A
|
mikor egy
kicsit fellélegezhetne az ország és megpihenhetne Dávid, ismét támadnak a
filiszteusok (2Sám 21,15-22). A gonosz mindig megtalálja a számára kedvező
időpontot arra, hogy támadjon, galibát okozzon. Ki akarják használni a belső
zűrzavart, ami Absolon lázadása miatt keletkezett. Amikor gyengébbek vagyunk,
amikor mi magunk is keressük a megoldást, akkor támad az ellenség, de nem kell
megijedni tőle, hanem figyelhetünk az Úrra. Amikor gyengének és elesettnek
véljük magunkat, Ő megerősít, és azt üzeni, hogy elég nekünk az Ő kegyelme,
mert az Ő ereje erőtlenség által ér célhoz. Igen, a kegyelem mindenkor és
mindenre elég, a mi gyengeségünk idején látszódik meg igazán az Úr ereje (2Kor
12,9). Támaszkodjunk ma is a kegyelemre.
Dávid tanult korábbi hibájából, és kivonul csapatai élén a harctérre,
azonban az idő múlása rajta is meglátszik, kifáradt a küzdelmekben. Az idő
múlása a hívőt sem kerüli el, bizony, rajta is meglátszanak az évek - az erő, a
frissesség fogy, hamarabb kifárad, pihenésre van szüksége. És Dávid mindezt
felismeri és elfogadja. Mi már azt is tudjuk, hogy „ha a külső emberünk megromlik
is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor 4,16).
Azt is megláthatjuk, hogy Góliát soha nincs egyedül. Nemcsak ő volt
hatalmas termetű, elrettentő erejű harcos, hanem voltak rokonai,
leszármazottai, akik ismételten meg akarták félemlíteni Dávidot és népét.
Azonban ők nem futottak el előlük, szembeszálltak velük és győztek. Ez mutatja,
hogy egyszeri győzelemmel nem szabadulunk meg a Góliátoktól, mert többen vannak, sőt, az évek múlásával változnak, és újabbak bukkannak fel. Nem kell tőlük
megijedni, mert az újabb, másabb Góliátok is legyőzhetők az Úr neve által. Soha
ne rémüljünk meg tőlük, bár ijesztőek, erősek, de Krisztusban legyőzhetők. Nincs az az
óriásként fölénk tornyosuló nyomorúság, szenvedély, ami alól Krisztusban ne
lenne szabadulás. Mert Ő a mi szabadítónk, hiszen a neve, Jézus is ezt hirdeti:
szabadító. Ő azért jött, hogy megszabadítson bűneinkből. Múlhatnak az évek,
fogyhat az erőnk, azonban „Jézus Krisztus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz”
(Zsid 13,8).
Jézus ismét példázatokban szól hallgatóihoz, szemléletesen mondja el
számukra Isten üzenetét, adja át az Atya meghívóját (Mt 22,1-14). Mert Ő azért jött, hogy
Isten meghívóját juttassa el hozzánk. Csodálatos, hogy mennyei Atyánk az örök
életbe hívogat minket. Oda, ahol mindenkor Vele lehetünk. Az Ő országa az
örömre épül, dicsőítsük Urunkat, amiért számunkra is kézbesíti a meghívást. Mert
amikor az Ige bármilyen formában szól, mindig elhangzik felénk a hívás:
Jöjjetek, minden készen van! Dicsőítsük őt, amiért minket sem hagy, mert ott
akar látni a menyegzőn, velünk akar örülni, menjünk örömmel, ne utasítsuk
vissza a hívást.
Az Úr arról beszél ebben a példázatban, hogy sajnos vannak, akik
elutasítják a meghívást, nem mennek el a menyegzőbe. A király
hívja őket, és ők nemet mondanak. Az élet legnagyobb hibája nemet mondani a
királynak. Van, akinek nemet kell mondani, de a Királynak soha ne mondjunk nemet.
