Jézus az élet

M

ost látjuk igazán, mit is jelent, amikor az Úr jelenléte körülveszi az övéit, amikor ez a jelenlét oltalmat és áldást biztosít (Jób 1,13-22). Most látszik ez, amikor az Úr engedélyt ad sátánnak gonosz terve kivitelezésére, ami egyben szívvizsgálat Jób számára. Mert erre is szükség van, időnként meg kell vizsgálni, milyen állapotban van a szívünk, az Úr van-e még mindig a középpontban, szeretjük-e még mindig. Nézzük meg, hogy nem-e már inkább az ajándékaihoz rögzültünk, elkényelmesedtünk, és nem Ő a fontos a számunkra? Mindez azt is üzeni, hogy Isten oltalma nélkül kiszolgáltatottakká válunk, legyünk hálásak kegyelméért, oltalmazó szeretetéért.

Sátán azonnal akcióba lendül, nem vár, hanem gyorsan cselekszik. Viszi előre a pusztító, romboló vágy. A sátánt a szétdobálás, a tönkretétel élteti. Lássuk meg, hogy nem Isten akarta Jób életét tönkretenni, nem Ő örül a szenvedéseinek, hanem mindezt a sátán tervelte ki, és ő is hajtja végre, Isten csak megengedi a számára. Azért férkőzhet sátán Jób közelébe, mert Isten lehetővé tette a számára. Nem ért egyet vele, de megengedi, hogy cselekedjen. Sátán él is lehetőséggel, nem halogatja tervét, azonnal cselekszik. Milyen jó is lenne, ha mi is ilyen gyorsasággal tennénk az Úr akaratát, ha semmi más nem lenne fontosabb, mint hogy vigyük az életet. Mert sátán rombol és pusztít, de Isten gyermekei azért vannak a világban, hogy helyreállítsanak, vagy legalábbis felmutassák, talpra lehet állni, a legmélyebb helyzetekből is van kiút, mert nemcsak pusztító van, hanem jelen van az Úr is. Ő nem a pusztítást, hanem az építést támogatja, hiszen az Ő kezéből került ki minden. Sátán nem épít, hanem pusztítja más, az Isten munkáját. Ezért minden téren álljunk ellent az ördögnek, és akkor elfut előlünk.

Jób éli megelégedett életét, mindennapjai tele vannak Isten áldásával, és egyszerre csak, mint derült égből a villámcsapás, érkeznek sorban a szolgák, és bejelentik a tragédiákat. Szinte egy tragédiasorozaton megy keresztül, még fel sem tudja fogni és dolgozni az első hírt, amikor sorban jön a többi, és egy pillanat alatt lenullázódik, mindene elveszik. Nem könnyű a helyzete Jóbnak, nem is tudom, hogyan élnék meg hasonlót, egyik percről a másikra mindent elveszíteni, és szinte az utcára kerülni. Mennyire van bekalkulálva, hogy velem is megtörténhet? Hogyan reagálnék rá? Kitartana-e a hitem? Tudnék-e örülni tovább az Úrnak? Mert hányszor elveszítjük békességünket apró kellemetlenségek miatt. Nekünk nem is kell tragédiákat átélni ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk, elég, ha fáj egy testrészünk, ha betegség környékez, ha fogy az erőnk és teljesítőképességünk.

Mennyire másképp reagál Jób, mint mi. Azonnal bűnbánatot tart és az Úr elé borul minden fájdalmával. Nem zúgolódik, hanem elfogadja, ami történt. Itt látjuk meg, hogy semmi sem vakította el, nem a jólét került élete középpontjába, hanem végig az Úr volt a legfontosabb a számára. Meglátja a földi lét valóságát: mezítelenül jöttünk a világba, és úgy is megyünk el. Nincs kivétel. Földi értékeinket nem lehet átcsempészni az Isten világába. Jó, ha már most elengedünk mindent, amihez hozzánőtt a szívünk.

Jób azt is felismeri és meg is vallja, hogy mindene, amije volt, az Úrtól származik - az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve. Nem a két keze munkáját siratja, hanem látja, minden ajándék volt Istentől. Elfogadja, hogy Ő vissza is veheti az ajándékokat. Jób mindent elenged, nem ragaszkodik semmihez sem. De nem úgy engedi el, hogy ez van, nem tehetek mást, hanem áldja az Urat mindazért, amiben eddig része volt. Ebben a helyzetben is a hála tör elő szívéből. Vajon mi jönne elő az én szívemből? El tudom-e engedni gyermekeimet, hozzátartozóimat? Mi van a szívemben, ha elveszítem a munkám, ha szegénnyé válok, ha súlyos betegség látogat, vagy meghal valaki szeretteim közül? Tudok-e én is szólni: az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve?

Még egy esélyt kap Pilátus, amikor felesége figyelmezteti (Mt 27,19-30). Isten így üzen a számára, de Pilátus nem veszi komolyan. Nem dönt Jézus mellett, hanem kiszolgáltatja a zsidóknak. Isten sok lehetőséget ad számunkra, amelyekben dönthetünk Jézus mellett, de élünk-e velük? A főpapok és a nép is megkapja a lehetőséget, most még Jézust választhatják. Még mindig van esély újrakezdeni, az életet választani, de ők inkább a pusztulás mellett teszik le a voksot. Mert Barabbás a pusztulást jelenti az élet köntösébe burkolva. Ők azt gondolják, Barabbásra van szükségük, mert ő a szabadság ígéretét csillantja fel előttük. És nem látják, hogy Barabbás útja a pusztulás felé sodorja őket, míg Jézus útja, a keskeny út az életre vinné a népet. Bizony, minket is meg akar a világ a maga szabadság és élet fogalmával téveszteni, azt üzeni, ha követjük, ha hallgatunk rá, miénk az élet. Minden azt susogja, ne Jézust válaszd. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, mert Ő az út, az igazság és az élet. Válasszuk hát az életet. A mai világ, a mai ember számára is csak egyedül Jézus jelenti az életet, minden más halál és pusztulás, csak a keskeny út vezet az örök életre. Lépjünk rá erre az útra.

Pilátus mossa a kezét, de ezt a bűnt semmi nem viszi le, csak Isten kegyelme. Nem lehet lelki problémánkat emberi módszerekkel megoldani, nem lehet úgy tenni, mintha nekünk ehhez semmi közünk nem lenne. Nem lehet a felelősség alól kibújni, nem lehet saját rossz döntésünket másra hárítani. Vállalni kel, és most még átélhetjük az Úr bocsánatát, Jézus vérének bűntörlő erejét.

A gonosz tombol, azt gondolja, győzött, de nemsokára kiderül, Jézust nem lehet legyőzni. Itt nem a gonosz nyer, hanem az Úr. Megdöbbentő képet mutat rólunk a helytartósági jelenet, ez van bennünk, állati indulatok és ösztönök, ez telik tőlünk, kicsúfolni, megalázni a tehetetlent, a kiszolgáltattat. Döbbenetes, hogy a más szenvedése örömöt jelent némelyeknek.  Ez a képsor is azt mutatja, nagyon nagy szükségünk van Jézusra, mert ma sem tartunk előrébb. Ha szétnézünk a világban, ma is ezt látjuk, megkötözés, megverés, gúny és erőszak mindenütt. Egyedül az Úr könyörülhet rajtunk és formálhat más emberré minket, ehhez azonban meg kell látni bűneinket.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.