M
|
ivel még most
szól a prófécia Ninive bukásáról, Izráel népe még úgy tekint Asszíriára, mint hatalmas
birodalomra (Náhum 2,1-14). Még reszketnek tőle, még elnyomás alatt vannak, és
nem is gondolják, hogy ennek nemsokára vége szakad. Megváltoznak az idők, és
Isten népe új lehetőséggel találja magát szemben. Vajon tud-e majd élni ezzel?
Mint ahogy számunkra is kérdés, tudunk-e az Istentől kapott lehetőséggel élni?
Ki tudjuk-e jól használni az Úrtól kapott időt? Növekszünk-e hitünkben, és
terjed-e általunk az evangélium?
A próféta bejelenti az örömhírt hozót, lába már a hegyeken van,
békességet hirdet Júda számára. Amikor elcsüggedtek és reménytelenül
tekintettek a jövőbe, mert úgy gondolták, minden változatlan marad, Isten
örömhírt hozót küld. Az Ő szava mindig örömhír, mert szabadításról beszél. Azt
üzeni, ne csüggedjünk, ne szomorkodjunk, és ne adjuk fel, mert eljött a
változás ideje. Nem az elnyomás fog tovább tartani, hanem szabadulás, és így új
életlehetőség jön. Békességet hoz az örömhírhozó,
Jézusban kapjuk meg ezt az igazi békességet, Ő érkezik életünkhöz. Amikor el vagyunk
keseredve, megérkezik Ő, és azt mondja, békesség neked! Az én békességemet
adom, ne nyugtalankodjék a te szíved, és ne is féljen. Fogadjuk meg az Úr
szavát, engedjük szívünkig, és fogadjuk el a békességet. Adjuk át Neki
nyugtalanságunk okait. Ne nyugtalankodjunk életünk, egészségünk, megélhetésünk
felől, hanem bízzuk Rá magunkat. Ha ezt megtesszük, örömtelivé és felszabadulttá válik az
életünk.
A próféta örvendezésre és ünneplésre szólítja fel népét. Most már
nyugodtan és felszabadultan ünnepelhet, mert többé nem fog bevonulni az
ellenség. Akitől félt, elpusztult, mert Isten kimondta az ítéletet. Még nem
történt meg, de hittel veheti a hírt, és ezért már úgy élhet, mint aki szabad.
Vegyük mi is hittel az Úr szavát, és köszönjük meg gyógyítását, szabadítását
akkor is, ha még nem látjuk, ha még nem valósult meg. Építsünk hittel az
ígéretre, és dicsérjük Őt. Menjünk hittel tovább, mint a kapernaumi százados,
aki visszaindult szolgájához, úgy, hogy nem volt a helyszínen, és nem látta, hogy
meggyógyult-e. De hitte, hogy úgy lesz,
amint Jézus mondta. Hiszed-e, hogy úgy történnek a dolgok, ahogy Ő megmondta?
Ninive felé, a magabiztos város és rettenthetetlen birodalom felé pedig
hangzik az ítélet, a pusztulás szava. Azt gondolta ez a birodalom, hogy soha nem
pusztul el. Azonban látnunk kell, minden birodalom ideje lejár egyszer. És
ahogyan Ő bánt a többi néppel, úgy fognak vele is bánni. Jó, ha nem a
birodalmaktól függünk, hanem Isten országától, mert az soha el nem múlik, és az
Ő királyságának soha nem lesz vége. Ha ezt figyelembe vesszük, nem rettegünk a
nehéz időkben sem, tudjuk, birodalmak jönnek és mennek, de Isten Igéje megmarad
örökké.
Legyünk mi is örömhírt mondó békekövetek, hiszen Krisztus tanítványai el
nem múló örömhírrel rendelkeznek. Nekünk akkor is van jó hírünk, amikor csak
rossz híreket hallunk, amikor a körülöttünk levő világ mindent reménytelennek
lát. Van jó hírünk, mert ez nem rólunk vagy más emberekről és emberi lehetőségekről
szól, hanem a Megváltóról, Jézusról. A mi örömhírünk Jézusról és az Ő
munkájáról szól. Ez a hír reménységet ad, mert elmondja, hogy embereknek
lehetetlen örök életre jutni, de Istennél minden lehetséges. Istennek
lehetséges az, ami a mi számunkra lehetetlen, amiben mi tanácstalanná válunk,
aminél elakadtunk. Nekünk lehetetlen legyőzni a halált, Ő megtette feltámadásakor.
