Áll a kereszt

A

z Izráel számára adott áldást és kárpótlást követően csodálatos tapasztalatban lesz részük (Jóel 3,1-5). Először is a kegyelem mérték nélküli alkalmazását látjuk - előbb megtapasztalják a kárpótlást, megadja számukra azt, amiből kimaradtak az ítélet következtében. A sáskajárás idején sok mindenben szűkölködtek, nehezem éltek, de most az Úr kárpótolja őket, vagyis megáldja munkájukat, és bőséges termést élnek meg. A mi Urunk a kommunizmus nyomorúsága után kárpótlásban részesített minket, lehetővé tette különféle alkalmak tartását, bőségesen hull az Ige. Rengeteg alkalmon vehetünk részt, sokféle irodalmat vehetünk a kezünkbe, és megnyitotta számunkra a világhálót is. Az internetem keresztül is gyűjthetünk ismereteket, és élhetünk hitmélyítő alkalmak meghallgatásával. A gyülekezetek anyagi lehetőségei is megváltoztak, sok minden lehetővé vált, ami korábban nem volt lehetséges. De mindezek által közelebb kerültünk-e Urunkhoz? Jól használjuk-e ki ezeket a lehetőséget? Növekszik-e a hitünk, és engedelmessé válunk-e?

Mindezek után ráadást is kapnak, ez pedig nem más, mint hogy átélik Isten Lelkének kitöltését - minden lélekre ígéri az Úr a kitöltetést. Mi már tudjuk, hogy ami itt ígéret, az az Újszövetségben beteljesedés. Igen, Jézus mennybemenetelét követően, pünkösdkor kitöltetett a Szentlélek a tanítványokra és mindazokra, akik Péter igehirdetése nyomán bűnbánatot tartottak és megnyitották szívüket a feltámadott Úr Jézus előtt. És mindazok, akik hittel befogadják Jézust az életükbe, átélhetik a Lélek általi betöltetést. A Szentlélek betölti szívünket, és átveszi az életünk irányítását. Megérteti az Igét velünk, valamint késszé és képessé tesz a bizonyságtételre.

Mindezek az események megelőzik és előkészítik az Úr napjának az érkezését. Nem tudjuk pontosan behatárolni az Úr visszajövetelének az idejét, nem is erre kell koncentrálni, hanem arra, hogy megmeneküljünk. Arra kell figyelni, hogy az ítélettől megmeneküljünk. Ez hogyan megy végbe? Úgy, hogy már most segítségül hívjuk az Úr nevét. Igen, ez a lényeges, forduljak az Úrhoz, hívjam Őt segítségül, mert csak Őáltala menekülhetek meg. Jézusban kínálja Isten a kegyelmét, ma még elfogadhatom. Hiszen csak annyit kell tenni, hogy lássam és megbánjam bűneimet, és fogadjam el az Úr bocsánatát. Mert ha megvalljuk a mi bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja minden bűnünket.

Mivel Jézus a templom falait szemlélve a falak leomlásáról beszél, a tanítványok megkérdezik, mi lesz a jele az Ő eljövetelének és a világ végének (Mt 24,3-22). Persze a tanítványok nem Jézus második eljövetelére gondolnak, hanem a királyként való eljövetelére. Még mindig félreértik Jézust, még mindig elmennek az Úr szavai mellett. De én értem-e Őt? Értem-e az Igét és a nekem szóló üzenetet?

Mielőtt válaszolna a kérdésre, figyelmezteti őket hamis krisztusok megjelenésére. Felhívja figyelmüket, hogy jönnek olyan személyek, akik megtévesztik a tanítványokat. Számunkra is mindig az Ige, Jézus szava az iránytű, ne figyeljünk másra, csak az Úrra. Aztán eligazítja övéit, rámutat, hogy sok mindennek meg kell történnie visszajövetele előtt. Lesznek háborúk, és ha visszatekintünk a történelemben, azt látjuk, mindig voltak háborúk, sőt, ma is vannak. Vannak háborúk és mindenféle konfliktusok, amelyek azt üzenik, legyünk készek és figyeljünk. De arra is rámutat az Úr, hogy az ember nem fog megváltozni, ugyanazok a rugók fogják mozgatni, ugyanazt a megoldást fogják alkalmazni, mint a tanítványok idejében. És sajnos láthatjuk, hogy az ember ma is ugyanaz, sőt, még mélyebbre süllyedt, mert most már nem csak személyesen tud ölni, hanem személytelenül repülők, bombák, drónok segítségével. Ráadásul mára már egyszerre tízezreket vagy akár milliókat is képes elpusztítani. Ma ugyanolyan szükségünk van az Úr Jézus segítségére, mint az első században volt az akkori embereknek.

Sokféle nyomorúságot kell megélnie a tanítványoknak, lesznek természeti katasztrófák, mert minden minket sem kerül ki. Pál apostol írja, hogy nekünk sok nyomorúságoson keresztül kell bemennünk az Isten országába. Lesznek, akiket megtántorítanak a szenvedések, a nyomorúságok, vigyázzunk azért, hogy el ne essünk. Mert nem kötelező elesni, de ha mégis elbuknánk, fel lehet állni, az Úr ereje által. A gonosz azt akarja, hogy ha elestünk, fekve maradjunk, soha többé ne álljunk lábra. Ám Krisztus nem hagy magunkra, Ő felsegít.

Mindezek azonban még nem azt jelzik, hogy itt a vég, hanem azt, hogy közel van, készüljünk és végezzük a ránk bízott feladatot. Mi van ránk bízva? Az evangélium hirdetése. Az a feladatunk, hogy az egész világon bizonyságot tegyünk a kegyelemről, hogy mindenkinek elmondjuk, az Úr szereti a bűnös embert, és azt akarja, hogy el ne vesszen, hanem megtérjen és éljen. Viszont arra odafigyelhetünk, hogy ma már szinte az egész világ hallhat Isten váltságművéről. Az internet, a média segítségével eddig elzárt területek számára is megérkezik a világ Világossága.

A gonosz is munkálkodik, de mi legyünk kitartóak, ne inogjunk meg hitünkben, amikor látjuk, hogy a gonoszság megsokasodik. Hanem rendületlenül tegyünk bizonyságot Isten országa jelenlétéről, hogy a leggonoszabb időkben, a nagy nyomorúság idején is legyen reménysége embertársainknak, lássák meg, hogy Isten szeretete jelen van, a kegyelem továbbra is megtalálható. Mert nem csak a pusztító utálatosság áll, hanem a golgotai kereszt is, ahonnan Jézus bűntörlő vére árad. Ez a vér reménységet jelent a számunkra. A legnehezebb időszakokban is bízzunk Urunk irgalmában, és legyünk készek Jézus visszajövetelére.

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Isten áldásával.