A
|
z előző fejezet
történéseit olvasva azt gondolhattuk, Jónás boldog és hálás, hiszen a rövid és tömör bizonyságtételének óriási hatása és
eredménye van (Jónás 4,1-11). Az egész város komolyan vette, amit hirdetett, és
zsákban és hamuban megtértek. Csodálatos
látni az Ige hatalmát: egy pogány város lakói új életre jutnak, megváltoznak,
mert szívükbe fogadták Isten üzenetét. A szívbe került Igének van ereje megváltoztatni
az ember gondolkodását és életvitelét. Csak Ő tud bárkit is megváltoztatni.
Van-e öröm a szívemben az Ige munkáját látva? Tudok-e őszintén örülni, ha mások
hitre jutnak és rendbe jön az életük?
Az is elgondolkodtató, hogy Jónás igehirdetésében csak ítélet volt, nem
tartalmazott semmi evangéliumot, a kegyelem csekély jelét sem lehetett látni.
Ennek ellenére nyitott fülekre és fogékony szívre talált az Ige. Miért? Mert
ebből is kihallották, hogy Isten irgalmas és kegyelmes, felismerték, hogy azért szól
még az igehirdetés, mert Isten lehetőséget kínál a számukra. És ők éltek a
lehetőséggel, jól használták fel az időt. Bárcsak ma is mindig meghallanánk,
hogy most van a kegyelem ideje, és élnénk is vele.
Ébredés van Ninivében. Mi mindig azt várjuk, bárcsak lenne ébredés. Bárcsak
megélnénk ilyen pillanatot, amikor egy egész település hitre jut, és valami új
kezdődik Isten hatalma által. Bizonyára megdöbbenünk, hogy a prófétának ez nem
tetszik, sőt, megharagszik. De mindez nem
elég neki, hanem még Isten ellen is fordul és szemrehányást tesz Neki. Kiderül,
azért menekült, mert ismerte Istent, így tudta, hogy az Úr nem olyan, mint ő,
mint mi. Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.
Jónás tudta, ha megtérnek Ninive lakosai, Isten megbocsát nekik, és elmarad az
ítélet. Jónás pont az ítéletet, a pusztulást, a halált várja. Megdöbbentő, hogy
Isten emberének mi van a szívében. Merjünk egy pillanatra magunkban maradni a
szívünkkel, és nézzük meg, mi is található benne. Bizonyára megdöbbenünk, mert
bennünk is ott van ez a pusztulást váró Jónás. Pedig Isten azért
munkálkodik bennünk, hogy a mi szívünkben is az az indulat legyen, ami Krisztus
Jézusban is volt. Milyen indulat volt Jézusban? A megbocsátás indulata, hiszen
még a kereszten is azt kérte, az Atya bocsásson meg azoknak, akik megölték.
Annyira fáj Jónásnak az Úr döntése, hogy inkább meg akar halni. Ha nem halnak meg ők, akkor inkább én. Minek éljek, ha Isten irgalmas, gondolja Jónás, jobb meghalni, véli. De sokan gondolkodnak így, jobb meghalni, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt mi várjuk. Úgy látom, hogy ebben a halni vágyásban azonban zsarolás van, így akarja rávenni Istent, hogy végül pusztítsa el Ninivét. Öngyilkossági hajlammal akarja elérni, hogy úgy legyen, ahogyan ő akarja. Ezért megy ki a városon kívülre és ül be a kunyhója árnyékába, mert várja, hogy Isten mellette dönt, és nem akarja, hogy meghaljon prófétája, ezért inkább elpusztítja a nagyvárost.
Annyira fáj Jónásnak az Úr döntése, hogy inkább meg akar halni. Ha nem halnak meg ők, akkor inkább én. Minek éljek, ha Isten irgalmas, gondolja Jónás, jobb meghalni, véli. De sokan gondolkodnak így, jobb meghalni, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt mi várjuk. Úgy látom, hogy ebben a halni vágyásban azonban zsarolás van, így akarja rávenni Istent, hogy végül pusztítsa el Ninivét. Öngyilkossági hajlammal akarja elérni, hogy úgy legyen, ahogyan ő akarja. Ezért megy ki a városon kívülre és ül be a kunyhója árnyékába, mert várja, hogy Isten mellette dönt, és nem akarja, hogy meghaljon prófétája, ezért inkább elpusztítja a nagyvárost.
Isten azonban nem pusztít, hanem örül, hogy szavát komolyan veszik. A
mennyben nagy öröm van egyetlen bűnös megtérésén, így micsoda nagy öröm
lehetett, amikor egy egész város megtért. Csak egyvalaki nem örül, és ez Jónás.