Adjon ez a hír nekünk most új erőt és reménységet.
Jézust elfogták, a tanítványok pedig elfutottak (Mt 26,57-68). Úgy tűnik
azonban, Péter megbátorodott, és távolról követi Jézust. Most bátorságnak tűnik,
és mintha azt üzenné: látjátok, én vállalom Jézust, nem volt igaza, bárhová
elmegyek vele. Azonban nem nyíltan, és nem mellette megy, hanem távolról,
önmagát biztonságban tudva követi. Követi, de ott van a szívében, senki meg ne
lássa, senki meg ne tudja, hogy ő is Jézushoz tartozik. Hányszor vagyunk mi is
így. Vállaljuk Jézust, meg vagyunk magunkkal elégedve, de belül a szívünkben ott
van, csak senki meg ne tudja, hogy hívők vagyunk, hogy számunkra fontos a
Biblia. Hányszor arra figyelünk, csak szóba ne jöjjön a hit, pedig ahogyan Jézus
nyíltan vállalja tanítványait, és megy értük a keresztre, olyan őszintén kellene
nekünk is vállalni Őt. Péter elvegyül a szolgák közt, és úgy gondolja, biztonságban
van. Szomorú, hogy minket is sokszor saját biztonságunk érdekel csupán, az
vezérel, hogy meg ne tudják, hogy mi is tanítványok vagyunk, pedig pont annak
kéne vezérelni, hogy mindenki tudja meg. Annak kell vezérelni, hogy mindenki
tudja meg, kicsoda Jézus, mit tett értünk, és mennyire szeret az Atya. Merjük
vállalni ezt a hírt, merjük tovább adni, hiszen azért vagyunk ebben a világban,
hogy mindenkivel tudassuk a jó hírt.
Sok hamis vádat próbálnak felhozni Jézus ellen, aztán találnak két hamis
tanút, akik félreértelmezett mondásával vádolják. Pedig Jézus nem a templomról,
hanem haláláról és feltámadásáról beszélt. De sokan félreértik azóta is Jézust.
Jól értem-e mindig az Igét, vagy azt hallom ki belőle, amit hallani szeretnék?
Amikor támadják, vádolják, vallomást akarnak kicsikarni belőle, bátran
vállalja Önmagát. Nem fél, nem próbálja valahogy megúszni ezt a helyzetet,
hanem vállalja, hogy Ő az Emberfia, aki Isten jobbján fog ülni, majd el fog
jönni az ég felhőiben. Tudta, hogy ezzel olajat öntött a tűzre, de nem magát
akarja menteni, hanem azokat, akik szemben állnak Vele. Mert erre a
kijelentésre térdre borulhatnának, bűneiket megbánva. Ők azonban rosszul
döntöttek, nem merték vállalni az igazságot, inkább arcul verték. Mert Jézust
verni könnyebb, mint őszintén szembenézni önmagunkkal. Mi ne arcul verjük,
hanem nevét dicsérve boruljunk le Előtte hálaadással, és szolgáljuk Őt örömmel,
mert Ő az élet fejedelme. Lám, Jézust meg lehet kötözni, meg lehet verni, mi
mégis mennyire féltjük magunkat, hányszor mondjuk, velem ezt nem lehet
megtenni. Jézussal meg lehetett, és a tanítvány nem nagyobb az ő Mesterénél.
Mily drága nekünk ez a jó hír
1.
Mily drága nekünk ez a jó hír,
Mily édes örömteli zeng!
Halljátok a nagy szabadítást,
Mely Jézusba’ lett a mienk!
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
2.
Leszállott a mennyei fényből,
Elhagyta a dicső hazát,
Hogy széttörhesse rabbilincsünk,
Hogy hintsen az éjbe sugárt.
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
3.
Ó, jöjj mi hatalmas Urunkhoz,
Fáradt, szomorú, jer ide,
Érted gyötrődött a kereszten,
Hát bízva jöhetsz elibe.
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
4.
Csak Jézus az, aki segíthet,
Üdvöt nem ad más, csakis Ő,
Itt áll és türelmesen vár még.
Mit késel? Nincs már sok idő!
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése