Sokan hittek Benne

J

ó dolog, hogy vannak, akik bölcsességre tanítják az embereket, azonban az is lényeges, hogy ezt komolyan vegyük (Péld 22,17-29). A bölcs szavakra oda is kell figyelni. Az alázatos ember válik készségessé erre, mert ő meglátja a maga korlátait, és elfogadja a tanítást. Az tanul szívesen, aki meglátja, mennyire keveset tud, aki előtt világos, hogy ő abban a dologban még tapasztalatlan. Nem szégyen tapasztaltabbtól tanulni.

Az egyik legfontosabb tananyag, megtanulni az Úrban bízni. Mivel Salamon ezt erősen hallgatója szívére helyezi, kitűnik, hogy nem volt ez magától értetődő akkor sem, és ma sem az. Az ember inkább magában bízik, nem akarja magát teljesen az Úr kezére engedni. Megkísérti a szívünket: ismerjük mi az életet, nincs szükségünk Isten vezetésére; ha valamiben segítségre szorulunk, van otthonról hozott örökségünk, és ha az sem segít, megkérdezzük kortársainkat.

A szentíró azonban rámutat: a legfontosabb az Úrban való bizalom. Ezt kell megtanulni. Mert, bizony, az emberi tanács nem mindig jó. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben, hiszen ők először a saját érdekeiket tartják szem előtt. Isten azonban azt nézi, ami nekünk jó. Az Úr Jézus sem magának kedvezett, hanem állandóan tanítványaira és a körülötte lévőkre figyelt. A tanítványokat engedte elmenekülni elfogatásakor is, Ő pedig bátran előlépett, én vagyok, akit kerestek, ezeket engedjétek elmenni. Másokat mindig ment az Úr, még az ellenségei is felfigyeltek erre a mentalitására. Másokat megmentett, mentse meg magát is, szálljon le a keresztről. De Ő nem szállt le, pont azért, mert mások megmentését, a mi üdvösségünket tartotta szem előtt.

Eszembe jut valaki, aki egyszer igéslapon ezt az igét kapta meg, szíven találta, és rádöbbent: azért romlott el az élete, mert nem figyelt az Úrra. Átélte, Isten most pont neki mondja, pont őt akarja megtanítani a Benne való bizalomra, a ráhagyatkozásra. Halljuk meg, amint az ige mondja: neked tanítom, neked mondom, bizony, neked. Igen, a Bibliát mindig így kell olvasni, az Úr szól, és nekem mondja, nekem, nem másnak. De valóban így olvasom, hallgatom? És amit mond, ezért komolyan veszem, megfogadom és cselekszem?

Aki ügyesen dolgozik - tehát a kitartó, szorgalmas, ügyes munka jár előrelépéssel. Ezt türelmesen kell kivárni. Az ügyesen, szorgalmasan, kitartással végzett munkát előbb-utóbb értékelik.

Az előző szakaszban olvastuk, hogy Lázár Jézus szavára kijött a sírból (Jn 11,45-57). Négy nap után elhagyta a halál helyét, és életre jött. Négy nap után lehetetlennek tartották, hogy megmozdulhat, és mégis mozdult, engedett az élet szavának. Mennyi ideje vagy mozdulatlan? Mióta susogja a gonosz: nincs esélyed, már nem lehet ezen változtatni? Mindig beteg, ágyban fekvő maradsz. Már nem élhetsz orvosság nélkül. Meghallottad-e mindezek fölött Jézus szavát? Eljutott-e a kiáltás hozzád: Jöjj ki? Ami pedig a lényeg: megmozdultál-e? Engedted-e, hogy Jézus ereje kihozzon halálos ágyadból?  Eltelt egy nap, kijöttél, vagy még mindig ott vagy, ahol eddig voltál? Mozdulj, Jézus szava által. Hidd, neked mondja, téged hív: Jöjj ki!

Sokan hittek Benne, olvassuk, te azok közé tartozol-e már, akik hisznek Benne? Te is sok mindent láttál már Jézus tetteiből, meggyőztek-e már ezek arról, hogy Ő a Szabadító, és életed minden gondjára a Megoldás? Hány bizonyságtételt hallottunk már, amikor elmondta valaki, hogyan szabadította meg az Úr Jézus hosszú szenvedélybetegségből, a bűn szorításából. Mennyi helyreállított élettel hozott össze az élet, és hitre jutottam általuk? Felismertem, hogy mindezeket a változásokat Jézus vitte végbe? Mert igazi életfordulat mindig Őáltala megy végbe. Ezeket azért hallottam, hogy meghozzam a döntést: Jézus valóban Isten Fia, és én Őt akarom szolgálni. Sőt, Jézus az életem Ura, akinek szolgálattal tartozom. 

Az Úr tette, hatalma eljut a nagytanácshoz is, látják, hogy sok jelet tesz, tehát világos előttük, hogy olyan tetteket hajt végre, amire ember képtelen, és ezek jelzik, kicsoda Ő. Mégsem hisznek Benne, nem mennek Hozzá, mert rosszul ismerik. Még mindig a maguk elképzeléséhez ragaszkodnak. Úgy gondolják, politikai Messiás lesz. És ők meg akarják menteni a népet és az országot. Micsoda balgaság, azt képzelik, ők mentik meg, és nem látják, hogy Jézus a Megmentő. És nem az a lényeg, hogy marad-e a földrajzi ország, és megszabadul-e Rómától, vagy sem, hanem az, hogy az emberek megszabadulnak-e bűneiktől. Mert ha bűnös szívvel élnek tovább, minden marad a régiben. Új életre van szükségünk, és ezt az Úr Jézus adja meg.

Mennyi jelet tett az Úr, mégsem ismerik fel, hogy Ő nem akar harcolni Rómával, így nem is kerül veszélybe az ország, ha Rá hallgatnak. De vajon mi értjük-e Jézust, az Ő szándékait? Mintha mi is magunk akarnánk megmenteni magunkat, mintha mi is úgy gondolnánk, mi mentjük meg népünket. Bármit lehet tenni, de ha népünk tagjai nem jutnak Jézusban élő hitre, nem tapasztalják meg bűneik bocsánatát, elvesznek. Nem segíthet egyetlen kormány, sem semmilyen egyházi hatalom, mert mindenkinek személyes megtérésre van szüksége. A kereszten elvégzett áldozat nélkül nincs kegyelem.

A főpap jövendölése magában foglalja a lényeget, de nem értette jól. Elmondja, hogy Jézusnak meg kell halnia, de nem politikai okokból. Ő Isten Bárányaként adja értünk életét, magára veszi Önként a mi bűneinket. Halála által ment meg, de nem Izráel népét menti meg Rómától, hanem mindazokat a kárhozattól, akik hisznek Benne. Jézus nélkül nincs kegyelem. Igen, Neki oda kell adnia életét a kereszten, és ezt meg is tette, tudván, hogy nincs más megoldás. Azonban a főpap nem így értette, hanem úgy látta, hogy meg kell Jézust ölni, nincs Rá szükség. Úgy értelmezte, ha Jézust nem ölik meg, veszélybe sodorja az országot. Azonban az ország pont így került bajba, és azért pusztult el, mert a Megváltót elutasította. Jézus a halálával ment meg, de akik megölték, akik elutasítják, felelősek érte. Én hiszek-e Benne, élő hittel?

Hozzád jövünk, Uram

1. Hozzád jövünk, Uram, ó segíts,

Ne szóljon Igéd hiába! :/:

A szívünk oly sötét, ó segíts,

Élessze Igéd világa.

Áldd meg, ó Uram, ez énekünk,

Legyen jobban Tiéd életünk,

Ne szóljon Igéd hiába,

Ne szóljon Igéd hiába!

2. A fülünk Igédre nem figyel,

Lábunkkal járunk a sárba'. :/:

Vágyaink szakítnak Tőled el,

Nem fénylik mécsünk világa.

Ó Uram, templomod hadd legyen,

A szívünk megszentelt hely legyen!

Ne szóljon Igéd hiába!

Ne szóljon Igéd hiába!

3. Ajkunkon hazugság bélyege,

Megrontott életünk átka. :/:

Hogy állunk elődbe így, Uram,

Naponként Téged imádva?!

Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk!

Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!

Ne szóljon Igéd hiába!

Ne szóljon Igéd hiába!

4. A szívünk összetört, ó Uram,

Itt állunk Előtted gyászba'. :/:

A mélyből hozd ki az életünk,

Ne szóljon Igéd hiába!

Áldd meg Igédet, hogy érthessük,

Dicsőségedre, hogy élhessünk.

Ne szóljon Igéd hiába!

Ne szóljon Igéd hiába!

Isten áldásával.