Teljes tisztaság

 

A

 területek elfoglalása után megkezdődik a föld, az örökség birtokbavétele (Józs 16,1-10). Isten megígérte, hogy nekik adja a földet, ez az örökségük. És ők ragaszkodnak hozzá, és letelepednek rajta. Isten örökséget készít, nem enged el üres kézzel. A mi örökségünk Krisztus, és Általa az örök élet. Ragaszkodom hozzá? Mindennél fontosabb a számomra és igyekszem átvenni. Izráel fiai is ajándékba kapják az országot. Az üdvösség is ajándék. Krisztus fizette ki az árát. Csodálatos Urunk van, aki ajándékot osztogat az övéinek. Amit megígért azt meg is adja.

Megkapta már örökrészét Júda, és benne Káleb is, aki Józsué társa volt a föld kikémlelésében. Isten nem feledkezik meg hűséges gyermekeiről, tartja a szavát. Káleb lánya azonban nemcsak földet akar, hanem hozzá vízforrásokat is. Víz nélkül nincs élet. A víz Isten Lelkét is jelöli, és arra mutat rá, nem elég csak a vetésre alkalmas föld, az újjá lett szív, forrásra is szükség van. Forrás nélkül nem terem a föld. Isten Lelke nélkül nincs élet, nem működik a hitünk, és nem működik az egyház sem. Kérjünk vízforrásokat! Imádkozzunk a Szentlélekért! Ígéretünk is van, aki kér, annak ad az Atya Szentlelket. Kérjük kitartóan a vízforrásokat, mert Jézusban elérhető. Aki Hozzá megy, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.

József fiai is megkapták örökségüket. Nem József, hanem a fiai kaptak örökséget, így tulajdonképpen József dupla részt kapott. Ő volt az, aki Isten eszközeként szolgált a nép megmenekülése érdekében. Megjárt mélységeket, de ezekben is átélte, hogy az Úr vele volt. József számára minden élethelyzetben az volt a lényeg, hogy Isten vele van Isten megtapasztalása erősítette őt, a börtönben is, és mindenütt ahová került. Az Úr jelenléte által értette meg mindazt, amin keresztülment. Az Úrral való kapcsolat nélkül nem látunk tisztán, nem értjük meg, mi miért történt. De akivel ott van az Úr, az tudja, hogy Istennek terve van az életével, még a szenvedésekkel is. Isten nem hagyja magára az övéit.

A tizedik vers elmondja, volt olyan nép, amelyet nem űztek ki, ottmaradtak közöttük, és később problémát okoztak.  A ki nem űzött, át nem adott bűn, mindig problémát okoz. Megtéveszt a gonosz, azt suttogja, ne félj, ha ott maradtak is, de már csak szolgák. Azonban mindig eljön az idő, amikor ebből a helyzetből kilép a kánaáni nép, és leuralja őket. Másrészt, ha szolgák is, ők másképp élnek, más kultuszt gyakorolnak, és ezért mindig kísértést jelentenek. A gonoszt, a világot nem lehet megtűrni, még szolgaként se. Ha megtűrjük, életmódja mindig csábít és az Úrtól való elszakadás felé sodor. Ezért egész szívünket, lényünket engedjük át az Úrnak, adjuk Neki az uralmat életünk teljes területe felett. Ahol nem Krisztus az Úr, ott mindig veszély fenyeget.

János első levelét olvassuk immár, ez az írás szemtanútól maradt ránk (1Jn 1,1-10). János tanítvány volt, látta és hallotta az Urat. Saját életében tapasztalta meg mindazt, amiről bizonyságot tesz. Mit tapasztalt meg? Azt, hogy Jézus több mint ember, Ő maga az Ige, az Élet. Ez az Ige a világ kezdete előtt létezett, tehát Jézus nem akkor kezdte életét, amikor megszületett, Ő már létezett a világ teremtése előtt. Ez az örökkévaló Élet jelent meg a földön. Eljött és életté tett mindent. Minden általa lett. A ma embere számára nagy kérdés, hogyan és mikor jelent meg az élet a földön? Honnan jutott ide. János nem volt mai értelemben vett tudós, de ismerte magát az Életet. Találkozott Vele. Elmondja, hogy az Élet látható módon jelent meg, és ő látta Őt és hallotta. Találkozott az Élettel, befogadta a saját életébe, és követte Őt. Csak az ismeri meg az Urat, Aki találkozik Vele. Csak akkor értjük meg az életünket, ha Ő megjelenik számunkra. Hálásak lehetünk, hogy megjelent, eljött a mi világunkba, és így lehetséges az igazi életre eljutni.

Amit megtapasztalt, vagyis átélt János azt hirdeti. Ez fontos ma is. Azt hirdessük, amit magunk is átéltünk. Ha nincs személyes Istentapasztalat, kevésbé hiteles és erőteljes a bizonyságunk. Azt adjuk tovább, amit megtapasztaltunk, mondjuk el, amit az Úr cselekedett az életünkben, és amit megismertünk Belőle. János elmondja a csodát, közösségbe kerültek az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. A hit személyes és élő kapcsolat az Úrral. Elmondja azt is, hogy Jézus az Isten Fia. Ez őshitvallás, Jézus az Isten Fia, és ezzel megvallják, hogy Ő Istentől érkezett a világunkba. Azért jött, hogy helyreállítsa az Atyával való szeretetközösséget. A kereszt által von Isten közelébe.

Jánosnak olyan üzenete van, amit az Úr Jézustól hallott. Nem a maga véleményét adja tovább, nem próbál okoskodni, hanem egyszerűen tolmácsolja a rábízott üzenetet.  Isten világosság, ez a nagy üzenet, ami azt jelenti, hogy nem fér meg a közelében semmi, ami a sötétségből való.  Ez azt is jelenti, ha valóban közösségben vagyunk Vele, akkor nincs bennünk semmi, ami a sötétségből való. Vagyis, az életünk is világossággá válik. Keményen beszél az apostol, és ezzel szétzúzza hamis kegyességünket. Ha a sötétségben járunk annak dacára, hogy hívőnek mondjuk magunkat, akkor hazugok vagyunk. Mert a hitünket az életünk teszi hitelessé. Aki bűnben él, az nem tartozhat a világossághoz, abban nem lehet jelen Isten, mert Benne nincs semmi sötétség. Márpedig ez az üzenet komoly önvizsgálatra késztet. Vizsgáljuk meg a szívünket, az életünket, van-e benne valami a sötétség cselekedeteiből. Ha igen, akkor még megtisztulhatunk. Hogyan? Jézus vére által.

Aki közösségbe kerül Vele, az megtisztul, Jézus vére minden bűntől megtisztít. Nincs más szer a bűnre, csak a vér. És nemcsak megtisztít az Úr, hanem tisztán is tart. A Vele való élő, és rendszeres közösség tart meg tisztán, tart meg a világosságban.

Ma még lehet, és szabad megvallani bűneinket, a kereszt tövében. Ha megvalljuk vétkeinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden bűntől. Ő minden bűntől megtisztít, azt akarja, hogy semmi ne maradjon a bűnből az életünkben. Ezzel leleplezi azt a hamis gondolkodást, semmi gond, a hívő is emberből van, és vétkezik. Aki megvallja minden bűnét, azt teljesen megtisztítja. Nemcsak félig, teljesen tisztává tesz.  Ahogyan mi sem félig mossuk el az edényt, mert az akkor nem tiszta. És ha a mosogatás után találunk a tányérunkon szennyeződést, visszaküldjük a mosogatóba. A tányérra tapadt korábbi ételmaradékra nem szedjük rá a friss ételt, hanem reklamálva küldjük vissza, és azt mondjuk, nem tiszta. Az Úr sem fogadja el a bűn maradványát, a szennyfoltokat, teljesen tisztává akar tenni, mert az ilyen élet dicsőíti Őt. A szennyes élet nem dicsőíti, hanem gyalázza az Urat, hiszen a világ mutogat, és azt mondja, ilyenek a hívők? Ők beszélnek nekünk? Hogyan is gondoljuk, hogy bizonyságtétel lehet az olyan élet, ami nem különbözik a nem hívők életétől?  Ha mi ugyanúgy alkohollal tudunk jó hangulatba kerülni, ha ugyanúgy széthullnak családjaink, hogyan akarunk világítani?

 

 

Siessetek, hamar lejár!

 

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

 

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

 

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

 

 

Isten áldásával.

Az alkalmas idő

 

A

z Úr hatalmasan munkálkodik népe között (Józs 10,1-15). Egyértelművé teszi, hogy velük van, és amit megígért, azt meg is teszi.  Vezeti őket, és győzelmet ad nekik. Azonban azt is megtapasztalják, nem lehet Istent becsapni. Amire azt mondja, hogy az Övé, azt nem tarthatja meg senki. Megláttuk, milyen nagy ereje van a bűnnek, ami az érzékszerveinken keresztül támad. Azonban Isten a bűnt nem tűri meg, és amíg nem rendezzük, nincs előrelépés, nincs újabb győzelem. Izráel vereséget szenvedett Ajjal szemben. Miután engedelmeskedtek az Úrnak, és megszabadultak és megtisztultak a gonosztól ismét átélik Isten segítségét.  Még a hadi tervet is megmondja, sőt előre biztosítja őket, hogy nekik adta a várost. Így már bizonyossággal indulhatnak a harcba.

A Gibeóniak történetéből megtudjuk, Istenhez csak őszintén lehet jönni. Ha valóban életváltozást akarunk. Nem téveszthetjük Őt meg.  Azonban lehetőséget kapnak arra, hogy igazán megismerjék az Urat és Neki szolgáljanak. Isten minket is őszinte megtérésre és Neki való életre hív. Nem vallási gyakorlatokat vár, hanem megváltoztatott életet. Azt akarja, hogy mindenben az Ő akaratához igazodjunk. Nem elég csak a kereteken változtatni. Isten nem fogad el cégtábla átfestést, Ő a szívünk megszaggatását, életgyakorlatunk megváltozását várja.

Az ellenség is mozgolódik.  Jeruzsálem királya hallja mi történt Ajjal, és hogyan adták meg magukat a Gibeóniak, megijed, de nem Istenhez fordul. Nem az életét akarja megváltoztatni, és keresni Isten akaratát. Mert ha őszintén felszámolná bálványait, és megtisztulna a kánaáni szokásoktól, újat kezdhetne. Inkább harcolni akar Isten népe ellen. Nem ők akarnak megváltozni, hanem Istentől akarnak megszabadulni. Nagyon rossz gondolkodás, de ma sem ismeretlen. Nem a bűntől, az önpusztító élettől akar az ember megválni, hanem Istentől. Úgy gondolja, ha Istent kiteszi az életéből, akkor minden rendben lesz. Hogyan gondolkodunk? Ez a király összefog a szomszédos négy királlyal, tőlük kér segítséget Isten népe ellen. Ez rossz ötlet. Mindig rossz ötlet, amikor Isten ellen akar valaki összefogni. Inkább Isten segítségét kellene kérni, mert ha szívből kiáltunk Hozzá, Ő meghallgat, és megszabadít.

Egyesített erővel fordulnak Gibeon ellen. Azonban ők Józsuéhoz fordulnak, ezáltal Isten segítségét kérik. A túlerővel szemben Istenhez fordulnak. Nem maguk igyekeznek megoldást keresni, hanem Isten népétől kérnek támogatást. Azt is látni kell, ezek az emberek nem más kánaáni királyhoz fordulnak, hanem Isten népéhez. Nem a világtól kérnek támogatást, hanem Isten gyermekeitől.

Józsué kész segíteni, Isten pedig bátorítja őt. Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket! Ha az Úr útján járunk, nem kell félni semmilyen ellenségtől. Senkitől és semmitől, ami meg akarja akadályozni, hogy Istennek engedelmeskedjünk. Nem kell félni a gonosz semmilyen támadásától, mert Ő már Jézus által nekünk adta az ellenség területeit. Hitben foglalhatunk területeket a gonosztól.  Pünkösdtől kezdve az evangélium elindul hódító útjára. De nem fegyverekkel, hanem a Lélek kardjával,  Isten életeket újjáformáló erejével. Józsué hittel megy előre, komolyan veszi, hogy Isten már döntött.  Így azután nem az ellenség erejére tekint, hanem megy bátran előre, az ígéretre építve. Bizonyossága van, ilyen bizonyossággal mehetünk mi is előre. Urunk mondja: Bízzatok én legyőztem a világot. Egy csodával is megerősítette népe hitét Isten. Megmutatta nekik, hogy velük van, és harcol értük. Isten gyermekei, ha az Úr harcát harcolják, ha lelkeket nyernek meg az evangéliumnak, nincsenek magukban. Velük van az Úr. Egyedül nem is tudnánk győzni, különösen nem, régi természetünk felett, de Vele, a Szentlélekkel, igen.

Pál apostol ébresztgette az efézusiakat, mert a környezet rájuk is hatni kezdett (Ef 5,15-17). Ébresztget az ige, ne világhoz igazodjunk. Ne a nem hívők élete legyen a minta.  Az Úr arra hívott el, hogy a mi életünk mutasson utat azoknak, akik még nem ismerik az Urat. Meg kell tanulni felismerni mi kedves az Úrnak, és mi nem.

Szívünkre helyezi az apostol, hogy nem mindegy hogyan élünk. A hívőnek nem mindegy hogyan él. Hogyan éljünk? Bölcsen. Ez mit jelent? Tudom, hogy az időt hitem megélésére, az evangélium megismertetésére kaptam. Amikor az Úr belép az életembe, elhív tanítványnak, innentől kezdve Isten országa polgára vagyok, és az feladatom, hogy ezt az országot képviseljem, annak az igazságáért éljek. A Szentlélek hozza elénk az alkalmas időt, Ő ad lehetőséget a bizonyságtételre.  Jól látjuk ezt Péter és János életében, amikor az Ékes kapuban az Úr nevébe vetett hit által meggyógyítják a bénát. Meglátták, hogy nem véletlenül van ott, az az ember, hanem azért, hogy átadják neki azt, amit csak ők adhatnak. Megismertessék Jézus hatalmával, és az Ő nevében felszólítsák, hogy álljon talpra. Meglátták, hogy ez az alkalmas idő, ez az Úrtól készített lehetőség, és ezt jól használták fel.

Az apostol szívünkre helyezi, ne legyünk ostobák, hanem ismerjük fel és értsük meg, mi az Úr akarata. Ne döntsünk azonnal, mielőtt valamibe belemegyünk, boruljunk az Úr elé, és kérdezzük, mi az Ő akarata? Amit tenni szándékozok, az valóban az Ő akarata? Azt az Úr is megtenné, vagy így tenné?  Nem minden Isten akarata, amire lehetőség nyílik. Van, ami nagyszerűnek látszik, de Isten nem támogatja. Ezért, hitben kell tusakodnunk, és olvasni az igét. Kérhetjük a Szentlélek vezetését, világosságát, és akkor nem tévedünk el.

 

 

Jövel, Szentlélek Úr Isten

 

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen,:/: Menynyei szent ajándékkal,

Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje:/: Nyelveket egyező hitre Egybe-

gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent

atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne

légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban,

ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd,

Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

 

Isten áldásával.

Hit által

 

I

zráel fiai Jerikó falai alá értek (Józs 6,1-27). A kémek meghozták a hírt, a város fél, és ezért bezárkózott. A falak mögé menekültek, és bíznak azok védelmében. A városba se ki, se be nem lehet menni, úgy gondolják, így megvédhetik magukat. Nem akarják felismerni, hogy nem a falak védenek meg.  Ne a saját alkotásainkban bízzunk, mert azok nem adnak védelmet, és nem segítenek. Mit lehet akkor tenni?  Jerikónak nincs esélye a megmaradásra? De igen. Ahogyan Ráhábnak is volt. Ráháb hallotta a híreket Izráel Istenének tetteiről és felismerte az idők jeleit. Meglátta, Isten hatalmasabb az ő isteneiknél, és csak akkor maradhat meg, ha Isten népéhez pártol. Isten kereste Jerikó népét is, ők is hallottak az Úr hatalmas tetteiről, ahogyan Ráháb, úgy ők is választhatták volna az élő Istent. Ma is keres Isten. Sokféle jelzést ad, azonban a legtöbb ember ezt nem veszi komolyan, emberi lehetőségek után fut, vagy bezárkózik, ahogyan Jerikó népe is tette. Ne zárkózz be, hanem fordulj őszinte szívvel Isten felé! Mert nem a bezárkózás, a magunkba fordulás a megoldás, hanem az élő Istenbe vetett hit. Azért jött el az Úr Jézus, hogy kiszabadítson félelmeinkből. Ő hív magához, így esélyt ad a változásra. Azt akarja, hogy látva tetteit megbátorodjon, remény gyulladjon szívünkben, és kérjük segítségét. A félelem ellen a bezárkózás nem megoldás. Mi segít? A bátor kitörés. De ezt nem tették meg Jerikó lakói. Ha kimennek és leborulnak az Úr előtt, megmaradnak. Egyedüli menekülés az Úrhoz való menekülés.

Józsué megtapasztalja, Isten jelenlétét. Átéli, hogy valóban vele van az Úr, pontosan úgy, ahogyan azt megígérte. Megszólítja őt. Isten megszólít, és ezzel jelzi, ne félj, itt vagyok. Nem rajtad fordulnak meg a dolgok, hanem az Úr jelenlétén. És mindig ezen van a hangsúly, jelen van-e az életemben, az egyház életében az Úr. Nem mi és nem az egyház oldjuk meg a problémákat, hanem az Ő jelenléte ad megoldást. Ha Ő nincs jelen, tehetetlenek vagyunk. Ha akkor megkérdeztek volna egy elemzőt, ahogyan ma  teszik, bonyolult politikai vagy háborús helyzetben, ők azt mondták volna, Izráelnek nincs esélye. Kielemezték volna a két tábor emberi forrásait, és megállapították volna, minden Jerikó mellett szól. Jerikó szervezett város, képzett, és modern fegyverekkel felszerelt katonasággal rendelkezik, és ugye ott a bevehetetlen városfal. Jobb, ha Isten népe visszafordul.  Isten azért szól, hogy Józsué ne ezekre a szempontokra nézzen, hanem egyedül Őreá. Bízzon az Úrban. Mert Itt Izráel mellett nem emberi tényezők szólnak, hanem az Úr. A különbséget az Úr adja.

