Közbenjárás

I

smét Jób könyvét olvassuk. Nemrég olvastuk, és újra sorra kerül, valószínűleg szükségünk van most ennek az iratnak az olvasására (Jób 1,1-5). Úgy fogjunk hozzá, mintha most olvasnánk először. Ne engedjük, hogy az ördög felületessé tegyen, és azt súgja a szívünkbe, ismerős szöveg, most olvastad. De azt is súghatja még a kísértő, hogy nem érted, menj rajta gyorsan keresztül, meg hát úgy sem mond ez számodra semmit. Azzal a hittel fogjunk hozzá, hogy mennyei Édesatyánknak ma is van számunkra üzenete, és Ő most Jób könyvén keresztül akar minket megszólítani. Így hát, alázattal forduljunk az Úr felé, és várjuk nyitott szívvel üzenetét.

Tehát most Jóbról olvasunk, aki igen gazdag és istenfélő ember volt. Az Úr megáldotta őt minden munkájában, és ez meglátszott a gazdaságán és a családi életén is. Tudta, hogy az életében mindent Istennek köszönhet, minden Isten ajándéka. Ezért hálás volt, de nemcsak szavakkal vagy áldozatokkal fejezte ki háláját, hanem az életvitelével is, mert igyekezett Isten akarata szerint élni. Minden döntésében azt figyelte, az Úr szemében mi a jó és mi a rossz, és amit Isten rossznak mondott, azt ő is annak tartotta és kerülte. Ez a lényeges, hogy nem ő határozta meg, mi a rossz, hanem amire Isten azt mondta, hogy rossz, azt kerülte, akkor is, ha környezete másképp gondolkodott.

A Károli fordítás úgy mondja: bűngyűlölő volt Jób, tehát nemcsak úgy általánosságban kerülte a rosszat, hanem gyűlölte a bűnt. Amit Isten bűnnek mondott, vagy amiben meglátta a bűnt, azt kerülte. Mi hogyan állunk a kegyes élettel? Csak szavakig jutunk, vagy látszik mindennapjainkban a bűntől, a rossztól való elhatárolódás? Mert az Úr azt várja, hogy az életvitelünk mutassa fel, hogy Hozzá tartozunk. Látszódjon meg az életünkben, hogy valóban van bűn, van rossz, és mi arra nemet mondunk akkor is, ha a mai világ semmit nem tart bűnnek, sőt, szinte mindent jónak mond. Ragaszkodjunk Isten értékítéletéhez, higgyük, hogy amit Ő meghatározott, az nem változott, a bűn ma is bűn.

Jóbnak a családjára is gondja volt, istenfélelemre tanította gyermekeit, de ez nem volt rájuk erőltetve. A hit nem jelentett kényszert. Nem azt hozta számukra, hogy semmit sem szabad, hanem örültek az életnek, tartották egymással a kapcsolatot. Azonban Jób arra is gondolt, hogy gyermekei akaratlanul is vétkezhetnek az Úr ellen, és ezért rendszeresen áldozatot mutatott be értük. Nem megrótta őket, hogy biztos bűnt követtek el, hanem szó nélkül közbenjárt értük.

Jób korán reggel Isten elé állt, az Úrért, a Neki való áldozatért korán fel tudott kelni. Minden reggel Ő volt az első számára. Fel tudunk-e mi Istenért, az Igéért korán kelni? Fontos-e ennyire számunkra az Úrral való élő közösség, vagy csak annyit vagyunk az Úrral, amennyi időt egyéb elfoglaltságunk mellett ki tudunk szorítani, esetleg, ami a reggeli készülődés közben jut az Úr számára is? Kapkodósan, sietve szoktunk gyakran csendességet tartani, azonban ez nem igazán éri el célját, nem tud megújítani. Keressük Őt, mindjárt ébredés után, sőt keljünk úgy, hogy minél több időt szentelhessünk Urunknak.

Jób áldozatot mutat be gyermekeiért, vagyis imádságban hordozza őket, és rábízza életüket az Úrra. Ez a legnagyobb szülői feladat, az Úrtól kapott gyermekeinket visszaadjuk a Gazdának, a kezére helyezzük őket. Mert ott vannak a legjobb helyen. Istennek van hatalma gyermekeink élete fölött is, Ő el tudja végezni bennük azt a munkát is, amire mi nem vagyunk képesek.

Izráel főpapjai és papjai csodálatos lehetőséget kaptak, a Megváltóval lehettek szemtől szemben (Mt 27,1-10). Láthatták és hallhatták Őt, azonban nem hódoltak meg neki, hanem bírójává lettek. Megdöbbentő, hogy az ember mond ítéletet az Isten felett, és kimondja Rá a halálos ítéletet. Ez a különbség Isten és az ember között: az ember halálos ítéletet oszt, míg az Isten kegyelmet gyakorol. Igen, Isten kegyelmét küldte el Jézusban a világra, és aki hittel és bűnbánattal közeledik Felé, az megtapasztalja bűnei elengedését, az halál helyett életet nyer, mégpedig ingyen, kegyelemből.

Úgy látszik azért Júdás is figyelemmel kísérte, mi történik Jézussal, és amikor megtudta, hogy elítélték, megbánta tettét. Azonban az a probléma, hogy bűnbánatával rossz helyre ment. Mennyire nem ismerte Jézust, sőt, rosszul ismerte. Évekig mellette volt, hallotta tanításait, látta tetteit, mégsem tudja, hogy most is mehet Hozzá. Jézus még most is várja, de Ő nem oda megy, hanem a főpapokhoz. Jézus most is vár, jöjj Hozzá bátran, ne félj Tőle, hanem bánd meg bűneidet, mert szeret és kegyelmében akar részesíteni. Megbocsátás csak Nála található. Ne menj emberekhez, ne menj máshová, csak egyedül Jézushoz.

A főpapok nem tudnak mit kezdeni Júdás bűnbánatával. Előttük van egy súlyos vétket elkövető, majd azt megbánó ember, és képtelenek segíteni neki. Azt mondják, ez nem tartozik rájuk, pedig nekik is közük van hozzá, mégsem segítenek Júdásnak, mert maguk is vétkeztek, de ők nem látják bűnnek, amit tettek. Csak az tud segíteni a bajbajutotton, akinek a saját élete rendben van. Mi tudunk-e a bűneiket bánó embereknek segíteni, tudjuk-e őket Krisztushoz irányítani? Csak az képes erre, aki maga is ismeri Jézust, és állt már a Golgota keresztje alatt összetört szívvel, majd átélte, hogy a terhek lehullottak, és szabad, mert az Úr a fára szegezte az adóslevelet.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.