Miért mondanak nemet? Azt olvassuk, nem akarnak elmenni. Tehát nem is az az
igazi probléma, hogy akadályoztatva vannak, hanem nem is akarnak elmenni.
Miért? Nem tudjuk. Az akaratukkal van baj, mi is sokszor hozunk kifogást, de
lehet, hogy nem is az időhiánnyal, a túlzott elfoglaltsággal, fáradtsággal van a
baj, hanem az akaratunkkal. Nem akarunk Istennel járni, nem akarjuk Őt képviselni.
Mi magunkért akarunk élni. Ez csapda, mert az Úrral való életre vagyunk
alkotva. Akkor lesz az életünk harmonikus, ha kapcsolatban élünk Vele, ha
mindenkor akaratát cselekedjük.
A Király türelmes, az elutasítás után más szolgákat küld ki, nem
másokat okol, hanem úgy gondolja, a szolgákban van a hiba, talán rosszul
kézbesítették a meghívót. Az újabb szolgák nyomatékosítják, minden kész, nem
kell várni, nincs szükség segítségre, mert a Királynak nem kell besegíteni. A
meghívottaknak egyetlen dolga van: együtt örülni a Királlyal.
A hívás ismét hangzik: minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! Hogyan
reagálunk erre? Tele van a szívünk örömmel, minden kész, mehetek, vagy én is
kifogásokat keresek? Fontosabb a saját dolgom, mint a Király meghívása? A
rendszerváltás óta hangzik a meghívás: minden kész, jöjjetek, de hányan nem
törődnek vele. Nem törődnek a Királlyal, mert fontosabb a föld, a munka, a szórakozás,
a modern vállig, a fogyasztói társadalom által kínált lehetőségek. Fontosabb a
legújabb dolgok beszerzése, a világ különféle tájainak a megismerése, mint
Isten országa. Ma még mehetünk, még meghallhatjuk és komolyan vehetjük a
hívást, de egyszer letelik az idő. Eljön a nap, amikor nem érkezik újabb hívás,
mint itt a példázatban is. Újabb hívás helyett ítélet következett. Talán úgy
gondolkodtak, most még elintézem a saját ügyeimet, intézem üzleteimet, és majd
legközelebb elmegyek, de nem volt legközelebb, nem volt újabb hívás, hanem ítélet. A mi társadalmunk is hallja a hívást - mit kezdünk vele? Mert egyszer
letelik az idő, nem lesz újabb meghívó.
Azonban a Király mindenképpen azt akarja, hogy legyenek vendégek, és ezért
mindent meg is tesz, szolgáit kiküldi az utakra, tehát olyan embereket hív és
hozat el, akiket eredetileg nem szándékozott hívni, akikről mások is úgy
gondolták, nem ott a helyük. Így hívta az Úr a paráznákat, vámszedőket,
bűnösöket, és hív így ma minket. Hívja a szenvedélybetegeket, a bűnösöket ma
is. Új életre hív, azt akarja, hogy vegyük fel a menyegzői ruhát. Mert a hívás
mindenkinek szól, de nem lehet bemenni a saját ruhánkban, át kell öltözni. A
régi életet le kell vetni - a hívás szól a legmélyebben lévő embernek is, de a
menyegzőre csak menyegzői ruhában lehet belépni, azonban ezt a ruhát, a
megváltás ruháját kapjuk, ingyen kegyelemből. Nekem csak át kell vennem.
A menyegzői ruhára, a megtérésre mindenkinek szüksége van. Nincs saját
igazságunk, ruhánk bűnnel szennyezett, de Krisztusban megigazíttatunk, az
üdvösség palástjába burkoltatunk. Áldott legyen mindezért az Úr! Legyen
önvizsgálatunk tárgya a következő kérdés: van-e menyegzői ruhám?
Az Isten Bárányára letészem bűnöm én
1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a
kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden
szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt
ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem,
Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’
Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én
királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő,
Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’
Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése