A
|
bölcs fiú örömet szerez apjának (Péld 10,1-32).
Mivel a hívő ember Isten gyermeke, gondoljuk végig, örömet szerzünk-e mennyei
Atyánknak. Mondhatnánk úgy is, hogy minden pillanatunknak arra kell irányulnia, hogy Atyánknak örömet szerezzünk. Mikor örül az Úr? Ha hallgatunk szavára,
megfogadjuk és megcselekedjük, amit mond. Isten nem az üres istentiszteletnek
örül, hanem annak a szívbéli készségnek, amely engedelmeskedni kíván Neki. Ez
az engedelmesség az ige meghallását követi. Hallom, amit mond az Úr, és
megcselekszem azt a mindennapokban.
Vagyis az életem minden kérdésében keresem Isten válaszát, és amikor
megkapom, arra építek.
Most az anyagiakhoz való hozzáállásról beszél, és ez fontos, mert ma
nagyon meghatározza életünket. Még a hívők, az egyház is a pénz sodrásában él.
Szinte mindent az anyagiak határoznak meg. Az ige szívünkre helyezi, hogy ne a pénz, a gyarapodás legyen a középpontban. Végezzük munkánkat szorgalmasan, de ne a
gazdagodásért. Isten gondoskodik övéiről, de aki az anyagi gyarapodást teszi első
helyre, könnyen mohóvá válik, vagyis oda jut, hogy semmi sem elég. Ez általában
kiüresedéssel jár. Anyagilag egyre több mindenre teszünk szert, de megromlik az
Úrral való kapcsolat. Úgy járunk, mint a
laodiceai gyülekezet, amely azt mondta, meggazdagodtam, nincs szükségem
semmire, és közben szegény volt, mégpedig lelkileg. Az igazi gazdagság az Úr Jézusban való hit, a
Vele való élő kapcsolat.
Isten országában is megvan az aratás ideje, és ezt ugyanúgy meg kell
látni, mint a gabonaéréskor. Az egyház
feladata, hogy nekifeszüljön a munkának, végezze az aratást. De mi az aratás? Kemény munka, az kenyér
alapjának a betakarítása. A kenyér életet jelent. Azért van jelen az egyház a világban, hogy
betakarítsa a lelkeket az életre, az Isten országába. Mert ott kapunk igazi
életet. Meglátjuk-e az aratásra érett
tájat? Megteszünk-e mindent, hogy megismerje környezetünk Isten kegyelmét? Mert
nem a szórakoztatás a feladatunk, nem arra kell törekedni, hogy az emberek azt
kapják meg alkalmainkon, mint amit a világban is kapnak. Jézus az élet forrása,
Vele juthatunk üdvösségre, Nélküle elveszünk. Az aratás a lelkek örök életre
mentése.
Isten az élet ösvényén vezeti azt, aki hallgat az igére, aki komolyan
veszi azt. Az Úr szava nélkül nem találjuk meg az életre vezető ösvényt. Miért?
Mert szoros kapu a bejárat, és keskeny maga az Út. Nem járnak rajta tömegek, nem
is népszerű. A világ nagy zaja, csillogása elrejti előlünk ezt az utat, de az
ige feltárja. Sátán megtéveszt, mert tudja, hogy mi mindig másokat figyelünk, a
többséghez igazodunk, és úgy gondoljuk, amivel sokan egyetértenek, az jó.
Amelyik úton sokan járnak, az csakis az életre vezet. A Szentírás leleplezi
sátán csalását, az út keskeny, nehezen járható, kevés ember halad rajta, és a
kapu is szoros. Vagyis nem fér át rajta minden. Csak én férek át, de a régi, bűnös természetem, saját vágyaim, akaratom,
az nem. Ennek az útnak a kereszt a bejárata, és Isten országába csak ezen keresztül
juthatunk be. Nem lehet helyettesíteni a megtérést jó hangulattal, emberi
programokkal, szokásokkal.
Urunk arról beszél, hogy senki nem mehet Hozzá, ha nem vonzza az Atya (Jn
6,41-59). De vonz-e még minket az Atya? Vonz-e még az igehirdetés, a
bizonyságtétel, Jézus személye? Mi vonz
minket? Bizony, gyakran különféle programok, zenés betétek, koncertek, de nem
maga Jézus. Pedig Ő az élet! Vonz-e még
a Biblia, érzem-e, hogy kézbe kell vennem, mert benne táplálékra lelek? Olyan jó, amikor vágyunk az Úrral lenni,
amikor az okoz lelki feszültséget, ha kimarad a csendesség, elmarad az
istentisztelet.
Isten Jézust adta élő kenyérként. Rámutat arra, hogy ne valami újféle mannára
várjanak, mert az nem segít. Aki mannát evett, az annak ellenére meghalt. A
manna, a különféle csodák nem segítenek. Életünk igazi megoldása Jézus. Aki
Benne hisz és Őt befogadja, annak örök élete van.
Jézus az élet kenyere, Ő táplál az üdvösségre, más nem segít rajtunk.
Igen, Jézust nem lehet semmivel pótolni, ha mégis megtesszük, akkor kenyér
helyett követ adunk. Vizsgáljuk meg
magunkat, alkalmainkat, amikor jelen van sok ember, mit adunk? Az élet
kenyerét, Jézust kínáljuk? Mert amikor
programokat kínálunk és szórakoztatunk, nem kenyeret adunk.
A kenyér jó, szeretjük, nem unjuk meg. Az élet kenyerét pedig olyan hamar
félretesszük. Pedig az igét is úgy kellene fogyasztani, mint a kenyeret.
Rendszeresen, szeletről szeletre. Mégis azt látjuk, hogy a legkevesebb az ige; Jézusról, az Ő munkájáról is alig esik szó. Nem beszélünk arról, amit elvégzett
az életünkben.
Ma ismét kínálja Isten Jézusban az életet, ragadjuk meg, táplálkozzunk
Vele. Olvassuk az igét, figyeljünk Urunkra, és engedjük, hogy vezessen
bennünket. Jó olvasni Jánost, mert több olyan alkalmat leír, amikor egy egész
napot eltöltenek az emberek Jézussal. Nem unják meg, isszák a szavait, pedig
nem is mindig értik. Jézus sem von be
semmit az emberek figyelmének a megtartása érdekében. Nem lép fel az
apostolokból alakult férfikórus, nincs semmi, csak Jézus, csak az ige. Itt minden az Atyáról szól, Őt dicsőíti. Szóljon a mi életünk is egyedül Róla.
Aki az élet kenyerét fogyasztja, élni fog örökké. Jézus áldozata örök életet szerzett a Benne
hívők számára.
AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED
1.
Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,
Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.
Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,
Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.
2.
Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.
Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.
A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,
Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.
3.
De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,
Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.
Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,
S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.
4.
Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,
Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.
Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,
Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése