zörget, és nekem kell kinyitni, majd kimenni Hozzá. Halld meg a hívást!

Ismeri a nevünket - csodálatos, nem vagyok ismeretlen Előtte, tudja, ki vagyok, és úgy szólít meg, hogy bárhol legyek, a szó megmozdítson. Ő a juhok előtt megy, így vezeti őket. Kitapossa az utat, csak bele kell lépni nyomdokaiba. Mutatja is az utat, figyeljünk Rá, és kövessük. A juhok ismerik a pásztor hangját, és ezen áll a követés. Ismerjem meg minél jobban a Pásztort és a hangját. Ezt az elmélyülő bibliaismeret által tehetem meg. Az igén keresztül mérhetem le, hogy ez az Úr hangja. Minél többet olvasom, annál határozottabban fogom felismerni Őt. A bárányok idegent nem követnek, elfutnak tőle. Mi se kövessünk akárkit, csak egyedül Jézust!

Ő azért jött, hogy életünk legyen. Ő életet, teljes és örök életet ad. Jézus nem okoz kárt, nem téveszt meg, nem pusztít, hanem élettel ajándékoz meg. Csodálatos életet ad, öröm a nyomában járni, boldogság Vele élni. Bővölködő életet ad. De ne tévesszük el, ez nem anyagi bővölködést jelent, hanem a kegyelemből, a Vele való közösségben, szeretetének átélésében való bővölködést.

Jézus jó Pásztor, igazi pásztor, mert nem futott el. A tanítványait engedte elfutni, de Ő maradt, és elment a keresztre. Miért? Mert látta az én nyomorult, bűnös életemet. Tudta, hogy ha elfut, engem széttép a farkas, elpusztulok. De elment a keresztre, letette az életét, értem. Áldott légy, Uram, hogy megmentettél, helyettem vállaltad a szenvedést, büntetést, halált. De a halála után harmadnapon ismét felvette az életét, és így él, örökkön örökké. És ezáltal ma is itt van, meghallgat és megkönyörül. Élő Urunk van! És Ő vissza fog jönni.

Más juhaim is vannak, szól az Úr. Ezt a zsidóknak mondta a pogányokról, és ők meghallották a szót, és követték az Urat. De benne van az is, hogy ha mi ma nem hallgatunk Rá, nem követjük Őt, akkor hív más juhokat. Ha a mi országaink népei nem követik Jézust, majd hív más országokból követőket, és ők majd hallgatnak Rá. Kérjük az Urat, hogy ne járjunk úgy, mint a zsidók, hanem halljuk meg a hívást, hallgassunk Rá, és kövessük Őt! Halld meg a hívást, Jézusodét! És ha meghallod, indulj el követni!

HALLD MEG A HÍVÁST

1. 

Halld meg a hívást, Jézusodét,

Még ma kövesd Őt, fogva kezét,

Áldva a karját tárja feléd,

Édesen így szól: „Jöjj!”

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

2. 

Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át,

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért csak jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

3. 

Higgy a szavának, nem taszít el,

Szívedhez ott ver szíve közel,

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

Isten áldásával.