Ami belül van

Í

téletes üzenetet hirdetett meg Jóel, az Úr közeledő napjáról beszélt népe számára (Jóel 2,12-17). Az előttük ismert sáskajárás pusztításain keresztül szemléltette annak a napnak a súlyát, de mindez még figyelmeztetés, még előtte vannak ennek az eseménynek. És amíg előtte vagyunk valaminek, lehetőség van annak az elkerülésére is. Mert így folytatja Jóel: „Térjetek meg hozzám teljes szívetekből.” Mielőtt ezt elmondaná, rámutat: de még most is így szól az Úr. Mielőtt az ítéletre sor kerülne, van egy de, és ez Isten szeretetéről és kegyelméről tesz bizonyságot. Isten most még újra szól, a fegyelmezést megelőzi a szó, mert Ő azt akarja, hogy az ítéletre ne kelljen sort keríteni. Ő még közvetlenül a súlyos időszak előtt újra beszélni akar velünk. Még újra megpróbálkozik a szó erejével, megpróbálja őket magukhoz vonni. Ezért tapasztaljuk mi is, hogy még mindig szól az Ige, még mindig hívogat az Úr, de rajtunk múlik, hogy komolyan vesszük-e szavát.

Megmondja az Ige, mit kell tennünk, mert nemcsak arról van szó, hogy Isten ad időhaladékot, hanem elmondja, mit vár tőlünk. Amit vár, nem más, mint a teljes szívből való megtérés. Ezt várja tőlünk is, ez az egyetlen út az ítélet elkerülésére. Mégpedig teljes megtérést vár, azt, hogy ne csak életünk perifériáját, tehát a lényegtelen dolgokat, hanem a központot, egész életünket vigyük Hozzá. A megtérés azt jelenti, hogy a magam, a világ útjáról visszafordulok Istenhez, és innentől kezdve mindenben az lesz, amit Ő mond. Tehát teljes mértékben Rábízom magam, átadom az irányítást. Ez azt jelenti, hogy az élet semmilyen területén nem tartom fenn magamnak a jogot a döntésre, hanem mindenben az Ő akaratához szabom magam. A megtérés teljes szakítást jelent az eddigi gondolkozással és életvitellel. Elmaradnak a régi haverok, betagolódom a gyülekezetbe, és az Úr szava lesz számomra az iránytű, most már azt cselekszem, amit az Úr mond.

A próféta azt kéri, hogy a szívüket szaggassák meg, ne a ruhájukat, tehát igazi, a lényük mélyéig ható bűnbánatra van szükségük. Azért hívja fel erre a figyelmet, mert hajlamosak vagyunk a látszatmegoldásokra. Olyan dolgokat cselekszünk, amiket mások is észrevesznek, elismernek, de a szívünkben nem történik igazi változás. Az Úr pedig a szívünket akarja átformálni, az igazi változás mindig a szívben megy végbe. A megtérés gyökeresen alakítja át az életünket.

Az Úr keresésének és a teljes szívből jövő, őszinte és mély bűnbánatnak van értelme, nem felesleges, mert az Úr könyörületes és irgalmas. Az őszinte bűnbánatot bűnbocsánat követi, ezt látjuk az Úr Jézus szolgálata idején is. Akik bűnbánattal jöttek, új életet nyertek.

A bűnbánatnak, az Úr őszinte keresésének az egész népre ki kell terjednie. Milyen jó, amikor egy közösség őszintén keresi az Urat, amikor meglátjuk, hogy mindaz, ami végbemegy, bűneink következménye. Csodálatos, amikor tudunk sírni vétkeink fölött, amikor nincs egymásra mutogatás, hanem mindenki látja saját bűneit, és tud sírni felettük. A bűnt nem lehet elbagatellizálni, hanem komolyan kell venni.

A próféta felszólítja a papokat, az Úr szolgáit is, hogy sírjanak, ne legyenek közömbösek, hanem lássák meg felelősségüket. Isten gyermekeinek, az Úr szolgáinak is megvan a maguk felelőssége. Így mi is nézzünk szembe önmagunkkal, lássuk meg vétkeinket, mulasztásainkat, valljuk meg, ha minket is magával ragadott korunk szellemisége, ha nem a lélekmentésre tettük a hangsúlyt, hanem a formalitásokra. Az Úr mai népének is van miért bűnbánatot tartania, hiszen minket is magával ragadott a világ szellemisége, mi is gyakran kortársainkhoz hasonlítottunk, és nem voltunk hatással rájuk. De most még újrakezdhetjük az Úrral, a megtérés mindig magában hordozza az újrakezdés lehetőségét, azt, hogy lehet másképp. Igen, most még változtathatunk, amit megláttatott az Úr, azt csinálhatjuk immár másképp. Hogyan? Krisztusian, hiszen Ő bemutatta számunkra az Atya akarata szerinti életformát, elküldte világunkba a Segítőt, Aki által élhetünk másként, mert azt meg kell látni, hogy önerőből nem megy.

Az Úr Jézus egyre keményebben beszél a vezetőkkel, és mintha nekünk mondaná. Olvassuk úgy, hogy nekünk mondja (Mt 23,23-36). Mert az ítéletes, kemény részeket is úgy kell olvasnunk, hogy nekünk szól. A  „jaj” mondások is nekünk vannak címezve, nemcsak a boldogmondások, de ezeket ismételgetjük-e annyit? Én bizony, a jaj-mondásokból még nem láttam igéslapot, fali mondást, pedig ezek is fontos üzenetek. Nem ismerünk magunkra, amikor az Úr a külső megtisztításáról beszél, míg a belsőre nem fordítunk gondot, nem tisztítjuk meg? Egyáltalán odafigyelünk-e arra, mi van belül? Esetleg úgy vagyunk, hogy azt úgy sem látja senki? Pedig az Úr Jézus látja még a gondolatainkat is, nagyon jól tudja, mi van a szívünkben. Személyes életünkben is hányszor csak arra figyelünk, ami mások számára is látható, de a szívünk tartalmára nem fordítunk elég gondot. Pedig az Úr pont arra teszi a hangsúlyt, ami belül van. Az egyház is az elmúlt időszakokban nagy gondot fordított az épületek rendbetételére, valóban megszépültek a templomok és a parókiák, de arra már kevésbé figyeltünk, hogy közben egyre kevesebben vannak az istentiszteleteken. Arra meg már igazán nem is figyeltünk, hogy élő hitre jutnak-e az emberek. A belső változásról megfeledkeztünk. Mennyi időt és erőt vesz igénybe a külső megtisztítása és közben a belső tartalomról megfeledkezünk. A belső romlás súlyosabb és veszélyesebb, mint a külső. Az egyház, a hívő ember azért só, hogy a romlást megakadályozza - vajon sikerül-e ez? Mintha inkább ránk lenne a környezetünk hatással, mintha a világ formálna minket, és nem mi a világot.

Összhangban van a valóság a rólunk kialakított képpel? Igaznak, hívőnek látszom, de az vagyok-e igazán? Az Úr is azt látja-e a szívemben, hogy valóban az Övé vagyok? Most tehát végezzünk szívátvilágítást, kérjük meg az Urat, mint annak idején Dávid, hogy vizsgálja meg a szívünket, hogy valóban azok vagyunk-e, akiknek mondjuk magunkat, akiknek látszunk? A vizsgálat eredményét pedig vegyük komolyan, mert az Úr nemcsak a szív állapotát mutatja meg, hanem azt is, hogyan lehet kijavítani a hibát. Az Ő ajánlata a számunkra az új szív, amelyet tőle kaphatunk. És erre a szívátültetésre várni sem kell, nincs szükség donorra, mert az Úr akkor adja, amikor kérjük.

Új szívet adj, Uram, énnekem

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.