J
|
ónás könyvét
követően ismét Ninive kerül látókörünkbe, Náhum próféta látomását olvashatjuk,
amely e nagyváros ítéletéről szól (Náh 1,1-14). Náhum neve azt jelenti,
vigasztalás, mert a Ninive felett elhangzó ítélet Isten népen számára vigasztalást
jelent. Azt üzeni, hogy megszűnik a fenyegetés, és Isten népe biztonságban
élhet, és egyedül az Úr szolgálatára, az Isten szerinti életre kell koncentrálnia.
Az Úr a legnehezebb időkben sem feledkezik meg népéről, és vigasztalást küld számukra.
A próféta megjelenése a vigasztalás, mert jelzi, hogy az Úr törődik velük és
van számukra üzenete. Isten szava mindig vigasztalást és reménységet jelent.
Hála Neki, hogy ma is élhetünk az Igével, ma is hallhatjuk szavát.
A próféta elmondja, hogy féltőn, Károli szerint buzgón szerető Isten az
Úr. Szeretete lénye mélyéről tör fel, mert Ő maga a szeretet. Ezért félti a
népét, szeretetből fenyíti őket, és szeretetből tesz meg értük mindent, azért,
hogy el ne vesszenek. Mai gyermekeit is félti az Úr a világ és a gonosz
hatásától, és mindent megtesz, hogy el ne sodródjunk, mindent megad, hogy
szilárdan meg tudjunk állni a legnehezebb időkben is.
Hosszútűrő az Úr, ez csodálatos üzenet, az életünk is ezt támasztja alá,
hosszan tűr, ezért van esélye és lehetősége még korunk emberének és így nekünk
is. Hosszútűrése tette lehetővé, hogy mi is megismerhessük a kereszt titkát, a
drága kegyelmet. Ennek a hosszútűrésnek vagy türelemnek a mi életünkben is meg
kéne jelenni. Mivel mi az Urat képviseljük, akkor lesz hiteles a bizonyságtételünk,
ha a mi életünkben is megjelennek azok a vonások, amik Istent jellemzik.
Azonban gyakran inkább a türelmetlenség és az idegesség jellemző ránk. Hányszor
inkább a dühös és sértődött Jónásra hasonlítunk, aki egyáltalán nincs
türelemmel és azonnal mindenkit eltörölne.
Azért szól ismét az ítélet Ninive ellen, mert bár Jónás kemény
prédikációjára megtértek, de a következő generáció nem vitte tovább az
ébredést, hanem letértek a bűnbánat, a megtérés útjáról. Mert az ébredést
tovább kell vinni, át kell adni a következő nemzedék számára, mint a stafétát.
Mit adunk tovább, az új élet stafétáját vagy a bálványimádást?
Mennyi pozitívumot tud elmondani Náhum Istenről: féltőn szerető,
hosszútűrő, jó és menedék. Én hogyan ismerem? Mennyi jót és pozitív jelzőt
tudok elmondani Istenről és a mellettem levőkről? Náhum látja, hogy Isten jó,
így ismerte meg Őt. Nemcsak mondja, hanem így is ismeri - én hogyan ismerem? Sőt, menedék, erősség a számára, olyan, mint Akihez bármikor oda lehet menni, és
jelenlétében oltalmat lehet találni. Az igazi menedéket az Úr biztosítja
számunkra, az élet mindenféle problémái, szorongattatásai közepette meneküljünk
Hozzá. Az Ő oltalmában elcsendesedik a szív, és át tudjuk értékelni életünket,
megláthatjuk vétkeinket és Isten útmutatását is. Jó rendszeresen behúzódni ebbe
a menedékbe.
Ezek után a természetből vett képek által szemlélteti Izráel számára az
Úr hatalmát. Senki nem állhat Neki ellen, és ez azt jelenti, hogy a rabiga
lekerül, Isten népe felszabadul. Azt ígéri, hogy letöri a rabigát, és
bilincseinket leszaggatja. Csodálatos, bízzunk Benne, jöjjünk Hozzá, ne
titkoljuk el megkötözöttségeinket, mert Ő tud segíteni. Azért jött el az Úr
Jézus Krisztus, hogy levegye rólunk a bűn minden igáját, és helyette a
saját igáját kínálja. A gonosz, a rabtartó helyett most már a Szabadítóval
mehetünk egy igában. Ez a szabadság
igája, örömteli élet Jézussal. Jöjj Jézushoz, jöjj ma, mert letöri azt a
bilincset, ami megkötöz, amivel nem tudsz megbirkózni. Neki van hatalma levenni
és megszabadítani.
Mire Jézus befejezi az imádságot, és indulni kész tanítványaival,
megérkezik az elfogására küldött csapat (Mt 26,47-56). Milyen döbbenetes azt
olvasni, hogy az elfogók csapatját egy tanítvány vezeti, egy a tizenkettő
közül. Nagyon megrázó, és egyben figyelmeztető ez, aki ma tanítvány, egy a
testvérek közül, holnap lehet áruló. Ezért, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék
(1Kor 10,12). Uram, tarts erősen, és köszönöm, hogy ígéred, erősen fogod jobb
kezemet (Zsolt 73,23).
Júdás megadta a jelet: akit megcsókol, az lesz, akit el kell fogni. Üdvözli Jézust, Ő pedig megkérdezi: „Barátom
miért jöttél?” És ebben a kérdésben
benne van az utolsó esély, benne van: azért jöttél, hogy megvalld, amit tettél, és bocsánatot kérj? Igen, Júdás még most is leborulhatott volna, Jézus
lényébe tekintve bűnbánatot tarthatott volna, azonban nem élt a lehetőséggel.
Isten sok lehetőséget kínál az új életre, de nekünk kell ezekkel élni. Júdás
ebben a helyzetben nem tud dönteni, nem tud önmagával szembenézni, amikor rátör vétkének súlya, már nem lesz ereje visszatérni. Ezért soha ne halogassuk a megtérést. Miért
jöttél? Azért, hogy elárulj, vagy azért, hogy új életet kezdj? Miért jöttél - kérdezi Jézus, amikor kézbe vesszük az Igét. Miért jöttél, amikor belépsz a
templomba? Azért, hogy őszintén átadd Neki az életed, hogy végre már Őneki
engedelmeskedj és komolyan vedd amit mond? Vagy csak megszokásból, mert ezt
láttad a környezetedben, vagy Jézusért mész?
A Jézussal levők közül valaki a világ megoldását választja, fegyverhez
nyúl. Mennyire nem járta még át Jézus lénye. Azt gondolja, a tanítvány számára
sincs más, mint odacsapni, azonban Jézus ezt elhárítja, az odacsapás nem
megoldás, seb sebet követ, fegyverre mindig fegyver a válasz. Jézus megoldása
azonban a megbocsátás, a gyógyítás. Ő nem csap vissza, nem alkalmaz erőszakot,
pedig megtehetné. És ez az igazi erő. Kérhetné az Atya seregeinek segítségét,
de nem kéri. Az igazi erő a lemondásban és az erőtlenségben nyilvánul meg.
Jöjj az Úrhoz!
1. Jöjj az Úrhoz, jöjj az Úrhoz! Nála béke vár:
Életedbe új erőt hoz, Ő a nagy király!
2. Nála nélkül elveszett már bűnös életed,
Nála nélkül élned is kár hosszú éveket.
3. Nála nyílnak énekelve szívek, ablakok:
Jöjj te is hát, s nagy kegyelme rajtad átragyog!
4. Jöjj az Úrhoz, jöjj az Úrhoz! Nála béke vár:
Életedbe új erőt hoz, Ő a nagy király!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése