Jézus kezében

Ú

gy látszik, valóban nincs új a nap alatt, már Salamon is látta az alkohol negatív, romboló hatását (Péld 20,1-16). Tapasztalta, ahogyan átalakítja az emberek személyiségét, magatartását, gondolkodását. A függővé vált embert teljesen átformálja, de ez a változás nem előnyére megy végbe a fogyasztóban. Az alkohol, a drog semmiképpen nem problémamegoldó eszközök, hanem még több bajt idéznek elő az életünkben. Nem bölcs, aki italtól tántorog, mondja az ige, nem bölcs, mert mindenki előtt ismert az ital hatása, tehát lehet más segítséget keresni.  Odafordulhatunk az Úrhoz, kérhetjük segítségét. Sőt, már azt is tudjuk, hogy aki rosszul döntött, és függővé vált, lehet ismét szabaddá. Jézus Krisztus megszabadít szenvedélybetegségeinkből is. Neki van hatalma kivenni az életünkből azt, ami megkötöz, tönkretesz, és ad helyette egy új, tartalmasabb életet. Jézus által van megoldás minden problémánkra. Csakis Általa.

A bölcs ember tudja, hogy mindennek megvan a rendelt ideje, és akkor kell elvégezni, akár van kedvünk hozzá, akár nincs. Hiába akarunk aratni, ha előtte nem vetettünk. Mindent a maga idejében.  És ehhez az Úrtól való bölcsesség és a Lélek vezetése szükséges, hogy felismerjük mindig ezt a maga idejében. Ha elmulasztjuk, nem biztos, hogy kapunk lehetőséget a kijavítására. Most a kegyelem idejében vagyunk. Arra kapjuk az életünket, időnket, hogy megismerjük az Urat. Nem tudjuk, meddig tart ez az idő, ezért ragadjuk meg az alkalmat. Keressük az Urat, fogadjuk el felkínált kegyelmét, és éljünk vele. Nincs fontosabb feladat, mint Isten megismerése. 

Sok ember hirdeti, hogy hűséges, vagy jó, de ki találhat megbízható embert? Elmondja, mennyire megbízhatatlan az ember, mást mond és mutat magáról, mint ami a valóság. Így téveszt meg sokakat. A reklámanyag mindig a felszínt mutatja be, és a mélyről nem beszél, és akik ezt elhiszik, csalódnak. A kampányokban ezzel szembesülünk, mindenki az emberek érdekét tartja szem előtt, ám amikor elnyeri a tisztséget, kiderül az igazi én. De így van ez emberi kapcsolatainkban, egy idő után jövünk rá arra, hogy nem az a másik, akinek gondoltuk. Megtévesztett a külső, az, amit mutat. De a belső tartalom gyakran más. Olyan jó, hogy az Úr Jézusban nem csalódunk, mert Ő valóban az, akinek mondja magát. Ő az Isten fia, és ezt az élete is alátámasztja.

A fület és a szemet az Úr adta, azért, hogy halljuk meg az igét. Azért kaptuk a hallást, hogy az Úr szavát hallgathassuk minden nap, és odafigyeljünk rá. Szemeinkkel pedig figyelhetjük hatalmas tetteit. Csodálhatjuk és dicsőíthetjük Őt. A csodás tettek látása pedig oda kell, hogy vigyen Őhozzá. Minden csoda Róla beszél, és szembesít parányi voltunkkal. Azt akarja elvégezni, hogy imádjuk az Urat.

Ismét ünnep van Jeruzsálemben, és ezt a tél tette emlékezetessé (Jn 10,22-30). Tél volt, és ez nem sűrűn fordult elő. Valószínűleg a többség akkor látott először havat. Vagyis zord volt az időjárás, azonban ez nem befolyásolta az embereket, ott voltak a templomban. Tegyük hozzá, a fűtés nélküli templomban voltak. Nem tartotta őket vissza a rossz idő. Minket mennyi minden visszatart, de pont mindig az istentisztelettől. A születésnapi bulit megtartjuk rossz idő esetén is. Vállaljuk érte a hideget, a sarat, az elázást is. Ugyanígy különféle sport-, politikai, kulturális esemény kedvéért mennyien áznak, fáznak. Ha abban az időben istentiszteletre hívnák őket, ott volna a kifogás, jaj, ne, hideg van, esik, fázunk. Mindent megtartunk, mindenhová elmegyünk, csak épp az igei alkalomról maradunk el, mindig találunk kifogást.

Jézus is ott van a templomban, és tanítja az embereket. Mindig igyekezzünk oda, ahol Ő van. Gyűljünk köré, és engedjük, hogy tanítson minket. A zsidók szeretnék eldönteni, hogy Jézus-e a Krisztus. Úgy érzik, az Úr bizonytalanságban tartja őket. Mindig más, most Jézus a hibás, azért, mert nem látnak és nem hallanak. Mennyi nagyszerű, számunkra lehetetlen dolgot cselekedett már, és nem látják, hogy aki ezt végbevitte, nem lehet más, csak a Krisztus. Látjuk-e az Úr munkáit az életünkben? Felismerjük-e általuk Jézust? Mennyi nagyszerű kijelentést mondott, de nem gerjedt a szívük, mert mindig valami mást vártak. Engedjük, hogy az Úr szava eljusson a szívünkig. Hív az élő vízhez, ha szomjazunk, és várja, hogy menjünk Hozzá.

Többször kijelentette magát. Hányszor mondta emberek előtt: Én vagyok, és akkor haragra gerjedtek. Az volt a bajuk, hogy egyenlővé tette magát Istennel. Nem hisznek, az a probléma. Nem Jézussal, hanem velünk van a baj. Nem fogadjuk hittel, amit mond.

Az a kérdés, juha vagyok-e már? Mert aki az Övé, nyájába tartozik, az ismeri a Pásztor hangját. Nemcsak ismerik, hanem hallgatnak Rá, és követik Őt. Jézus ismeri az Övéit, és ez jó. Tudja, ki vagyok, ismeri szükségleteimet, és mindig friss legelőre és forrásvízre vezet. Az én dolgom hallgatni Rá, és követni. Ő örök életet ad, azoknak, akik hisznek Benne. Aki az Ő kezébe teszi az életét, biztonságban van, az egyetlen biztonságos hely Jézus keze. Olyan, mint a pásztoré, aki megkereste bárányát, kezébe vette, és a bárány tudta, hogy onnan már a farkas sem ragadhatja el. Jézus nélkül veszélyben forog az életünk, Jézus kezében jó helyen van. Onnan a gonosz nem tud elragadni. Jézus keze erős kéz. Benne vagyok-e már? Ha ebben a kézben vagyok, sem betegség, sem halál nem választ el Isten kegyelmétől.

 JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.