Józsué szívében talán megfordult, őrültség, kész halálos ítélet, amit teszünk, de Isten elmondja: Tied a győzelem, döntöttem, és a kezedbe adtam Jerikót. Hét napon át erre kell figyelniük, mindig arra nézz, amit Isten mond. Ne a láthatókra figyelj!  Teltek a napok, már öt majd hat nap is mögöttük van, és nem történt semmi. Mindennap fegyelmezetten megkerülik a várost, megfújják a kürtöket, de nem történik semmi. Legyünk őszinték, nem lenne ott bennünk, hogy ennek nincs semmi értelme, hagyjuk abba az egészet. Azonban ők nem adták fel, mert bíztak Isten ígéretében. Ha az Úr mondja, nem őrültség, ha csak én gondolom, akkor igen. A holtponton mindig az ige segít át.  Ha felidézem, amit az Úr mondott, tovább tudok menni. És a hetedik nap is mennek, mindent úgy tesznek, ahogy Isten mondta. Itt is lényeges elem az engedelmesség. Nem a logikára hallgatnak, hanem engedelmeskednek Istennek.

Pál apostol elsorolta Isten munkáját, rámutatott a szabaddá tett útra, az ingyen kegyelemre, az új élet lehetőségére, ami most már minden ember előtt nyitva áll (Ef 3,14-21). Ahogy ezeket végiggondolja, nem tud mást, mint térdre hullni Isten előtt.  Jó ha mi is térdre hullunk az Úr előtt.  Mégpedig mindig akkor, amikor felragyog előttünk az Ő nagysága és szeretete. Pál nem kijelölt időpontra, vagy megfelelő körülményre, tollal a kezében térdre borul. Hódoljunk meg mi is az Úr előtt, álljunk meg, hagyjuk abba, amit épp tettünk. Még a levélírást is abba tudja hagyni és imádja az Urat.

Térden állva imádkozik is, kér az Úrtól. Mit kér?  A belső emberben való megerősödést. Azt, hogy az Úr formálja tovább őket. Fontos, hogy a belső, vagyis az új ember megerősödjön, akkor lesz ellenálló és kitartó. Gyakran azért esünk el, mert az új ember még nem elég erős. A testünket eddzük, tápláljuk, hogy bírja a mindennapi strapát, így kell lelkünket is erősíteni. Mivel erősíthetjük a belső embert? Táplálkozással, az ige olvasásával. A naponkénti csendesség, kapcsolat az Úrral erősíti belső emberünket.  Az igét olvasva a Lélek megerősít. Az olvasottakat táplálékká, energiává alakítja. A Lélek nélkül nem értjük meg Isten üzenetét.

A cél, hogy Krisztus lakjon a szívünkben. Eddig mi magunk laktunk benne, mi ültünk életünk trónján, de most, leszállunk róla, és átengedjük a helyet az Úrnak.  A lényünk az Úr lakóhelyévé kell, hogy váljon.

Megismerjétek Krisztus szeretetét. Ismerem az Urat? Hogyan ismerhetem meg? Ha egy fedél alatt lakom Vele. Ha figyelem az életét, a szavait és tetteit. Ahogyan a tanuló is figyeli a mesterét.

Azt is elmondja, hogy az Úr ereje működik bennünk, és általa sokkal többet megtehet, mint ahogy mi gondoljuk. Ezzel Pál jelzi, aknázzuk ki Isten lehetőségeit. Aknázzuk ki mindazt, ami a Szentlelke által lehetséges. Urunk azt mondta, hogyha annyi hitünk van, mint a mustármag semmi sem lesz lehetetlen a számunkra. Vegyük ezt komolyan.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

Isten áldásával.

Ne csüggedj el!

 

I

sten utat készít népének, a Jordán sem akadály ebbe (Józs 5,1-15). Mert Ő az Útkészítő. Megkészíti övéi előtt az utat, és ez egyben felkészítés is az előttük álló feladatokra. Ebből majd erőt lehet meríteni Jerikó falai előtt is. Az átvonulás bátorít, ne félj, gondolj arra, mit tett érted Isten! Gondolj arra, hogy neked az átkelés lehetetlen volt, de Isten csodát tett. És Ő ma is ugyanaz, ma is tud csodát tenni. Azonban a csodálatos átkelés nemcsak Izráel fiainak szólt, hanem a Kánaán földjén élő népeknek is. Jelezte, Izráel Istene a valóságos Isten. Isten munkájának híre ma is eljut azokhoz, akik még szemben állnak Vele. Minden életfordulatnak az is a célja, hogy Istenre mutasson. El kell juttatni a jó hírt, Isten hatalmas, legyőzte a bűnt, a sátánt és a halált. Így azután van, Aki tud segíteni, van kihez odamenni. Ne félj az élettől, és a haláltól sem, mert az Úr győzelmet ad övéinek. Milyen hír jut el ma az emberekhez a hívőkről, az egyházról? Isten hatalmáról, a kereszt oltáráról, az új élet lehetőségéről hallanak?

Az ott élő népek félni kezdtek Izráeltől, és ez Isten népét megerősítette. Mert az Úr mindig megerősít, jelzést ad, menj bátran tovább. Akitől féltél, az remeg, menj, tiéd a győzelem.

Isten ismét szólt Józsuéhoz, új feladatot adott neki. Az elmaradt körülmetélést kellett végrehajtani, hisz ez az Úrral kötött szövetség jele volt. A pusztában nem végezték el, és így ezt pótolni kellett. Addig nem mehetnek tovább, amíg ezt meg nem teszik. Azt is megtudjuk, hogy azért haltak meg azok, akik kijöttek Egyiptomból, mert nem engedelmeskedtek az Úr szavának. És ez a mi szívünkre is ráhelyezi az engedelmességet. Isten engedelmességre hív el az Úr Jézus Krisztusban. Az engedetlenség következménye a halál. Isten az Úr Jézus tanítványaitól is engedelmességet vár.

Gilgálban táborozva megtartották a páskát, hálát adtak a szabadításért és az új hazáért. És akkor megszűnt a manna, többé nem kaptak mannát, mert már tudtak annak a földnek a terméséből étkezni. Előbb megkapták annak a földnek a termését, aztán elfogyott a manna.  Isten így cselekszik, először biztosítja a megélhetés új feltételeit, és csak azután szűnik meg a korábbi lehetőség. Jó átvenni ezt a sorrendet, előbb keressem meg az új lehetőséget, és csak aztán adjam fel a régit.

