Számonkérés

A

 rendezetlenül maradt ügyeket is el kell intézni (2Sám 21,1-14). Isten nem tűri, hogy népe életében a bűn megbújjon. Ő teljes mértékben meg akar tisztítani, mert a bűn akadályt képez Isten áldása előtt. Ezt látjuk Dávid életében is, a Saul által elkövetett törvényszegés eldugaszolja az áldás csatornáit. Isten figyelmezteti népét, hogy valami nincs rendben: három esztendőn keresztül éhínség sújtja Izráelt. Dávid aztán megkérdezi Istentől, hogy mi az oka az éhínségnek. De itt azért meg kell jegyeznünk: miért várt három évig? Miért nem azonnal kérdezte Istent? Talán azt gondolta, nem veszélyes, volt már máskor is ilyen, majd rendbe jönnek a dolgok maguktól is. Hányszor mi is így gondolkodunk, nem fordulunk azonnal az Úrhoz, és nem keressük Nála a választ gondjainkra. Ez a történet azt mutatja, minden élethelyzetben azonnal forduljunk Hozzá, és ne halogassuk a válaszkeresést.

Isten válasza rámutat, hogy Saul tettéért van ez a katasztrófa. Tehát az éhínség, valamint Saul és Izráel élete között összefüggés van. Vétkeztek, és annak a következménye az, ami történik. Vajon mi szoktunk-e arra gondolni, hogy egy-egy nehéz időszak vagy katasztrófa a mi bűneink miatt következett be? Keressük-e, hogy mi az, ami miatt az Úr figyelmeztet, és amin változtatni kell? Jó, ha elcsendesedve kérjük az Urat, mutassa meg azt, ami bűn, amit ki kell javítani, vagy meg kell Előtte vallani.

Ezt követően rendezi a gibeóniak ügyét, de még valahogy mindig nincs igazán rendben az Úrral, mert nem kérdez tovább. Rájuk bízza a rendezés mikéntjét, és megígéri, hogy mindent megtesz, amit mondanak. Pedig ebben az ügyben is az Urat kellett volna megkérdeznie. Mit akar Isten elégtételként, és akkor megakadályozhatta volna ezt a vérengzést. Másrészt a holttestekkel sem Mózes törvénye szerint bántak, hiszen a törvény szerint még az est beállta előtt el kell temetni a holttesteket.  Soha ne másoknak akarjunk megfelelni, nem az a lényeg, mások mit várnak el tőlünk, hanem mindenben az a fontos, mit akar az Úr. Mert Isten könyörülő és irgalmas, ennek a fényében kell mindig cselekednünk. Ahogyan nemrég olvastuk, maga az Úr Jézus mondta: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Irgalma mindig felülírja a törvényt.

Újabb példázatott mond az Úr a nép vezetőinek, ebben Izráel népét egy szőlőhöz hasonlítja, amit kiadott a Gazda munkásoknak (Mt 21,33-46). A gazda Isten, a munkások a vezetők. Majd elküldte a Gazda szolgáit a Neki járó termésért, azonban a szolgákat megverték és megölték, majd a Fiát küldte, de azt is megverték és megölték.

Jézus ezzel rámutat, hogy Izráel vallási vezetői hűtlenül végezték feladataikat, Isten követeinek, a prófétáknak szavát nem fogadták meg, hanem legtöbbször elvetették őket. Legutoljára Isten a Fiát küldte el, Jézust - azért küldte, hogy majd Őt megbecsülik, de az Úr rámutat, hogy megbecsülés helyett Őt is kidobják maguk közül.

Ezt a magatartást azonban ítélet fogja követni. Az Úr megítéli népét - egyrészt azért, mert nem termett gyümölcsöt, másrészt, mert a Fiát megölte. Ez az ítélet majd hetvenben következett be. Isten elveszi tőlük Isten országát és más népnek, a pogányoknak adja, olyan munkásoknak, akik idejében megadják a termést.

Elcsendesedve azt látjuk, hogy az Úr számadásra vonja övéi életét is. Nem élhetünk akárhogyan, nem sajátíthatjuk ki a szőlőt, nem mondhatjuk: az én gyülekezetem. Az Úr bízott ránk feladatot az Ő népe között, és felelősek vagyunk érte. Számon fogja kérni, hogyan végezzük szolgálatunkat, van-e gyümölcse életünknek, szolgálatunknak?

Fontos még látnunk, hogy nem mindegy, miként viszonyulunk az Úr szolgáihoz, és komolyan vesszük-e a Szentírást? Egyedüli Úr és tekintély-e számomra Jézus Krisztus? Meghatározó, ahogyan Jézushoz viszonyulunk, nem a tetteink, hanem a Jézushoz fűződő kapcsolatunk alapján tesz Isten minket mérlegre. Boldog, aki alázattal, bűnbánattal és örömmel fogadja a Fiút. Lássuk meg, hogy az Ő élete hoz számunkra kegyelmet és üdvösséget.

Mit kezdünk a Fiúval? Komolyan vesszük Őt, Rábízzuk az életünket és követjük, akárhová megy is? Vagy mi is úgy vagyunk, mint a példázatbeli munkások, hogy Ő az örökös, öljük meg? Vagyis nekünk ne mondja meg senki, mit tegyünk, még Isten se. De sokan vannak így, azonban ez nem megfelelő gondolkodás, mert mindnyájunknak számot kell adnunk. Fogadjuk be Őt az életünkbe, vegyük komolyan mindazt, amit mond a számunkra. Minket is gyakran másokon keresztül vezet, tanít. Hiszen az igehirdetést is más közvetíti hozzánk, komolyan vesszük-e? Úgy tekintünk-e az elhangzó Igére, hogy itt és most rajta keresztül életem Ura, a feltámadott Jézus Krisztus szól hozzám? Hányszor csak emberi beszédet látunk az igehirdetésben, és úgy gondoljuk, az csak a lelkész véleménye, nem kell komolyan venni. Pedig Isten ma is az olvasott és a hirdetett Igén keresztül szól hozzánk. Vegyük komolyan, olvassuk és hallgassuk, úgy, hogy nekem szól. Majd a megértett üzenetet igyekezzem átültetni a gyakorlatba.

Minden reggel érzem, Uram, a hűséged

Minden reggel érzem, Uram, a hűséged

Szereteted árad rám.

Ajándékot tőled kapok mindig bőven,

Te olyan jó vagy hozzám.

Ref. Égi Atyám vagy, elvetted bűnömet,

Bár látod sok hibámat, nem fogy el türelmed.

Reggel csendességben, megkérdezem tőled,

Akaratod mint legyen.

Este bizony látom, hogy mennyit hibáztam,

Újra hűtlen volt szívem.

Kis dolgokban éppúgy irányítasz engem,

Ha magamat rád bízom.

Tisztogatod híven gondolatom, szívem,

És vezetsz a jó úton.

Isten áldásával.