Nincs más, csak Jézus

E

gy csodálatos, ősi, Mózeshez köthető imádságot olvasunk (Zsoltár 90,1-17). Ez a nagyszerű, Istennek önmagát teljesen alárendelő ember meghódol az Úr előtt, és ebből a hódolatból fakad ez a zsoltár. Mert amikor őszintén, egész lényünkkel meghódolunk az Úr előtt, csodálat és imádat fakad szívünk mélyén. Az élő Istennel való találkozás, munkájának megtapasztalása imádatra késztet. Mózes úgy ismerte meg Istent, mint hajlékot, és valóban, a negyven esztendős pusztai vándorlás idején, Ő volt a hajlék. Körülvette őket szeretetével és irgalmasságával, ezek felhő és tűzoszlop formájában váltak láthatóvá. Az Úr önmagát hajlékként ajánlja fel számunkra, ide belépve igazi csendre és elmélyültségre találunk. Az Úr jelenlétében békesség és nyugalom vesz körül, átéljük, hogy ebben a valóságban az Ige átjárja lényünket, eggyé leszünk Vele, mint a szőlővessző a szőlőtőkével. Így az Úr lénye, az Ő természete jár át, így valósulhat meg, amit Pál apostol hangsúlyoz: az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt.

Mózes számára Isten az Örökkévaló, és nem kérdés, hogy mindenek Őáltala lettek. Isten Teremtő, és így tesz Róla bizonyságot a zsoltáros: én Istenem. Igen, az Örökkévaló, a világ teremtője az ő Istene. Ő szólította meg és hívta el, bár először tiltakozott a küldetése ellen, végül belesimult Isten akaratába, és menet közben meggyőződött róla, hogy ez a legjobb. Igen, számunkra is a legjobb, ha ráhangolódunk Isten akaratára, ha harmóniába kerülünk Vele. A Vele való harmóniából fakad saját harmóniánk is. Az Isten megismerése nélkül való élet diszharmóniát eredményez.

Mózes azért is hatalmas személyiség, mert látja saját határait. Tudja, hogy Isten Örökkévaló, ő pedig halandó. Azzal is tisztában van, hogy mindez azt jelenti, az ő ideje is le fog telni. Nincs benne lázongás, mert ismeri Azt, Aki a halál fölött is Úr.

Megtudjuk azt is, hogy az Úrnál más az időszámítás. Ezer esztendő előtte annyi, mint a tegnapi nap, ami elmúlt. Ezért kell nekünk türelmesen várni. Nem sürgetni a dolgokat, hanem bízni az Úrban. Higgyük, mindennek eljön az Úrtól megszabott ideje. Eljön Jézus visszajövetelének ideje is, mert amit Ő megígér, azt meg is cselekszi.

Ebben a mulandó földi életben az a hangsúlyos, hogy bölcsen éljünk. Ne a meghalás ellen harcoljunk, mert a halált mi nem tudjuk legyőzni. Egyedül Jézus az, Aki legyőzte a halált feltámadásával. Így azután arra kell koncentrálni, hogyan élünk, és hogyan halunk meg. Az a jó, ha el tudjuk mondani Pállal: nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. Ez-e az én hitvallásom is?

Azt kéri Mózes, hogy látszódjon meg rajtuk az Úr dicsősége, vagyis mindenki előtt legyen nyilvánvalóvá, hogy kihez tartoznak. Erre törekedjünk mi is, hogy életünkben nyilvánvalóvá legyen, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk. Miről látszódhat ez meg? A magatartásunkról. Ha a Hegyi beszéd gondolatai megvalósulnak az életünkben. Ha látják, hogy megbocsátunk ellenségünknek, tudunk imádkozni a minket üldözőkért, áldást mondunk a bennünket átkozókra és vállaljuk a második mérföldet is. Nézzünk bele a tükörbe, és kérdezzük meg magunktól, ezek-e az ismertető jegyeink?

A szentíró növekedésre, az alapra való építésre buzdít (Zsid 6,1-12). Azt kéri, ne alapozzunk újra és újra, hanem lépjünk tovább. Nem lehet mindig alapot lerakni, mert az még kevés, fel kell húzni az épületet. Az alap a megtérés, a Krisztusba vetett hit, és így a Biblia alapszintű megismerése. Azonban ennél többre van szükség. Az Úr azt akarja, hogy eljussunk a mélyebb ismeretre és a szolgáló életre. A folyamatos Igével való élés arra ösztönöz, hogy a hallgatástól jussunk el a cselekvésig. Vagyis döntés- és cselekvőképes tanítványokká kell válnunk. Olyanokká, akik önállóan felismerik azt, amit az Ige személyes életükre üzen. Úgy kell hallgatnunk és olvasnunk, hogy mindig legyen ott a kérdés: mit jelentenek ezek rám nézve? És ha megértettük Isten akaratát, akkor cselekedjük is meg.

A gyülekezetet az elesés veszélye fenyegeti. De mit is jelent ez? Mit jelent az az elesés, amiből nincs felállás, nincs megújulás? Hiszen az Úr Jézus életében azt láttuk, hogy az életüket elrontott, nagy mélységbe kerülő emberek új lehetőséget kaptak az Úr Jézus által. Maga emelte fel őket és állította új irányba életüket, megbocsátva bűneiket.

 Akkor miről van szó? Ez az írás zsidóból lett keresztyének számára készült, akiknek hirdették az evangéliumot, azt a drága hírt, hogy a várva várt Messiás megérkezett, Aki nem más, mint a názáreti Jézus. Őt küldte el az Atya megmentőként népéhez és az egész emberiséghez. Voltak, akik örömmel vették a hírt, és elfogadták Jézust Megváltójuknak, és Rábízták az életüket. Azonban még kötötte őket régi életük, az Ószövetség világa. Voltak olyan zsidók, akik azt tanították, hogy az Ószövetséget továbbra is be kell tartani, és igyekeztek Mózeshez, az Ószövetséghez láncolni őket. Vagyis Jézus áldozata helyére a régi áldozatokat akarták visszahelyezni. A szentíró rámutat, hogy aki visszatér régi életébe, elszakad Krisztustól, és nincs számára segítség. Miért nincs? Azért, mert Jézus élete, Golgotán kiontott vére az egyetlen szérum a bűn ellen, ha ezt valaki elutasítja, nincs segítség számára. „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12). Tehát vegyük mi is komolyan: Jézus neve adatott, ami által üdvözülhetünk. Nincs más segítség.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.