Isten megerősíti Józsuét Jerikó elfoglalása előtt. Megjelenik előtte az Úr seregének vezére, és ez azt üzeni, ne félj, lásd én is itt vagyok. Igen, Isten megígérte, hogy vele lesz, és ezt most bizonyítja is neki. Isten mindig betartja szavát. És ha Ő ott van, akkor nem számít, milyen falai vannak Jerikónak, milyen hadsereggel és fegyverzettel rendelkeznek az ott élők. Józsué az Örökkévalóval indul a harcba, és Ő előtte senki sem állhat meg. Ha az Úr van velem, nincs okom félni.

Az apostol elmondja, hogy ő most fogoly a Krisztusért (Ef 3,1-13). Az Őérte való szolgálatért került fogságba. Azért, mert elindult a jó hírrel, és elvitte azt a nem zsidó népeknek is. Nem tartotta meg magának az örömhírt, hanem elvitte másoknak. Miért? Mert előbb ő lett a Krisztus foglya, vagyis az ő életét hódította meg az Úr. Legyőzte és újjá formálta régi gyűlölettel teljes természetét. Mivel új emberré lett, odaszánta magát arra, hogy elmondja, mások is lehetnek Krisztusban új emberré. Látja maga körül a sok problémát, de már tudja, van megoldás, élhet az ember másként, de csak Krisztus által, és így ő ezt elmondja. Ezzel minket is serkent a bizonyságtételre. Merjünk beszélni Krisztus szabadító munkájáról. Merjük Őt ajánlani a bajbajutott életű embereknek. Amikor valaki minden reményét elvesztette a gyógyulásra, a változásra, ne féljünk Őt Krisztus felé irányítani. Ő az utolsó reményünk, és esélyünk. Akinek a szívét az Úr foglyul ejtette örömmel beszél Róla. Sőt ez az öröm tölti be, és már nem tud, nem bizonyságot tenni. Mert amit átélt, azt el kell mondani.

Pál elmondja, először ő ismerte meg a Krisztust. Úgy kezdődött, hogy az Úr megszólította, ő pedig engedelmeskedett, majd odaszánta magát Krisztus és az Ő országának megismerésére. Ez az első lépés, ismerjük meg az Úr Jézust. Csak akkor tudunk Róla beszélni, ha megismertük, ha tudjuk kicsoda Ő. És itt nem csupán teológiai elméletre, bibliaismeretre kell gondolni. Nem, hanem meg kell ismernünk az élő Jézust, Aki ma is munkálkodik. Meg kell ismerni, hogy vezet, miképpen gondoskodik az övéiről. Át kell élnünk Isten országának biztonságát, és el kell jutnunk az önmagunkért való aggódás alóli felszabadulásra.  Már nem aggódok, nem féltem magam, mert Ő vállal engem, gondoskodik rólam.

Hogyan ismerhetjük meg Őt? Állandó, élő kapcsolat által. Minden nap kapcsolatban vagyok Vele. Keresem Őt, hallgatom a szavát, és engedelmeskedek Neki. Izráel azért bukott el a pusztában, mert nem hallgatott Istenre, nem engedelmeskedett Neki. A világ is ad ötleteket, és az életünk haladási iránya attól függ, hogy kire hallgatok. A világ tanácsára, vagy arra, amit az Úr mond nekem. Az engedelmesség hit által történik. Mivel ismerem Őt, bízok Benne, és Rábízom magam. Tudom, mint Atya megadja, amire szükségem van.

Pál apostol Krisztus mérhetetlen gazdagságát ismerte meg, és ezt adja tovább.  Rá is csodálkozik erre, mert az összes tanítvány között a legeslegkisebbnek látja magát. Micsoda alázat van Pál szívében. Nem úgy látja, hogy ki lenne más a legmegfelelőbb, ha nem ő, a pogányok közti szolgálatra. Úgy látja, ő nem alkalmas rá, vannak alkalmasabbak, de meglátta azt is, Istentől kapta ezt a feladatot. És ez kegyelem, kiváltság. Igen, nagy kiváltság az, hogy az Úr ránk bízza Önmagát, és vihetjük az örömüzenetet a világba.

Pál azt kéri, ne csüggedjenek az ő szenvedései miatt sem. Ne csüggedjetek, a tanítvány nem csügged el, mert tudja, Istennek a szenvedéssel, a nehéz helyzettel is célja van. Pál fogsága által oda is eljut az evangélium, ahová másképp nem jutna el. Így ott is megmenekülhet néhány ember. Úgy tekintsük életünk nehéz pillanatait, hogy azokon keresztül a Megváltó akar eljutni mások életébe.

 

 

 

Ne csüggedj, lelkem

 

Ne csüggedj, lelkem, hű az Isten!

Bízzál őbenne, ő hordja terhed!

Megváltód, őriző Pásztorod ő.

 

 

Isten áldásával.

 

Emlékeztető

 

A

z egész nép átkelt a megáradt Jordánon (Józs 4,1-24). Hatalmas csodát éltek meg Izráel fiai, az áradó, veszélyes folyót Isten kettéválasztotta, és így száraz lábbal, mint egy úton keltek át. Amikor odaértek a folyóhoz és látták mennyire veszélyes talán féltek, de nem hátráltak meg, és nem mondták leheleten küldetés ez. Itt nem lehet átkelni. És valóban, emberileg ez lehetetlen vállalkozás volt. És amint láttuk nem is a maguk erejéből keltek át, hanem Istenre bízták magukat. Figyelték az Urat, hallgattak az útmutatására, és amikor Ő azt mondta menjetek, elindultak. Csodálatos ez. Először maga az Úr ment a vízbe, és a nép Őt követte. Ez a titok, a veszélyes terepen Ő maga megy előttünk. A világ is veszélyes, könnyen elsodor az ár, azonban ha Őt követjük, ha mindig a nyomában megyünk, baj nélkül jutunk el a célig. Amikor a Szövetségládát vivő papok lába a Jordánba gázolt, a víz kettévált, és veszély nélkül kelhettek át a gyermekek is. Isten jelenléte az addig életveszélyest biztonságossá alakítja. Isten nélkül  a megáradt Jordán halálos veszedelem, Istennel biztonságos út.

Az átkelés után Isten ismét szól. Mindez jelzi, nem hagyja népét magára. Nem azt mondja, a nehezén túl vagytok, most már magatok is boldogultok. Mi Isten nélkül nem boldogulunk. Azért szól, mert van még egy feladatuk. Emlékköveket kell elhelyezniük. Nem lehet tovább sietni, megúsztuk, siessünk tovább, kerüljünk minél messzebb a folyótól. Emlékköveket kell felállítani. Isten tudja, hogy szükségük lesz az emlékeztetőre. Olyan könnyen elfeledjük Isten tetteit. Sőt még az a veszély is fennáll, hogy egy idő után már nem Neki tulajdonítjuk a sikert, a győzelmet.

Isten népe soha nem feledheti, hogy az Úr segítette meg Őt. Tőle jött a szabadulás. Akit az Úr kimentett a bűneiből, aki áldást kapott, ne feledje, mit tett vele az Úr. Az emlékeztető azért is kell, hogy bizonyság legyen a következő generáció számára. Elmondjuk-e, hogy ezek a kövek mit jelentenek? Mert vannak emlékkövek. Ilyen kövek lehetnek a templom épületei, és minden olyan eszköz, ami Istenről beszél. De Rámutatunk-e? Vagy csak megcsodáljuk az épületet, dicsérjük az építőt, a támogatót, vagy az Úr szabadításáról beszélünk? Elmondjuk milyen nagy dolgot cselekedett az Úr az életünkben. Ilyen emlékeztető a Biblia is, de emlékeztet-e minket Istenre?

Saját életünkben is vannak emlékeztetők. Ha az Úr belépett az életünkbe mindenképpen kellenek, hogy legyenek. Az Ő szabadításának mindig van nyoma. Ilyen emlékeztető a megváltozott élet. Istenről beszél. Ha megkérdezik, hogyan lettünk ilyenek, elmondjuk, az Úr vitte végbe. Emlékeztetők lehetnek az igéslapok is, amiket egy-egy alkalmon kapunk. Időnként vegyük elő, olvassuk el újra, és akkor felidéződik mindaz, amit akkor és ott mondott az Úr.

Pál apostol is emlékeztet, úgy látszik, erre szükség van (Ef 2,11-22). Telik az idő és felejtünk. Elfelejtjük kik voltunk, honnan hozott ki az Úr. És könnyen elfelejtjük azt is, hogy ami jó, az az Úr munkája. A változást Ő vitte végbe. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kik voltunk, mire mentünk az Úr Jézus nélkül. Egy tanítvány soha nem felejtheti el, hogy ő is bűnös ember, és mindent az Úrnak köszönhet.

Krisztus nélkül, Isten nélkül éltetek a világban. Aki nem ismeri meg az Úr kegyelmét, aki még nem adta át az első helyet az életében, Nélküle él. Lehet vallása, járhat alkalmakra, de amíg nem Ő irányít, és nem azt teszem, amit mond, addig Nélküle élek. Isten nélkül élni azt jelenti, az életem dolgait Nélküle alakítom. Nincs Istennek beleszólása abba, mit és hogyan teszek. Mindenről én döntök. Azonban ez az élet akkor is Isten nélküli, ha beletartozom egy egyházi közösségbe, ott feladataim vannak. Mert szolgálhatok úgy is, hogy nem ismerem az Urat. Isten nélkül azonban nincs reménység, nincs békesség. Amíg Ő nem foglalhatja el a trónt, a látszat ellenére darabjaira hullik az életem. A szívem üres marad, és nincs remény, mert csak a földi életben gondolkodom. Akinek nincs Istene könnyen értelmetlennek találja az életet. Azonban Isten Jézusban emberré lett, így van esély, hogy új tartalommal teljen meg az életünk.

Mindenki Jézusban kerülhet Isten közelébe. Jézus nélkül nem találunk oda, sőt Nélküle egymás közé is válaszfal emelkedik. Ezt a válaszfalat Ő bontja le. Mindenkit Ő békéltetett meg a kereszten Istennel. Ő a békesség forrása. Jézusban való élő hit nélkül, nincs igazi békesség. Jézus által van szabad utunk az Atyához. Ő tette szabaddá az utat, és ez nagyszerű. De erre az útra rá is kell lépnünk. Jézus nélkül ellenségeskedést látunk. Ellenségei vagyunk Istennek és egymásnak. De ahol a Krisztus megjelenik ott az ellenségeskedésnek is vége. Miért? Mert az ellenségből testvér lesz és tanítvány. Pál apostol nagyon jól tudja ezt, hiszen megtapasztalta.  A tanítványok ellensége volt, üldözte őket. De amikor az Úr legyőzte a szívét, békességre jutott. Testvérré vált azokkal, akiket addig üldözött. Még Anániás sem akarta ezt elhinni, de meglátta az imádkozó Sault és rácsodálkozott Isten hatalmára. Ma is az Úr képes a legdühösebb szívet is megbékéltetni Önmagával. Aki megbékél Istennel, megbékül a másik emberrel is.

 

 

A BÉKE MESSZE TŐLED

 

 

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

 

Isten áldásával.

Ajándék

 

I

sten csodálatos, nincs Hozzá fogható, és dicséretre méltó (Józs 2,1-3,17). Egyedül Ő méltó a dicséretre, és arra, hogy leborulva imádjuk Őt. Miért! Mert azt látjuk, hogy amit ígér, azt meg is cselekszi. Soha nem hagyja magára népét. Józsuénak elmondta, ha elindul és tovább vezeti a népet, vele lesz. És azt látjuk, hogy ehhez mérten munkálkodik az Úr. Ott van Józsuéval és az egész néppel. Megerősíti őket abban a bizonyosságban, hogy a földet nekik adja. Két kémet küld ki Józsué, akik átélik, hogy előttük jár az Úr. Megtudják, Isten híre megelőzte őket.  A Jerikóiak már hallottak Isten hatalmáról, és tisztában vannak azzal is, hogy az Úr Izráelnek adta azt a földet. Azonban a reakciójuk nem jó. Megrémülnek, ahelyett, hogy megadnák magukat, és Istenhez fordulnának.  Mert Izráel korábbi győzelmei jelzések Isten hatalmáról, és egyben üzenet, várlak benneteket, forduljatok Hozzám. Istentől nem menekülni kell, hanem Hozzá fordulni. Még a rossz hírek, a félelmetes dolgok is Isten hívogató szavát hordozzák.  Jöjjetek hozzám! Meghalljuk? Menekülés vagy rettegés helyett, segítségül hívjuk, és Rábízzuk az életünket?

A kémek bizonyságot tettek, elmondták semmi kétség, Isten kezükbe adta azt a földet. Az Úr megerősíti az övéi hitét, bizonyosságot ad munkája felől. Ezt követően Józsué a Jordán mellé irányította a tábort, és felhívta a figyelmüket, hogy az Úr Szövetségládájára figyeljenek, az fogja őket vezetni. Most egy ismeretlen úton indulnak el, nem jártak még ezen soha. Ezért megy előttük az Úr és vezeti őket. Kövessétek a Szövetségládát, kövessétek az Urat! Mi sem ismerjük sem az élet, sem az új élet útját, hiszen először járunk rajta. Azonban az Úr elküldte az Úr Jézust, a jó Pásztort, és mi követhetjük Őt. Kövessük Jézust, és nem tévedünk el.

A Szövetségládát vivő papok lépnek először a Jordán vizébe. Hittel teszik, hiszen még tele van a meder, árad a folyó, de a láda jelzi, velünk van az Úr. Itt van az élő Isten, nem kell félni, valóban nem fog elsodorni a víz. Isten nagyobb, és elkészíti az utat az átkeléshez. Ma a kereszt a bizonyíték, hogy Isten ígéreteit megtartja. A kereszt jelzi, Itt van Isten köztünk. Nézzünk fel a kereszten értünk meghalt Jézusra! Amikor hullámhegyek tornyosulnak elénk, bizonyosodjunk meg, Isten jelenlétéről, ígéreteinek valóságáról. Hogyan tehetjük meg? Úgy, hogy Jézusra nézünk, Őt figyeljük. Ő pedig Isten igéjén keresztül szól hozzánk.

Azonban a papoknak el kellett menni egészen a folyóig, majd be kellett lépniük a vízbe. El kell indulni és megtenni azokat a lépéseket, amit az Úr mond, mert a csoda csak akkor történik meg. Akkor válik szét a Jordán vize, amikor a folyó vizébe léptek. Nem vált ketté hamarabb. A csoda mindig a hitből fakadó lépést, az engedelmességet követi. Amikor ez megtörtént, az egész nép átkelt. Isten jelenléte oltalmazta népét.

Pál hallott az efézusiak hitéről, ez azt jelenti, hogy amikor Pál elment onnan, növekedtek hitükben (Ef 1,15-2,10). Még olyan pogány területen is tudtak növekedni, előrehaladni. Hogyan? Kegyelemből, Isten Lelke által. Az Úr a legnehezebb terepen is tud áldást adni. Ezért hálás Pál. A hálaadás rá a jellemző. Mindig hálát ad, mert nem természetes, hogy van gyülekezet. Nem magától értetődő, hogy vannak, akik meghallják az evangéliumot. A természetes az Istentől eltávolodott szív, a változás az Úr munkája. Azért is imádkozik, hogy az Atya töltse be őket Szentlélekkel, mert a  Lélek tudja igazán megismertetni velük és velünk is Istent. Mert ez a lényeg, ismerjük meg Istent. Ismerjük meg kicsoda Ő, és ismerjük meg Isten hatékony erejét.  Isten ma is munkálkodik, hatalmasabb minden erőnél és hatalomnál, aki ezt látja, az nem fél. Istennek az a hatalma munkálkodik az övéiben, amelyikkel feltámasztotta az Urat. A Lélek Krisztusra irányítja figyelmünket, és megmutatja, Ő mindenkinél  hatalmasabb. Ő a földi hatalmasságoknál is nagyobb, ezért Isten gyermekei mindig Őreá néznek. Miért? Mert Krisztus az Egyház feje. Nem a világ, hanem a Krisztus a Fő, ezért nem félünk. Nézzünk az Úrra, forduljunk mindig Őhozzá! A gyülekezet feje a Krisztus, így Ő a Főnök, a Tanácsadó.

Azt is elmondja az apostol, amíg a Krisztust meg nem ismerjük, halottak vagyunk vétkeink és bűneink miatt. Ez azt jelenti, hogy Isten számára használhatatlanok. Mert a halott képtelen bármire is.  Aki még távol van Tőle, lelki halott. Ezekre jellemző, hogy engedetlenek Istennek. Sátánhoz és a világ életmódjához igazodnak. Pál elmondja, mi is ilyenek voltunk, amíg Isten Krisztusban meg nem könyörült rajtunk. A régi természetnek engedtünk, kívánságait hajtottuk végre. Minket sem jóságunkért választott az Úr. Nem azért, mert különbek lennénk, hanem irgalmából életre keltett Krisztus által. Aki meghallja az örömhírt, és rádöbben, lehet másként élni, lehet új életben járni, és az Urat hívja segítségül, annak újjá lesz az élete.

Nagyszerű üzenetet mond Pál, kegyelemből van üdvösségünk. Nem nekünk kell ledolgozni adósságunkat, mert Krisztus mindent kifizetett, és így érte Isten elengedi tartozásunkat, megbocsátja bűneinket. Hit által élhetjük át Isten kegyelmét. Pál hangsúlyozza, hogy ez Isten ajándéka. Ajándék, amit el lehet fogadni. Mivel ajándék így nem lehet megfizetni, vagy kiérdemelni.  Azért kapjuk a kegyelmet, és leszünk új emberré, hogy már az Ő akarata szerint éljünk.

 

 

Itt van Isten köztünk

 

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

 

 

Isten áldásával.                      

Légy bátor és erős!

 

A

z utolsó fejezetet olvassuk Hóseás próféta könyvéből, és még mindig hívogatást olvasunk (Hós 14,1-10). Annak ellenére, hogy Isten évtizedeken keresztül küldi üzenetét, és nem látunk érdemleges változást, még mindig nyitva van a kapu. Isten az utolsó pillanatig nyitva tartja a kegyelem kapuját, és felszólít, hogy lépjünk be rajta, térjünk vissza Hozzá. Térj vissza, mert az Úr a te Istened, így hív minket is. Ő a mi Istenünk, és nincs más. Forduljunk végre el a világ bálványaitól, és induljunk el Felé! Nagy az Úr kegyelme, hogy még mindig vár, szeretettel vár. Ő nem akarja, hogy elvesszünk. Kit hív, az elbukott Izráelt. Miért bukott el? Bűnei miatt. Nem más a felelős. Jó lenne ezt meglátni, Isten még mindig hív, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Azt üzeni, elbuktam, de még talpra lehet állni. Miért buktam el? A bűneim miatt. Azért, mert a bűn útját, a széles utat választottam, és nem az Úr követését.