Nem tud együtt örülni a mennyel. Tudok-e én együtt örülni az Úrral? Jónás a
város pusztulását, emberek halálát várja, azt akarja nézni, kunyhója
árnyékából. Mielőtt elítélnénk a prófétát, nézzünk magunkba és gondoljuk végig,
nem ugyanezt csináljuk-e, amikor a tévé képernyője előtt olyan filmeket, tudósításokat nézünk, amelyekben embereket ölnek meg? Gyakran még étkezünk is,
miközben folyik a vér a szemeink előtt. A gyerekek videójátékokon keresztül
sajátítják el, hogyan kell a másikat eltávolítani, ha érvényesülni akarnak.
Jónás vérszomja és gyűlölete bennünk van, egyedül az Úr tud ebből
felszabadítani, mert Ő a saját vérét adta, hogy általa megtisztítson minden
gonoszságtól.
Isten egy tanmesét dramatizál el a próféta számára, általa leplezi le
indulatait, a benne levő gonoszt. Egy bokrot ad számára az Úr, és Jónás örül,
mert árnyékot ad a számára, és a nagy melegben gyötrő fejfájására enyhülést
hoz a bokor vetette árnyék. Egy
bokornak, egy kis hűsítő árnyéknak mennyire örül, egy kis meleget, fejfájást
nem bír elviselni. Mennyire nincs benne együttérzés, nem gondol a Ninivében
élők szenvedéseire, amit egy ítélet okozna számukra. Isten dönt, és a bokor
elszárad, Jónás pedig kiborul. Egy csekély dolog, egy bokor kiszáradása kiborítja Jónást. Bizony, gyakran milyen egyszerű dolgok miatt kiborulunk. Nem
kapunk meg valamit, nincs áram, nincs víz, nincs internet-hozzáférés, nem
működik a számítógépünk, és kiborulunk. Mindeközben milliók szenvednek, mert
nemhogy luxus dolgokkal vennék magukat körül, nincs mit enniük. Gyermekek halnak
éhen, de mi kiborulunk, mert megszokott kényelmes életünk egy pillanatra
felborult.
Amikor Isten megkérdezi a prófétát, hogy jogosan haragszik-e, vagy igaza
van-e, amikor haragszik, ő gondolkodás nélkül rávágja: Méltán haragszom,
mindhalálig! Jónás a haragjába zárult, Isten azonban rámutat, hogy ha neki egy bokor
ilyen sokat jelent, pedig nem is ő fáradt vele, hanem ajándékba kapta, akkor
mennyivel többet jelent az ember élete. Istennek az ember élete érték, drága
kincs. Ezért adta oda egyszülött Fiát.
Nem tudjuk, végül hogyan reagált Jónás, a történet befejezetlen, mégpedig
azért, hogy mi fejezzük be. És ez a befejezés tartalmazzon bűnbánatot,
irgalmasságot, megbocsátást, az élet védelmét és megbecsülését.
A páskavacsorát és Péter fogadkozását követően a Gecsemáné–kertbe megy
Jézus a tanítványaival (Mt 26,36-46). Itt készül fel a kereszt
megpróbáltatására, itt hangolódik rá teljesen az Atyára. Jézus imádkozni megy,
és imádsága erőforrás a számára. Imádságból lép ki ellenségei elé, és megy a
Golgotára. Mi is minden élethelyzetben először keressük a csendet, keressük az
Atyával való közösséget.
Jézus gyötrődik, de kimondja: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint
Te. Ez legyen a mi imádságunk is. Mondjuk ki, ne úgy legyen, amint én akarom,
hanem amint Te, Atyám. Nem könnyű ezt kimondani, de a Szentlélek által
lehetséges. Az visz előre, ha lemondok a saját akaratom megvalósulásáról, és
elfogadom, amit Isten akar. Nem egyszerű
ez, mert a tanítványok sem tudtak együtt virrasztani Jézussal, nem tudtak vele
imádkozni, hanem elaludtak. Erősebb volt a saját akaratuk, nem tudtak a test vágyaira
nemet mondani. A kísértést, a test gyöngeségét imádsággal és vigyázással lehet
legyőzni, de le lehet, akkor is, ha gyakran alul maradunk. De ne csüggedjünk el, ne
hagyjuk abba a küzdelmet, mert Jézus által van győzelem, még önmagunk felett is.
Imádkozzatok és buzgón
kérjetek!
1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess
meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha
kérünk.
2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s
átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!
3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ
zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök
halleluját!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése