Jöjj Jézushoz, és igyál!

A

z élet dolgaival találjuk magunkat szemben mai igénkben is, úgy, mint mindig (Péld 13,1-14). Hiszen a Biblia az élet könyve, amit azt jelenti, hogy az élet valóságáról szól, arról, amit nap mint nap tapasztalunk. Az Ige megmutatja, milyen is az ember, mi telik tőle, és mit várhatunk tőle. De úgy is élet könyve, hogy elmondja, hogyan juthatunk el az igazi, a nagybetűs Életre. Jézus Krisztussal kapjuk meg kegyelemből.

Tehát azt látjuk, hogy van, akivel nem lehet beszélni, aki nem hallgat senkire, sem emberre, sem Istenre. Ő mindent tud, sőt, mindenkinél mindent jobban tud. Úgy, ahogy a tékozló fiú életében is látjuk. A legjobb helyen volt, az atya házában, de neki ez nem felelt meg, ő jobban tudta, mint az atya, mi a jó neki. Roboám sem fogadta el apja tanácsadóinak a véleményét, inkább a fiatalokra hallgatott, mert ők jobban értik a dolgukat. És ennek mindkét esetben meglett a következménye. Úgy mondja, a csúfolódó semmi dorgálásnak nem ad helyet. Semmit nem fogad el abból, amit mondanak neki. Bizonyára a tékozló fiúnak is elmondták, mi várhat rá, ha elmegy otthonról, de semmi nem hatott rá. Azonban eljött az idő, amikor rádöbbent, keserves áron, hogy az apja tanácsai voltak a jók. Mert a világ előbb ad, aztán elvesz. Isten pedig helyreállít, és jobbat ad a végén, mint amit a világ valaha is adhat, vagy amit mi megszerezhetünk.

Isten gyermeke más úton jár, komolyan veszi Isten szavát, az intést is elfogadja, mert tudja, hogy az Úr jót akar. Az intés hasonlít a korláthoz, amely nemcsak akadályoz, hanem védelmet is is nyújt. Isten intése megoltalmaz olyan rossz dologtól, amit én még nem látok annak. A bölcs hívő komolyan veszi Istennek ezt az intését. A hamis dolgot gyűlöli, és ez nemcsak a beszédre vonatkozik, hanem az élet minden területére. Nem igazodik a világhoz, bármennyire mondják is, nyugodtan megteheted, az nem bűn, meg más is így csinálja. Azonban Isten gyermeke számára soha nem az a mérce, hogyan csinálja a másik, hanem ez: Mit tenne Jézus? Jézus hogyan csinálja? Ha ezeket a kérdéseket feltesszük, és az igében keressük rá a választ, jó úton fogunk járni.

Voltak, akik hittek Jézusban a Vele való találkozás és beszédének meghallgatása után (Jn 7,31-39). Rádöbbentek arra, hogy Jézust nem lehet felülmúlni. Még nem merik kimondani, hogy Jézus a Krisztus, de már elindultak e hitvallás felé. Mert a lényeg ez: hiszem-e, hogy Ő a Krisztus, Ő az Istentől küldött Megváltó? De én hiszem-e? Meg merem-e vallani Őt, mint Uramat? Világunkban az az igazi bizonyságtétel, amely arról vall, hogy Jézus az életének az Ura. Tehát nem mint vallási vezetőben hiszek, hanem mint életem Urában. És ezt a hitet az engedelmességem támasztja alá. Nem mindenkinek Ura Jézus, vagy legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében. Mert amikor megvallom Őt Uramnak, azt is megvallom, hogy az Ő szolgája vagyok. Így azután állandóan figyelek Rá, készenlétben állok, hogy amikor parancsot ad, kész legyek annak megcselekvésére.

A vezetők el akarják fogni Jézust; még hogy eljött a Krisztus, az nekik sokba kerülne. Inkább el akarják Jézust távolítani. Nem akarják, hogy Úr legyen felettük. Mert Jézus elfogadása ezt jelenti, Ő az Úr, én szolgája vagyok. A farizeusok és a főpapok azonban nem akarnak ilyen cserét, jobb szeretnek ők uralkodni mások felett. Nem hajlandók leszállni a trónról. Ez a kérdés: hajlandó vagyok-e átengedni Jézusnak életem trónját?

Jézus jelenléte lehetőség, még egy kis ideig veletek vagyok, tehát ez a lehetőség lejár. És le is járt. Jézust megfeszítették, és feltámadása után hit által ismerhetjük meg. A mai időt kegyelmi korszaknak nevezzük, de egyszer ennek is a végére érünk. Bár felismernénk az idők jeleit, és megtérnénk az Úrhoz. Ahol megtérnek az emberek, ott jelentős életváltozás megy végbe. Nem elég egy felekezethez eljutni, oda betagozódni, a feltámadott Úr kegyelmét kell megtapasztalnunk.

Annyira megrendítő, amikor Jézus feláll és hangosan kiállt: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék. Az Úr Jézus látja, mennyire nem változott meg az életük a kultusztól. Ugyanazok maradtak, mint akik előtte voltak. Üres szívvel jöttek, és ez a szomjúság megmaradt. Mert a vallásosság nem oltja a lelki szomjúságot.

Az Úr látja, hogy szomjas a szívünk, ezért hív magához. Aki szomjazik - nekem is őszintén be kell vallani: üres az életem, szomjas vagyok, hiába próbálkozok, semmi nem elégít meg. Ha eddig eljutok, innen egy lépés: halld meg az Úr hívását, és menj Hozzá. Csak menni kell az életet jelentő forráshoz. Nincs más forrás Rajta kívül. Ha odamentem, Ő ingyen kínálja a vizet, nekem csak inni kell. Ilyen egyszerű, csak meríteni és inni kell. Az élő vízben Jézus Önmagát kínálja. Mintegy rámutat: ha Ő nincs jelen az életünkben, szomjasak maradunk. Azért maradt szomjas az élete az embereknek, mert ugyan elmentek a templomba, de Jézus nélkül mentek vissza az életbe. Ha Jézus nélkül megyünk el az istentiszteletről, minden marad változatlan, sőt, még inkább rosszabbá válik az életünk. Ma még lehet jönni, még hívogat az Úr, még kínálja az élet vizét ingyen.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.