Azt is elmondja még az Úr, hogyan térjünk vissza. Ez fontos, mert nem lehet úgy menni, hogy nem történt semmi. A „bocsi”, nem megoldás. Az sem, hogy másokat teszek felelőssé.  Meg kell látni miattam történtek úgy a dolgok, ahogy történtek. Hogyan térjünk vissza? A bűnbánat szavaival. A bűnbánat azt jelzi, látom a magam felelősségét. Látom a bűneimet, és kérem az Úr bocsánatát. A bűnbánat, a bűntől, jelen esetben a bálványoktól, és az emberi segítségtől való elfordulást jelenti. Ki kell mondani, Asszíria nem segít, és saját csinálmányaink sem segítenek.

Isten erre ígérettel válaszol, kigyógyítom őket hűtlenségükből. Ezért jöjj vissza az Úrhoz, mert Ő kigyógyít az alapproblémádból. Senki nem tud rá gyógyulást kínálni, csak az Úr. Mi az alapprobléma? A hűtlenség, és ezt csakis a hűséges Isten képes meggyógyítani. Hogyan? Megmagyarázhatatlan szeretettel. Szeret, mert így akarja. Ezt nem lehet megmagyarázni. Az igazi szeretet megmagyarázhatatlan. Ezt látjuk a kereszten, mert a keresztet sem lehet megmagyarázni, csak átélni. Így szeret az Úr.

A honfoglalás idejére kalauzol el minket az ige (Józs 1,1-9).  Mózes meghalt, de tovább kell menni. Nem állhatnak a határon, mert a határ még nem jelenti azt, hogy be is léptünk az országba. Át kell lépni a határon, és birtokba kell venni az ígéret földjét. Isten országát, az örök életet sem elég a határról megtekinteni, hanem be kell abba lépni és birtokba kell venni.

Isten megszólítja Józsuét, aki eddig Mózes segítője volt, neki kell az élre állni és elindulni. Ne várj másokra, indulj az Úrral, az Úrért! Mert Mózes meghalt ugyan, de Isten ígérete tovább él. Isten szava nem hal meg, nem veszíti érvényét. Amit Isten elkezdett azt befejezi. Megtörténhet, hogy közben változnak az eszközök, de Isten végigcsinálja, nem adja fel, nem hagyja félbe. Nektek adok minden helyet, mondja az Úr, de a megvalósuláshoz el kell indulni, lépni kell. Ahová lépnek az a hely az övék, de ehhez át kell lépni a határt, és haladni kell előre. Amit érint a lábuk az a föld az övék. Mindezt nem egyedül kell megtenni, hanem Vele. Veled leszek! Ha elindulsz, megyek veled, és nem hagylak magadra. Soha nem hagylak magadra. Nem, soha magam, az Úr így ígérte ezt meg. Nem véletlen mondja az Úr: Ne félj! Mert ha Ő velem van, és Ő nem hagy soha magamra, nem kell félnem. Kitől is félnék, ha a Teremtő, Megváltó Isten velem van?

Segítséget is ad, nem üres kézzel küld. Az igét adja a kezembe. Ha szüntelen olvasom, elmélkedek rajta, akkor mindig tanácsot kapok. Akkor megértem Őt, és akaratát. Olvassam szüntelen, ne hagyjam abba soha az ige olvasását, tanulmányozását. Ha így teszek, nem vallok kudarcot, nem bukok el, mert Isten szava a legnagyobb sötétséget is megvilágítja.

Az apostol továbbra is az Úr Jézus Krisztusra mutat, Ő a győztes (Rm 16,17-24). Ő az, Aki összetiporja a sátánt. Jó ezt tudnunk, Jézus legyőzi a gonoszt. Nem engedi, hogy övéit eltiporja. Az Úr tiporja el, zúzza össze őt.

Elmondja Pál, hogy hitük és az Úrnak való engedelmességük híre mindenhová eljutott. Vagyis mindenütt beszélnek arról a változásról, amin a rómaiak keresztülmentek. Beszélnek a mi életünk változásáról, a mi hitünkről is? Azért beszélnek róla, mert észrevehető. Észrevehető a hitem, a bennem élő új ember?

Az utolsó versekben Istent dicsőíti az apostol. Mégpedig azért, mert Ő meg tudja erősíteni őket a hitben, Hogyan? Az evangélium által. Isten szavában erő van. Minél többet foglalkozunk vele, és viszünk át belőle a gyakorlatba, annál erősebbé válunk. Isten az igét használja fel övéi formálására. Minden munkát az igén keresztül végez el bennünk. Ezért fontos, hogy minél többet foglalkozzunk az igével.

Az igével való foglalkozás célja, eljussunk a hit által való engedelmességre. A cél az engedelmesség. És ez nem valami önkényuralmi módszer, hanem ez a javunkat szolgálja. Ha Istennek engedelmeskedünk, az mindig a javunkra van. A probléma pont az Ő akaratával szembeni engedetlenségből fakad.

Pál elmondja, hogy Ő Isten akaratából lett Jézus Krisztus apostola (Ef 1,1-14). Nem Ő akart apostol, vagyis küldött lenni. Ő nem akarta Jézust képviselni a világban. De Isten akarta, és átformálta őt. Azért lett apostol, mert Krisztus megragadta az életét, és újjá tette. Most már nem Saul, nem a fanatikus rabbi, hanem a Jézusért szenvedni is kész tanítvány. Az Úr minket is az Ő képviselőivé akar tenni. Arra hívott el, hogy az Ő nagykövetei legyünk. Olyan emberek, akik Isten országáért élnek, annak nevét öregbítik.

Az apostol áldja Istent, mert Krisztusban megáldott minket minden áldással. Krisztusban lehet áldott az életük, Általa minden áldást megkapunk, amire a tanítványi életünkhöz szükségünk van. Mégpedig azért, hogy szentek és tökéletesek legyünk. A hívő élet célja a megszentelődés, egy olyan élet amelyről kitűnik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hiszen Jézus Krisztus által erre hívott el Isten. Kegyelmével ajándékozott meg Jézusban. Nem érdemeljük, hogy fiak legyünk, kegyelemből kapjuk meg ezt az ajándékot. Mégpedig azért, mert Jézus vére által megtisztíttatunk bűneinktől. 

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

Isten áldásával.