Az Ige mélyre hat

I

zráel Kánaán földjének határán táborozik, az Úr pedig folyamatosan készíti fel őket a letelepedésre és az új életre (4Móz 34,1-29). Most már a földre, az új hazára koncentrálnak. Minden pillanat azzal telik, hogy az új életre felkészüljenek. Lassan eljön a pillanat, és átvehetik örökségüket. Már most vele foglalkoznak, benne gyönyörködnek. A mi örökségünk Isten országa, de tudunk-e mindig vele foglalkozni? Öröm-e számunkra erre az országra gondolni? Kitölti-e minden vágyunkat és ez-e a legfontosabb a számunkra?

A tegnapi részben olvastuk, hogy Isten odafigyel az örökség felosztására. Megelőzi a kapzsiságot, és az egyes törzsek létszám szerinti igényére teszi a hangsúlyt. Azt kell figyelembe venni az elosztáskor, melyik törzs milyen nagy, és a nagyobb kapja a nagyobb területet. Istennek mindenkire gondja van és megadja mindenki számára az örömteli élethez szükséges feltételeket. Ha mégsem ezt látjuk, akkor az nem az Úr hibája, hanem a miénk. Mi vagyunk magunknak valók, mi szeretnénk mindig a többet, a jobbat kapni, és nem figyelünk a másik szükségleteire. Az Úr azonban ráirányítja figyelmünket a másikra, hiszen Krisztusban felelősek vagyunk egymásért.

Nemcsak a törzsek, hanem az egész ország területét kijelölte Isten.

Az országnak határokkal kell rendelkezni. Mégpedig azért, hogy világosan látható legyen, hol is él Isten népe. Ugyanígy ma is szükségünk van határokra, amik mentén élhetjük életünket. Mert a határ véd is, nem lepheti el minden az országot, hanem csak az jöhet be, amit a határon átengednek. A hívő ember számára az Ige a határ, az Ige szerinti élet az, amely kijelöli életünk mozgásterét. A tíz Ige és a Hegyi Beszéd erőteljesen körülhatárolja azt a területet, amin belül élhetünk. Ez a határ azt is jelzi, hogy a tanítványok élete más. Isten szava irányítja, és ahhoz szabjuk az életünket. Nem mindegy, mit engedünk át határainkon, nem mindegy, kire hallgatunk.

A határ Isten népe számára is jelzés, megmutatja, hogy azon túl veszélyek leselkednek rájuk, mert ott más normák szerint élnek az emberek. A határon túl bálványok mozgatják a népeket. A bálványok által uralt területek veszélyesek, mert csábítóak. Isten gyermekeiben is felkeltik a vágyat, szeretnének élni velük, szeretnének hasonlítani más népekhez, át akarják venni szokásaikat. Jó, ha mindezeket látjuk és vigyázunk. Az képes a határon túli csábításnak ellenállni, aki megelégedik az Atya házában. Aki kiváltságnak tartja, hogy Hozzá tartozhat és Vele élhet. Aki nem örül, és nem megelégedett, azt csábítja a határon túli világ, az idegen, a távoli vidék. Így járt a tékozló fiú is. Nem annak örült, ami otthon volt, hanem csábította az idegen, ő is úgy akart élni, mint mások, úgy vélte, akkor lesz szabad, ha úgy él és azt teszi, amit az idegenben élők. Később keservesen jött rá, hogy a szabadság, a boldogság az Atya mellett található.

Fontos ügyelni a határokra, mert ha megszűnnek, összeolvad Isten népe és a világ. Azonban azért hívta el népét az Úr, hogy életük vonzzon másokat az Isten akarata szerint életformára. Ne ők igazodjanak másokhoz, hanem mások akarjanak olyanok lenni, mint Jézus tanítványai. Hiszen a világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, de úgy jelenünk-e meg, hogy az általunk bemutatott élet megragadja őket, és azt mondják, olyanok akarunk lenni, mint Jézus?

Már beszélt arról a szentíró, hogy Isten szól, azt is kifejtette, hogy utolsó és legnagyobb szava a Fiú, Jézus Krisztus (Zsid 4,12-16). Most azt mondja el számunkra, hogy milyen Isten szava. Úgy látja, hogy élő és ható, vagyis amit mond az Úr, abban élet van, erő van, így általa munkálkodik. Ha Isten szól, akkor mindig történik valami. Nemcsak a teremtéskor jött létre a világ, hanem szava nyomán újjá is születhet a bűnös ember.

Isten beszédét a kétélű éles kardhoz hasonlítja, ami tulajdonképpen nem is kard, hanem az áldozat húsának osztályozásához használt kés. Ezzel az eszközzel választották szét a bemutatásra kerülő részeket az áldozatra nem kerülő daraboktól. Az Úr beszéde még ennél a késnél is élesebb, biztonságosan és pontosan választja le szívünkről a bűnt.

Sőt, a szentíró szerint az Ige mélyre hatol, lényünk legmélyére, és titkos gondolatainkat, vágyainkat is a felszínre hozza, megítéli. Isten szava mélyre hatol, nem a felszínt akarja érinteni, nem csupán kellemes pillanatot akar szerezni, hanem új életre akar segíteni. Az Úr előtt semmi nincs és nem is lehet rejtve. Nem lehet Őt megtéveszteni, mert látja gondolatainkat és vágyainkat is. Tudja, mire gondolunk igehirdetés vagy bibliaolvasás közben. Látja, hogy Utána vágyakozunk-e, Vele akarunk-e lenni, mert Ő számunkra a legfontosabb. Legyünk őszinték, merjük megmondani, ha valami belopakodott a szívünkbe és elvonja a figyelmünket. Az Igének van ereje megtisztítani belsőnket mindentől, ami elvon, és helyreállítani a kapcsolatot.

Előle nincs senki elrejtve, senki nem bújhat el, és nem mondhatja, csak megússzam, mert egyszer mindenkinek számot kell adni. Nem emberek előtt, hanem Isten előtt, Akinek a szeme előtt mindenki mezítelen. Földi pozícióink, összeköttetéseink nem segítenek, egyedül a kegyelem segíthet. Jézus vére az, ami elfedezi minden vétkünket.

Azért sürget az Írás, hogy járuljunk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk. Igen, van egy hely, ahol van irgalom, ahová odavihetjük bűnös szívünket, és ez a hely a kegyelem trónusa. Ma még megközelíthető, járuljunk hozzá bűnbánattal, alázattal.

Jó olvasni, hogy az Úr mindig idejében segít. Ő soha nem érkezik későn, hanem mindig a megfelelő időben. Gondoljunk a filippi börtönőr történetére, amikor egy lépés választotta el a haláltól, megszólalt Pál apostol: ne tégy kárt magadban. És ezen a szón keresztül lehajolt hozzá a Megváltó és halál helyett életet kínált a számára. Így jön hozzánk is mindig időben az Úr.

Igéje szól, Igéje hív

1. 

Igéje szól, Igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

2. 

Igéje szól, Igéje hív,

Urunkat követni megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

3. 

Igéje szól, Igéje hív,

Nagy és szent munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

4. 

Igéje szól, Igéje hív,

Mondjon hát hálát a száj s a szív.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

Isten áldásával.