Ki az első?

A

z első versekben Jób élete volt szemeink előtt, láttuk, hogy élte is, amit hitt (Jób 1,6-12). Az istenfélő élet pedig áldáshordozóvá vált. Mert Isten megáldja azokat, akik az Ő akarata szerint élnek, akik mindenkor kapcsolatban állnak Vele. Jób esetében az élet minden területén meglátszott az áldás, kezének munkáját valóban maradandóvá tette az Úr. Ő pedig minden eredményt Istennek tulajdonított, Neki adott hálát. A gyermekeit is úgy tekintette, mint Isten ajándékait, és fontos volt a számára, hogy őket is istenfélelemben nevelje. Jób élete számunkra is bizonyságtétel, legyünk hálásak Istennek mindenért, és mi is vezessük hitben családunk tagjait és mindazokat, akik ránk bízattak.

Jób gazdaságáról most a mennybe irányítja a szentíró a tekintetünket. Megnyílik a menny kapuja és bepillantást kapunk Isten háztartásába. Ez nem mindennapi esemény, hiszen csak rendkívüli pillanatokban tárult fel Isten gyermekei előtt ez a kapu, gyakran valamilyen látomás által kaptak betekintést, ami által bátorító, reményteljes üzenetet kaptak. A legtöbbször az ilyen eseményen keresztül az Úr üldözött népét erősítette, és ezáltal kitartásra biztatta őket, rámutatva a végső győztesre, Jézusra.

Most egy gyűlésbe tekintünk bele, ahol a sátán is megjelenik. Ez azt üzeni számunkra, hogy a sátán hatalma is korlátozott, nem tehet azt, amit akar, kontroll alatt van a tevékenysége. Ez vigasztalást jelent a számunkra, mert bármilyen hatalmasnak mutatja magát a gonoszt, mi láthatjuk, hogy hatalma véges, Isten a legnagyobb hatalom. Így azután, mindig bátran menjünk az Úrhoz, bárhogyan fenyeget és rémisztget, soha ne feledjük, minden hatalom Istené, és Jézus a Golgotán győzelmet aratott felette. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek lehetőségei - de vannak, és számunkra legyőzhetetlen, csak egyedül Jézus nevében van fölötte győzelem.

Azt is meglátjuk, hogy a sátán gonosz és irigy, nem tudja elviselni, ha valakinek áldott az élete, mindig rosszindulatot, érdekkapcsolatot sejt mögötte, mint Jób esetében is. De nemcsak ő irigy, hanem ezt a mi szívünkben is igyekszik kimunkálni. Ha nem keressük az Úrban való elrejtettséget, mi is irigyekké, önzőkké válhatunk. Az Istentől elszakadt emberben benne is van az irigység, az önzés, sőt, ma sok problémának ezek a kiváltó okai, azonban Krisztus által van szabadulás. Kérjük Őt, tisztítsa ki a szívünket.

A sátánt érdeklik a földön végbenő folyamatok, figyeli az életet, és különösen odafigyel Isten gyermekeire, és kovácsolja terveit, amik által elszakíthatja a hűségeseket. A gonoszt irritálja az Istenhez való hűség, és mindent igyekszik megtenni, hogy a kapcsolatba beékelje a bizalmatlanságot. Ahol jól mennek a dolgok az egyéni életünkben is, a gonosz igyekszik beékelni valamit, igyekszik megvádolni a másikat.

Isten elismeri Jób életét, nyilvánvaló előtte a hűsége, kegyes élete. Az Úr értékeli Jób földi életét, kegyességét. Mi tudjuk-e értékelni egymás életét? Észrevesszük-e a jót? Meglátjuk-e a hűségeseket, kitartókat, szorgalmasakat?

Sátán nem így látja, úgy véli, csak érdekből hűséges Jób, és nem önmagáért szereti Istent. Jób feddhetetlen, ő valóban szívből szereti Istent, nála nem az ajándék, hanem az Ajándékozó áll az első helyen. Azonban vizsgáljuk meg a szívünket, mi az Ajándékozót tesszük-e az első helyre, és önmagáért fontos-e számunkra az Úr. Ha mi kerülnénk hasonló élethelyzetbe, mint amit Jóbról fogunk olvasni, vajon hogyan élnénk meg? Mi van a szívünkben, amikor valami nem sikerül? Amikor romlik az egészségünk, nehezedik a megélhetésünk? Nincs keserűség, vád vagy harag a szívünkben? Akkor is teljes szívből szeretjük az Urat és bízunk Benne?

A sátán be akarja bizonyítani állítása igazát, Isten pedig engedélyt ad a számára. Mindenére ráteheti a kezét, csak Jóbhoz nem nyúlhat. Azt is lássuk meg, hogy Jób minderről nem tud, próba alá kerül a hite, az élete. A próbákat mi sem kerülhetjük el, mert az Úr meg karja vizsgálni szívünk tartalmát, hitünk eredetiségét. Az Úr könyörüljön, hogy kiálljuk a magunk próbáit, és hűségeseknek bizonyuljunk, sőt, erősödjön a hitünk. Mert a próbák célja a hitbeli megerősödés.

Az Úr Jézus már a helytartó előtt áll, aki kérdésbe csomagolva akaratlanul is bizonyságot tesz arról, hogy Jézus a Király (Mt 27,11-18). De nemcsak a zsidók, hanem az életünk királya is, jó lenne, ha ezt mi őszintén felismernénk és megvallanánk. Boldog, aki ki tudja mondani: életem királya Jézus, és ez nemcsak vallomás, hanem életforma. Vagyis Jézus irányítja az életem, Ő uralkodik felette, és én mindenben alárendelem magam Neki. Ha Ő a királyom, akkor Ő ül életem trónján, és már nem az énem, nem a bálványaim.

Jézus nem áll le Pilátust győzködni, nem keresi a menekülést, hanem teljes mértékben az Atya akaratának rendeli alá magát. Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, mondta imádságában, és eszerint is cselekszik. Bár mindig így cselekednénk mi is.

Pilátus próbálja menteni a menthetőt, elérni Jézus szabadon bocsátását, de nem őszintén és szívből teszi, mert ha így cselekedne, akkor mivel nem találta bűnösnek, szabadon bocsátaná. A helytartó azonban taktikázik, a nép által akarja megmenteni Jézust. Volt egy hírhedt foglyuk is, és azt előhozatva megkérdezi a sokaságot, melyiket akarják, hogy Pilátus elbocsássa? Rájuk bízza a választást. Most tőlünk is megkérdezi az Ige: Kit választok? Ki kell nekem? Válaszuk Jézust, mert Általa az életet választjuk. Jézus az élet, Barabbás a halál. Válaszd hát az életet. Tulajdonképpen az ószövetségi lehetőséget kínálja fel ismét Isten: „Elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is” (5Móz 30,19). Ránk van bízva a választás, de ne feledjük, az életet, az örök életet Jézus képviseli, Ő jelenti a számunkra. Ne engedjünk a világ megtévesztő kínálatainak.

Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.