Árulkodó beszéd

A

próféta meghirdeti Ninive és egész Asszíria ítéletét, bukását (Náh 3,1-19). Ez a birodalom is visszaélt hatalmával, lehetőségeivel. Nem építésre használta fel lehetőségeit, hanem leigázásra, mások kifosztására, saját hatalma, gazdagsága növelésére. Megtévesztette a népeket - a megtévesztés ma is jelenlévő eszköz, elhitetjük a másikkal, hogy jó származik a számára abból, ha támogat minket. Sok nép gondolta, köztük Izráel is, hogy jó lesz Asszíriához tartozni, mert védelmet fog nyújtani más népek, birodalmak támadása idején. Sokan el is hitték, hogy jó lesz Asszíria oltalmát keresni, ráadásul gazdasági fellendülést is fog jelenteni ez a kapcsolat.

Isten azonban túllát a külső dolgokon, látja a mélyben lévő indulatokat, gondolatokat, ismeri a minket mozgató rugókat. Az Úr nagyon is tisztában van azzal, hogy nem mind arany, ami fénylik. A népek viszont vakok, nem látják a valóságot. De bizony nemcsak az akkori népek téveszthetők meg, hanem a mostaniak is. Nemcsak azok az emberek nem látták a valóságot, hanem gyakran mi sem. Könnyen megtévedünk, könnyen emberekben bízunk, és nem az Úrban. Elhisszük, hogy minden szép és jó, és nem látjuk, hogy a felszín alatt rablásvágy, gyilkosság, paráznaság található. Az Úr megmutatja Asszíria gyalázatát a népeknek. Ők nem is gondolták, hogy rossz dolgok is lehetnek a birodalom életében, Isten azonban elhúzza a függönyt, és nyilvánvalóvá válik a valóság. Jó felismernünk, hogy nincs egyetlen ember vagy rendszer sem, ami teljesen jó lenne, mert a bűn átjárt mindent. A bűn jelen van az emberek életében, ezért ne higgyünk annak, ami a felszínen látható, ne az embertől, hanem az Úrtól várjuk a segítséget.

Az emberi, a társadalmi kapcsolatok gyakran csak ilyenek, mint amit itt is látunk. Amíg hatalma csúcsán volt Asszíria, sokan igyekeztek barátságába férkőzni, amikor azonban hanyatlásnak indul, sőt elbukik, elmenekülnek tőle. Akik belőle éltek, magára hagyják, azt is letagadják, hogy volt közük hozzá. Milyen gyakran ma is megtörténik ez, amíg a másik ereje teljében van, amíg előnyt jelent a vele való barátság, ápoljuk a kapcsolatot, amikor elveszíti jelentőségét, nem tud már nekünk segíteni, magára hagyjuk. Hányszor a házasságban is csak addig fontos a másik, amíg erős, fiatal, szép, sokat keres, ha már ezek nincsenek jelen, nem fontos a másik, magára hagyják, mást keresnek. De egyszer minket is magunkra hagynak, mert mi is megöregszünk, elmúlik a szépségünk, odalesz az erőnk. Milyen jó, hogy Isten országában más rend uralkodik. Ott fontos a gyönge, az erőtlen, mert az Úr őket keresi, hogy felemelje, megtisztítsa és kegyelmében részesítse. Isten nem azokat az értékeket részesíti előnyben, amiket mi. Az Úr Jézus kereste a szegényeket, betegeket, kitaszítottakat, azokat, akik másoknak nem voltak fontosak. Őket maga köré gyűjtötte, tanította, gyógyította és Isten országába hívogatta. Magára vette terheiket, hogy teher nélkül élhessenek Isten dicsőségére.

Asszíria problémájára azt üzeni az Úr, nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a nyavalyád. Ninive eddig azt gondolta, minden problémára nála van a megoldás, minden bajból ki tud emelkedni. Isten üzeni, most gyógyíthatatlanná válik, senki nem tud rajta segíteni. Miért? Mert csak egyedül az Úr képes begyógyítani a bűn okozta sebeket, csak az Úr tud megszabadítani a bűn uralma alól. Azonban Asszíria ezt nem ismerte fel, és nem fordult az Úrhoz segítségért. Ismerjük fel, hogy mi sem tudjuk magunkat meggyógyítani, de mások sem segíthetnek rajtunk, mivel az Úrnál van a betegségünkre az orvosság. Hívjuk Őt hittel segítségül, kérjük kegyelmét, mert a kegyelem Isten orvossága. Bízzunk Jézusban életünk nehéz szakaszaiban is, kérjük, Ő adjon gyógyulást, szabadulást, lelki megújulást, mert ami számunkra gyógyíthatatlan, az az Ő számára gyógyítható.

Péter távolról követte Jézust, gondosan ügyelve, hogy senki meg ne tudja, ő is Jézushoz tartozik (Mt 26,69-75). Kíváncsi, mi történik a Mesterrel, de félti az életét. Jézus bátran megy a kereszt felé, Péter azonban meglapul. Mert korábban könnyebb volt nagy hangon fogadkozni, de most sokkal nehezebb vállalni az Urat.

Azonban nem lehet eltitkolni azt, hogy Jézus tanítványa, bizony nem rejthető el a hegyen épített város. Egy szolgálólány leplezi le Pétert. Igen, ott derül ki, hogy tanítványok vagyunk, ahol nem gondoljuk, mert Isten nem engedi elrejteni a jó hírt. Azért kaptuk, hogy továbbadjuk.

Péter azonban még most sem vállalja hovatartozását, hanem tagad, sőt, átkozódik. Mennyire nem képes vállalni azt a Jézust, Aki vállalja őt még a kereszten is, és az Atya előtt. Hányszor nem vagyunk képesek vállalni az Urat, féltjük magunkat, megélhetésünket, nyugodt életünket. Jó vigyáznunk, mert soha nem tudjuk, mikor próbálják meg a hitünket, kitartásunkat, soha ne magunkban, hanem az Úrban bízzunk. Egyedül Ő képes hűségben megőrizni minket.

Annyira tagad Péter, hogy végül a szolgáló azt mondja, a beszéded is elárul téged. A tanítványt a beszédének kellene elárulnia, a beszédünknek kellene nyilvánvalóvá tenni, hogy kihez is tartozunk. De elárul-e a beszédünk? Vagyis más-e a beszédünk, a magatartásunk, mint a nem hívőknek? Van-e különbség a mi beszédünk és a világ beszéde közt? Kérdezzük ezt meg magunktól! Másrészt az is benne van, hogy a beszédünk mindig elárulja, kik vagyunk, kihez tartozunk, mert a szív teljességéből szól a száj. Beszédünk mindig árulkodik szívünk tartalmáról.

De ez sem vált ki hitvallást az apostolból, hanem tovább tagad. Ekkor megszólal a kakas, és a hang helyrebillenti Pétert. Rádöbben, hogy megtagadta az Urat. Most jön rá, hogy minden úgy történt, ahogy Jézus mondta, most ismeri fel, ő sem különb a többinél. És ez fáj neki. Nem tér napirendre felette, hanem sír a vétke fölött. Ez a különbség a hívő és a vallásos ember közt, a hívő is elbukhat, de amikor erre rádöbben, fáj neki a vétke, és bocsánatot kér az Úrtól. Szabad sírni bűneink felett. A bűn mindig síráshoz vezet, mindig fájdalmat okoz. A bűnbánat azonban gyógyít, mert Krisztushoz segít.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.