I
|
tt van Isten
köztünk, szoktuk énekelni, és Salamon is erről tesz bizonyságot (Péld 16,1-15).
Itt van Isten, szinte mindegyik versben az Úrra mutat. Mi éljük életünket, végezzük dolgunkat,
szőjük terveinket, de ne feledjük, hogy Isten jelen van. Ezért mindezt az Ő
színe előtt vigyük végbe. Ha nem
figyelünk felfelé, mindent jónak és helyesnek gondolunk. És ez a tendencia
látszik is ma. Szinte mindent jónak titulálnak, azonban az Úr nem a látszat
alapján ítél, hanem az indíték alapján. Mindig az indíték a lényeg, miért akarom megtenni? Isten dicsősége, a
másik ember java serkent, vagy csak öncél motivál? Amit mi helyesnek tartunk, azt is vigyük az Úr elé. Vizsgáltassuk meg Vele, mert olyan könnyen becsap
minket a szívünk. Olyan könnyen megtévedünk. Még sok esetben az igét is saját
igazunk alátámasztására használjuk fel. Azonban az Úr akaratának őszinte keresése
megoltalmaz attól, hogy az igébe saját vágyunkat lássuk bele.
Salamon tanácsa: bízd az Úrra dolgaidat, és ezt a tanácsot az Újszövetség
is javasolja. Minden dolgunkat,
terhünket bízzunk Rá. Az a legjobb, ha hagyjuk, hogy az Úr intézze ügyeinket.
Mert Őelőtte a bezárt ajtók is kinyílnak, amit pedig Ő bezár, azt úgy sem
nyithatja ki senki, hasztalan erőlködés. Pál apostol életében látjuk ezt szépen
megnyilvánulni. Hiába akart Kis-Ázsia felé haladni az evangéliummal, egyre
zárultak az ajtók, mert az Úr azt akarta, hogy Európába menjen. És egy idő után
Pál is meglátta, hogy arra nyílik az ajtó, és belépett rajta. Ha rábízom a
dolgaimat Istenre, akkor engedjem, hogy vezessen, és amit világossá tesz számomra, aszerint cselekedjem.
Az Úr mindent rendeltetésének megfelelően készített, és az úgy is
működik. Az embernek is megvan a
rendeltetése, de bizony, nem mindig aszerint bánunk önmagunkkal. Isten nem szenvedélyekre teremtett, mégis kiszolgáltatjuk
magunkat nekik. Nem is bűnre, hanem arra, hogy Vele kapcsolatban éljünk, az Ő
Lényét sugározzuk a világba. Ha nem a rendeltetésnek megfelelően élünk, az
veszélybe sodorja az életet. Ha a bárány
nem marad meg a pásztor nyomában, eltéved. De az evangélium jó híre, hogy utánamegy, és megkeresi az elveszettet is. Ő
nem mond le rólunk. Évezredek óta jön utánunk, és keres; bár hagynánk magunkat
megtalálni. De mindig akad ügyeletes bálvány, ami elvisz minket más irányba.
Azonban még tart a kegyelmi idő, még vissza lehet fordulni, haza lehet menni.
Induljunk, amíg tart a ma.
Kemény beszédet mond az Úr hallgatóinak: nincs helye az én igémnek
bennetek (Jn 8,37-47). De vajon van-e bennünk helye az Ő szavának? Miből állapította meg ezt az Úr? Abból, hogy
meg akarják Őt ölni. Isten a tízparancsolatban határozottan lefekteti: ne ölj!
Tiltja az ölést, ennek ellenére Őt meg akarják ölni. Pedig semmi halálos
ítéletre méltót nem találtak Benne. Mindez azt jelzi, hogy nincs helye bennük az
igének. Ha nem tartom meg, amit Isten
mond, nincs az igének helye bennem. Az életvezetésem bizonyítja, mennyire fontos
nekem Isten szava.
Nézzünk Jézusra, azt látjuk, hogy Ő valóban azt teszi, amit Istennél, az
Ő Atyjánál látott. Nem magát
valósítja meg a földön, hanem az Isten
országában látottakat éli elénk. Bemutatja, hogyan is kellene élnünk. És az a megdöbbentő, hogy ez a
tiszta és jó élet nem kell. Az Istentől való igazságot hirdeti, de ezt nem
akarják hallani. Meg akarják Őt ölni. Balga gondolat, azt képzelik, hogy az
igazságot el lehet hallgattatni. Nem, mert feltámadt és itt van. Igéje és az
egyház által ma is jelen van. Isten
gyermekei Isten igazságát képviselik a világban. Szükség is van erre, mert
a gonosz is tevékenykedik, hazugságaival
megtéveszti az embert.
Nagyon lényeges az Úr önkijelentése: Istentől indultam el. Ő Tőle jött,
az Atya küldte a világba, hogy bizonyságot tegyen Istenről, az Ő világáról, az
odavezető útról, a kegyelemről. Mivel Jézus Istentől jött, hiteles, amit mond.
Ezért az Ő szavára figyeljünk mindig. Jézus élete, kereszthalála mutatja, hogy egyedül Ő akar jót nekünk. Nem téveszt meg, nem vezet félre, hanem
mutatja az utat az életre.
Leleplezi a sátánt előttünk, ismeri az ő szándékait. A sátán
embergyilkos! Ez a valódi lénye, és ez a szándéka. És amíg az ember nem tér
meg, ez a szándék hálózza be őt. Belelépett sátán csapdájába az ember, amikor elhitte, hogy olyan lesz,
mint az Isten, de ez nem lehetséges, azonban ezáltal sátán eszközévé vált. És így minden gonosz kitelik tőle. Csak az
újjászületés segít rajtunk, amikor az Úrtól új, élő, Neki engedelmeskedő szívet
kapunk.
Sátán hazugság atyja. Becsap, el akarja hitetni, hogy Jézus nélkül is
megváltozhatunk. Elég a tudás, a műveltség, a kultúra, és az ember jobbá válik.
De nem ezt látjuk, egyre pusztítóbbá válik az ember, olyan lehetőségei vannak,
hogy milliókat meg tud ölni néhány pillanat alatt. Nem Isten akarja
elpusztítani az embert, hanem a sátán, mert embergyilkos volt kezdettől fogva.
Vagyis ez volt kezdettől a célja, elpusztítani azt az embert, akit Isten saját
képére teremtett. Ma is ez a célja, nem
adta fel. De azt is látnunk kell, hogy gonosz tervét szépen csomagolja és adagolja,
mindent jónak láttat, de az ige leleplezi Őt. Ezért mindig mélyedjünk el az Úr
igéjében. De Isten sem mondott le rólunk, meg akar menteni, ki akar szabadítani
sátán karmaiból, ezért küldte el az Úr Jézust.
Hallgassunk Jézusra, mert az élete alátámasztja szavait. Ő soha nem tett
rosszat, nem törekedett az ember elpusztítására, hanem inkább mindent megtett,
hogy a tönkretett életű, a beteg, bűnös embert meggyógyítsa. Ő a saját életét adta oda a mi megmentésünkért.
Jézus nem elveszi az életet, hanem a sajátját teszi le a kereszten, hogy
megmentsen általa sokakat.
Áldásoddal megyünk
1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,
Néked énekelünk boldog éneket.
Refr.: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,
őrizd életünk minden nap!
Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,
őrizd életünk minden nap!
2. Minden nap dícsérünk Téged, jó Urunk!
Néked énekelünk vidáman, boldogan.
Refr.
3. Menjünk mindig feléd, tekintsünk reád,
Szentlelked erejét add nékünk tovább!
Refr.
4. Őrizz, hogy a kezünk, legyen tiszta kéz,
Szólj ránk, hogy a szívünk legyen mindig kész!
Refr.
5. Várunk, áldott Király, bizony, jöjj hamar,
Várunk, égi Király, bizony, jöjj hamar!
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése