Te mit mondasz?

A

 sorsvetést mint problémamegoldó eszközt mutatja be Salamon (Péld 18,17-24). Azonban mielőtt a sorsra, a szerencsére alapoznánk, tisztázni kell, hogy ez nem szerencsejáték volt. Az Ószövetségben nehezen eldönthető dolgokban használták, ez azt jelentette, hogy a paphoz fordultak, aki két kő, az Úrím és Tummím segítségével hozta meg a döntést. Tulajdonképpen teljesen az Úrra bízták magukat és a szóban forgó problémát. A sorsvetés által azt kérték, hogy Isten mutassa meg az Ő akaratát, és amit mond, azt mindkét fél alázattal elfogadja. 

Az Újszövetségben csak egyszer látjuk ezt a gyakorlatot, az első keresztyének már az Úr szavára figyeltek. Bármilyen kérdésük volt, az Úr elé vitték, és figyeltek az igére. Az igehirdetések és a személyes bibliaolvasás során ismerték meg Isten aktuális üzenetét. Minket is igéje által tanácsol az Úr. Nem kell egyéb helyeken kutakodnunk, csak figyelni felfelé. Aki rendszeresen olvassa az igét, és tart csendességet, az előtt az ige feltárul, az felismeri Isten szavát. Tehát nem úgy keressük Isten akaratát, hogy találomra felütjük a Bibliát, majd rámutatunk egy igére. Nem, hanem folyamatos olvasás és az összefüggések keresése által. Vizsgáljuk meg, miről szól az adott szakasz, majd tegyük az egész Szentírás összefüggésébe, mert Isten nem mond ellent önmagának. Amire a teljes írásban nemet mond, azt nekünk személyesen sem fogja megváltoztatni. Tehát ha úgy látjuk, egy ige biztat egy cselekvés megtételére, azt üzeni, eredj el, tedd meg bátran, én veled vagyok, akkor addig ne cselekedjünk, amíg meg nem nézzük, mit is mond arról a témáról a teljes Írás. Ha épp házassági problémáink vannak, akkor ne igyekezzünk válni, hiába olvastuk az előbbi bátorítást, amíg meg nem nézzük, mit mond az Úr a házasságról, a válásról. De minden élethelyzetben így keressük az Úr akaratát. Ha az élet kérdéseiről, a politikához való viszonyról, az utolsó időkről legyen is szó, ne egy ige alapján döntsünk, hanem mindig engedjünk a Lélek vezetésének.

Aki jó feleséget talál, írja az író. A jó feleség vagy házastárs azt jelzi, hogy olyan ember, aki szereti az Urat. Olyan társra van szüksége Isten gyermekének, aki maga is Krisztus követője, akivel együtt járhatnak a keskeny úton. Lényeges, hogy a társ is szeresse az Urat, figyeljen az igére, és rendelje alá magát Neki minden kérdésben. A találás azt jelenti, nem én keresek mindenfelé, ott is, ahol tanítványt nem is lehet, hanem kérem az Úrtól a hozzám illő társat, és figyelem a vezetését. Isten megmutatja azt, akit nekem szán. Örömteli együtt követni Jézust. Jó Vele járni, figyelni szavára.

Jól kezdődött az új élet a vakon született számára (Jn 9,35-41). Azonnal hontalanná vált. Elveszítette szüleit és mindent, ami addig védelmet jelentett számára. És ő ennek ellenére vállalja gyógyítóját. Nem tagadja meg. Nem mondja, ez azért sok, hanem továbbra is bizonyságot tesz Róla. Emberileg nézve sokat vesztett, de ő másképp látta, nagy kincset talált Jézusban, Isten kegyelmét és az örök életet. Ez mindennél többet ér. Mondhatnánk: Jézus mindent megér!

Így gondolom én is? Neked is ez a véleményed? Persze, a fotelben, a jó meleg szobában ülve bizonyára. De ha a Jézus melletti döntés veszteséggel is jár, akkor is jó döntésnek tartjuk és vállaljuk Őt? Annyira jó olvasni, hogy az Úr figyeli ennek az embernek az életét. Számon tartja, és amikor meghallja, mi történt vele, megkeresi. Így tartja ma is számon az Úr az Övéit. Ezért nem kell félnünk, az Úr átsegít a nehéz pillanatokon. Mi pedig már tudjuk, hogy Ő is vállat minket, nem menekült, amikor elfogására mentek, nem kerülte el a keresztet, hanem odaadta az életét értünk.

Van egy kérdése: Hiszel te az Emberfiában? Azért hangzik el ez a kérdés, mert tudja, hogy még nem ismeri őt ez az ember, és tovább akarja segíteni őt. Tulajdonképpen bemutatkozik neki. Azt akarja, hogy ne csupán egy jó embert, egy tanítót, csodatevő prófétát lásson Benne, hanem jusson el oda, hogy Aki meggyógyította, Az a Messiás. Nem elég az élmény, a csoda, szükséges Jézus megismerése. Tudnom kell, hogy Ő a Megváltó. A csoda, az élmény is ezt a felismerést segíti elő. Nem önmagukért vannak a csodák, hanem céljuk odavezetni Jézushoz, és hitre juttatni. Azért történnek életünkben Isten munkái, hogy általuk megismerjük a kegyelmet, meglássuk, mit tett értünk az Úr.

Az ember megkérdezte: ki az, Uram, hogy higgyek benne. Nem vágja rá azonnal, hogy hisz, megvárja, amíg Jézus elmondja, hogy Ő az. Látod Őt, igen, ott áll előtte. Jézus az ige által itt áll előttünk, nincs messze egyikőnktől sem. Ő az, aki veled beszél. Erre mi más lehet a válasz, mint hiszek, Uram? Mert aki megtapasztalja Jézus hatalmát az életében, és hallja az Ő szavát, mit mondhat? Hiszek, Uram. A meggyógyult, a megszabadult életnél nem kell másabb bizonyíték. Aki képes volt látást adni neki, az nem lehet más, mint az Emberfia, mint a Krisztus. Az a Jézus, aki megszabadított szenvedélyeimből, amikből senki nem tudott kigyógyítani, nem lehet más, mint Isten. Ezért én is leborulok Előtte, és imádom Őt. Eljutottam-e már ide, Jézus az én személyes megváltóm, Aki életét adta értem a kereszten, Aki által bűnbocsánatot nyertem? Az ember így szólt: Hiszek, Uram. Te mit mondasz?

Hatalmas kijelentést tesz Jézus: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak. , és akik látnak, vakká legyenek. Azt üzeni az Úr, hogy aki magabiztos, és úgy gondolja, hogy jól lát, rendben van az élete, nincs szüksége Jézusra, az vak, pont ez a döntése mutatja, hogy vak. Lelki vak. Aki pedig a társadalom ítélete szerint vak, sérült, bűnös ember, és ezzel ő maga is tisztában van, az lát, az jól lát. Igen, aki felismeri kegyelemre szoruló bűnös állapotát, az jól lát. És aki látja a bűneit, az meg fogja látni a Megváltót, a segítséget is.

JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT

1.  

Jézus engem megtalált,

Mindörökre hűn szeret,

Tenni szent akaratát

Lelke megtanít s vezet.

Ó, mily boldog lettem így,

Béke tölt el hű szívén,

Mindörökre szól e frigy:

Én Övé és Ő enyém.

2.  

Amióta ezt tudom,

Fényesebb a napsugár,

Zöldellő faágakon

Szebben zeng a kismadár.

Fű, virág mind úgy ragyog,

Minden szebb a föld színén,

És én oly boldog vagyok,

Én Övé és Ő enyém.

3.  

Mitől egykor féltem én,

Mint a köd tűnt mindaz el,

Nyugszom Jézus kebelén,

Védő karja átölel.

Eltűnt gond és félelem,

Sok teher vált semmivé,

Jézusom jár most velem,

Ő enyém és én Övé.

4.  

Mindörökre Ő enyém,

Én Övé örökre már,

Mennyi áldás, szent remény,

Mit az Úr előmbe tár!

Múlna el bár föld s az ég,

Válna éjre bár a fény,

Akkor is megállna még:

Én Övé és Ő enyém!

Isten áldásával.